Már két hét telt el, mióta Hermione és Dylan beavatta két barátját a történtekbe. Tudták, hogy nem hallgathatják el a dolgot, és szükségük is lesz a segítségükre.

Viszonyuk nem változott, most is ugyanolyan jó barátságban voltak, bár mindkettő magában kételkedett picit a látszat valódiságában.

A szünet előtti utolsó nap reggelén hatalmas hó zúdult az iskolára és parkjára. A diákok alig várták, hogy véget érjen a tanítás, és kimehessenek hógolyózni.

Átváltoztatásban órán felettébb jó volt a hangulat. Ügyességi játékot játszottak. Négy csapat volt, minden csoport tagjai beálltak egymás mögé, és az oszlopok egymás mellé. Minden oszlopban az első diák volt az egyes, a második a kettes, és így tovább. Az asztalon különféle tárgyak sorakoztak. A tanárnő mindig mondott egy számot, erre minden oszlopból az adott számú diák kiszaladt az asztalhoz, és az volt a feladat, hogy minél gyorsabban átváltoztassák az ott megadott tárgyat a céltárggyá. Mindenki nagyon élvezte a játékot, a legeredményesebb csapat kapott két tábla csokit, az ünnep jeléül.

A bűbájtan óra hasonló körülmények között zajlott le. A Nagyterembe való tizenkét karácsonyfát kellett feldíszíteniük a diákoknak, lebegtetőbűbájjal. Természetesen a díszek színét, és alakját is módosíthatták. Óra végén Flitwick professzor kiválasztott tizenkét diákot, akik belebegtették a fákat a Nagyterembe. Mindenki megcsodálta őket.

Már csak egy dupla bájitaltan volt hátra az áhított szünetig. Piton különösen jókedvében volt, ugyanis megtanította a diákoknak, hogyan kell olyan illóolajat készíteni, ami nem csak füstölög, és illatozik, de énekel is. A teremben nem sokan értették, hogy miről van szó, de mugliszármazású társaik felvilágosították őket. Az óra végét jelző csengőt alig lehetett hallani, a sokféle dallamtól, ami a levegőben zengett.

A délután folyamán az egész iskola remekül szórakozott. A diákok nagy része kiment hógolyózni, de a hetedévesek között akadt, ki elment Roxmortsba. Ők már engedély nélkül is megtehették ezt a nekik kijelölt időpontokon.

A kastély kapuján hét fiatal lépett ki. Ginny, bár még nem volt hetedéves, kikönyörögte McGalagonytól, hogy elmehessen. Mikor megérkeztek a faluba egész más látvány fogadta őket, mint amit elképzeltek. A lakosok ezúttal nagyon kitettek magukért. A hóval borított utcák közepén 2 méter széles arany-bordó szőnyeg futott végig, ami fölött meleg levegő terjengett, így aki rajta sétált, egy meleg lakásban érezhette magát.

A diákok először Zonkó Csodabazárát látogatták meg. Leírhatatlanul megdöbbentek, amikor Fredet és Georgeot pillantották meg a pult mögött.

- Sziasztok - vigyorogtak azok a belépőkre, és látva az érkezők megdöbbent arcát, csak úgy mellékesen hozzátették, hogy társultak Zonkóhoz az ajándékozási szezon idejére, és ideiglenesen Verityre bízták az Abszol úti üzletüket. A fiatalok sokáig nézelődtek. Ginny és Ron még ott maradt beszélgetni, de a három jó barát, Neville és Luna elindultak a Három Seprűbe.

Legutóbbi látogatásuk óta nem sok minden változott. Összetoltak két asztalt, hogy mindannyian elférjenek. Vidám csevegés folyt, amikor a két vörös hajú testvér lépett be, oldalukon Hagriddal. Ők is leültek, így már teljes volt a társaság.

Hagrid elpanaszolta, hogy milyen régen nem jártak nála. Persze hálásan nézett Dylanre, Ginnyre és Lunára, akik még jártak Legendás Lények gondozására.

- Képzeljétek! - kezdett bele nagy izgalommal. - Sohasem fogjátok kitalálni, hogy milyen új szerzeményem van. Egyiptomból érkezett, a múlt héten. Alephnek neveztem el, mert az egyiptomi keselyűt jelent Egyiptomban.

- Csak nem egy Kara? - kiáltott fel Hermione. Emlékezett az álmában repülő madarakra, és már akkor megtetszettek neki. Már arra is emlékezett mit olvasott, és mielőtt bárki megszólalhatott volna darálni kezdte:

- A kara olyan madár, amely Egyiptomban őshonos, mindazonáltal megfelelő gondozás mellett minden éghajlaton és környezetben megél. Színe a főnixéhez hasonlít, élénk vörös, enyhe narancssárga beütéssel. Különös tulajdonsága, hogy közlekedni tud az idősíkokon keresztül, ezért az ókorban gyakran használták a világok közötti kapcsolat megteremtésére. Akárcsak a főnixek, ők is hatalmas súlyt képesek felemelni, így gyakran küldöncök lés szolgák utaztak rajtuk. Ezek a közös tulajdonságok annak köszönhetők, hogy igen közeli rokonságban áll egymással a két állat – mindezt egyszerre mondta el, így a végére majdnem megfulladt. Barátai nevetni kezdtek, Hagrid pedig bólintott, hogy tényleg az élénkvörös madár egyik példányával gazdagította gyűjteményét. Hermione azonban nem nevetett.

- Ez a faj több mint 2000 éve kihalt - fejezte be a beszámolót. Erre mindenki megdöbbent, de Dylan rögtön rájött, hogy mit jelenthet ez.

- Ez azt jelenti, hogy a madár az ókorból került ide.

Sokáig vitatkoztak még a madárról, és más egyiptomi lényekről is, de egy idő után annyira esni kezdett a hó, hogy inkább visszaindultak a kastélyba. Ezúttal már Hagrid is velük tartott. Visszafelé a gyerekek hógolyóztak, és nem egyszer a vadőrt találták el, aki ebből semmit sem érzett. Amikor már a parkban jártak, a fiatalok kihívták a vadőrt egy hógolyócsatára. Heten egy ellen. Előre lehetett tudni, hogy ki fog nyerni, de azért jó mulatság volt. Miután elbúcsúztak, a vadőr elégedetten sétált el a kunyhója felé.