Másnap az Ebédlőben óriási zsivaj uralkodott. A hat diák számára egy kisebb kör alakú asztalt állítottak föl, ami felett sárgásfehér homok kavargott. Mikor megjelentek az ételek, ott sokféle ínycsiklandó dolog jelent meg, de Jenyéknek egyik sem volt túl szimpatikus. A görögök viszont boldogan láttak neki falatozni. Mikor befejezték az evést, Hermione odaadta nekik az órarendjüket.
Jenyék felálltak az asztaltól, hogy elinduljanak számmisztika órájukra. Mikor elhaladtak a fehér - sárga terítővel letakart asztal mellett, szófoszlányokat hallottak:
- ... Igen, anyu mesélte, hogy nagyjából mi a lényege. Tudjátok ő tanulta valamikor régen.
- A Gruffieszesekkel lesz az első óránk belőle. Biztos ... - a mondat végét már nem hallották.
- Nézzétek csak! Hetente 11 óránk van velük! Ma a számmisztika és a két bájitaltan. Mondjuk ott mindannyian együtt leszünk – tett hozzá lelkendezve Jeny.
- Kíváncsi vagyok, hogy milyenek! - hadarta izgatottan Kevin. Nem is kellett sokáig várnia, hogy kiderüljön, ugyanis mikor - az ő csoportjukból elsőként - odaértek a számmisztika teremhez, a négy lány és a két fiú már ott voltak. Jókedvűen beszélgettek, bár amikor megjelent a három jó barát, kicsit úgy tűnt, mintha zavarban lettek volna.
- Sziasztok! - köszönt mosolyogva Jeny.
- Sziasztok! - motyogta el sorban mind a hat diák. Három lánynak hosszú sötétbarna haja volt, a negyediknek pedig szőke. Ő volt az, aki tegnap vörös pulcsit vett föl fehér szoknyájához az Ebédlőben. A szőkésbarna hajú fiú, aki a legmagabiztosabbnak tűnt bátortalanul el is mosolyodott.
Megérkezett Hermione, és nyomában a többi diák is. A két fiú és a szőke lány az ablak melletti leghátsó padba ült le, míg a másik három lány a középső padsor leghátsó padjában, ami Juanék helye volt.
Hermione figyelmeztető pillantást vetett fiára, mikor az elindult, hogy közölje nemtetszését a görög lányokkal. A fiú nem akart vitát, ezért inkább leült barátai mellé a szabadon maradt helyre az első padban. Édesanyja elégedetten elmosolyodott. Nem hiába nevelte a gyerekeit.
- Én fogom nektek oktatni a számmisztikát - intézte szavait a hat diákhoz. - Érdeklődnék, hogy a Gerlaszban tanultátok-e már.
- Nem - rázta a fejét a fekete hajú fiú.
- Akkor megkérem Jenyéket, hogy segítsenek nektek bepótolni az anyag nagy részét, ugyanis e nélkül semmi értelme, hogy itt üljetek.
Jeny megdermedt:
- Miért pont nekünk kell segíteni?
- Ugyan már! Te vagy a legjobb - suttogta enyhe irigységgel a hangjában Juan.
- Szerintem örülj neki, hogy nem egyedül kell szenvedned velük – tette hozzá Kevin.
- Kösz! Most megnyugodtam! - csattant fel a lány. Az óra további részében meg sem hallotta Hermione magyarázatát a térbeli egyenletek megoldásáról.
Óra után végigballagtak néhány titkos átjárón, és lépcsőn, míg végül elérkeztek törzshelyükhöz, a negyedik emeleti folyosó beugrójához. Szüneteik nagy részét itt töltötték, a vöröses-bordó fotelokban. Jó kilátás nyílt a parkra, ami most nem mutatott túl derűs képet. Jeny az esőfüggönyön keresztül megpillantotta Dylant, amint épp két zebráffal vesződött.
- Ma még lesz óránk odakint! - szólt panaszos hangon, de barátai csak nevettek rajta. Tudták, hogy nem gondolja komolyan, hiszen mindannyian szerették a legendás lények gondozása órákat, és Dylant is.
Mikor visszafordultak a középső asztal felé, hogy kikérdezzék egymást átváltoztatástanból odalépett hozzájuk a két görög fiú.
- Sziasztok! - köszönt mosolyogva a szőkésbarna hajú. - Azt szeretnénk kérdezni, hogy akkor segítenétek-e nekünk bepótolni az anyagot - ő nem, de barátja láthatóan elvörösödött. Jeny ült középen, és mivel két barátja más bámulnivaló után nézett, mint a két fiú, neki kellett válaszolnia:
- Persze – mosolygott kényszeredetten. A háta közepére sem kívánta ezt a korrepetálást, mivel elég gondot okozott nekik, hogy Dylan kedvencei lassan egy megtermett víziló nagyságát érték el, így kinőve az – eddig otthonukul szolgáló – raktárt.
Átváltoztatástan órán ezért Miss. Gattack megkérdezte, hogy mit szeretnének csinálni: vagy megtanulják, hogy hogyan kell a kacsacsőrű emlőst flamingóvá változtatni, vagy pedig mágia segítségével segítenek neki újraépíteni a raktárt. Természetesen az utóbbit választották. Lebontották az előző raktárépületet, és a gerendákat meghosszabbítva felépítették az újat.
Hatodik órájuk azzal telt, hogy Dylan kedvenceit etették. Kiderült, hogy a zebráfok kedvenc étele az aszdál, egy nagyobbfajta, inkább macskaméretű egér, melynek szürke farka háromszor olyan hosszú, mint a teste, és gyakran fákon tanyázik, mint az oposszumok. Óra végén az volt a feladatuk, hogy kétszer körbe kellett zebráfogolniuk az iskolát, majd vissza kellett jönniük a raktárhoz. Ez mindenkinek nagyon jól ment, leszámítva Tagert, akit zebráfja ledobott hátáról. A fiú egy kartöréssel megúszta, de az állat eltűnt.
Az esti csillagászatóra ugyanolyan „kellemesen" telt, mint mindig. Miss. Lenge levont tőlük negyven kavicsot, és büntetőmunkára ítélte Jenyt, minden ok nélkül.
A csütörtöki legendás lények gondozása óra azzal telt, hogy átkutatták az iskola parkját, sőt még a tengert is, hogy megtalálják Stefanyt. A zebráf már négy napja nem adott életjelet magáról, de a szombati kviddicsmeccsre tekintettel aznap felfüggesztették a keresést. A Gruffiesz játszott a Daraisz ellen. Jenyék vezettek, mikor beszaladt a pályára valami. Az eső miatt csak annyit lehetett látni, hogy valamiféle állat. Jeny éppen védeni készült, hiszen Diana és Seline száguldott felé a piros kvaffot passzolgatva egymás között. Jeny cselt gyanított, ezért nem mozdult a jobb oldali karika elől. Jól is tette. Egy gyors mozdulttal kivédte, de keze vizes volt, ezért elejtette a labdát. Leszállt, hogy elsőként szerezze meg. Dianat megelőzve kapta el fél méterrel a föld fölött, amikor egy erőteljes csapás lelökte a seprűjéről. Csak néhány barna foltot látott, és az esőcseppeket. Azután minden összefojt a szeme előtt.
A meccs szünetelt, hiszen a lányt fel kellett szállítani az Orvosi Szobába. Ezután elkeseredett küzdelem alakult ki. Csak úgy záporoztak a Daraisz góljai az ellenség karikáiba. Kevin három órás rémálom után elkapta a cikeszt, de ez már nem segített az eredményen. A Daraisz 270:160 – ra győzött.
A zebráf elégedetten hagyta el a stadiont, és Dylan még látta, amint beügetett a kastélyba, ahol az elkövetkező napokban páni félelem uralkodott, ugyanis Zizi ott pusztított, és rombolt, ahol csak ért valamit.
Jeny három napig pihent az Orvosiban, ahol ez idő alatt Kevin és Juan a legtöbb idejüket töltötték. A lány oldalán csúnya heg futott végig, de Mrs. Cross biztosította, hogy hacsak az állatnak nincs speciális mérge, akkor két hónap múlva már egyáltalán nem fog látszani. Ezenkívül a jobb szemöldöke felszakadt, ahogy földet ért, és a fertőtlenítő miatt piros volt. Mikor a javasasszony kiengedte szinte menekült társai közé. Kedden este rengetegen vették körül. Mindenki tudni akarta, hogy hogy van, és sokan jobbulást kívántak, ami nagyon jól esett neki. Az volt a nap fénypontja, amikor az idősebb görög fiú, Karl is odament hozzá, hogy érdeklődjön hogyléte felől. A lány zavartan szabadkozott hogy már jól van, és nincs semmi baja, de ezt meghazudtolta a szeme fölötti piros folt.
A szerdai csillagászatórán Miss. Lenge közölte Jenyvel, hogy büntetését holnap és szombaton kell végrehajtania a két görög fiúval együtt.
- Ez röhejes! - sopánkodott Juan. - Már nem elég neki, hogy minket szívat, Karlékkal is ezt csinálja. Tegnap Cindyt küldte segíteni Ronald bácsihoz.
- Legalább nem leszel egyedül - vigasztalta a lányt Kevin. - Legyél optimista!
A büntetőmunkájuk este tízkor kezdődött, ezért Jeny meg tudta írni előtte a háziját. Most is Kevin segítségét kérte, hiszen ő volt a legjobb gyógynövénytanból. Tíz előtt negyed órával kimászott a kárpiton, és elköszönt a manótól. A Nyugati Torony felé vette az irányt, ugyanis megbeszélte a fiúkkal, hogy itt találkoznak. Bekopogott a fehéres-sárga vászonnal borított ajtón, mire David dugta ki a fejét a folyosóra:
- Gyere be! Karl is mindjárt kész van.
A lány mosolyogva belépett a helyiségbe. Azt teljesen átalakították. Régen három részre volt osztva, középen pedig egy az Ebédlőben lévőkhöz hasonló körasztal ált. Most hófehér tapéta borította a falakat, és a helyiség elegáns szalonra emlékeztetett. A kárpitok sárgásak voltak, sőt még a kandallót is vajszín csempe borította. A hatalmas tér közepén jobbra és balra két ajtó nyílt. Balra a lányoké, jobbra a fiúké. A jobb oldali ajtón Karl lépett ki, szokásos egyenruhájukban. Mikor meglátta a lányt elmosolyodott. Az eltelt két hét alatt egész jól megismerték a három jó barátot, hiszen velük töltötték a legtöbb idejüket, a korrepetálásnak köszönhetően.
- Szia! - köszönt.
- Szia! - mosolygott vissza rá Jeny. A szőkésbarna fiút szerette legjobban a görög diákok közül, főként életvidámsága és optimizmusa miatt. Daviddel is jóban volt, de a négy lányt ne szívlelte. Sok volt neki a folytonos viháncolásuk és bohóckodásuk.
Miss. Lenge már várta őket a csillagászati raktár előtt. Az volt a feladatuk, hogy a több mint 50 kilós bolygó -, és csillagmaketteket rendszerezzék. Jeny nagyon hamar kifulladt, de nem hagyhatta abba a munkát, mert a tanárnő leste minden mozdulatukat. Mikor végre látta, hogy nem csinálnak semmi bajt, meghagyta nekik, hogy az ajtó hajnali kettőkor ki fog nyílni, de addig nem mehetnek el, és ha nem végzik el rendesen a munkát, szombaton kétszer ennyi dolguk lesz.
- Őrült ez a nőszemély - szitkozódott dühösen Karl, miközben épp Jenyvel közösen a Szaturnusz makettjét cipelték vissza rendes helyére.
- Ja - nyögött fel Jeny, miután végre megszabadultak terhüktől.
- Mi történt? – kérdezte aggódva David, mikor látta a lány elgyötört arcát.
- Semmi - mondta a lány. Nem akarta, hogy miatta kapjanak még több büntetést a fiúk. Azonban mikor a Plútó tenyérnyi, ám annál nehezebb mását tisztította meg, és helyezte vissza a helyére, összecsuklott. Nagyon kifulladt, és az oldalát hasogatta a fájdalom.
- Mi a baj? - szaladt oda hozzá ijedten Karl, azonban a lány annyira gyenge volt, hogy nem tudott válaszolni.
- Ha Jenynek baja lesz, én megfojtom ezt a nőt - káromkodott a fiú.
- Sürgősen segítségre van szüksége! - ordított barátjára David.
- Zárva az ajtó! Megmondanád, hogy mégis mit akarsz csinálni? - kiáltott vissza egyre idegesebben Karl.
- Fektesd le! ... De ne a kőre! - kiáltott fel, amikor látta, hogy barátjának nincs sok érzéke az elsősegélynyújtáshoz.
- Akkor mégis hova?
- Valahol kéne lennie egy függönynek. Emlékszel? Egyszer fölraktuk, amikor a bolygók aktuális mozgását vizsgáltuk.
- Tényleg! - a fiú végig kutatta az összes polcot és ládát. A sötétkék bársonyanyagot egy hideg radiátorra terítve találta meg. Gyorsan betakarta vele a lányt, aki remegett, és rémült szemmel meredt rá. A fiú leült mellé, és fejét az ölébe hajtotta, majd a fülébe suttogta:
- Ne félj! Mindjárt vége ennek a rémálomnak.
A lány tényleg álmodott. Nyitott szeme előtt egy hófehér sárkányt pillantott meg, aki egy vörös hajú lányt védelmezett. Körülöttük körben több száz vámpír, óriás és dementor állt. A hófehér sárkány elszántan védekezett, de egy éjkék szörnyeteg végül lecsapott rá. A lány utolsó kétségbeesésében, mikor már egy méteresre szűkült körülötte a gyűrű, feltekintett az égre, ahol kisütött a Nap.
Ui.: aki elolvasta, az légyszi ne sajnáljon kritikát írni, hiszen az írónak jól esik, ha véleményezik a munkáját. Remélem, egyik olvasóm nem haragszik meg, ha idézek tőle:
"Mert nagyon fontos dolognak tartom, hogy egy író fejlődjön, hiszen az írásba, amit írt szívét-lelkét belerakta, erre vannak akik elolvassák de egy szót sem képesek írni.. "
Nekem ez a mondat nagyon sokat segített, hogy elkezdjek kritikát írni, és ráébresztett, hogy aki kapni szeretne, az először adjon!