Mindenkitől elnézést kérek: az előző fejezetben azt írtam, hogy Ron Mrs. Lenggel megy a bálba, de nem vele ment, hanem Mrs. Skatchoppal.
Jeny elmesélte barátainak, hogy mit tudott meg a sárkánytól, akinek a létezésében eddig ők nem igazán hittek. Sokat ültek a Könyvtárban, hogy utánakeressenek a történetnek, és meg is találták az "Anglia legendái" című könyvben. Még egy illusztráció is volt Ashaliról, ami végképp bizonyította a lány igazát.
A három jó barát eltökélte, hogy segít a sárkánynak. Kevin korábban fölment a klubhelyiségbe, és magával vitte a könyvet is. Leült az egyik fotelba, és már tizedszer is elolvasta a történetet. Szeme most megakadt egy ponton. A királylány leírásán:
- Hosszú szőke haja lebbent mint a szél,
Hófehér bőre sápadt mint a tél.
Léptei ahogy megy méltóságteljesek,
Versengenek érte a dali hercegek.
Ez a leírás pontosan ráillett egy - a szigeten tartózkodó - lányra, Selinere. Kevin hanyatt homlok rohant vissza a Könyvtárba, de barátai már nem voltak ott, így hát elindult megkeresni őket. Menet közben találkozott Selinnel, aki úgy nézett rá, mint egy őrültre, ahogy majdnem hasraesett rohanás közben.
A szőke lány továbbsétált. Kezdett dühös lenni magára. Mindig megfogadta, hogy megköszöni a fiúnak, hogy megmentette, de amikor a közelében volt, sehogy sem tudta rászánni magát.
- Vajon csak azért vagyok ilyen velük, mert a szüleink utálták egymást? Ha így van, ugyanolyan szánalmas vagyok, mint apa. Hogy is képzelhettem, hogy meg lehet ítélni az embereket a származásuk alapján? Tiszta hülye voltam.
Mígre ezt végiggondolta, megszületett benne az elhatározás: a fiú után szaladt, és utána kiáltott: Kevin!
A fiú megtorpant, és visszanézett a lányra. Az kicsit kifulladva várt, hogy levegőt kapjon, mielőtt beszélni kezdett.
- Szeretném megköszönni, hogy megmentettél a sárkánytól - azzal bátortalanul elmosolyodott.
- Nincs mit - próbált magabiztosnak látszani a fiú, de el nem bírta volna képzelni, hogy a mindig magabiztos és tökéletes Seline Malfoy megköszöni egy fiúnak, hogy az megmentette az életét.
A lány hátatfordított, és elsétált. Nem is sejtette, hogy mekkora változáson ment át az utóbbi két perc alatt. Ennek ellenére a fiú iránti érzései cseppet sem változtak. Igaz, nem gyűlölte (ahogy eddig sem), de nem is akart a mostaninál jobban lenni vele.
Kevin még mindig meglepődve bandukolt tovább, hogy végre megtalálja barátait. Annyira elbambult, hogy nem vette észre az előtte levő lépcsőt, és egyenesen lebucskázott rajta. A lépcső aljában két tanárja meredt rá kíváncsi tekintettel: Ron és Dinna (a gyógynövénytan tanárnő). Ron tért először magához, bár kolléganője kezét nem engedte el, de a másikkal felsegítette a fiút. Kevin vigyorogva nézett rá, majd jelentőségteljesen a hölgy felé bökött fejével. Az nem figyelt oda mivel éppen beleakadt a cipőjének a sarka a szoknyájába. Kevin erre már nevetni kezdet, ezért gyorsan otthagyta a párocskát, és továbbszaladt a lépcsőn lefelé. Közben magában azon gondolkozott, hogy Miss. Lenge valóban ilyen szerencsétlen, vagy csak tettei. Először a lila lötty a ruháján, aztán a cipője. Élénken élt még benne az az eset, amikor Dylannek kellett segítenie neki, ugyanis megtámadta egy mandragóra. És még ő foglalkozik növényekkel - csóválta a fejét. Megint csak elkalandozott, így ezúttal - szerencsére - Jenybe ütközött bele.
- Hol van Juan?
- Az orvosiban. Seline egyik barátnője elkábította, amiért bátorkodott megjegyezni, hogy a legközelebbi kviddicsmeccsen talán nem magassarkú szandálban kellene játszania.
Kevin felnevetett.
- Figyelj! Nagyon fontos dolgot kell megbeszélnünk. Menjünk fel az Orvosi Szobába, mert Juannek is hallania kell.
Mikor odaértek, csendben leültek Juan ágyára, és várták, hogy felébredjen. Jeny már alig bírt magával, míg barátjuk végre kinyitott először csak a bal, majd a jobb szemét is.
- Na végre! Szóval mi a baj?
- Tudod kiben tért vissza a királylány lelke?
- Nem. Amúgy honnan jötté rá?
- Te nem olvastad a leírást? - kérdezte kicsit idegesen Kevin. - Hosszú szőke haj, hófehér arc, vonzza a fiúkat ... Leesett már? - forgatta a szemeit.
- Uramisten! Seline?
- Hát persze - szólt közbe most Juan is. - Emlékezzetek, a sárkány kereste vele a szemkontaktust, meg minden.
- Mit csináljunk? Szóljunk neki?
- És mégis mit mondanál? Bocs, de szeretnénk megkérni, hogy csókold meg azt a sárkányt, aki majdnem kinyírt téged, mert már ötszáz éve szenved a szigeten.
- Raboljuk el! - vetette fel Jeny!
- MI? - értetlenkedett Kevin. Ilyenre magától sohasem vetemedett volna.
- Kényszerítsük, hogy tegye meg. Akkor az ő lelke is békében térhet majd nyugovóra, szóval kétszeresen is megéri, hiszen a sárkány is eltűnik a szigetről ... remélhetőleg - tette még hozzá.
- De elrabolni egy lányt?
- Nem emlékszel, amiikor hat évesen beöltöztetek gyilkosnak, és eljátszottatok, hogy elraboltok? - nézett rájuk neheztelve Jeny.
- De az csak játék volt.
Észre sem vették, hogy Juan közben újra elaludt. Még hosszasan vitatkoztak, de Kevin végül beadta a derekát, ugyanis tényleg nem voltak puszipajtások Selinnel.
- Hogy csináljuk? - kérdezte, maikor már kifelé sétáltak a szobából.
- Jó kérdés. Majd utánanézek, hogy mikor van külön szakköre, vagy ilyesmi. Szóval, amikor egyedül van.
- Miért kell ahhoz szakkör? Megoldom. Írok egy levelet Hermione nevében, hogy menjen a dolgozószobájához mondjuk este nyolcra.
- Mielőtt még kopoghatna, vagy valami elkapjuk, és felvisszük a klubhelyiségünkbe, oké?
- És a többiek mégis mit fognak szólni, hogy beállítunk egyik megkötözött évfolyamtársukkal?
- Használjunk trágyagránátot. Néhány van a táskámban. Harry javasolta, hogy vegyek néhányat az Abszol úton, mert neki is praktikus volt, amikor még fiatal volt.
- Na jó! Juant holnapra kiengedik, addig el kell kapnunk. Te írod a levelet, én meg intézem a trágyát. Siess, mert mindjárt nyolc ... Inkább írj fél kilencet, úgyis el kell még küldeni.
- Oké! - azzal a két fiatal elindult két különböző irányba. Kevin a Bagolylak felé, Jeny pedig a klubhelyiségükbe.
Itt a lánynak sajnos használnia kellett a trágyagránátokat, ugyanis néhány fiú, ha rajtuk múlna, akár éjfélig is ott ücsörgött volna. Miután eltüntette a trágyát, legyalogolt Hermione szobájához, ahol Kevin már várt rá.
Gyorsan bebújtak a folyosó egyik beugrójába, amikor Seline befordult a sarkon. Mikor odaért az irodához és már épp kopogásra emelte m kezét, Kevin kiugrott mögé, és befogta a száját. Jeny is előjött, és segített a fiúnak. Egy Silencióval elnémította a lányt, aztán felcipelték a klubhelyiségbe. Juan már ott várta őket.
- Korábban kiengedett? - kérdezte érdeklődve Jeny.
- Igen, meggyőztem Mrs. Crosst, hogy engedjen ki - magyarázta a fiú. Mrs. Cross a gondnok felesége volt, és csak hosszas rábeszélés után vállalta el az Orvosi szoba vezetését. Sokkal engedékenyebb volt, mint Madam Pomfreyt, így Juannek nem volt nehéz dolga.
A klubhelyiségben leszedték a bűbájt a lányról, és egy fotelbe leültették. Elmesélték neki a feladatát. A lány meglepően nyugodtan fogadta a tényeket.
Mivel sietniük kellett, nehogy Ashyr a szigetre érjen, mielőtt megtöri az átkot. Másnap, szombaton a Lariasz és a Daraisz kviddicsmeccse alatt meglógtak, és felkeresték a sárkány lakhelyét. Ott rémisztő látvány fogadta őket. A barlang környékén minden fa és bokor szénné volt égve. Rémülten indultak el, hogy kövessék az égésnyomokat, melyek egészen a tengerig vezettek.
Időközben felolvadt a tenger, és kezdett éledni a növényzet is. Márciusban megszokott volt az ilyen idő, de azért a nap süthetett volna.
A tenger fölött egy éjkék és egy hófehér sárkány repkedett, mindig egymás felé fordulva. Szemük tüzesen izzott, mintha így akarnák legyőzni egymást. Azonban mindannyian tudták, hogy a sárkány csak az átok megtörtével pusztulhat el.
Ashali meglátta, hogy segítői megérkeztek. Karmos lábával folyton ellenfele felé csapkodott, hogy a mélybe taszítsa. Mikor kezdtek eldurvulni a légi események, az ég bal oldala beborult, villámlani és esni kezdett, míg a jobb oldalon kisütött a nap, és kellemes, langyos szellő susogott. Mindkét sárkány megállt a saját térségében, de szárnyukat folyamatosan mozgatták, hogy ne zuhanjanak le. Egy gyors mozdulattal Ashali megsebesítette Ashyr bal szárnyát, aki hirtelen egyensúlyát vesztette, és zuhant 2 - 3 métert. Kevin megpróbált tornádót támasztani, de miután nem sikerült, rákiáltott a barátaira, hogy segítsenek. Együttes erővel feltámasztották a vihart, amely magába zárta az éjkék szörnyeteget. Seline odaszaladt a napos parthoz, ahova leszállt a fehér sárkány. A kislány megcsókolta az állatot. Ashyr alatt elkezdett örvényleni a tenger is, amely beszippantotta. Kitisztult az ég, és a párt vakító ragyogás vette körül. Miután elváltak, a hófehér sárkány búcsút intett, és elszárnyalt a szigetről.
A négy fiatal között valamiféle kötelék jött létre, de ez nem befolyásolta természetüket, és érzéseiket se. A kötelék csak sorsukat kötötte össze. Egyikük sem tudta meg, hogy a legenda szövege immár így szólt:
Hajdanában,
Egy csodaszép palotában,
Élt egy királyleány
Fényűző pompában.
A leány szíve egy nap szerelemre lobbant,
Soha nem érzett még annál boldogabban.
Csakhogy nem a kiszemelt ifjú volt a választott,
Hanem egy hófehér sárkány, ki a hegyekben lakott.
Olthatatlan szerelmük mindent elsöpört,
De a gonosz király mindenkit elgyötört.
Tömlöcbe záratta a hű állatot,
S elszórta ama szörnyű átokot.
A hófehér holdfényt egy szigetre száműzte,
Ahol csak nagy ritkán süt a Nap tüze.
Örök kárhozat volt a sárkány sorsa,
Csak egy csók lehetett kegyes megváltója.
A király feleskette hűséges testőrét,
Őrizze a leányt mind nappal, s sötétség.
A lány így soha nem törhette meg az átkot,
S örök némaságban hagyta el a világot.
A leány lelke visszatért ötszáz év múlva,
Ahogy szólt ama híres legenda.
A királylány végül megtörte az átkot,
S csókjuk megváltotta a világot.