A tavaszi szünet utáni hónapban szinte az összes diák a következő napirendet folytatta: ötkor felkelés, reggeli közben tanulás, órákra mászkálás, ebédszünetben - ha a következő órán nincs számonkérés - akkor a könyvtárban ücsörgés, délutáni órákra járás, este szakkörök és tanulás, tizenegykor lefekvés.

Ennyi program Hermionénak is sok volt két hét után, úgyhogy miután megtanulta az átváltoztatástan vizsga anyagát, kivételesen engedett magának egy kis pihenőt, ezért nem kérdezte ki magát. Persze a fiúk irigykedve nézték, hiszen ők még a sötét varázslatok kivédését tanulták.

A RAVASZ vizsgákra június elején került sor. A négy jó barát átváltoztatástannal kezdett. McGalagony párosával hívott ki embereket, akiket egy igen praktikus kis szerkezet csoportosított. Hermione természetesen kitűnően teljesített, bár párja egy hugrabugos fiú kicsit elbénázta a színmódosító varázslatot, ezért a vizsga végén kékben pompázott. Sajnos McGalagony, és a lány sem tudta visszavarázsolni az eredeti színére, de a tanárnő megnyugtatta, hogy néhány nap múlva elmúlik a hatása.

Így Hermione a délutáni sötét varázslatok kivédése vizsgát is kék hajjal tette le. Lupin professzor harmadik évükhöz hasonlóan most is egy akadálypályát épített föl nekik. Most négy fős csoportokban kellett végigmenni rajtuk. Nem is kérdéses, hogy a négy jó barát kitűnően végezte el a feladatot.

Délután kemény tanulás következett. A három fiú a bájitaltanra tanult, de Hermione a csütörtöki számmisztikára, mivel a fiúk által tanult anyagot már kívülről fújta.

A bájitaltan vizsgát kisebb bonyadalmak között tették le, ugyanis Hermione haja a megmérettetés közepén elkezdte visszanyerni az eredeti színét. Mikor azonban elérte azt, nem ált meg, hanem tovább hajlott narancssárgába. Végül a fiúknak is sikerült kitűnőre vizsgázniuk, habár a lány el sem tudta képzelni, hogy hogyan.

Délután kis párocskánk együtt készült a számmisztikára, melyet csütörtökön le is tettek.

Péntekre csak néhány nem RAVASZ szintű vizsga maradt. Mágiatörténetből csak Hermione vizsgázott, és amikor a már a nagyteremben ülő fiúk mellé lehuppant, boldog mosollyal így szólt Dylanhez: - Képzeld, már mindenre emlékszem.

A fiú elmosolyodott. Sejtette, hogy így lesz.

- Mire emlékszel? - érdeklődött Ron.

- Egyiptomra.

- Hát ez nem igaz. Már ez is kezdi - nézett a vörös hajú fiú segélykérően a fekete hajúra.

- Honnan ugrott be? - kérdezte kíváncsian Dylan a lánytól.

- A mágiatörténet vizsgán, mert Egyiptomot kaptam, és maketteket kellett varázsolni, hogy hogy képzelem el a tanultak alapján, és az enyém túlságosan is élethű lett. Nem tudom hogy jött, de amikor láttam a művemet, már emlékeztem.

Ezután a lány hosszasan ecsetelte, hogy miket varázsolt a makettjére. Ron és Harry egyszerre néztek föl az ebédjükből. Velük szemben ülő barátaik elkezdtek nevetni felderült arcuk láttán.

A szünet előtti utolsó héten a hetedévesek, hogy kipihenjék a vizsgák és az elmúlt hét év fáradalmait kárpótlásul a sok gürcölésért soron kívül lemehettek Roxmortsba. Szép idő volt, így elmentek megnézni a szellemszállást, és jót kirándultak arra a hegyre, ahol Sirius barlangja is húzódott.

Végül elérkezett a búcsúvacsora napja, ahova a hagyományokkal ellentétben a végzősök tiszteletére arany, ezüst, sárga és kék szalagokat aggattak föl. McGalagony gratulált a hetedéveseknek, és a kevésbé ügyes fiatalokat is biztosította arról, hogy a Roxfort jövőre is várja vissza őket.

Harry, mivel már tizenhét éves volt, frissen szerzett hoppanálási vizsgájával - miután Dursleyéktől összeszedte minden holmiját - ideiglenesen a Weasley családhoz költözött, akik szívesen fogadták.

Egy júliusi estén bagoly kopogott az ablakukon. A Minisztérium pecsétjével ellátott példány volt, és Percytől hozott üzenetet. A fiú megírta nekik, hogy előléptették a Mágiaoktatás Főosztályának vezetőjévé. Mivel a miniszter asszisztenseként, akárcsak a Roxfortban igen kiváló teljesítményt nyújtott.

Már javában a szünet közepén, mikor az egyre népesebb család vacsorához készülődött, kopogtattak az ajtón. Mrs Weasley ment ajtót nyitni, és amikor meglátta az érkezőt a nyakába borult.

- Ó, Percy drágám. Úgy hiányoztál.

- Te is anya - mosolygott büszkén a fiatalember.

A vacsora igen kellemesen telt, hiszen Percy bejelentette, hogy visszaköltözik szüleihez.

Hermione, aki Harryvel együtt érkezett ide - persze csak mint vendég - úgy érezte, rég volt ilyen teljes a család.

A vacsora után egy kávé mellett jókedvűen elbeszélgettek Percy új állásáról, a RAVASZ eredményekről (, amelyeket mind a három fiatal kitűnő eredményekkel tett le) és azokról a kalandokról, amiket az elmúlt évek során éltek át.

Hermione csak egy valakit hiányolt. A barátját. Mintha csak erre várt volna, Dylan nyitott be az ajtón, kezében egy csokor virággal, amit miután elnézést kért a zavarástól, egy puszi kíséretében Hermionénak nyújtott át.

- Most már tényleg minden tökéletes - gondolta a lány.

A társalgás végeztével Percy elköszönt, mondván, hogy elhozza a cuccait a lakásáról.

Miután mindenkitől elbúcsúzott, kisétált az ajtón az éjszakába. A fadarab halk kattanással csukódott be utána.

Mindenkinek, aki elolvasta köszönöm a figyelmet. Még így befejezőben szeretnék kérni tőletek valamit: hogyha érdekel, hogy mi fog történni a négy jó baráttal a Roxfort elvégzése után, légyszi írjon nekem annyit a kritikákhoz, hogy folytasd, vagy valami ilyesmit, mert gondolkozom a folytatáson. Előre is köszi!