Hermione álmában piramisok és aranyozott paloták között sétált a puha homokon. Lába nem hagyott nyomot, mintha csak a levegőben lépkedne. Nem tudta merre megy, de a lábai vitték. Függőkertek és illatos orchideabokrok mellett haladt el, majd hirtelen megtorpant. Ámulva tekintett egy alig húsz éves hölgy felé, aki egy trónon foglalt helyet. Göndör szőkésbarna haja a derekáig ért és aranyozott ruhája a földet söpörte. Szinte csillogott körülötte a levegő, de Hermione mégis érezte jéghideg kisugárzását.
Ekkor egy rókaálarcot viselő inas lépett fel az emelvényre és állt meg a trónus előtt.
- Úrnőm, a foglyod megérkezett.
Azzal egy szintén húsz év körüli ifjú lépett az emelvényre. Szeme leírhatatlan szenvedést és lemondást tükrözött.
- Wabis! - szólalt meg a hölgy. Hangja kegyetlen és fenyegető volt. - Remélem sejted, hogy legutóbbi, önfejű cselekedeteiddel senkit nem mentettél meg. Követelem, hogy add ki a húgodat, és Egyiptom megkíméli az életedet.
- Soha! A húgom olyan boldog életet fog élni, melyet nem feketít be a Te hatalmad, és nem az öcséddel fogja tenni! - Wabis tudta, hogy húga biztonságban lesz. Megtagadta, hogy kiszolgáltatja a titkot Egyiptom Úrnőjének, így az örökre elveszett.
- Hát legyen! De ne feledd, te döntöttél így - azzal intett az emelvény oldalán sorakozó szolgáknak. Zárjátok Yros piramisába!
Hermione reggel jókedvűen ébredt. Ginnyt az ágya szélén ülve találta. Éppen Zizivel, a golymókjával játszott.
- Ginny, Hermione! Gyertek le! - hallatszott fel Mrs Weasley hangja.
A lányok leszaladtak.
- Igazán sajnálom, de ma nem tudunk kikísérni titeket az állomáshoz Arthurral, ezért rátok bíznám az előkészületeket.
- Rendben Mrs Weasley. Ginny segítesz reggelit készíteni?
- Persze! Ronnak készítsünk tonhalas szendvicset!
- Jó - kezdett nevetni Hermione.
A lányok elkészítették a reggelit és lehordatták a fiúkkal a bőröndöket. Ginny bezárta a házat. Harry eközben kezébe vette pálcáját és intett vele.
- Ez most mire volt jó? - kérdezte Ron tízpercnyi várakozás után, mert kezdett elzsibbadni a lába.
- Tudod, hogyha fölemeled a pálcát tartó ... - a mondatot már nem tudta befejezni, mert a ház előtt egy kétemeletes busz állt meg. A busz végén az ajtóban ismét Stan Shunpike állt. Voldemort bukása után kiengedték az Azkabanból.
- Nahát! Helló Neville! - mondta vigyorogva. - Harrynek igen rossz emlékei voltak arról az éjszakáról, de azért elmosolyodott.
- Elvisztek bennünket a Kings Crossra?
- Roxfortba mentek? Oliver is. Pattanjatok fel!
A buszon néhány dolog megváltozott, mióta Harry utoljára utazott rajta. Az ágyakat most már a földhöz rögzítették és néhány széket is beszereltek.
A busz végén mindannyiuk meglepetésére Olviver Wood ült, a Griffendél kviddicscsapatának egykori kapitánya.
A fiú elmesélte, hogy kijárta a tanárképzőt és mostantól ő fogja oktatni a repülést a Roxfortban, mivel Madam Hooch nyugdíjba vonult. Annyira belefeledkeztek a beszélgetésbe, hogy föl sem tűnt nekik, hogy már Londonban járnak. Mikor pályaudvaron leszálltak a buszról, Oliver elbúcsúzott tőlük. Ők egyesével áttolták bőröndjüket a két megszokott vágány közötti falon, és máris a peronon találták magukat.
Hermione megpillantotta Lunát és odaszaladt hozzá. A többiek ez alatt elmentek szabad fülkét keresni.
A lány mostanában nagyon letört volt. Hermione levelezett vele a nyáron, innen tudta meg, hogy Voldemort felkérte az apját, hogy a Hírverőben tegye közzé, hogy az új Mágiaügyi Miniszter nem alkalmas erre a posztra, mivel vámpír. Ő nem volt hajlandó eleget tenni a kérésnek, ezért Voldemort szemléletmódosító bűbájt bocsátott rá. Mr Lovegood elkezdte terjeszteni, hogy ha Voldemortté lesz a hatalom, mindenkinek jobb élete lesz, és nyilvánosságra hozta az Urukhoz visszatért halálfalók listáját, ezzel teljes rémületet keltve az országban. Családja úgy gondolta, hogy valamiféle átok alatt áll, ezért elvitték a Szent Mungóba. Egész augusztusban itt kezelték.
- Szia Luna! Hogy vagy az édesapád?
- Szia! Már jobban. Kedden engedik ki a kórházból.
- Nagyszerű! Jobbulást neki!
- Köszi! Majd még találkozunk, de most mennem kell. Szia! - azzal el is tűnt, mielőtt Hermione elköszönhetett volna tőle.
A lány elindult barátai után. Bőröndét a fiúk már felvitték a vonatra, így csak csámpás kosara volt a kezében. Felhangzott a vonat indulását jelző füttyszó. Gyorsan a vonathoz szaladt, de egy nála kicsit idősebb fiú is akkor ért oda, így majdnem fellökték egymást. A fiú előreengedte Hermionet. Mikor a lány meglátta, furcsa érzése támadt. Látta már valahol azt a fiút. Neki is hasonló érzése lehetett, mert ijedten kezdett hátrálni. Hermione értetlenül nézte, amint eltűnt az egyik kupéban.
Még annyit, hogy a wab szó egyiptomi nyelven annyit tesz, tiszta. Szerintem ez a név méltó hozzá, hiszen feláldozta életét a húgáért!