Hermioneék éppen átváltoztatástanra készülődtek, amikor Dylan bemászott a portrélyukon. Rövid szőkésbarna haja csupa víz volt, és nadrágjának két térde a barna és a zöld különböző árnyalataiban pompázott.
- Mi történt? - kérdezte ijedten a lány.
- Hagrid bemutatta nekünk Csikócsőrt. Igazán barátságos állat, főleg amikor fogócskázni van kedve - ezt már olyan hangosan mondta, hogy az egész klubhelyiség nevetni kezdett.
- Nem vicces! - próbált sértődött arcot vágni, nem sok sikerrel.
Az elkövetkező egy hónap a tanulás jegyében telt. Dylannek különösen meggyűlt a baja a bájitaltannal. Az egyik pénteki dupla óra után odament Hermionéhoz.
- Figyelj, tudnál esetleg korrepetálni bájitaltanból, mert Piton kezd kiakasztani.
Hermione érezte, hogy elpirul, de aztán válaszolt:
- Persze!
- Köszi. Mikor kezdjük?
- Kedden és csütörtökön délután ráérek. Meg vasárnap délelőtt is, ha nincs kviddiccsmeccs.
- Jó, akkor kedden? Tudod vasárnap lemehetünk Roxmortsba.
- Jó. 4 - kor? - kérdezte a lány, miközben felállt a padból, és a fiúval az oldalán elindult kifelé a teremből.
Ez a három nap gyorsan elrepült. Hermione észre sem vette, már átváltoztatástanon ült Harryékkel. Ez volt az utolsó órája aznap. Alig bírt figyelni, szokatlanul sokat gondolt a bájitaltan korrepetálásra. Ötlete sem volt, hogy mivel kezdhetné egy kezdő oktatását.
A lány azon is sokat gondolkodott, hogy hol taníthatná Dylant, de végül a klubhelyiségnél maradt, hiszen itt akár Ronék is tudtak segíteni neki.
Hosszas vívódás után úgy döntött, hogy egy egyszerű bájital, a növesztő nedű főzését tanítja meg elsőre osztálytársának. Lement a hozzávalók raktárához, hogy begyűjtse a kellékeket. Ott viszont azt a személyt találta, akivel a legkevésbé sem akart találkozni. A fiú éppen menni készült, amikor meglátta a lányt. Nem szólt hozzá, hanem rögtön sarkon fordult és eltűnt. Hermione nem értette ezt a viselkedést, de nem is érdekelte túlzottan.
Visszament a klubhelyiségbe, ahol már várt rá Dylan. Mosolygott és odaintegetett a lánynak. Hermione odament és lerakta szerzeményeit az asztalra.
- Na szóval - kezdte. - A legegyszerűbb bájitalok azok, amelyek az alany külső tulajdonságait változtatják meg. Ezeket fogjuk végigvenni. Úgy gondoltam, hogy ma a növesztő nedűt készítjük el. Jó?
- Dylan kisfiús képpel vigyorgott: - te vagy a tanár. Erre már a lány is elmosolyodott. Elővett egy pergament, és rávarázsolta a hozzávalókat.
- Oké! Először mérd ki a hozzávalókat, aztán majd leírom az utasításokat is.
- Jó! - a fiú annyira belemerült a méricskélésbe, hogy észre sem vette, amikor Hermione felállt az asztaltól. A lány felszaladt egy könyvért, mivel úgy gondolta, hogy a fiú addig úgy sem fejezi be a méregetést. De tévedett. A fiú szigorú tekintettel nézett rá, mikor visszatért: -Úgy tudom a tanárok nem szoktak kimászkálni az óra kellős közepén.
- Ez az én órám, úgyhogy az én dolgom, hogy mit csinálok - mosolygott ravaszkásan a lány. Azzal a papírlap felé bökött, amin erre az utasítások is megjelentek.
- Szóval, először az aszfodéloszgyökeret kell belekeverni a cickafarkfűbe, aztán az bele a fazékba, és erre pedig ráönteni a mandragóralevet - azzal beleszórta az üstbe a két porított alapanyagot- itt azt írja, hogy a lángot az üst alatt csak akkor kell bekapcsolni, amikor már a levet rakom bele.
- Igen, mindig figyelj, hogy mit ír a recept. Viszont ha nem írja az ellenkezőjét, a folyadékba óvatosan szórd bele a port, mert kifuthat a bájital – ettől kezdve hagyta, hogy Dylan egyedül dolgozzon, és beletemetkezett a könyvébe.
A bájital külseje olyan volt, mint amilyennek a recept szerint lennie kellett, de Hermione azért ki akarta próbálni. Csámpás éppen akkor ugrott fel a lány mellé a fotelbe, ezért ő lett az alany. A bájital túlságosan is jól hatott, hiszen a macska helyén egy oroszlán dorombolt. A cica játékosan megnyalta Hermione arcát. Hermione gyorsan "leírta" a zsugorító főzet hozzávalóit is, így a fiúnak volt min dolgoznia.
Amikor Harry és Ron bemászott a portrélyukon, a macska egyenesen hozzájuk szaladt, és ha Harry nem löki arrébb, valószínűleg egyenesen Ron kezét harapta volna le. Úgy látszik nemcsak Ron, de a macska is emlékezett még a harmadikos korukban lejátszódott táskalóbálós - patkányüldözéses esetre. A fiú gyorsan elkészült, és megitatta a macskával a főzetet, mire az ismét "kedves" cicává változott, Ron pedig ismét Csámpáshoz kapcsolódó kellemes élményekhez jutott.