Hermione még sokáig állt a folyosón, amikor ismét összetalálkozott Lunával.

- Szia! Nem akarsz beülni hozzánk?

- De, szívesen.

Elindultak, bár Hermione nem tudta, hogy hol ülnek a barátai. A folyosó egyik jobb oldali kupéjában megpillantotta az idegen fiút. Egyedül ücsörgött, lábát a szemközti ülésre felrakva, és olvasott. Ötlete sem volt, hogy honnan emlékszik rá. Mikor beléptek a saját kupéjukba, mindenki elmosolyodott.

- Szia Luna! - köszöntek kórusban.

- Sziasztok! - most már a lány is mosolygott. Barátai mindig felvidították.

A lány leült Nevillel szemben, akinek a nyara igen érdekesen alakult. Ezt kezdte el mesélni:

- Szóval a nagyi kitalálta, hogy nyáron menjek el egy tanfolyamra. Elég táborszerű volt. Az volt a lényeg, hogy mindenfélékből korrepetáltak minket. Egyik este Trevor megszökött, és kimentem utána a szabadba. Az egyik faház sarkán találjátok ki, kibe botlottam! - itt tartott egy kis hatásszünetet, aztán folytatta - Crakba és Monstróba. Képzeld, mennyire meglepődtek, amikor rájuk küldtem egy lábbilincselő átkot - erre mindenki nevetni kezdett.

A fiatalok éppen Mágikus Kártyáztak, amikor bekopogott a Büfés Boszorkány a kupéba.

- Kérek két tökös derelyét, és négy csomag Mindenízű Drazsét - összegezte Ron mindannyiuk kívánságát. Anya már megint tonhalas szendvicset csomagolt nekem - ezt már a többieknek mondta.

Erre a kijelentésre Ginny és Hermione hangosan kuncogni kezdett. Ron átvette az édességeket az idős hölgytől és visszaült a helyére.

- Mi az?

A lányok csak megrázták a fejüket, és folytatták a játékot. Az egész úton feledhetetlenül szórakoztak. Amikor megérkeztek a roxmortsi állomásra Luna csatlakozott a barátnőihez. A felsőévesek gyalog indultak el, mivel a theszrálokat a védett állatok közé sorolták, és tájvédelmi körzetbe zárták. A gólyák viszont a hagyomány szerint csónakokkal keltek át a tavon.

Amikor beértek a kastélyba, úgy érezték magukat, mintha most ért volna véget a Jégkorszak. Az időjárás, annak ellenére, hogy szeptember elseje volt, nem zavartatta magát, és jó kis jégesővel ajándékozta meg a diákokat.

A Nagyteremben helyet foglaló diákok meglepődve vették észre, hogy Lupin professzor és Oliver Wood a tanárok között ül. Az már nem volt szokatlan, amikor McGalagony belépett, és Dumbledore székébe ült le.

A gólyák sorban vonultak be, de Hermione nem őket figyelte. Tekintete a diákok négy asztala között cikázott, de sehol nem vette észre az idegen fiút.

Ekkor bökte oldalba Harry, és fejével a gólyák felé intett. A sor végén akkor jött be a terembe a fiú, de ahelyett, hogy megvárta volna a beosztást, egyenesen a Griffendéles asztal felé indult és leült Dean Thomassal szemben. Hermione láthatta őt, de észrevette, hogy a fiú kerüli a tekintetét.

Megkezdődött a beosztás. A gólyák megilletődve léptek egyenként a Süveghez. Mikor mindannyiukat beosztották, McGalagony állt fel a helyéről és kért figyelmet:

- Mint azt feltételezem mindannyian tudják, nyáron igen fontos események történtek. Többek között diáktársatok, Harry Potter legyőzte Voldemortot - szemlátomást nehezére esett kimondani a nevét.

- Idén tekintettel a történtekre a Mágiaügyi Minisztérium úgy döntött, nem szervez semmilyen külön programot, de a tanév folyamán még hozhatnak ilyen döntéseket.

- Mint azt észrevehettétek, iskolánkba új diák érkezett. Dylant már korábban beosztotta a Teszlek Süveg, a Griffendélbe. Legyetek a segítségére, hiszen a RAVASZ vizsgák előtt egy évvel nehéz beilleszkedni és felzárkózni is.

- A tanári karban is történtek változások: mostantól Oliver Wood, egykori társatok fogja tanítani a repüléstant. Lupin professzor úgy döntött, hogy visszatér, és ismételten elvállalja a Sötét Varázslatok Kivédése tárgy oktatását. Végezetül a tanári kar együttesen úgy döntött, hogy Flitwick professzort választja meg igazgatóhelyettesnek, jómagam pedig továbbra is az Átváltoztatástant fogom tanítani nektek.

- És most: Jó Étvágyat mindenkinek! - azzal helyet foglalt. A diákok mennydörgő tapssal fogadták a híreket.

A diákok nekiláttak a falatozásnak. Az idegen fiú éppen Seamussal kezdett beszélgetni.

- Szia, ugye Dylannak hívnak.

- Dylan Crossnak.

- Én Seamus vagyok, ez pedig itt Dean - bökte oldalba barátját, aki éppen Parvatival beszélgetett.

- Mi van? - mikor észrevette, hogy Dylan őt nézi, kezet nyújtott neki. - Dean Thomas - mutatkozott be.

- Mikor mindenki végzett az evéssel McGalagony takarodót fújt. Mindenki elindult a hálókörletébe. Dylan hozzácsapódott Seamusékhez, akik az egyik falikárpiton keresztülvivő rövidebb úton mentek. Elámult a kastély láttán, hiszen gyermekéveit vidéken, nagymamájánál töltötte. Szinte szédítette a hatalmas tér.

Dean és Seamus nagyot derültek döbbenetén, de amikor meglátta a mozgó lépcsőket elállt a lélegzete. A fiúk erre már hangosan nevetni kezdtek.

- Ha látnád, hogy milyen képet vágsz! - görnyedezett Seamus a nevetéstől.

Nemsokára odaértek a Kövér Dáma portréja elé. Itt a fiúk elmotyogták a jelszót: - Főnix - és beléptek a klubhelyiségbe.

Dylan már nagyon fáradt volt, így megkérte, hogy mutassák meg neki a szobájukat. Az egyik ágyon már két fiú ült.

- Harry Potter - mutatkozott be a fekete hajú. A másik épp egy bagollyal vívott párharcot, így őt is Harry mutatta be: - Ron Weasley.

- Puli! Most már elég legyen! Egyszerűn el kell vinned ezt a levelet anyáéknak. Megértetted? - ordította Ron a madárnak. Az erre még boldogabban kezdett ugrálni, de csak addig, amíg a fiú meg nem ragadta, és ki nem dobta az ablakon. - Reménytelen eset - mondta, majd amikor észrevette a fiút biccentett neki.

A négy, már összeszokott fiú lement a klubhelyiségbe sakkozni, így Dylan egyedül maradt a szobában. Mivel fáradt volt, csak átöltözött, és le is feküdt. De mielőtt elaludt volna, úgy gondolta, hogy az ágy bíborszínű lepedője és függönye túl komor, ezért pálcája egy mozdulatával narancssárgára változtatta. Majd - most már - nyugodt szívvel aludt el.