A fiatalok már második napjukat töltötték az oázisban. Hermionét és Dylant jóleső bizsergés vette körül. Mikor együtt voltak, szinte vibrált körülöttük a levegő.

A két fiú is jól szórakozott. Gy0akran kártyáztak és köpköveztek az ottani varázslókkal.

Egy nap, megdöbbentő eseményre ébredtek. Huri szőrén - lábán eltűnt, és magával vitte az Érmét is. Hiába kutatták fel érte az egész oázist, sehol nem találták. Félnapnyi hiábavaló kutatás után már biztosak voltak benne, hogy Huri kijátszotta őket. Megbíztak benne, mert elhitette velük, hogy segít nekik, de végig az ellenségük volt.

- Már csak az a kérdés, hogy a királynő oldalán áll, vagy a saját szakállára vadászgat - fejtett okot Dylan. - Nem lennék meglepve, ha az utóbbi eset forogna fent, hiszen hogyha elevenen eltemettek volna, és ott kellett volna ülnöm 200 évig, biztos, hogy megvesznék a boldogságtól, hogy végre kiengednek.

- Jó kérdés - helyeselt Harry. -, de tudok jobbat: Most mi legyen?

- Én elmegyek Huri után, vissza kell szerezni tőle az érmét. Ti derítsétek ki, hogy hol van a húgom. Próbáljátok meg megszöktetni. Emlékezzetek a cikkre. Szerintem a királynő tartja fogva.

- Rendben - mondta Harry. - Hol találkozunk?

- A Gízai piramisoknál, két nap múlva - ezzel Hermione felé fordult. - Most el kell válnunk. Fájdalmas a búcsú, ezért nem is áltatom magunkat. Ég veled! - azzal adott egy búcsúcsókot a lánynak, felült az egyik bértevére, és elügetett. Hermione sóhajtva nézett utána.

- Ne aggódj Hermione, vigyáz magára. Ha másért nem, hát érted.

Hermione elmosolyodott, és kitörölt egy könnycseppet a szeme sarkából.

Harry, Ron és Hermione alkonyatkor indultak, amikor már elviselhetőbb volt a hőség. Hiába volt a lenge kendőszerű ruha, mégis nagyon meleg volt. Most a két fiún fehér ing, és bézs nadrág volt, Hemione pedig egy világoskék sortot, és fehér ujjatlan pólót viselt.

Ők a bárkán haladtak tovább még egy napig. Viszonylag jó szelet fogtak ki, így nem kellett több idő, hogy Kairóba érjenek. Itt megkezdték a kutatást.

Most volt hasznukra Csámpás. Hermione a lábára kötött egy papírt, amelyre egyiptomiul ezt írták: "Testvéreddel vagyunk itt, hogy kiszabadítsunk. Jelezd, hogy hol vagy, és megszöktetünk." Elindították a macskát. Remélték, hogy ezen állatok híres megérzése most is beválik.

A macska rögtön a királynő palotája felé indult. Csodálatos építmény volt. Aranyban pompázott, lapos tetején élő sövény képezte a korlátot, és egy mesterséges tavat fogott körül. Ez volt a királynő magánlakosztályának erkélye. A szolgák csak az ő kívánságait lesték, hiszen ez volt a dolguk.

Egy órán belül a macska visszatért. A cetlire egy szó volt írva az eddigieken kívül: vendéglakosztály.

Ez igen meglepte Harryéket, hiszen úgy számították, hogy a lányt vasra verve tartják valahol a pincében. Ez jelentősen megkönnyítette a dolgukat.

A szöktetést estére tervezték. Tudták, hogy így megvárakoztatják Dylant, de túl kockázatos lett volna nappal próbálkozniuk.

Éjjel, mint az árnyék osont a három jó barát a palota felé. Mindenhol őrök járőröztek. Furcsa teremtmények voltak. A szivárvány legkülönbözőbb színeiben pompáztak, de fülük és lábfejük mindannyiuknak citromsárga volt. Szőrük hosszú csomókban lógott rajtuk. Alkatuk leginkább az emberére hasonlított, de pofájuk inkább rókaszerű volt. Mancsukban lándzsát tartottak.

- Ezek zeriszek. Igen nagy hatalmú lények, de elég buták. Ahhoz húznak, aki többet ígér nekik. Pont, mint a dementorok - a lány láthatólag félt tőlük.

Gyorsan tovább sétáltak. Waba kiszabadítása nem volt túl nehéz. A lánynak esélye sem volt egyedül kiszabadulni, hiszen pálcáját elkobozták, de Hermione könnyen megoldotta a dolgot.

Mikor már Kairó külvárosában jártak, egy gong visszhangzó hangja ütötte meg a fülüket. Rájöttek, hogy a fogoly eltűnt. Az éjszaka ellenére az egész várost kivilágították, és az egész hadierő energiáit a fogoly keresésére fordították. Szóval minden utcán átlag négy zerisz rohangált össze vissza, mint egy őrült. Mikor meglátták a négy rohanó fiatalt, rögtön a nyomukba eredtek. Wabával semmit sem törődtek, hanem Hermionét vették célba. Azt hitték, hogy ő a fogoly, valószínűleg az értelmük előbb említett szintjénél fogva. Ron próbált segíteni a lányon, akit egyszerre hét szörny tepert le a földre, de sikertelenül. Már épp újra nekik akart rontani, amikor Harry megragadta ő és Waba karját, és futni kezdett. Tudta, hogy itt kell hagyniuk a lányt. Így biztonságos helyre vihetik Wabát.

Hermione látta, hogy barátai elfutnak. Tudta, hogy menniük kell, de nem hitte volna, hogy képesek itt hagyni őt. Elszántan küzdött, a düh és a félelem egy időre megsokszorozta elszántságát, de mikor látta, hogy a zeriszek utat nyitnak egy fényes laka előtt, elállt a lélegzete. Marion úrnő állt előtte. Mielőtt egy szót is szólhatott volna, az úrnő fölemelte a pálcáját, és kimondta a kor legrettegettebb átkát. Hermione lábai hangos reccsenéssel eltörtek. A lány a földre rogyott. Egy újabb mozdulat, és karja kicsavarodott pózban hanyatlott teste mellé. A fájdalomtól elvesztette eszméletét.

A három fiú, és Waba a piramisoknál találkoztak egymással. Dylannek legrettegettebb rémálma vált valóra, mikor megtudta, hogy barátnőjét elfogták. Mindazonáltal húga iránti szeretete ebben a helyzetben is megnyilvánult. Miután minden lehetséges kérdést feltett neki, elhatározta, hogy ha kell, az Érme nélkül is, de legyőzi a királynét. Elmesélte, hogy nem sikerült a mumesz nyomára akadnia, de ez látszólag nem törte le túlságosan. Szinte az őrületbe kergette szerelme iránti aggodalma.

- Olyan helyet kell választanunk, ahol nekünk van előnyös helyzetünk.

- Mire gondolsz? - kérdezte a fekete hajú fiú. Dylan húga úgy látszott, sejti, hogy mire gondol fivére:

- A második Gízai piramisra. A földrengések miatt életveszélyes az egyik fele. Bekergetjük a királynét, és elzárjuk a kiutat, aztán majd meglátjuk.

Harry és Ron összenéztek, majd bólintottak.

Dylannek aznap este ne jött álom a szemére. Megmenti a húgát, de elveszíti barátnőjét. Épp hogy rátalál élete szerelmére, de rögtön el is veszíti.

Egy napra túl sok volt neki mindez.