Esés közben beütötte a fejét, és elvesztette az eszméletét. Mivel a terasz lejtett, elkezdett gurulni a széle felé. A felsőteste már lent volt, amikor Dylan megpróbált varázslattal egy védőburkot vonni a szikla köré, de az úrnő egy mozdulattal elnémította.

Harry becsukta a szemét, és erősen koncentrált. - Ha minden igaz, itt kell lennie - gondolkodott. - Kérlek Fawkes, gyere, segíts Hermionén. - Még néhány másodpercig csukva volt a szeme, majd mikor szívhez szóló ének hangzott fel, kinyitotta.

Amikor a lány éppen teljesen legurult a szikláról, a főnix a szakadékban alárepült, a hátával elkapta, és felfelé szárnyalt vele, majd leszállt Dylanék kőteraszára. A fiú megkönnyebbülten sóhajtott fel. Most legalább a lány biztonságban van.

Az úrnő lelépett a hintóról, és a szakadék széléhez sétált. Dylan is így tett.

- Dönthetsz: vagy kiadod a húgodat, vagy mind meghaltok - szólt hűvösen, de mosolyogva.

- Nem adom ki. Ő is így döntene. Inkább hal meg velünk, a barátaival, minthogy a te kínzó kezedtől.

- Rendben - azzal a királyné hátat fordított, visszaült a hintóba, és kiadta az első parancsot:

- Gurzik! Te vezesd a zeriszeket és a nyuvaszokat félkör alakban előre. Bolgak, Hujlik, a hidat - mennydörögte. A mennyezetről hatalmas függőhidat ereszkedett le.

- Ajaj - nyögte Dylan, és visszaszaladt a többiekhez. - Ha ezek átjönnek, akkor végünk van.

- Miért, ha ott maradnak, akkor nem? - ordított rá Harry, ugyanis a dobok pergésétől már csak így értették meg egymást.

- Nem feltétlenül - ordított vissza Dylan. - Segítsetek! Együtt tudunk olyan erős börtönburkot képezni, amelyikből nem szabadul ki a sereg.

- Rendben van. Mire várunk?

Felemelték a pálcájukat, és négyen egyszerre szórták a seregre a börtönburkot. Néhány zerisz már a hídon járt, így azok alatt leomlasztották azt. Az ellenséges oldalon csak a királyné, két zerisz és egy mumesz maradt.

- Várjunk csak! Ez Huri! Nézzétek! Ott van a kezében az Érme! - kiabált Dylan. A többiek is észrevették a kis árulót.

A királyné hátrébb parancsolta magatehetetlen seregét. Két szolgájával és a besúgóval ő is a szakadék széléhez lépkedett, így egymással szemben sorakoztak fel az ellenfelek. A négy gonosz szerzemény egy szállítóbűbáj segítségével átjutott Harryék oldalára. Kis kékesfehér felhő jelent meg előttük, amelyre ráléptek, majd az ellenkező oldalon leszálltak.

Fawkes továbbra is vigyázott Hermionéra, és próbálta élesztgetni. Waba az egyik zerisszel került szembe. Mivel a városban még menekülés közben szerzett egy pálcát, egyenlő esélyekkel indultak. Harry a másik zeriszt kapta, Ron pedig a mumeszt. Mikor harcolni kezdtek, rögtön megnyilvánult, hogy mekkorát tévedett Hermione, amikor nem találta vérengzőnek a kis fenevadat. Összevissza ugrált Ron körül, és a fiú szinte csak elmosódott foltokat látott.

Waba és Harry eleinte jól boldogult, de a két zerisz a szikla pereméhez terelte őket, így kénytelenek voltak közösen védekezni. Ez jól is ment egy darabig, de amikor már lándzsájukat előreszegezve közeledtek feléjük, kezdett ijesztő lenni a helyzet.

Dylan középen maradt, és szórta a királynére a legkülönbözőbb átkokat. Mindent, ami csak eszébe jutott. Úgy tűnt, a hölgy nem ismeri mindet, de amikor nem jutott eszébe ellenvarázslat, ideiglenes védőburkot vont maga köré.

Mindenhol a királyné javára hajlott a küzdelem, amikor az utolsó, végső csapást akart mérni rájuk. Hurira kiáltott, aki odadobta neki az Érmét. A hölgy felemelte, és egyenest Dylan szívének szegezte. Azonban semmi nem történt. Marion is kissé értetlennek tűnt, de próbálta palástolni ijedtét.

Dylan viszont kihasználta, hogy egy pillanatig nem ő a célpont, előkapta a zsebéből az igazi Sivatag Érmét, és a királynő felé fordította. Elsuttogott egy olyan varázsigét, amit nem is ismert, és behunyta a szemét. Nem tette rosszul, ugyanis a szavak hatására fehéres sárga hullám tört elő az Érméből. A királyné felsikoltott, majd belezuhant a szakadékba, amikor a levegő eltalálta őt.

Az Érme jól végezte a dolgát. Miután végzett a Harryéket fogva tartó két zerisszel, és a mumesszal, a burokban vergődő többi szörnyet vette célba. Őket sziklástól - mindenestül elpusztította. Jobban nem is alakulhatott volna a dolog. Az Érme befejezte a működést. A több tonnányi szikla hatalmas robajjal zúdult bele a szakadékba.

Dylan már éppen fellélegzett, amikor remegni kezdett a föld, és a plafonról hullani kezdett a köveket összetartó porszerű anyag. Sejtette, hogy mi történik. A föld mélyére zúduló szikla megremegtette az egész épületet, és visszafordíthatatlan folyamatot indított el. El tudta képzelni, hogy néhány perc múlva az egész épület a földdel lesz egyenlő, és mivel nem akarta téglaként végezni, gyorsan odaszaladt Hermionéhoz, akit mostanra otthagyott Fawkes. Ölébe kapta a lányt, és a többiekre ordított: - Futás!

Már Harryék is észrevették a veszélyt, ezért kézen fogva elkezdtek rohanni a fiú és a lány után.

Lélekszakadva rohantak végig a folyosókon. Most sem tudták, hogy merre mennek, de az orruk vezette őket. Mikor a bejárat közelébe értek, szél csapta meg az orrukat, de ez most jól esett nekik. Azonban, abban a pillanatban, hogy kiléptek az épületből, az összeomlott, és a homokban lavinát indított el, amelyet fölkapott a szél, és homokviharrá alakított.

Nagy nehezen elbotorkáltak a kikötözött tevékhez, és körbe állították őket, a szállított pokrócokból pedig sátrat kötöttek maguk köré

A négy fiatal remegve bújt be a pokrócok menedékébe. Dylan azonnal Hermionéhoz fordult, aki ismét kinyitotta szemét. Azonban abból szinte csak egy vörös folt látszott, a sok könnyezéstől. Láthatólag alig bírt levegőt venni. Fájt a tüdeje, és égett mind a két karja és a lába.

Dylan tudta, hogy nem tehet semmit a lányért, de megcsókolta, hogy ezzel is elterelje figyelmét a fájdalmairól. Hermione hamarosan újra elaludt. Dylanék még hangosan beszélgettek, bár a fiút legjobban aggasztó probléma nem került szóba.

Nem tudta, hogy mi lesz a lánnyal, de sejtette, hogy nem egyszerű törésekről van szó. Mindenesetre csak remélni tudta, hogy meg fog gyógyulni. Így gondolkozott magában, és fohászkodott, hogy a lány egyáltalán élje túl ezt az éjszakát.