Átrendeződés
Már alaposan délutánra járt az idő, de Sirius és Remus még mindig egyedül ültek szobájukban. Se James nem tért még vissza Roxfortból, se Harry az igazgatótól. Ágyaikon heverve elemezték ki a helyzetet:
- Tudod, Holdsáp, ez az egész eléggé kikészített engem. Én, mint azkabani fogoly. Keserűen, egyedül, csúnyán...
- Na igen. De ne feledd, az egy másik világ, minden jel szerint. Itt egyáltalán nem kell ennek megtörténnie. Lehet, hogy Jamessel is minden rendben lesz, és száz évig fog még élni. Annyi lehetőségünk van. Amit Harry elmondott, az csak egyik a sok közül. És ha engem kérdezel, nem is a legvalószínűbb.
- Mi van, nem fűlik a fogad a tanításhoz, Remy?
- Ha-ha. Kisebb gondom is nagyobb annál. Bár...mindig érdekelt mások ilyenfajta segítése. Titeket is mennyit korrepetáltalak!
- Tudjuk, Remus, tudjuk. Nélküled réges-rég kihullottunk volna. Még az R.B.F-ek idején.
- Azt azért talán nem. De velem lényegesen jobban jártatok...Nem röhögni, látom! Te, egyébként el tudod képzelni Jamest apaként? A mi szeles, önimádó, vakmerő Ágasunkat? És Lily: soha nem hittem volna már azt sem, hogy idáig eljutnak, nemhogy azt, hogy még gyereket is szül neki.
- Kérdéses, hogy megteszik-e egyáltalán. Ez se biztos, hogy megtörténik valaha is...
- Túl zavaros ez az egész, Tapmancs. Jobb lett volna nekünk, ha nem halljuk.
- Szerintem nem. Valami oka van annak, hogy Harry idekerült, és mi találtunk rá. Ott kellett lennünk, és segíteni neki. Hallani, amit mond. Lehet, hogy azért, hogy felkészüljünk...
- ...Hogy tudjuk, a világunk egyszer majd nem csak a gyerekkori tréfákból fog állni, és nagyobb gondunk is lesz, mint egy-egy vizsga...
- Igen, Remus. Félek, nagyon félek, hogy mindezzel elkezdtünk...felnőni...
Hirtelen mozogni kezdett alattuk a talaj, és mindkét fiú ijedten ugrott fel. Mikor lábuk földet ért, akkor vették észre, hogy nem az egész szoba mozog, csak az ágyak meg a szekrények libegnek odébb. Aztán James és Sirius territóriuma között feltűnt egy harmadik fekhely, egy kisszekrény, végül egy láda. Az addig meglehetősen szellős szobában érezhető volt a pozitív változás: eltűnt belőle a csöppnyi üresség és hiány, ami mindig ott volt, és amit ezernyi földre dobott koszos zoknival se tudtak eltüntetni /főleg, hogy eme otthonosító próbálkozásaikat éjszakánként meghiúsították a házimanók/.
Remus elgondolkodva szemlélte az eredményt: ilyen lett volna, ha velük van egy negyedik szobatárs is? Mondjuk az a fura figura Pettigrew? Mennyiben változtatta meg a jövőjüket az, hogy a patkányképűt a Mardekárba osztották hét évvel ezelőtt?
Sirius is vigyorogva huppant le az új ágyra. Aztán még szélesebben mosolyogva gondolt arra, hogy James ennek valószínűleg nem fog örülni. Ő mindig szerette ezt a nagy személyes teret, mely nem jellemezte az egyébként többnyire négy-ötfős hálótermeket. Alig várja már a reakcióját! No meg a Harryvel való megismerkedését is.
A szobaajtó ekkor hirtelen kinyílt, és egy hatalmas, szőke hajcsomó kullogott be fura, morgásszerű hangokat hallatva.