Átváltozás
A három fiú szótlanul bámult maga elé. Aztán Harry összeszedte magát, és fanyar mosollyal jutalmazta Remus közlését.
- Mit ne mondjak, az én életem mindig is kissé bonyolult volt, de úgy gondoltam, annál, ami eddig volt, kacifántosabb már nem lehet. Tévedtem. Ez abszurdabb minden eddiginél.
- Mit akarsz most tenni? – kérdezte Remus.
- Nem tudom. Illetve talán mégis: beszélek Dumbledore igazgatóval. Már ha ebben a világban is ő a mindentudó igazgató…
- Az. - mosolyodott el végre Sirius is.
- Akkor ideje lesz megkeresnem.
- Várj egy percet, Harry. Nem túl jó ötlet így besétálnod az iskolába. Túlságosan furcsa lenne. Hamar rájönnének, hogy két James szaladgál a Roxfortban és környékén.
- Van valami ötleted?
- Ismerek néhány transzformációs bűbájt, ha gondolod, bevethetünk egy-két cselt vele.
- Legyen- bólintott Harry.
Remus meglengette a pálcáját, és miközben új ismerősét figyelte, mindenféle varázsszót motyogott maga elé. Harry melegséget érzett az egész testében, majd hirtelen megszűnt mindez. Csodálkozott, mert nem érezte másnak magát, egészen addig, amíg egy enyhe szellő meg nem lengette hosszú haját. „Hosszú? Nekem nincs is hosszú hajam! Mit csinált Remus?"
Odakapott a fejéhez, és ujjaival végigszántott selymes, dús, és egyáltalán nem rakoncátlan tincsein. És mintha sosem lett volna vége a hajzuhatagnak.
- Meddig ér a hajam?- kérdezte szeme elé húzva a kezében tartott szálakat. Megrökönyödve nézett Remusra- Tejfölszőke? Mi vagyok én, egy Malfoy?
- Malfoy?- visszhangozta Sirius.- Igaz, egy kicsit hasonlítasz így Lucius Malfoyhoz. Tudod, Remus, az a mardekáros, aki néhány éve végzett a Roxfortban.
- Aha, most hogy így mondod, a színe tényleg olyan. Egyébként hátközépig ér. Szerintem kár lenne változtatni rajta. Főleg- pirult el- hogy nem igazán tudok más frizurát előállítani. De a ruháddal is kéne valamit kezdeni. Azt hiszem, az jobban fog menni.
Ismét néhány suhintás a pálcával, és Harry ruhái mintha kicserélődtek volna: tiszták voltak, újszerűek, és úgy illetek rá, mintha most szabták volna, egyenesen neki.
- Nem rossz, egyáltalán nem rossz- vélekedett Sirius.- A lányok odalesznek érted. Főleg, ha megszabadulsz attól a szemüvegtől. Jamesnek jól áll, de ehhez a külsőhöz nem passzol.
- De akkor nem fogok látni semmit! – tiltakozott Harry.
- Persze, persze... Ezt biztos Jamestől örökölted...Pápaszem nélkül a saját orrát se látja.
- Csak tudnám, hogy hogy lehettünk akkor mindketten olyan jó fogók- tűnődött Harry.
- Te is fogó vagy? – lepődött meg Holdsáp.
- Igeeen...Elsőévesként vettek fel a csapatba...
- Elsőévesként? Szent Szkarabeusz! Nem mindennapi dolog...Majd mesélj még erről, oké? De most oldjuk meg inkább a szemüveg-kérdést. Valami ötlet? Harry? Sirius?
- Nos, nézzük csak...Kiábrándító bűbáj?
- Te, Tapmancs, sose hittem volna, hogy ismered ezt a bűbájt. De baromi jó választás. Nem is tudom, hogy nem jutott eszembe.
- Ugye, ugye? Jó az öreg Black a háznál. Akkor csináljuk!
A változatosság kedvéért most Sirius suhintott egyet, majd pálcáját Harry szemüvegéhez koppintotta.
- Hé! Nem lehetett volna előbb levenni?- bandzsított Harry az orra hegyén eltűnő látszerre.
- Minek? Így is jó lett. Szuper! Ha így látunk meg két órával ezelőtt, nem tévesztünk össze Jamessel.
- Na ja- bólogatott Remus- de azért ne felejtsd el, a heg nem tűnt el a homlokodról. És a szemed is a régi. Remélem, senkinek nem tűnik fel majd a hasonlóság.
Harry sóhajtott.
- Na igen. Alig várom már, hogy láthassam Lilyt, és lecsekkolhassam azt a szempárt élőben is – hangja vágyakozóan csengett- Induljunk!
- Míg odaérünk, megbeszélhetnénk egy mesét arról, hogy hogyan is kerültél ide a tavasz közepén.
- Először beszélni szeretnék Dumbledore-ral. Addig mondjátok azt, hogy látogatóba jöttem, mondjuk, az unokatestvéremhez.
- Unokatestvér? Ez jó? Melyikünk legyen?
- Mi? Ja, értelek, Sirius. Remus jobb választás lenne. Nem olyan nagy az ellentét.
- Harry, ez nem túl jó ötlet! Egy vérfarkas rokonának lenni...
- Ugyan már! Hisz arról úgyis csak a tanárok tudnak!
- Nem egészen, Harry- mondta Holdsáp vontatottan.- Valójában itt mindenki tudja már egy jó ideje...