Nazarick szépen gyarapodik. Szinte hihetetlen, hogy mennyi minden változik, pedig naponta többször is itt járok, de mindig akad valami új. Már kibővítették az eredeti hat emeletet, így meg lett a tíz emelet. A nyersanyagok és a vásárolható tételek nevetséges mennyiségben fogynak, de számomra mindez megéri. Sikerült „felfedezni" a saját bányámat, amit a céh a kis tippemnek köszönhetően kellő precizitással és szorgalommal felhasznált. A taglétszám is elérte az eredeti 41 főt nagy örömömre. Amanomahitotsu lelkesedése az égi uránium, majd a kalória kő felhasználása iránt egy látvány. Napokig nem láttuk kimozdulni a műhelyéből, amikor be volt jelentkezve. Utána csak enyhén lemaradt Luci-fer.
Herohero egy kisebb csapattal az NPC tervező klub résztvevői voltak. Blue Planet megszállottan a hatodik emelet és egyéb természettel kapcsolatos környezet rabja volt. Én voltam a nyersanyagok és egyéb cikkek beszerzésért felelős csapat vezetője. Nem volt olyan hely a 9 világban, ahol nem jártunk volna. Minden börtön, pince, a legmagasabb hegycsúcs, amit csak feltudtunk fedezni és kifosztani ékes bizonyítéka volt törekvésünknek.
Amikor nem volt éppen körutazás a céhbázison végeztem a munkálataimat. Több titkos kamrát fejlesztettem ki, melyek közül az egyik a saját raktáram volt. A második egy titkos széf, ahol jelenleg csak három tétel volt, de minden igyekezettem azon volt, hogy tovább bővítsem. A Longinus, Ouroboros és a Five Elements Overcoming szánalmasan egyszerű tartókban volt itt tárolva. A harmadik, mely jelenleg használatban volt a saját égi uránium bányám, ami nevetséges mennyiségű kalória kőbe került, de most már Nazarick nagy sírja rendelkezik az egyetlen céhen belüli bánya létesítménnyel. Végtelen mennyiségű égi uránium és kalória kő a hosszú játékot játszók jutalma!
Igényeltem magamnak 30 NPC szintet, amikor meghallottam, hogy készül a kilencedik emeleten a fürdő. Készítettem két androgün megjelenésű 15-ös szintű Doppelganger masszőrt, akik igény esetén kívül-belül megmasszíroznak. Így talán kissé enyhíteni tudom néhány nimfomániás tendenciákkal rendelkező NPC igényeit. Nem titkoltan a saját szükségleteimre is gondoltam. Szomorú nosztalgiával gondolok arra, hogy mikor vágtam utoljára gerincre egy csajt. Már a neve sem jut eszembe és a kinézete is csak egy homályos folt. Az ikrek, Dissy és Missy könnyedén váltanak bármilyen nemű és fajú egyénbe. De, ami a legjobb, hogy sterilek, így a gond nélküli szex már feszült várakozással tölt el! Herohero és csapata megtoldotta őket egy tucat hasonló élményfürdős képességű, de nem szexuális célú kisegítő személyzettel.
Paradox kis kaszkadőr mutatványa sokáig és még mindig fejtörést okoz. Nem volt semmilyen parancs, aminek köszönhetően képes lett volna a fegyver cserére. Inkább megvárom az utazást és megkérdezem. Mióta 100. szintű lett visszaállítottam a tapasztalatipontok áramlását teljesen magamba, de a folyamat még így is lassú. Sokáig fejtörést okozott, hogy miként fejezzem be az NPC fejlesztését, de a végén sikerült elérnem az egész céh, közöttük leginkább Touch Me megrökönyödését. Nem volt meglepetés, amikor Ulbert majdnem megfulladt a röhögéstől.
Muspelheim előző Világbajnoka valamilyen elátkozott tétellel átváltozott Világ Ellenséggé [World Enemy] bár az öröme nem tartott sokáig, amikor több százan ellene támadtak. Végül a Longinus Világ tárgyat felhasználva megsemmisítették teljesen a karaktert. Így a Világbajnok cím szabadpréda volt és én mindent elkövettem, hogy megszerezzem. Nem magamnak. A játékban mindenki valószínűleg lefosta a bokáját, amikor meghallották, hogy Muspelheim következő világbajnoka egy NPC. Touch Me számára ez nem volt jó nap.
Minden esetre a hírnevünk szárnyalt. Két világ katasztrófa és két világbajnok (még ha az egyik NPC) ugyan annál a céhnél? Hallatlan!
„Hé, kürtfej!"
Meg sem kellett fordulnom, hogy tudjam ki ez. „Mi a helyzet te szatír?"
„Nem sokára Halloween. Azon gondolkoztunk, hogy a céh minden egyes tagja beöltözne egy bulin belül." Vázolta Ulbert. „A csavar benne, hogy mindannyian valami hétköznapi kosztümbe öltöznénk. Érted? Az emberek szörnyeknek öltöznek, míg mi valamilyen embernek."
Nem volt rossz ötlet. „Tetszik. Vannak valami szabályok, hogy mit választunk? Akár egy konkrétabb téma, vagy csak annak, aminek akarunk?"
„Egyelőre szabad választás, csak legyen benne valami vicces." Vont vállat. „Paradox is részt vesz?"
Ez a kecske nagy becsben tartotta a szárnysegédemet mióta Világbajnok lett belőle. Naponta egyszer legalább Touch Me orra alá dörgöli.
„Biztosan." Bólintottam, ahogy egy ötlet jutott eszembe mindkettőnk jelmezére. „Ha már NPC… Demiurge készítésével, hogy haladsz?"
„Sok minden készen van, már csak a végső simításokat végzem." Hangjából a büszkeség és az elégedettség tagadhatatlan volt. „Szeretnéd megnézni?"
„Kicsit később beugrom és megnézem. Gondolom, úgyis a hetedik emeletet fogod szépíteni, így majd megmutathatod."
„Akkor később." Bólintva teleportált.
A hetedik emelet egyszerre volt csodálatos a művészi kialakításával és éppen ezért is rémisztő. A romok és a környezet egy rohadt drága díszletnek tűnt egy mozifilmhez, ahol nem volt határa a költségeknek. Végig sétálva a magma patak mellett emberek sírása és üvöltése hallatszott a háttérben.
Nem volt túl gyakori, amikor használnom kellett az immunitás gyűrűimet, de kivételesen örültem ezeknek. A gigászi forróság ellenére még a levegő is mérgező volt.
„Már meg is jöttél?" Pillantott fel a kecske a munkájából.
„Már órák teltek el, Ulbert. Jobban elmerültél a munkában, mint hinnéd."
„Bizonyára." Bólintott. „Kövess."
Rövid séta után elértünk egy fehér márványból készült trónhoz, melyben egy narancssárga öltönyös démon ült.
Gyors külső szemrevételezés után megnyitottam a leírását és a statisztikáját.
„Szépen lekerekített karakter." Jegyeztem meg. „Enyhén meglepett, hogy az ördög ügyvédje stílust használtad az egyszemélyes hadsereg helyett, de minden elismerésem."
„Paradox volt a kiindulópont, de aztán elvetettem." Vallotta be. „Nem volt esélye, hogy sikerüljön lemásolnom őt és eléggé kellemetlen lett volna a másolat érzése. Helyette inkább másik megközelítést alkalmaztam."
„Jól tetted." Bólintottam. „Bár ismerek olyanokat, akik azt mondják, hogy jótól lopni nem bűn, de ez megöli a kreativitást." Néztem vissza az öltönyös démonra. „Demiurge talán nem a legerősebb padlóőr, de parancsnokként és a piszkos trükkjeivel ez kevésbé fontos. Büszke lehetsz rá, Ulbert."
„Kösz, Enigma." Pillantott vissza az NPC-re majd rám. „Megyek vissza dolgozni." Indult meg, de nem sokáig.
„Várj!" Fordult vissza. „Sikerült kifejlesztenem egy ideje a megidéző képességemet és új NPC nevelésén vagyok. Szükségem lenne számára egy helyre. Megbeszélhetnénk a hetedik emeletet?"
„Mégis milyen lényről lenne szó?" Keresztezte a karjait. „Nem akarom megváltoztatni az emeletet, mert nem bírja a meleget."
„Emiatt nem lenne aggodalom." Legyintettem. „Selim egy wyvern."
„Honnan a fenéből tudtál készíteni egy sárkányt?!" Szédelgett. „Az ilyenek ritkák és nevetségesen erősek!"
„Külön küldetés volt a megidézők számára, ahol több különböző lényt lehetet zsákmányolni, hogy később felhívjuk őket, de lehetőség volt a teljesen kifejlesztett osztály felhasználók számára, hogy akár állandó társakká tegyük őket. Legalább is a gyengébbeket."
„Ha egy wyvern gyengének számít nem vagyok biztos benne, hogy tudni akarom mi is, ami erős."
„Lényegtelen." Vontam vállat. „Minden esetre szükségem lenne egy nagyobb barlangra és egy hozzátartozó lakosztályra."
„Kissé különös kérés. Minek egy lakosztály?"
„Céljaim között szerepel, hogy képes legyen egy emberi kisgyermek bőrébe átváltani, ha szükséges."
„Te most szórakozol velem?" Csodálkozott. „Mégis minek?"
„Megtévesztés és vicces lenne, hogy az alig tíz éves gyerek, melyre szó szerint lenéznek hirtelen átváltozik egy csúcsragadozóvá, aminek a foga nagyobb, mint én."
„Sok minden nagyobb, mint te." Szórakozott, amire csak fejbe akartam csapni a szárnyammal, de röhögve elhajolt. „Előkészíthetek számára egy helyet, de a többi rád marad. Majd szeretném látni, hogyan is fog kinézni, ha teljesen kifejlődik."
„Több tonnányi repülő halálosztó. Miben különbözne más sárkányoktól?"
„Ha olyan lesz, mint Paradox, akkor a vele való harc öngyilkossági kísérletnek lesz nyilvánítva." Most én röhögtem. „Egyáltalán milyen szintű?"
„Jelenleg 33-as."
„Mikor teremtetted?"
„Két hete? Nagyjából." A néma csend kellemetlen volt.
„Hogy tudtad ilyen gyorsan felhozni erre a szintre?" A hangját ismerve bizonyára rángatózik a szemöldöke.
„Nem volt túl nehéz." Vallottam be. „Kapott egy faji szintet, majd rögvest neki álltam a sárkány pap [Dragon Priest] osztálynak, hogy gyógyítson a sebesülésektől szerzett károkkal szemben. Innentől kezdve a legnehezebb csatákba is indulhattam."
„Felcsert csináltál egy sárkányból! Ez jó!" Röhögve csapott a térdére.
„A kis mérete miatt pedig vagy én vagy Paradox viheti a hátán, így biztonságban van a támadásokkal szemben." A nevetés megduplázódott.
„Elképzelve, hogy egy sárkány hurcolod, mint egy hátizsákot kimondhatatlanul vicces!"
Az esetemben inkább nyeregtáska, de nem lényeges.
„Akkor megbeszéltünk mindent?"
A kecske még röhögött egy kicsit.
„Tulajdonképpen szeretném megnézni ezt a sárkányt."
Nem volt ötletem, hogy miért ne ezért csak teljesítettem a kérését.
Call: Selim Sirrush
Halvány villanás kíséretében megjelent egy éjfekete, sötét lila szemű wyvern, mely egy lábbal magasodott Ulbert feje fölé.
„Nos?" Kérdeztem.
„Kezdem azt hinni, hogy szereted a feketét és nem értem, hogy vagy képes hordozni a hátadon, ha ekkora."
„Az előbbit inkább nem kommentálom és a másodikra a válasz: Formáció - 3."
Selim elkezdett zsugorodni, ahogy a szárnyát kitárva felemelkedett. A hátamra érve már akkora volt, mint egy nagyobb sólyom.
„Huh, ügyes." Füttyentett. „Meddig tartott, amíg ez a trükk létrejött."
„Szinte semeddig." Vontam csak vállat. „Sok tapasztalattal rendelkezek akár saját forrásból vagy más forrásból, így tulajdonképpen nem volt több mint egy kószagondolat."
„Most csak felvágni akarsz." Vádolt.
„Ha ez segít neked aludni gondold ezt." Hagytam rá. „Ha nincs más akkor megyek is."
„Mi Paradox teljes neve?" Nem tudtam honnan tudta meg, de nem érdekelt túlságosan.
„Paradox Pendulum."
Nem tagadom, hogy sosem érdekelt a Halloween. Nem vagyok amerikai. De ezzel a 40 szerzettel? Ki nem hagynám!
„Enigma-san!" Bukubuku Chagama ereje jól titkolt dolog volt, de ott volt és a beleimet próbálta kinyomni belőlem. „Olyan aranyos vagy!"
„Nővérkém, ha továbbra is ilyen… lelkesedéssel adományozod… szegény kétlem, hogy túléli." Peroroncino lehet, hogy te vagy a legnagyobb szűz perverz, de a megmentőm is egyben!
„Látom a fényt az alagút végén… ez nem egy vonat…" Lógattam oldalra a fejem. Rájátszottam, de a többiek nevetése megérte.
Ahogy végül kiszabadultam az élő takony fogságából csak alaposan megráztam magam.
„Komolyan Chagama-san szerezz egy házi kedvencet, vagy egy szeretőt." Igazítottam vissza az egyenruhámat. „Ez csak varázslat által létre hozott tétel."
Két ismerős kuncogásból már tudom is kik vannak mögöttem. „Ha diákjaim itt lennének a mostani kis ölelés egy séta lenne a parkban, Enigma."
A céhtársaimat képezni kell, mint a kutyákat, hogy elhagyják a japán utótagokat és csak szólítsanak a nevemen. Eddig nincs sok tag, de lassan növekszik. Yamaiko a való életben egy tanárnő. Nem tudom, hogy mostanság milyenek az iskolák, vagy a diákok. Mindkettőt utáltam.
„Különben is, ha ennyire megveted az öleléseket miért öltöztél ebbe?" Intett felém Ankoro Mocchi Mochi.
Sailor fuku volt a jelmezem. Egyszerűbben a japán iskoláslány egyenruha. Fehér alapon sötétkék tengerészgalléros blúz, és hasonlóan sötétkék rakott szoknya. A blúz elejéből lóg ki a vörös masni. Oh és a bugyi. Lyukkal a farkamnak.
Nem tudom, hogy mi volt a több. Nevetés, vagy az aranyos nyögés körülöttem.
„Ez egy olyan régi japán közhely, hogy csodálkozom nincs több ilyen." Forgattam a fejemet. Nem, nem volt több.
„Ezt én is hiányolom." Szipogott Peroroncino, aki… valami.
„Valahogy kételkedem, hogy a születéseden kívül női nemiszerv közelében voltál. Előbb ezt javítsad meg és utána kezdődhet a szerepjáték." Néztem végig rajta. „Egyáltalán mi akarsz lenni?"
A három női karakter felnevetett a madárember leoltásán. „Én és a nővérem Jancsi és Juliska vagyunk."
„Ez nem az a történet, amit én ismerek." Ennyi bőrrel és fém szegecsekkel inkább két tagja a Lordi együttesnek.
„Sziasztok!" Jött hozzánk Momonga, Punitto és Ulbert.
Hirtelen nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek. Momonga öltözéke egy apácaruha, ami nagyon vicces. Punitto Moe kertésznek öltözött, ami jó egy halálos szőlőnek, de nem éppen vicces. Ulbert két részes fém bikinit viselt, ami nem volt vicces, hanem egyenesen ijesztő és undorító! Kedvem támadt elbújni az ágyam alá, magamhoz ölelni egy macit és soha többé nem látni a napfényt.
Nem voltam egyedül. Körülöttem különböző balesetek és felháborodás hangjai voltak. A helyi rendőr, Touch Me már ott állt a kecske mellett és látszólag nem volt jobb állapotban.
„Ulbert… mégis… mi… ez?"
Rémületünkre körbe fordulva megmutatta minden egyes porcikáját. Homályosan hallottam, hogy valaki hányt. „Hogy tetszik?"
„Azt hiszem impotens lettem." Suttogta Peroroncino.
„Nem vagy egyedül." Feleltem. Sikerült nagy nehezen egy képet készítenem.
Ez a fejlesztőknek lesz.
Nem hagyhattam ki ezt a lehetőséget. Ulbert elvette az életkedvünket. Én a fejlesztőkkel próbálom ugyan ezt eljátszani.
Touch Me végül is magához tért. „Ulbert ez nem vicces, hanem félelmetes! Ha itt gyerekek lennének, elsírnák magukat!"
„Bellriver már sír." Nem tudom, hogy ki mondta.
Valóban, a Nagy Evő bohóc egy sarokba vonult és dünnyögve folytak a könnyei.
„Csak direkt csinálja." Vont vállat.
„Ulbert olyan ronda vagy, hogyha lemész a bányába feljön a szén!" Jelentettem ki határozottan. „Ezzel a látvánnyal vallatni lehet!"
Touch Me elgondolkodva nyúlt a leltárja felé, de félúton megállt. Ezt még a bűnözők sem érdemelték meg.
A többiek hangosan fejtették ki a véleményüket.
„BOO!"
Ulbert végül kénytelen volt elismerni, hogy talán a választása nem volt a legjobb ötlet.
„Akkor mégis mi legyek?"
„Az sem érdekel, ha magadra húzol egy fehér lepedőt és azt mondod, hogy te vagy a Ku-Klux-Klán tagja, csak ne lássam ezt a rettenetet!" Többen megdöbbentek a rasszizmus támogatásán, de nem érdekelt.
Nem lett belőle faj gyűlölő, hanem Alice Csodaországból. Végre sikerült megnyugodnunk és a buli is tovább haladt.
„Amúgy merre van Paradox?" Nézett körbe a szatír. „Azt mondtad, hogy itt lesz."
„Tényleg?" Húztam fel a szemöldökömet. „Pedig szerintem eléggé szem előtt van."
Felfelé pillantva a démoni kecske követte a tekintetemet és azonnal nevetésbe robbant. Kérdő tekintettel néztek rá, amíg észre nem vették a mennyezetről egy kötéllel lelógatott NPC-t. Azt hittem, hogy a tető megemelkedett, amikor mindenki szabályosan hahotázott a nevetéstől.
Paradox élénk szivárvány színű fényvisszaverő szalagokkal volt bevonva megszemélyesítve egy élet nagyságú Pinatát. A biztonság kedvéért a hátán nyeregként két tábla lógott le vastag betűkkel hirdetve: Nincs cukor!
Nem lepődtem meg, amikor kiderült, hogy ki lett a győztes. A kis kedvencem gazdagodott és sebtében készített oklevéllel és egy díszes, de harcban nem túl hatékony öltönnyel. Szerencsére nem volt hozzá nadrág.
Ez egy jó Halloween volt.
„Kezdek azon gondolkodni, hogy te vagy Enigma-san a legkiszámíthatatlanabb és legőrültebb lény, akit ismerek." Ulbert a szívét mindig is a száján hordta.
„Most mi bajod van? Győztem." Dobáltam ki a nyereményeimet a kincstár polcaira, ahogy sétáltam.
„Egyedül kiállni az Öt Szivárvány Buddha [Five Rainbow Buddhas] ellen minden csak nem normális."
„Nem voltam egyedül. Paradox, Selim és Shalltear velem volt." Folytattam az utamat a legmélyebb rész felé. „Különben is mindenki tudott a tervemről és csak bolondnak nézetetek. Senki sem volt hajlandó csatlakozni. Tudod, hogy meddig győzködtem a madárembert, hogy adja kölcsön a vámpírt? A bérleti díjról nem is beszélve!"
„Ez akkor is meggondolatlan volt."
A bogárnak is megkellett szólalnia. Ez a nap egyre jobb és jobb lesz.
„Touch Me, te és Ulbert egy ritka egységes frontot mutattatok be nekem, hogy hagyjak fel egy bolond tervről. Most megtennétek, hogy egységesen abba hagyjátok ezt a rossz vesztes szerepet és befogjátok? A YGGDRASIL világa a kockázatokról és veszélyekről szól. Nem azzal jutottunk el idáig, hogy elbújtunk a fogadó szekrényébe és az orrunk hegyét sem dugtuk elő." A két céhtársam kissé szégyenkezve oldalra pillantott. Paradox közömbös, Pandora Színésze fején pedig csak három fekete pont van.
„Elakarok érni mindent, amit csak lehet. Végtére ez az egésznek az alapértelmezett célja!" Intettem végig a végső szobában. „Tizenkettő Világ tétel van ebben a szobában. Ennek a fele, amit nélkületek szereztem. Hány is van a következő céhnek? Kettő vagy három? Most már ez a szám 14. Tizennégy!" Oda sem pillantva dobtam ki két oltárra a Szent Grált [Holy Grail] és a Milliárd Pengék [Billion Blades] Világ tételeket. „Komolyan adhatnátok több hitelt. Szerintem már bőven rászolgáltam."
A csalódott szülő hozzáállás tényleg csodákra volt képes.
„Sajnáljuk." Mondták szinkronban.
„Jó, most pedig megyek és kezelésbe veszem Luci-fer lustaságát. Komolyan! Már elkészült 67 gólem szoborral és félbe hagyja! A maradék 5 már szinte kötelező!"
„Igenis Enigma-sama!"
„Fejezzétek be ezt!" Csattantam rájuk.
„Mit fejezzünk be Enigma-sama?" Esküszöm láttam a vigyort a szájuk szélén.
„Gah! Miért nem mentek inkább és basztok meg egy kaktuszt?!"
„Ha ez a kívánságod Enigma-sama." Indultak meg mindketten.
„Idióták." Morogtam, ahogy a lusta angyal nyomába eredtem.
Később valóban kaptam egy kompromitáló képet, ahogy közre fogtak egy kaktuszt. Bolondok valóban, de az én bolondjaim.
„Ezek nem jó hírek." Foglalta össze Nubo.
„Nem mondod." Jött a flegma válasz Garnet felől.
„Mindenki nyugodjon meg!" Szólt Momonga. „Ki fogunk találni valamit."
„Ez nem éppen megnyugtató."
„Tervet kell készíteni." Vakarta az állát Punitto. „Meg tervezzük Nazarick védelmét és kényelmesen hátra dőlve figyeljük az eseményeket."
„Ha választanom kéne a között, hogy a támadók vonulását figyelem, vagy esetleg teszek valamit, hogy megállítsam őket… Inkább harcolok." Jelentettem ki határozottan.
„Több mint 1500 betolakodó lesz nemsokára a küszöbünkön!"
„És nemsokára ugyan ennyi halott lesz a dög kútban, ha beválik a tervem." Cáfoltam meggyőződéssel.
„Mire gondolsz Enigma-san?" Kérdezte a céhmester.
„Szükségem lesz néhány gyors átalakításra a harmadik emelet részéről. Terep munka és mágikus szempontból." Fejtettem ki lassan a tervet. „Bár az ellenség létszáma hatalmas nem tagadom, de ez még messze nem győzelem biztos. Shalltear új helye a harmadik emelet kijáratánál kell lennie. Az a terem nem túl nagy, de nem túl kicsi. Szükségem van szabály változtatásra is.
1. Az ellenség maximális mennyisége csak 30 fő lehet.
2. A következő csoport csak akkor léphet be, ha az előző csoport utolsó tagja már 10 másodperce halott.
3. Tilos a megszállóknak azon a termen belül teleportálni.
4. Peroroncino gondoskodj róla, hogy Shalltear fel legyen szerelve ezzel."
A leltárból előhúztam egy karperecet, amit a madár embernek dobtam.
„Mi ez?" Vonta fel a szemét. Amint megvizsgálta sokkot kapott. „Komolyan?!"
„Szükségem lesz arra, hogy Shalltear engedelmeskedjen a parancsoknak, mintha a saját alkotásom lenne." Magyaráztam egyszerűen. „A harc végeztével akár meg is semmisítheted, nem érdekel."
Punitto Moe elismerően bólintott.
„Megváltoztatod a feltételeket, hogy neked kedvezzenek. A legerősebb NPC személyes irányítása a nagyobb hatékonyság érdekében. Nagyon hatásos Enigma-san. Csupán egyetlen kérdésem lenne. Kik menjenek veled?"
„Senki sem." A válasz először döbbent csenddel, majd hitetlenkedéssel találkozott.
Minden elismerésem a céhmesternek, hogy egy percen belül megfékezte őket.
„Biztos vagy benne Enigma-san?" Kérdezte végül.
„Még, ha el is bukok… a számokat megritkítom és időt szerzek. Az igazi kérdés itt valójában az, hogy bíztok bennem?"
Ulbert hangosan felröhögött. „Deja Vu! Nem rég még a segítségünket kérted egy lehetetlen megvalósításához. Nevettünk rajtad ennek ellenére bebizonyítottad, hogy mi voltunk a bolondok!"
„Kétlem, hogy sikerül. Egyenesen öngyilkosság." Folytatta Touch Me. „Tehetséged van dacolni az esélyekkel."
A kamra megtelt a hasonló véleményekkel, melyek végül mind pozitív kijelentéssel zárult. A sort Momonga zárta.
„Nem tudom megszámolni hány alkalommal segítettél nekünk. Amikor elutasítottunk és mégis győztesen tértél vissza nem lepődtem volna meg, ha elhagyod a céhet. Megértettelek volna." Bólintott. „Ezt a hibát nem akarom újra elkövetni. Megkapod a támogatást és a lehetőséget, hogy bizonyíts. Van még valami mondanivalód?"
„Ainz Ooal Gown nem ismeri a vereséget!"
A többiek éljeneztek és mindenki jó hangulatban volt. Momonga nem tudta elképzelni, hogy milyen közeljárt az igazsághoz. Az egyetlen, ami itt tartott a remény egy új világban.
„Mozgás te mutáns csirke!" Tessékelte ki a székből Chagama a testvérét. „Nyomás dolgozni mielőtt a csürhe ideérne!"
„Megyek már te kémiai baleset!" Fényvillanással eltűnt.
„Biztos nincs semmi, amit még tehetnénk?" Aggodalmaskodott Tabula.
„Selim, Paradox és Shalltear elég lesz." Biztosítottam. „Habár… nagyon örülnék, ha készítenétek a harcról felvételt. Szükségem van az emlékekre."
„Te és az albumod…" Rázta meg a fejét Yamaiko.
A változások kész voltak félórán belül. Shalltear kapott tőlem még két feltámasztó elemet, egy idő varázslatok ellen védekező gyűrűt és a Milliárd Pengék [Billion Blades] Világ tételt. Szúró fegyver, vagy vágó fegyver esetén 150% sebzési és 100% mozgékonysági bónusz ideális számára.
Paradox is rendelkezett három feltámasztó elemmel, rengeteg gyógyító főzettel és egy saját Világ tétellel. A YGGDRASIL Levél [YGGDRASIL Leaf] talán a legközelebbi az alabárdomhoz. Egy igazi játék megszakító, pajzs mely 150%-os bónuszt ad a mágikus védekezési és a fizikai védekezési statisztikáknak. Undorító, mint a fene, de ami a legjobb, hogy az én oldalamon van.
Selim jelenleg az egyik oszlop árnyékában bujkált, hogy a speciális képességét kihasználva az árnyékok manipulálásával okozzon káoszt.
Nem viseltem páncélt. Az egyetlen dolog, ami rajtam volt az a Halloween jelmezem és a spirális felkar ékszer, melybe a gyűrűk voltak beleágyazva. Nem volt könnyű létrehozni ezt az elemet. Azt nem is mondom, hogy milyen nehéz volt kitalálni, hogyan kerüljenek bele automatikusan a gyűrűk, amikor nem viselem a páncélt. Sokkal tartozok annak a homárnak.
Ahogy beesett az első csoport feszült csend volt, csak az hallatszott, hogy az alabárdom szeli a levegőt, ahogy lustán forgattam.
„Enigma Equinox vagyok. Üdvözöllek titeket a negyedik emeletre vezető út utolsó részében. Mivel a negyedik emeletet jöttetek ezért úgy gondoltuk, hogy velünk kell harcolnotok, hogy elérhessétek a következő emeletet."
„Ez valami vicc, póni?"
„Alicorn vagyok, nem póni." Helyesbítettem. Fejeztem be a pörgetést, lustán a vállamnak támasztva a fegyveremet. „Nem vagytok szívesen látva. Megkérnélek, hogy távozzatok, de erősen kétlem, hogy volna értelme. Így szíves örömest a beleteknél fogva akasztalak fel az első fára!"
A betolakodók erre csak nevettek.
A látszólagos vezető, vagy udvari bolond felszólalt. „Valóban ezek lennének az utolsó szavaid, póni?"
A szárnyamat az államhoz érintve kis gondolkozó pózt vettem fel. „Oh, nem! Az ez lenne: Harbinger!"
Látszólag nem történt semmi. Látszólag.
Amit a céhtagjai sem tudták, hogy nem csak kincsekkel tértem vissza a kis kalandomból, amit a Világ Ellenségek ellen vívtam. Kaptam egy elátkozott tételt, amivel én is beléphettem a Világ Ellenségek sorába, mint az előző bolond, akit végleg megsemmisítettek. Ez a tétel egy közvetlen kapcsolat a fejlesztőkhöz, amiben megtárgyaltuk a képességeimet. Az első, amit kértem, hogy az állapot rejtve legyen. Egy aktivációs sorrendet (jelszót) kell kapjon, hogy belépjek ebbe az állapotba. Addig maradok Világ Ellenség, míg két harcom között maximum 45 másodperc telik el. Sok mindent kérhettem volna. Más faj, extrém hatalmak, valamilyen vizuális kijelző. Az anonimitás számomra tökéletes volt. Ami a másik képességeimet illeti az nem más, mint egy szorzószám. Minden egyes statisztikám megszorzása kettővel.
Most vagyok 132. szintű.
Nem kevesebb, mint 10 szintet kellett feláldoznom, hogy kifejlesszem a Világ Ellenségként kapott 10 faji szintet.
Pedig már pont befejeztem az Illuzionista osztályt! Az élet nem fair! Sóhajt.
Elmondható, hogy 32% erősebb voltam általánosságban, mint bármilyen más teljesen kifejlesztett karakterek. Erre kaptam egy 2x szorzót és még az alabárdom képességeit? Az egyetlen kérdés, hogy mentálisan bírni fogom-e? A három NPC szerepéről még nem is beszéltünk!
Ez nem harc volt, hanem mészárlás. A bolondok még csak nem is tudtak róla!
Lenémítottam magamat, hogy ne halljanak. Az NPC irányítás ettől függetlenül működött, már kipróbáltam más PvP harcok alatt. A felépítésem és a stratégiáim leginkább a börtönök elleni küzdelemre lett kifejlesztve. Ez nem jelenti azt, hogy nem értenék hozzájuk. Bár ekkora statisztikai különbségek mellett csak az kell, hogy ne legyél autista.
A feltételezett vezető fejébe még azelőtt beleállt az alabárd pengéje, hogy felfogta volna a mozdulatot. A következő 10 nem sokkal később követte. Paradox és Shalltear együtt veszélyes csapatot alkotott, nagyon jól kiegészítették egymást. Nem lennék meglepve, ha valóban én lennék az ötletgazda az NPC felszerelése Világ tétellel kezdeményezésről. Valójában örülök, hogy velem vannak és nem ellenem. Még nekem is komoly gondot okoznának jelenleg.
A harc lassan folytatódott. Hullám után hullámként érkeztek a támadók egyenesen a darálóba. Nem számoltam őket, nem kellett. Csak folyamatosan öldököltem és próbáltam kissé szórakoztatni magamat. Kétlem, hogy túl sokan törődnének a lebegő kameragömbbel, mely különösen egzotikus és kínos pillanatban kapja le az adott esemény. A kasztrálás képek látványától máig szakadok a röhögéstől. Az egész melankólia akkor rendült meg enyhén, amikor három Világ Védelmező [World Guardian] esett be egyszerre a csatába. Ez volt az egyetlen csoport, ahol a forduló több mint két percig tartott. Amint végeztem a saját ellenfelemmel visszaültem és figyeltem, hogy hogyan viselkedik az NPC páros. Nem adtam parancsot, csak néztem. Mivel csak öten maradtunk a kamrában volt egy kis időm figyelni.
Shalltear elsődlegesen a támadó, míg Paradox a védekező, de bármikor szerepet váltottak, amikor a helyzet úgy hozta. Éreztem, hogy egy könnycsepp folyik az arcomon.
Selim árnyékai éppen úgy viselkedtek, ahogy terveztem. Az eredeti ötlet Selim „Pride" Bradley karakterétől származik, így tényleg nehéz volt létrehozni és rohadt látványos. A támadók, akár a fejetlen csirkék rohangáltak és sikoltoztak.
Tovább néztem volna, de be kellett avatkoznom különben kifutok az időből és kilépek a bónusz állapotomból. A végső csapásokat én tettem meg, de nem szóltak semmit.
Nem mintha tudnának.
A munka ezután tovább folytatódott, aminél az unalom volt a legnagyobb ellenségem. Szerencsére végül befejeződött.
Először fel sem tűnt, hogy miért nem érkezik a következő hullám csak az billentett ki, hogy a Világ Ellenség státuszom véget ért.
„Oh, végre vége." Jelentettem ki.
Eltávolítottam a kiegészítőket, melyeket a vámpírnak adtam és egyenesen teleportáltam a kincstárba.
A következő állomás a konferencia terem. Mondanom sem kell, hogy mindenki döbbenten fogadott. Szórakoztatott volna, ha nem lettem volna ennyire fáradt.
„Céh mester!" Kezdtem. „Az ostrom visszaverve, engedélyt kérek lelépni."
„Umu... megadom." Erre biztos nem számított.
Ruhástól beleugorva az ágyamba szinte azonnal elaludtam, de nem elég gyorsan, hogy ne halljam Ulbert hangját.
„MI A FASZ VOLT EZ?!"
Biztosan széles mosolyt viseltem elalvás előtt.
A zsörtölődés a következő hónapban folytatódott. Ulbert volt a fővezére. Csak nevettem rajta. Furcsa módon mindenki mást kevésbé zavarták a történtek. A fejlesztők kaptak tőlem egy ajándékcsomagot, ahol az összes fényképem másolata benne volt.
Kaptam egy kitűzőt. #1 TrollTM.
Nem csinált semmit, de szép volt.
Blue Planet lassan haladt a 6. emelettel, így besegítettem neki. Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz munka lesz. Egy hónapig csak az ágyam és az emelet között léteztem. Négy kilométer széles emelet tényleg nem kicsi.
Együtt létre hoztuk a nappali és éjszakai ciklust. 150 különbféle növénnyel az erdőt és a mezőt. Még maradt helyünk egy tónak a középpontban kis szigetekkel és hidakkal. Próbáltam minél jobban lemásolni Kyoto kertjét azokból a videókból melyeket régen láttam. Néhány templom, szobor, szentély és sok Torii kapu. Szerencsére a Koi pontyok beszerzése könnyű volt. Bukubuku Chagama meggyőzése nem volt nehéz, hogy írja bele Mare programozásába a mesterséges eső létrehozásának kötelességét. Néhány betelepített madár és méh NPC segít teljesen hitelesíteni a képet. Aura következő parancsa az volt, hogy gondozza a méheket és semelyik állat közösség se szaporodjon túl.
Blue Planet sok képet nézett a „régi" japán szokásokról és kultúráról. Köszönetként segített a saját lakosztályom… kiigazításában. Két ágy és szekrény egy akkora szobában siralmas volt. Végül is elkellett hívnom Yamaiko tartozását is, hogy legyen lakberendező. Életem egyik legjobb ötlete volt. A tanárnői képességein felül jó szeme volt az ilyen dolgokhoz és hallgatott is, amikor kifejtettem, hogy mit szeretnék. Esztétikus, de messze nem túl csicsás. A szoba közepén egy kotetsu, alatta futon. A falak és a padló főleg fa, melyeken tradicionálisan készített festmények lógnak. Néhány faragott polc és szobrok. Az ágyak maradtak, de a fal mellé kerültek.
Mindketten megdöbbentek, amikor külön vécét és fürdőszobát kértem. Ki akar ugyan abba a helységben kotlani, ahol fürdik?
A wc szánalmasan egyszerű volt. A keleti földbe süllyesztett vécé egy pár wc papír adagolóval és szag elszívóval. A fürdőszoba már több fejtörést okozott.
Végül is kevertük a keleti és nyugati stílust. A falak sötét csempékkel, egy kisebb földbe süllyesztett kád az egyik sarokban, ami nagyobb volt, mint egy jakuzzi. Körülötte lakkozott hajópadló a csúszás elkerülése érdekében. Ugyan azon oldalon nem messze egy esőztetővel felszerelt zuhanykabin. Vele szemben a magasságomban tükör és mosdó. Két oldalt szekrények különböző kiegészítőkkel.
„Köszönöm a segítséget!" Mindketten csak nevettek.
„Semmiség volt." Legyintett a természet imádó. „Te is segítettél nekem a hatodik emelet berendezésénél. A többiek lassan többet vannak ott, mint bárhol máshol a céh területén. Csodálatos volt a kert ötlet! Nekem eszembe sem jutott volna…"
„Én meg végre töröltem az adósságomat!" Jelentette ki élénken a Nephilim.
„Ezt olyan lelkesedéssel mondtad mintha Peroroncino adósságától sikerült volna megszabadulnod." Jegyeztem meg epésen.
Erre csak nevettek.
„Ne vedd a szívedre Enigma." Kuncogott az asszony. „Örülök, hogy segíthettem."
„Hogy haladnak a szobalányaid?" Hajoltam bizalmasan közelebb. „Jól tippelek, hogy Yuri Alpha valójában úgy néz ki, mint te a való életben?"
„Ezt honnan veszed?"
„Nagyon jól definiálja a tanárnő kifejezést az egész tekintélye… talán enyhe könyvtárosnő beütése is van, de a megjelenése leginkább tanárnő. Olvastam az életrajzát is. Ha nem tudnám is, hogy ki hozta volna létre... te, vagy az egyik rajongódra gondolnék, aki számára példakép vagy."
Idegesen megrázta magát, de bólintott. „Nem számítottam rá, hogy észreveszik."
„Tényleg Yamaiko-san?" Kérdezte Blue Planet. „Ha ez igaz akkor nagyon szép vagy!"
„Köszönöm." A valóságban biztos vörös volt. „Nem gondoltam volna rólad, hogy ilyen figyelmes vagy Enigma."
Enyhén megdöntöttem a fejemet. „Miért nem?"
„Láttam, hogy mi is volt Dissy és Missy rejtett szövege."
„Nem látom, hogy jön ez ide…"
„Azt hittem, hogy te is csak olyan perverz vagy, mint az a mutáns csirke." Nyögte ki végül.
„Oh." Ez tényleg meglepett. „Miért pont Peroroncino? Sok perverz van ebben a céhben. Ráadásul Bukubuku Chagama egy nő és perverz játékoknak adja a hangját."
„Csak olyan kevés a tisztességes férfi." Sóhajtott fel. „Te voltál az egyik, akiknek semmi kis stiklije nem volt."
„Jól gondolom, hogy kapcsolati problémáid vannak a való életben?" Vak támadás volt egy láthatatlan célpontra, de a mozdulatai mindent elárultak. „Tisztellek és becsüllek Yamaiko, nem szeretek a dolgok körül táncolni. Ez a világ nem éppen ideális a partner keresési dolgokhoz. Nem vagyok ideális partner jelölt. Öregebb vagyok, mint hiszed és már nincs sok időm hátra. Sajnálom." Elvileg több mint 140 éves vagyok, ha születési dátumomat vesszük figyelembe. Ráadásul a valódi világ számomra elérhetetlen.
Yamaiko lehajtotta a fejét és bólintott. „Értem."
„Gyertek menjünk és csináljunk valamit!" Menekült el Blue Planet.
„Gyáva, de igaza van." Léptem a céhtársam mellé. „Amennyire tudom Herohero is készített egy harci cselédet. Eddig Yuri adatait olvastam csak, de van egy olyan érzésem, hogy ki találom, hogy melyik NPC lesz az. Leszel a bíró?"
„Szellemes vagy." Indult meg. „Nem gondolkodsz több NPC készítésén?"
„Négy szerintem bőven elég volt." Ráztam a fejem. „Paradox, Selim, Missy és Dissy. Kifogtam a nevekből és az ötletekből."
„Akkor maradsz a kert rendezésnél? Tényleg gyönyörű lett."
„Köszönöm az elismerést, de jelenleg visszatérek a sírrabló élethez. Momonga szerint a hatodik emelet szép, de pénzéhes. Ha hirtelen más miatt nem is, de ez megéri az erőfeszítést, hogy növeljem Nazarick ázsióját."
„Igazad van. Nem bánod, ha elkísérlek?"
„Szívesen látlak. Talán még mutathatunk egymásnak néhány trükköt is. Sosem lehet tudni."
„Ez szándékos eufemizmus volt?"
„Ha annak vetted nem volt szándékos." Magamban csak mosolyogtam. „Kérem ne büntessen meg, Sensei!" Gyorsítottam, ahogy nevettem.
„Jössz ide azonnal! Enigma!" Futott utánam, hallatszott a visszafogott nevetés.
„Előbb el kell kapnod, Sensei!" Kezdtem vágtázni, amikor túl közel került. „A csata cselédek a biztonságos zóna és a cél! Teleportálni vagy kaput használni tilos!"
„Elkaplak és a fülednél fogva húzlak vissza a szobádba!"
Az a kevés céhtag, aki látott minket biztos jót nevetett. Szerencsére nyertem.
