A helyszín az Ebédlő. Hermione fölállt, és beszélni kezdett:
- Üdvözlöm régi, és új diákjainkat. Örömmel jelenthetem be, hogy immár 342 - en koptatjátok iskolánk padjait. Először is beosztjuk az elsősöket, ugyanis az ezt követő információk mélyen befolyásolják majd a társaság komolyságát - sétált mosolyogva egy tükörhöz. A diákok, mint mindig most is a pirosas-narancssárga, a kékeslila és a zöldessárga asztalokhoz huppantak le. A beosztás végén az igazgatónő újra felállt:
- És most! Egyetlen mondanivalóm van, de ez a ti és a mi egész évünket befolyásolja majd. Gondolom, egyesek tudják szüleiktől, akik nem, azok most megtudják, hogy régen szokás volt, hogy az iskolák néhány diákja meglátogat egy másik varázslóiskolát, és néhány hónapig ott vendégeskedik. Idén testvériskolánk, a Gerlasz néhány diákja vendégeskedik majd nálunk. Két hét múlva érkezik a hat tanuló, és veletek együtt fognak járni órákra három hónapig. Ezt a vendéglátást úgy fogják viszonozni a Görögországi iskola vezetői, hogy a hat legsikeresebb diákot a negyedik és az ötödik évfolyamból meghívják szintén három hónapra az iskola tulajdonában lévő szállodába. Ez már a nyár folyamán fog bekövetkezni, ezért természetesen nem fogtok tanulni, mindazonáltal a megismert hat diákkal ott is találkozhattok majd. Mint azt legidősebb és negyedikes társaitok tapasztalhatták, órarendjükbe néhány plusz tantárgy került be. Ezzel csupán az iskola jóakaratúságát szeretnénk ismét megnyerni, hiszen a Gerlaszban a hüllő -, és haltan, és a paleontológia a két legfontosabb mágiaág. A további részleteket meg fogjátok tudni, legkésőbb jövő hét pénteken, de addig is éljen a tanulás! - azzal leült.
A diákoknak azon része, akinek volt étvágya a bejelentés után, jóízűen állt neki a lakomának. Juan és Jeny habzsolta a sok finomságot, de Kevin alig bírt nyugton maradni.
- Tök jó, nem gondoljátok? Király, hogy végre történik valami izgalmas itt a suliban, és biztos tök jó fejek a görög diákok!
- Tényleg, biztos, de nekem kicsit furcsa, hogy hogyan fogjuk megérteni egymást - vetette közbe Jeny.
- Szerintem anyuék meg fogják oldani! - szólt bele a beszélgetésbe Juan.
- Mit mondasz? - kérdezte Jeny, mert semmit nem értett a fiú mondatából, hiszen az épp egy brokkolirózsával viaskodott.
A vacsora végeztével kimerülten hulltak bele ágyaikba. Jeny még tavaly mélybordóra, Kevin narancssárgára, Juan pedig zöldre változtatta. A lány még jól emlékezett, amikor szobatársnői sorba álltak, hogy az ő ágyaiknak is változtassa meg a színét. Jeny anélkül aludt el, hogy behúzta volna ágya függönyét, így reggel arra ébredt, hogy vakító napfény simogatja az arcát.
Mikor kinyitotta szemét, Gadát pillantotta meg, aki épp a haját fonta be. Hála Jenyenk már négy éve nem kellett vesződnie a rakoncátlan tincsekkel. Megnövesztette a haját, így most már nem volt nehéz dolga. Izzie korán kelő volt, ezért már lement reggelizni. Mikor a vörös hajú lány belépett a terembe oldalán barátnőjével, kolbász és tojás ínycsiklandozó illata csapta meg az orrát.
De hiába indult jól a nap, a finom élményeket egy kiadós hasra esés követte, mivel Diana, Seline barátnője kigáncsolta, mikor épp Juannel beszélgetett, és így esélye sem volt kitérni a tűsarkúba bújtatott láb elől. Seline már többször megkérte barátnőjét, hogy hagyja békén a három jó barátot, de az nem értett a szóból, most viszont a szőke lány egy határozott mozdulattal őt is elgáncsolta, úgy, hogy a földön kötött ki a vörös hajú lány mellett. Kevin segített Jenynek fölkelni, de Dianával senki nem foglalkozott, így ottmaradt a terem közepén, amíg vissza nem tért az élet a lábába, és föl nem tudott tápászkodni.
Az első héten mindenből megírták a szintfelmérőt, hogy a tanárok tudják, hogy mennyit felejtettek a nyáron. A három jó barát - ahogy eddig is - kiemelkedően teljesített. Ezt nem egy tanáruk jutalomkavicsokkal jutalmazta.
Csütörtökön este Herimone ismét fontos bejelentést tett:
- Mint azt már említettem, hétfőn érkezik hozzánk hat diák, a Gerlasz Mágusképzőből. Kérlek titeket, hogy szívélyesen fogadjátok őket, és segítsetek neki, ahol csak tudtok. Tanár nem jön velük, ezért a mi dolgunk lesz, hogy a környezetet minél otthonosabbá tegyük számukra. Jövő héten elkezdődnek az idősebbek új tantárgyai is, amelyeket két felbérelt professzor fog oktatni, természetesen csak ez alatt a három hónap alatt. A hat diák december közepe tájékán távozik majd, de lehetséges, hogy az ünnepeket is itt töltik. Erről még konzultálunk szüleikkel és iskolájuk vezetésével. A másik fontos problémát, miszerint hogyan értjük meg egymást nem lesz nehéz kiküszöbölni, ugyanis erre a negyed évre egy bűbáj segítségével mindannyian kitűnően beszélnek majd angolul. Természetesen idén is fogunk nektek programokat szervezni, de ezúttal versengeni fogtok az idegen fiatalokkal is, nemcsak egymással. További jó étvágyat!
Ez után mindenki csak az idegenekről tudott beszélni. Találgatták, hogy vajon hogyan érkeznek a fiatalok, és milyenek lesznek. Hétfőre felfüggesztették a tanulást, habár Dylan ragaszkodott hozzá, hogy Gruffieszes csoportja megtekintse újonnan kitenyésztett kedvenceit, melyek csak a korareggeli órákban pompáznak eredeti színükben. A húsz diák álmos arccal és ténferegve vánszorgott ki a kastélyból, és Tagernek vissza is kellett fordulnia egyszer, hogy a ködben megtalálja a raktárhoz vezető ösvényt. Az ez előtti tisztáson Dylan várta tanítványait. Az órán bemutatta kedvenc állatait, a zebráfokat. Ez az állat a zebrák és a zsiráfok keveréke volt, és igen változatosan festett. Helyenként fehér, máshol sárgás alapszínen fekete csíkok, és barna foltok díszítettek teljes összevisszaságban. Egyébként mágikus képességük kimerült annyiban, hogy a hajnali órák után elvesztették eredeti színüket, és kaméleonképességüknek tanulságot téve teljesen be tudtak olvadni környezetükbe. Úgy változtak, ahogy a természet, ezért az óra végén nem volt könnyű dolog befogni a húsz - harminc állatot.
Kiderült, hogy az egyik zebráf meglógott, de amikor erre Dylan rájött, osztálya már hét határon túl járt. A férfi egyedül próbálta kézre keríteni Zizi nevű kedvencét, de nem sok sikerrel.
A fiatalok visszatértek a kastélyba, hogy megmosakodjanak, és felvegyék rendes egyenruhájukat, majd kivonultak a kastély elé, ahol a többiek már várták vendégeiket. Húszpercnyi várakozás után izgalmas közjáték vette kezdetét. Az erdő egyik fájának törzséből előugrott egy hintó, és elkezdett gördülni a pázsiton a kastély felé. Azonban húsz méterrel a célpont előtt megállásra kényszerítette egy alig látható rohanó hosszú nyakú, de amúgy esetlenül rövid állat, és egy nyomában rohanó férfi. A zebráf nagyon jó szórakozásnak tartotta, hogy kergesse szeretett vendégeiket, de mikor utolérte a kocsit Dylan lasszót varázsolt a nyaka köré, és visszavonszolta otthonába.
A hintó bakján egy bordó zakó és nadrágot viselő sárga kalapos férfi ült. Igen mókás látványt nyújtott. Mikor a várakozó diáksereg elé ért, leszállt helyéről, és kitárta a hintó ajtaját. Először négy karcsú lány, majd két fiú szállt ki. Megszokott ruhájukon kívül csak egy pulóvert viseltek, így mikor ráléptek a nedves fűre vacogni kezdtek. A kocsis elkísérte őket a kapuig, ahol kezet rázott az igazgatónővel, majd visszaszállt helyére, és eltűnt a már jól ismert fa törzsében.
Hermione gyorsan bekísérte az iskola vendégeit, nehogy megfázzanak. Megadta nekik a szükséges útbaigazításokat, majd magukra hagyta őket. A Scarlonos fiatalok sokáig néztek a hat diák után, akik elindultak a Nyugti Torony felé, hogy kifúják magukat.
A Scarlon összes lakója nagyon várta a vacsorát. Este hatkor már mindenki ott ült, kivételesen senki nem késett. Kitárult a kétszárnyú ajtó, és belépett a hat fiatal. A lányok fehér rövidujjú ingre emlékeztető blúzt, és színes szoknyákat viseltek. Mindegyiknek ugyanolyan volt a szabása, csak színükben különböztek, ezenkívül mindegyikre egy - egy hálószerű kendő volt kötve. A fiúk közül egyik drapp, a másik pedig sötétbarna nadrágot viselt, és szintén fehér rövidujjú ing. A nadrágok szabása is ugyanolyan volt. Az egyik lány pulcsit vitt a karján, és mielőtt kezet rázott volna Hermionéval, föl is vette. Szokatlan volt nekik ez a klíma, e hát ez nem is volt meglepő.
A vacsora után Hermione néhány szót szólt az újonnan érkezettekhez, majd aludni küldte az immár igen épes ifjúságot.