Végre valahára szünet volt. Az étkezéseken alig 15 diák vett észt, a többiek hazautaztak szüleikhez, vagy barátaikhoz. Ez a Karácsonyi Lakomán sem volt másképp. Az asztalfőn McGalagony ült, vele szemben Flitwick professzor. A többi tanár a diákok között foglalt helyet az asztal hosszabb oldalain. Trelawney professzor természetesen megjósolta, hogy az egyik lány rövid időn belül a gyengélkedőn fog kötni. Az asztalnál csak három lány ült: Hemione, Luna és Susan Bones a hugrabugból. Ginny és Ron szintén hazautaztak a szünetre, mikor megtudták, hogy Charlie és Bill is otthon lesz.

A többiek vidáman beszélgettek, kivéve Malfoyt, aki éppen Zambininek súgott valamit. Hermione épp lerakta a kezében tartott narancsleves poharat, amikor arca elkezdett sötétedni, majd a lila egy igen élénk színében állapodott meg. A lány azonnal fölpattant, és kirohanta teremből. A fiúk is szaladtak utána, de még visszanéztek az asztalhoz, ahonnan Malfoy gonosz vigyora sütött az arcukba. A tanárok semmit sem vettek észre a közjátékból, ugyanis Vector professzor éppen azt bizonyította be nekik egy sebtiben elővarázsolt táblán, hogy 1 2 - vel.

Harryék felkísérték a lányt a gyengélkedőre, majd visszaindultak a Nagyterem felé, de nem mentek be. Valamilyen jó kis bosszún gondolkoztak a szőke hajú fiú ellen, hiszen nem volt kétségük, hogy ő volt a tettes. Harrynek ekkor zseniális ötlete támadt.

- Várj meg itt, mindjárt jövök - kiáltott oda már futás közben Dylannek, és felszaladt a klubhelyiségbe. A szobájukban a fiókjából előkapart egy zacskó tüsszentőport, és már szaladt is vissza az Előcsarnokba. Dylan értetlenül nézte:

- Miért mentél föl?

- Tüsszentőpor - vigyorgott Harry, miközben felmutatott egy kis átlátszó tasakot. 3 - 4 napig hat. Erre már a másik fiú is elmosolyodott.

- Az elég, hogyha beszippantja? - kérdezte.

- Persze - bólintott a fekete hajó fiú. - Amikor Malfoy kilép a teremből, én lefoglalom Zambinit, te meg röpítsd az arcába a port, de szép lassan, hogy minél többet belélegezzen belőle.

- Oké!

Nem sokat kellett várniuk, a két mardekáros megjelent az ajtóban. Harry odalépett a barna hajúhoz, és szóval (vagy inkább pálcával tartotta sakkban). Ez alatt Dylan a kapott utasításoknak megfelelően cselekedett.

Malfoy két percen belül tüsszögni kezdett, és Harryék csak görnyedeztek a nevetéstől, amikor látták, hogy nem bírja abbahagyni. Malfoy némi küszködés után inkább elszaladt a klubhelyisége felé, és a szünetben már nem látták többet nyilvánosan a folyosókon.

A szünet utolsó előtti napján, vagyis két nappal az említett incidens után Harry, Hermione és Dylan kisétáltak a nagy tölgyfakapun, hogy meglátogassák Hagridot. Egy ideig beszélgettek, aztán a vadőr kivezette őket a kertbe, hogy bemutassa őket Alephnek. Mikor meglátták, szemeik csillogtak a gyönyörűségtől. Azok a madarak, amiket Az idősebb fiú és Hermione látták nem vehették fel a verseny ezzel a példánnyal.

Kecsesen fejet hajtott, amikor meglátta a gyerekeket. Azok is meghajoltak, majd megsimogatták a lényt. Csodálatos érzés volt. Amint kezük hozzáér a puha tollakhoz, melegség áradt szét a testükben.

- Öhm ..., Harry! Szeretnélek megkérni, hogy gyere velem. Tudod Gróp már nagyon hiányol, és mivel most itt van Hermione és Dylan , hogy vigyázzanak Alephre, biztosabban hagyom itt.

- Rendben - bólintott Harry, és követte Hagridot olyan pillantással, mint aki a vesztőhelyre megy. Még egyszer visszanézett barátaira, akik megértően biccentettek. Hagrid hátra sem nézve kiáltotta oda nekik, hogy ne mozduljanak el az állat mellől.

A két fiatalnak eszébe sem volt itt hagyni a tüneményes lényt. Mikor a vadőr és Harry belevesztek a fák sűrűjébe, a madár odaballagott Dylanhez, és megfogta csőrével a kezét, és szelíden a füle felé húzta, mintha azt akarná, hogy megsimogassa.

- Szerintem mondani akar valamit - találgatott Hermione, és valóban, amikor a fiú megsimogatta az állat fülét, valami szemet szúrt neki.

- Hermione! Gyere csak ide! Nézd, nyolc betű van a fülébe égetve: MSNE-TJRYEKEEEHTRENM - amikor megtapintotta a betűket, az állat elkapta a fejét.

Amíg Harry és óriás barátjuk visszatért, az üzenet jelentésén gondolkoztak, hiszen mi másért küldték volna ide a múltból az egyik futármadarat. Nem volt nehéz rájönni, hogy a madár ezt a rangot viseli, hiszen Dylan ismerte az ottani szokásokat, és a madár nyakán alig észrevehető narancssárga textilcsík húzódott, ami a postások megkülönböztető jele. Futármadarat bárki bérelhetett, nem olyan rendszer volt, mint napjainkban.

A két gyerek azt sem értette, hogy Aleph miért várta meg, hogy két másik barátjuk távozzon. Arra a következtetésre jutottak, hogy nem akarta bajba keverni Hagridot.

Harry és a félóriás hamarosan visszatért, és a három diák elbúcsúzott. Mikor visszatértek a kastélyba, Dylan első dolga volt, hogy beavassa Harryt az eseményekbe.

Következő nap a szünetet otthontöltő diákok visszaérkeztek a kastélyba. Harry és három barátja ennek örömére már együtt próbálta megfejteni az üzenetet.

Hermione lement Ronnal a könyvtárba, és annyi könyvet hozott fel amennyit csak tudott a rejtjeles kódok megfejtéséről, és vagy fél tucat szótárt is.

- Várj csak! - kiáltott fel barátnője két óra hasztalan kutatás után. Ha Egyiptomból érkezett az üzenet, persze, hogy egyiptomiul írták. Azzal pálcájával a már huszadszor is felírt betűkre mutatott. Azok átrendeződtek, és ezt adták ki: mery sen Netjer em-khet.

Dylan elsápadt, és úgy remegett a szája, hogy percekig meg sem bírt szólalni. Hermione végül megelégelte a várakozást, és az Egyiptom, a nyelv hazája című szótárból kikereste a szavakat, és fölírta őket a lapra: Szeretett testvér Isten veled.

A fiú könnyezni kezdett, mire Hermione hozzálépett, és átölelte. Tudta, hogy most ezzel segíthet neki a legtöbbet.

UI.: a fent látható mondatot én raktam össze, úgyhogy kb. 5 az esélye, hogy nyelvtanilag helyes, de a szavak tényleg azt jelentik, amit leírtam.