OK. harmadik részlet:))))
Remélem tetszeni fog.
11. fejezet
Charlotte izgatottan rángatta ki a szekrényből kedvenc hosszú szoknyáját, és fehér blúzát. A paravánja mögött öltözködött, amikor ajtaja becsukódását hallotta.
- Mindjárt készen vagyok Leroy, tényleg sietek!- kiáltotta, de amint kilépett nem mást, mint Richardot látta a szoba közepén.
- Látom, nem szenvedett hiányt semmiben. – Jegyezte meg szarkasztikusan, miközben körbejárkált és szemügyre vette a nyitott szekrényt, és az öltözőasztal zsúfoltságát.
- Leroy azt mondta, hogy a szalonban várnak meg.- hebegett a lány.
- Talán zavarom?- fordult hirtelen felé.- Ah, bocsánat. Csak csalódott. Gondolom, nem engem várt…Tudja, ezt nem hittem volt. Hogy valaki egy hónap alatt ennyit változzon… Pár ruha, két kedves szó, és…
- Richard!- kiáltotta Charlotte felháborodva.
- Ugyan Miss Dunn. Hiszen elárulta magát! Ez az simamodorú gengszter ki-be járkálhat a maga hálószobájába!
-Richard!
- Ne játssza magát! Leroy és Lotte! Hah! Mit csinált, hogy így a karjaiba zuhant?
Charlotte először nem jutott szóhoz, majd elöntötte a düh, a férfi dühös szemeibe nézett, majd csak ennyit mondott.
-Törődött velem.
Ez mindent elmondott. A lány ezzel kiviharzott a szobából, magára hagyva Richardot, aki már nem feldúlt, hanem porig alázott volt. Csupán csak két egyszerű szó eredményeképp.
A nappaliban Leroy Brown jó házigazdaként itallal és szivarral kínálta vendégeit és ügyet sem vetve, hogy Richard kisurran, belefogott Charlotte és jómaga ismeretségének és találkozásának történetébe. Roxton és Ned szintén elmesélték késedelmük és ittlétük okát. Mire befejezték, már mind Charlotte, mind Richard újra a körükben volt.
- És hol vannak a többiek?- kérdezte Charlotte
- Nos, Challenger a faházban maradt, felügyelni, ha mégsem tudnánk innen irányítani az időzítőt- mondta Ned- ami Veronicat és Marguerite-t illeti…
Ekkor sikítás hallatszott az ajtó mögül.
-Engedjen el, vagy raptoreledelt csinálok magából!
Az ajtó kinyílt és Dick és Harry a két igencsak vonakodó nőt dobták be.
-Bocs főnök, másként nem ment- morogta Dick, miközben Veronicat elengedte.
Leroy bólintott és egy szempillantással kiküldte a gorilláit.
-Marguerite! Veronica!- futott hozzájuk Charlotte
-Charlotte! Jól vagy?- kérdezte Veronica, a lány bólintott, de az ideges szorítása az ellenkezőjét súgta a jó megérzésekkel rendelkező szőkének.
-Látom a csapat akkor teljes.- jelentette ki Leroy. – Tanácsos lenne minél hamarabb indulniuk.
Charlotte szemei kikerekedtek, ahogy a férfira nézett.
-Hát elenged minket?- húzta fel a szemét Roxton.
-Fogalmazzunk úgy, hogy vége a vendégségnek.- válaszolt flegmán, miközben kortyolt egyet az italából.
-Mindenkit?- kérdezte Ned.
Leroy Brown felemelte pillantását és egyenesen Charlotte szemeibe nézve válaszolt.
-Mindenkit.
Ned és Roxton lassan felállt, és az ajtó felé indult, amikor Charlotte megszólalt:
-Én maradok.
-Hogyan?- kérdezte majdnem mindenki egyszerre. A lány idegesen nézett végig barátain, majd Leroy oldalára lépett.
- Nem mehetek. Rám itt szükség van.- mosolygott fejét felemelve, hogy láthassa a férfi arcát.
- Lotte, erre semmi szükség! A legfontosabb, hogy most biztonságban visszakerülj a barátaid közé.
- De…
- Nem nyitok vitát.- jelentette ki méltóságteljesen, hogy Charlotte majdnem úgy érezte magát, mintha még mindig az internátusban lenne és az igazgatónő utasítaná.
- Mit jelentsen ez?- szólt közbe Roxton, szavakba formálva mindenki döbbenetét.
-Azt nem tudom,- avatkozott be Marguerite, belekarolt a döbbent vadászba, visszahúzta a pamlaghoz, majd mindkettejüket leültetve egy elegáns mosollyal hozzá tette- De időnk van, és régen volt alkalmam egy tisztességes száraz Martini-t kevés jéggel elfogyasztani.
-Tömören összefoglalva-állt fel Ned Malone, hogy még egy italt töltsön magának.- Egy egész könyörtelen bandával állunk szembe, akik hatalmi presztizsből nem engedik Le..Mr. Brown-t úgymond jó útra térni.
- Nem- szólt közbe Richard- mi nem állunk szembe senkivel.
- Mr. Redgrave-nek teljesen igaza van- nézett fel a poharából Leroy Brown. – Ahogyan én azt ,már Charlotte-nak is elmondtam, maguknak ehhez semmi közük nincsen. Majd én megoldom.
- Egy egész bandával szembeszállnál? Örültség!- pattant fel Charlotte
- Igen, az, de mi nem vagyunk őrültek- nézett a lányra Richard.
- Ha Charlotte itt marad, én is maradok- jelentette ki Veronica.
- Öngyilkosság- morogta Ned.- De akkor én is
- Nos, ebből én sem maradhatok ki. – jegyezte meg egy széles vigyor kíséretében Roxton- Mit nekünk egy bandaháború!
- Nem lesz itt semmilyen bandaháború. – jegyezte meg Marguerite jéghidegen, miközben szemeit a martiniján tartotta.
- Tehát a titokzatos Miss. Krux-nak ötlete támadt?- húzta fel a vadász a szemöldökét kérdően, és úgy helyezkedett, hogy karja a nő feje mögé került a szófa támláján.- Csak nem talált kiutat?
- Itt csak egy kiút van!- vettette oda Leroy Brown.
- Pontosan.- mosolygott a nő maga elé.
- De, hiszen…- szisszent fel Charlotte.
- Marguerite! Ugye nem akarja megölni Brownt?- kérdezte döbbenten Roxton.
A nő végre felemelte tekintetét, sokatmondóan vadászra nézett és válaszolt.
- De igen.