Dylan reggel kipihenten ébredt. Még csak hajnalodott, ezért nem bújt ki azt ágyból. Elgondolkozott azon a lányon, akivel a pályaudvaron találkozott először. Felismerte őt. Tudta, hogy egy régi kor szereplői ismét összetalálkozhatnak egy későbbi életükben. Tudta, hogy a régi idők elmúltak, és a lánynak egészen más természete van, mint id. előtt 2200 éve, de mégis nehezére esett elfogadni, hogy ismét találkozott élete nagy ellenségével. Nem tudta, hogy a lány emlékszik-e rá, ezért megpróbálta túltenni magát a dolgon, és próbált úgy gondolni a lányra, mintha nem is ismerné. Végülis tényleg nem ismerte ...

Hermione már korán reggel a Nagyteremben csücsült. Épp rejtvényt fejtett, amikor két legjobb barátja és Dylan lehuppant mellé. Rámosolygott a fiúra, bár nem volt biztos benne, hogy jól teszi. Még mindig nem értette a fiú előző napi viselkedését.

- Mit csinálsz? - érdeklődött Ron.

- Rejtvényt fejtek - hangzott a felelet.

- Mit? - Ron értetlen tekintetét látva Hermione lemondóan legyintett, hogy meg sem próbálja elmagyarázni. Harry és Dylan ezzel szemben egyszerre kezdtek el beszélni. Mire befejezték a reggelit, sikerült is megértetniük Ronnal a lényeget.

A fiatalok éppen felállni készültek, amikor Flitwick professzor hangját hallották maguk mögött:

- Ms Granger! Ms Granger! - másodszorra már hangosabban szólt, így meghallották. Mindazonáltal elég hangosan kellett kiabálni, hiszen alig ért fel Hermione derekáig.

- Igen tanár úr?

- Az órarendje - adta Hermione kezébe a kartonlapot. A fiatalurak - itt Harryre és Ronra nézett - jöjjenek velem, mert bizonyos gondok adódtak az órák kapcsán. Mr Cross, parancsoljon - azzal a kezébe nyomta az órarendjét.

- Köszönöm!

Harry és Ron felállt, elköszöntek Hermionetól, majd követték Flitwicket.

- Felmegyünk a klubhelyiségbe? - kérdezte óvatosan Hermione. A fiú teljesen belemerült az órarendje tanulmányozásába, így kicsit kábán nézett, amikor Hermione megszólította.

- Mi? Ja persze - azzal ők is felálltak az asztaltól. -Csak most tűnt föl, hogy ti tanultok bájitaltant.

- Te eddig nem tanultál? - kérdezte meglepődve a lány.

- Nem. Tudod, eddig a nagymamámnál laktam vidéken, és ő leány korában nem tanult bájitaltant, és mivel ő tanított, így sem tanultam meg. Azt hiszem, most fogom meglátni a kárát. Bepótolni 6 év anyagát nem lesz semmi! - sóhajtott. - Te is jársz bájitaltanra?

- Igen.

- Amúgy neked mi a kedvenc tantárgyad?

- A számmisztika - mondta büszkén a lány.

- Én is szeretem, meg a legendás lények gondozását is. Nagymama ismeri Hagridot, és állítólag nagyon jó fej.

- Ezek szerint jársz Legendás Lények Gondozására? Mi Harryékkel tavaly leadtuk. Tudod nincs szükségünk RAVASZra belőle, és hát kedvtelésből ... Kész öngyilkosság. Hagrid rajong mindenféle szörnyetegért. Éppen egy félóriást nevel a Tiltott Rengetegben, de volt már sárkánya is. A kunyhójának hátsó kertjében most is egy hippogriff tanyázik, Csikócsőr.

- Nem ő az a hippogriff, akit elítéltek? Valamikor olvastam róla a Prófétában.

- De igen - pirult el Hermione. Erre nem számított.

- Mi történt vele?

- Hát ..., szóval az egyik óránkon Hagriddal vagy fél tucat hippogriffet hozott nekünk, és Harry volt az első, aki felült a hátára és repült vele. Malfoy, egy mardekáros fiú (, és mellesleg egy címeres görény - erre elkezdett nevetni, amikor eszébe jutott a három évvel ezelőtti incidens) megsértette Csikócsőrt, aki erre megkarmolta a karját. Persze Hagrid előtte figyelmeztetett minket, hogy a hippogriff támad, ha megsértik, de Malfoy nem vette komolyan. Ezek után az apja vizsgálatot indított Hagrid ellen, és a per végén elítélték Csikócsőrt, de valahogy megszökött - ennél a mondatnál még jobban elpirult).

- Érdekes történet. És az a fiú már jobban van? Sajnos igen.

Dylan értetlenül nézett rá.

- Tudod első óta esküdt ellenségek vagyunk vele.

- Ah. Min nevettél az előbb?

- Hát negyedikben Mordon volt a Sötét Varázslatos Kivédése tanárunk, és egyszer a folyosón meghallotta, hogy Malfoy Harryt piszkálta. Ezért görénnyé változtatta őt. Aztán az állat elkezdett pattogni fel alá a Bejárati Csarnokban, amíg McGalagony közbe nem lépett - ezt már alig tudta kinyögni, annyira rázkódott az elfojtott nevetéstől. A fiú is nevetett. Nemsokára megérkeztek a portrélyukhoz, bemondták a Dámának a jelszót, és bemásztak a feltáruló résen.

Tíz perccel később már számmisztikán ültek. Mivel Harry és Ron nem vették fel ezt a tárgyat, Dylan ült a Hermione melletti szabad helyre. Megdöbbent, hogy ez a lány azonos lenne azzal a nővel, aki megkeserítette az életét. Hermionet egy kedves, jó humorú lányként ismerte meg.

Hamarosan kiderült, hogy Dylan nagyon jó számmisztikából, ellenben a bájitaltannal komoly gondjai vannak. Harrynek és Ronnak lyukas volt az első órája, ezért úgy döntöttek, hogy a lány elé mennek. Mikor látták, hogy Hermione Dylannal együtt lép ki a teremből, összemosolyogtak. A hangulatuk egészen jó volt, amíg sétáltak a folyosón, de amikkor a bájitaltan terem elé értek rögtön egy zavaró tényező szúrt szemet nekik.

A két jó barát arcáról lehervadt a mosoly. Dylan értetlenül nézte őket:

- Mi a baj?

- Malfoy - mutatott Hermione egy szőke fiúra. - Mivel az apja halálfaló, és börtönben van, reméltük, hogy Tudjukki bukása után nem jön vissza a suliba, de ezzel minden remény elúszott - sóhajtott színpadiasan.

A mardekáros fiú viszont mintha észre sem vette volna őket. Az ajtófélfának dőlve olvasgatott egy könyvet.

Nemsokára megérkezett Piton. Harry gyűlölködve nézett rá. A nyáron tisztázták, hogy Piton letette a Megszeghetetlen Esküt, ezért ölte meg Dumbledoret és segített elmenekülni Draconak. Mindazonáltal Harry nem tudott megbocsátani neki. Főleg azért, mert ebben a pillanatban jelentek meg az órán elkészítendő bájital hozzávalói.

Harry és Hermione egész jól elboldogult, de a Dylan Seamus páros már nem volt ilyen szerencsés. A fiú hozzá sem tudott fogni a bájitalhoz.

- Én eddig nem tanultam bájitaltant.

- Hogyhogy? - kérdezte "a kis mázlista" kifejezéssel az arcán.

- Később - válaszolt Dylan, mert Piton az asztaluk felé közeledett. Mikor odaért, ravaszkás mosolyra húzódott a szája. Már régóta figyelte a két fiút, és látta, hogy az idősebbik nem dolgozik. Ha McGalagony nem figyelmeztette volna arra az aprócska körülményre, hogy a fiú 6 évvel le van maradva, valószínűleg rögtön pontokat vont volna le a háztól, így azonban csak később tette meg:

- Ha hozzá sem tud fogni a bájitalhoz, akkor legalább a hozzávalóit írja le! És tanulja meg, hogy mi a feladata az órámon! - azzal levont 10 pontot a Griffendéltől.

Dylan elvörösödött, és az ebédszünetet igen komor hangulatban töltötte, aztán elszaladt Legendás Lények Gondozására. A három jó barátnak viszont megint lyukasórája volt, így felmentek a klubhelyiségbe kártyázni.

Még annyit, hogy Dylan csak Deannnél és Malfoynál fiatalabb.