Ez a fejezet szex jelenetet tartalmaz!
Összeszedve a két kísérőmet erőltetett lépésben hagytam el Momonga irodáját mielőtt még valamit kitalálhatna.
Első megállóm a 4. emelet.
A bánya bejárata egy vicc volt. A női vécéajtó mögött.
Az vécé ajtók kifelé nyíltak, még egy figyelmeztető jelzés is volt.
Mi történne, ha befelé tolnád, ha közben viseled a céhgyűrűt?
Csigalépcsősor, mely lefelé vezet.
Mekkora a távolság két emelet között? Egy méter, talán kettő?
YGGDRASIL nem a valóság. Itt a fizika törvényei nem mindig számítanak. Honnan származik a víz, amit használtam a fürdéshez? A vécé és lefolyók hol végződnek?
Elterelő kérdés a mágia lenne, de ennél érthetőbb.
Kihasználatlan tér melyben semmi sem található. Nincs fény, levegő, gravitáció. Csupán a semmi.
Véletlenül fedeztem fel, amikor Blue Planet próbálta megváltoztatni az emelet beállításait. Nem tudom pontosan mi volt ez, talán csak egy programozási hiba. Esetleg egy be nem fejezet munka. Nem érdekelt.
Nem tudom minek hívjam. Zsebdimenzió, biztonsági másolat?
Nem számított. Találtam egy helyet, aminek a mérete az emelet fele volt csak, de ez még mindig rengeteg hely. Minimális átalakítással és pár gólemmel már készen állt a saját bányám létrehozására.
Amint a lépcsővégére értem már meg is jelent a szemem előtt a földalól előbukkanó ércek és a szorgosan dolgozó bányás gólemek látványa.
„Enigma-sama, üdvözlöm a bányában." Szólt egy érzelemmentes, lapos hang.
„Gimli, minden rendben a bányában?" Csavart hangulatom volt, amikor Blue Planet és én megalkottam ezt a mutánst. Kinézetre törpe, pedig valójában automaton. Bárki látta a Gyűrűk Ura filmet felfogja ismerni a törpét, aki a nevet viseli. Az egyetlen kedvesség, amit tőlem kapott a gép léte, hogy ne unatkozzon magányában.
„Minden a tervek szerint van ütemezve, Enigma-sama." Vett elő a köntöse alól egy irattartót. Belepillantva végig húzta a koszos ujját a sorok között. „A kitermelés a tervek szerint halad. A raktár mennyiségének növekedése a tervek szerint halad. Minden terv szerint halad."
A létének egyetlen értelme a pragmatizmus. Nem kapott a szükséges eszközökön és készségeken kívül semmit.
„Jó munka, folytasd." Intettem a csoportnak, hogy elhagyjuk a helyet.
„Viszlát, Enigma-sama."
„Nem volt túl bőbeszédű." Szólalt meg Paradox.
„Gimli életének az értelme egyedül a bánya. Minden más jelentéktelen." Ráztam le a megjegyzést. „Irány az első emelet. Szeretném megnézni magamnak ezt az új helyet."
„Shalltear elfog kísérni minket?" Sétáltunk a harmadik emeleti folyosókon.
„Ha összefutunk vele, talán."
Egészen az első emeletig zavartalan volt az utunk, ahol aztán összefutottunk a három démon lord és két emeletőr társaságával.
„Enigma-sama!" Hajoltak meg.
„Shalltear, Demiurge, Envy, Wrath, Greed." Biccentettem feléjük. „Eddig történt valami?"
„Minden nyugodt, Enigma-sama." Szólt Demiurge.
„Nagyszerű." Bólintottam. „Kedvem támadt kicsit körbe nézni, Foire és Paradox elkísér."
„Ha kívánja azonnal összehívok egy testőr csapatot, Enigma-sama." Ajánlotta a démon.
„Ez felesleges. Csak nézelődni akarok, nem csoport terápiát tartani." Utasítottam el.
„A mi feladatunk a Legfelsőbb Lények védelme."
„A védelmem feladatát Paradox látja el. A ti feladatotok Nazarick védelme." Hárítottam az érvet. „Bár téged ismerve nem fogsz békén hagyni. Shalltear elkísérhet minket."
„Azonnal, Enigma-sama!" Lépett mellém a vámpír.
„Köszönöm, hogy elfogadja a makacsságomat." Hálálkodott Demiurge.
Nem kommentáltam csak folytattam az utamat.
Kilépve a bejáraton elém tárult a zöld tengernyi mező és a verőfényes napsütés. A szelíd szellő kellemesen simogatta a testem, ahogy az orromat megtöltötte a különböző szagokkal.
Nem tudom megtippelni az évszakot, de határozottan szép és kellemes. Érzek egy enyhe vontatást is, ami valószínűleg észak lehet… részben galamb vagyok ezek szerint.
Meg kell találnom a falut, hogy információval láthassam el a többieket a gyanú felkeltése nélkül és ennél nincs is jobb, mint egy kis repkedés.
Megnyitva a leltáramat kivettem egy madár szárnnyal rendelkező nyakláncot, amit Foire felé dobtam. Elkapva kérdően nézett rám.
„A parancsszó a [Fly]. Próbálj meg követni minket." Tártam szét a szárnyamat.
Egyetlen suhintással kilőttem felfelé. Pillanatok alatt áttörtem a felhők között élvezve a sebességet és a napfény melegét. Hátra pillantva láttam, hogy nem sokkal vannak lemaradva tőlem a többiek. Shalltear felcserélte az estélyi báli ruháját a páncéljára.
Milyen elővigyázatos~
A szemem sarkából észrevettem észak-keletre egy falut, ami remélhetőleg a célpontom. A falu közeli felhőszigethez érve lágyan leszálltam a szélére.
Eléggé haszontalan egy képesség, de az Alicorn képes a felhőn járni és formázni a patájával, akár a homokot.
Paradox már leszállt mellém, Foire és Shalltear csak lebegtek nem sokkal a felhő felett.
Egyenesen a falut vizsgáltam. Határozottan emberek voltak, de nem tudtam kivenni őket olyan részletesen, mint szerettem volna.
Bár sokkal jobb a látásom, nem elég. Fel kell venni a kapcsolatot a sírral.
„Kívánja, hogy elpusztítsam az embereket, Enigma-sama?"
Nem kellett csalódnom a kedvenc vámpírom vérszomjában. Habár elismerem, hogy engem is örömmel töltene el az ötlet valamiért.
„Nyugi, Shalltear. Ismeretlennel szembenézve az első teendő az információ szerzés. Ha jól indulunk a falu ideális információs bánya lehet és még sok minden más."
[Message]
„Momonga, hallasz?"
„Tisztán. Minden rendben?"
„Igen. Ha Blue Planet itt lenne egyedül kellene hagynunk pár órára. De a viccet félretéve híreim vannak."
„Mi lenne az?"
„Találtam egy középkori emberi falut."
„Komolyan?!"
„Jelenleg éppen a felhőkről nézek le rájuk. Eddig nincs jele, hogy észrevettek volna minket."
„Az a falu lehet az első lépésünk a világ megismerése felé."
„Pontosan ez volt az egyik ok amiért nem hagytam Shalltear számára, hogy mészárlást rendezzen…"
„Valamint nem ismerjük az itteni emberek szintjét."
„…és ez lenne a második ok." Természetesen tudtam már, de neki még nem kellett tudnia.
„Van ötleted?"
„Szükségem lenne legalább hét bérgyilkos pókra az első tesztemhez."
„A Nyolcszélű bérgyilkosokra (Eight-Edge Assassins) gondolsz?"
„Csupán 45-ös szint felett lehet látni őket és könnyen pótolhatók, ha meghalnak."
„Ez jó ötlet!"
„Irónia lesz, hogy bérgyilkosokat akarok küldeni kémkedésre. Kikell deríteni, hogy egyáltalán megegyezik-e a beszélt nyelv és az írott nyelv is. Azt javaslom, hogy esténként felváltva találkozzunk velük az erdő szélénél. Elég messzire van, hogy ne lássanak meg minket."
„Miért közvetlenül beszéljünk velük?"
„Olyan érzésem van, hogyha nem személyesen hallanánk a jelentést sok mindenről lemaradnánk, mert még például Albedo és Demiurge nem találná fontosnak, hogy zavarjanak minket az emberek minden kis problémájával."
„Ezzel egyetértek." Kellemetlenül ismerte be.
„Kérlek küld őket a bejárathoz. Lassan mi is indulunk vissza. A parancsokat kiosztása után Paradox megmutatja nekik a falut.
„Intézkedem, szép munka!"
Befejezve a beszélgetést visszafordultam a többiek felé.
„Mik az utasításai, Enigma-sama?"
„Visszatérünk Nazarick sírjához. Egy másik csapat fogja felügyelni a falut és információt gyűjteni. Paradox a te feladatod lesz a faluhoz vezetni őket miután megkapják a parancsokat, majd térjél vissza."
„Értettem!"
Visszafelé repültünk, de nem siettünk. Próbáltam minél több tereptárgyat megjegyezni a tájékozódás céljából.
„Parancsoljon nekünk, Enigma-sama!" Hajoltak meg előttem a pókok.
„A közelben felfedeztünk egy falut, melyet meg kell látogatnotok. Azonban ez nem egy szokásos küldetés ezért pontosan követnetek kell a parancsokat, érthető?"
Kissé megremegtek, de a vezető csak határozottan bólintott.
„Rendben. Az első, akár milyen ironikus ez nem vadász-gyilkos művelet, hanem információ szerzés. Nem árthattok a falu lakóinak közvetlenül vagy közvetetten semmilyen módon. Másodszor, nem szabad felfednetek magatokat a falusiak előtt szándékosan. Ha látnak, mert képesek átlátni a passzív képességeiteken rendben van. Ezzel teszteljük, hogy milyen szinten vannak. Amennyiben látnak titeket térjetek vissza a sírba miután megbizonyosodtatok, hogy nem követnek titeket. Harmadszor, én vagy Momonga minden este a falu melletti erdő szélénél találkozunk veletek, személyesen. Nekünk kell jelentenetek, nem másnak. Nem számít milyen felesleges is, amit megtudtatok szeretnénk majd hallani. Negyedszer, ha kivitelezhető egyikőtöknek bekellene settenkednie észrevétlenül az egyik épületbe, hogy megnézze az emberek által használt írást, hogy egyezik-e a miénkkel. Ha véletlenül láttok kívül egy hirdetményt, vagy akármit, ami betűket tartalmaz a betörést nem kell végre hajtani. Utolsónak, ez a falu a legjobb esélyünk az információ szerzésre, hogy hol vagyunk, milyen veszélyekkel nézünk szembe és még sok más. Ha a falu veszélyben van szeretnénk, ha azonnal értesítenétek minket."
Elővettem egy üzenet küldő tekercset a leltáromból.
„Ezzel a [Message] tekerccsel kapcsolatba léphettek velünk. Ismeritek a használatának a módját?" Mindannyiuk bólintására folytattam. „Nagyszerű. Emlékeztetőnek, csupán egyszer felhasználható. Csak akkor használjátok, ha a falut közvetlen veszély fenyegeti. Ha nincs kérdés, Paradox megmutatja nektek a faluba vezető utat." Intettem a szárnysegédem felé. Nem volt kérdés, így átadva a tekercset a vezetőnek Paradox már vezette is őket a faluhoz.
Demiurge és Shalltear abban a pillanatban a két oldalamon volt, míg a három démon lord mögöttem ahogy Paradox elindult.
„Nem vagyok szappanbuborék."
„Tudjuk Enigma-sama, de ettől függetlenül szeretnénk biztonságban tudni Önt és a céhmesterünket." Mondta zökkenőmentesen Demiurge.
„Ne keverd a biztonságunk szükségességét az elnyomással, Demiurge." Indultam vissza a bejárathoz. „Momonga és én nagyon jól tudunk vigyázni magunkra. A kis támadási kísérlet után nem maradt olyan lény a kilenc világban, aki ne rettegte és/vagy tisztelte volna azt a céhet, amely egyetlen céhtaggal és három szolgával az oldalán lemészárolt több mint 1500 magas szintű támadót." Álltam meg a lépcsők előtt. „A falut felmérve nem lepne meg, ha az itteniek különösen gyengék lennének."
„Ezek szerint semmi sem áll annak az útjában, hogy leigázzuk azokat, akik dacolni mernének velünk?" Joker megirigyelte azt a mosolyt, amit Demiurge adott nekem. Shalltear sem volt mögötte lemaradva.
„Ezt nem mondtam. Végtére akadhatnak más játékosok is itt." Lőttem le az ötletét. „Ha mi idekerültünk, akkor néhány játékos is itt lehet. Ezt biztosra veszem. Velük együtt a tételeik és a tudásuk is."
Morfondíroztam egy kicsit.
Szomorú, hogy még csak nem is kellett hazudnom. A maradék aggodalomra figyelmeztető tényező bizonyára a [Wild Magic] Vad mágia lenne. A sárkányok lordok itteni kis játékszere, mely nem tűnik túl erősnek, de ismeretlen tényező, amivel vigyázni kell. Ha az idővonal változatlan a falut nemsokára támadás fogja érni, így Momonga megkezdheti a kis akcióját és az utazását. Nazarick irányítása rám fog hárulni, mert képtelen vagyok beolvadni úgy az emberek közé, mint Momonga. Néhány más tervezést is végre kell hajtanom, hogy az események továbbra is ideális iránt vegyenek, de túl sok és kicsúszik minden az irányítás alól.
Meh~ Ha ez megtörténne úgyis kitalálunk valamit. Albedo és Demiurge eszén nem lesz könnyű kifogni. De addig is egy kis szórakozás, majd a kutatás.
Közömbösen nyitottam egy portált magam mellett.
„Foire, várakozz a szobám előtt, most olyan helyre kell mennem, ahová nem tudsz követni." Intettem a portál irányába.
„Értettem, Enigma-sama!" Hajolt meg, ahogy egyszerre levette a nyakláncot és felém nyújtotta. Amint visszavettem már át is ment a portálon. Bedobtam a leltárba, akár a szemetet.
„Ideje indulnom." Emelkedtem fel a lépcsőről. „Shalltear van kedved elkísérni?"
„Örömmel!" Lelkendezett.
A kedvenc démonom felé fordultam.
„Demiurge, amikor Paradox visszatér kérlek tájékoztasd, hogy amíg nem keresném szabadfoglalkozás van."
„Értettem!" Újabb portál jelent meg, amin belépve eltűntem.
A portál egyenesen a perverz vámpír hálószobájába vezetett. Shalltear enyhe meglepetéssel nézett körbe kilépve a portálból. Türelmetlenül megcsókoltam, amit gyorsan viszonzott. A nyelveink gyorsan elő kerültek, ahogy harcoltunk a másik feletti dominanciáért. Vesztettem. Átkozott élőhalott és nem kellett lélegeznie. Finoman tereltük egymást az ágyhoz, melyre leborulva kezdtünk a másik testének a felfedezését. Lassan lekerültek a ruhák is rólunk, mintha csak ajándékot bontanánk karácsonykor. Shalltear alattam volt, olyan vörösen, akár csak a vér. Tekintetében kis szégyen volt. Gyengéden megcsókoltam a mellbimbóját, ahogy kezdtem becézgetni. Nyögései váltakoztak a mély és a magas hangtartományban. Fokozatosan haladtam lefelé vigyázva, hogy biztosan érezze minden érintésemet. Elérve a lába közé mélyet szippantva lélegeztem be az illatát. Enyhén fűszeres.
Lentről fölfelé végig húztam a nyelvem a hasadékon. A nyögése rekedt és hosszú volt. Az íze érdekes, de nem rossz. Nem borította punciszőr, amit preferáltam. Betolakodva a nyelvemmel ízlelgetni kezdtem, amit kislányos nyögés közepette rögtön jutalmazott egy orgazmus. Pislogtam a fejleményeken.
Komolyan?
Felpillantva a tekintetével találkoztam, amely legalább annyira ordított a vágytól, mint a leplezetlen szeretettől.
„Ennyire izgatott vagy?"
„Az egyik legfelsőbb lény, aki ráadásul a szerelmem éppen velem szexel. Hogy kellene reagálnom?"
„Touche."
Ha azt hiszed ez jó, még nem tudod, hogy mire vállalkoztál.
Eltökéltem, hogy Shalltear hallatszani fog még a tizedik emeleten is. Telekinetikusan megragadtam a mellét, dagasztva és csipkedve a mellbimbóit. Ezzel párhuzamosan a puncijába dugtam be egy telekinetikus rudat. A nyögései felértek egy koncerttel az elsősorból. Pedig még csak most kezdtem bele. A rúd lassan növekedett, amíg olyan vastag volt, hogy feltárta a punci teljes belső részét egészen a méhének a bejáratáig. Gyengéden belefújtam. Az előzőnél nagyobb orgazmus volt a reakció. Finoman apró telekinetikus ütésekkel kezdtem el próbálgatni a gyengepontjait. Minden ütést különböző magasságú ének követett. Néhány perces játék után Shalltear újra kirobbant erősebben és hangosabban, mint eddig. Kíváncsiságból ugyan arra a pontra ütöttem, amitől megint orgazmusa volt, de kissé enyhébb kiadásban. A cél azonban teljesült, megtaláltam a g-pontját. Demiurge megrémült volna a mosolyomtól, amit akkor nyújtottam. Halkan kuncogva végül az ajkaimat lehoztam minden nő gyengepontjára. Az üvöltései új magasságokat értek el, ahogy felváltva finoman szívtam, gyengéden haraptam és nyaltam a csiklóját. A teste ívelt a három fronton történő támadásomra. A hangja rövid idő után elcsuklott, ahogy végül rekedtes nyögésbe telepedett le. A könnye és a nyála szabadon folyt, szinte katatón állapotban rángatózott, amit csak a ciklikus orgazmusai törtek meg kissé. Shalltear Bloodfallen jelenleg nem volt más, mint a szexuális játékszerem. Karmester voltam, aki a testét használta zenekarnak.
Közel félórányi játékom után úgy döntöttem, hogy ennyi elég lesz. Marionett bábúként esett össze, aminek elvágták a húrjait. Elkellett telnie néhány percnek, hogy magához térjen a megpróbáltatásból. Élőhalott létére a teste forró volt, ahogy gyöngyözött róla az izzadtság.
„Ez volt…huh…életem…huh…legjobb…huh…aktusa!" Zihálta. Mosolyogtam rá, ahogy foggal megragadtam az egyik mellbimbóját és finoman beleharaptam. Kis sikolyt adott ki.
„Ezt kapja a kedvenc vámpírom." Kapott egy csókót a szájára.
A következő mozdulata olyan gyors volt, hogy szinte nem is láttam. Lerántott magára, ahogy körbe ölelte a karjaival a nyakamat, míg a lábait a derekam köré fonta. Egy pillanat múlva már a hátamon fekszem, ahogy Shalltear felettem van, a gyomromon terpeszkedve. A szárnyaim maguktól kinyíltak biztosítva az egyensúlyt.
„Most jön az én köröm~!" Énekelte olyan éhes tekintettel, amitől odalent pislogtam és egy kis folyadék tört ki.
Ha Rómában vagy…
„Azt hiszed, hogy képes leszel megmutatni nekem, hogy mit is jelent kancának lenni?" Vontam fel a szemöldököm, ahogy a szám egy gúny/kihívás mosolyt formált. „Nem vagyok valami közös gebe, akit csak úgy alárendelhetsz, Shalltear."
„Tudom és éppen ez benne az igazi kihívás!" Húzta szélesebbre a mosolyát. „Már hallom, ahogy a nevemet sikoltozód minden orgazmus közepette…"
Eldobtam a cselekményt komolyra váltva. „Tartsd észben Shalltear, hogy nem vagyok sem mazochista, sem élőhalott, mint te."
Mosolya enyhén eset, ahogy aprót bólintott, de gyorsan visszanyerte. „A biztonsági szó: banán."
Milyen közhely, hogy pont banán…
Nem gondolkodhattam túl sokat, ahogy Shalltear már birtokba is vette az ajkaimat. Vártam, hogy leküldi újra a torkomban a nyelvét, de nem tette. Helyette harapott. Vigyázva, hogy ne sértsen meg, de az ajkaimat csókolta és harapgatta. Lassan haladt lefelé az állkapcsomon, majd a nyakamon. A nyakamon lévő harapások több reakciót váltottak ki, mint amit Paradox kis játéka okozott. Nem csak benedvesedtem, hanem szabályosan remegtem. Apró kis zihálás hagyott el minden harapásnál, valami ösztönösen reagált bennem.
Ragadozó… zsákmány állat.
Túl jutva a nyakamon gyengéd, érzéki csókokra váltott lassan egyre lejjebb haladva a testemen amíg el nem érte a lábaim között nyugvó két halmot. Nem tudom, hogy mit kellett volna éreznem, amikor elkezdte becézgetni az egyiket a szájával, míg a másikat az ujjaival. Nem tudom, hogy mit is érezek jelenleg. Kellemes, de nem sokban különbözik számomra egy masszástól. Talán csak nem vagyok eléggé izgatott?
Élesen szisszentem, amikor Shalltear végül végig simított az alsó ajkakon. Kisebb öröm bomba robbant a fejemben, ahogy lassan a fel-le vándorló ujja a puncim bejáratát ugratja. A légzéseim és nyögésem erősebb lett, ahogy Shalltear játéka alatt egy apró láng, majd erdőtűz alakult ki a lábaim között. Akaratlanul mozgattam magam, hogy a sértő végtagot ne csak kívülről érezzem, ha nem belülről is. Túl könnyű lett volna, ha Shalltear hagyta volna. A szadista tartotta a távolságot.
„Nem… tisztességes…" Nyögtem a frusztrációtól.
A vámpír csak kuncogott.
„Mondtam, hogy síkoltozni fogsz." Jelentette ki, ahogy erősebben csípte és húzta meg az egyik cicit. „Lássuk, hogy meddig bírod ki könyörgés nélkül."
A kínzás folytatódott. Nem akartam feladni részben büszkeségből, részben a kétségből. Még mindig harcolt bennem egy kanca ösztöne a férfi identitásával. Szenvedésem akkor érte el a tetőpontját, amikor Shalltear finoman ráfújt az előbukkanó csiklómra. Az érzéstől éreztem, hogy már közel vagyok, de még nem elég. A frusztráló szükség végül elérte a tetőpontját.
Ez nem folytatódhat. Határoztam el végül is. Ideje tovább lépni.
„Kérlek…" Suttogtam.
„Hmm? Mondani akartál valamit, vagy csak nyögsz?"
„Kérlek tedd meg."
„Még mindig nem hallom."
„KÉRLEK HADD LEGYEN ORGAZMUSOM!"
Megfeszültem és a szemem elkerekedett, ahogy Shalltear vastag, húsos nyelve az égő redőkhöz nyomódott, a vámpír teljes hosszúságú és érzéki nyalást húzott végig a puncin. A kövér csáp lassan átcsúszott a testem felett, hatalmas méretével megérintve minden egyes foltot. A szám kinyílt, a hasamban a feszültség fokozódott. Az örömgömb növekedett, ahogy a hosszú nyelv vég nélkül csúszott a kacsintó redőmön és teljes hosszában érintette a csiklómat. Amikor a csáp közeledett a karcsú hegyhez a szárnyaim már fájdalmasan merevek voltak. A lélegzetem akár egy maraton utáni légszomj. Úgy éreztem magam, mint egy rúgó, amely meghaladta a korlátait. Merevítettem magam…és Shalltear nyelve elérte a végét. A vámpír játékosan rápillantott a csiklómra és kegyelemdöfésként a nyelve hegyével megütötte.
„Oh~" Nyögtem, ahogy végül elértem a végső határaimat.
A vakító öröm felrobbant a testemben, a bennem növekvő örömgömb végül felrobbant egy eksztázis alapú tűzijátékként és a végtagjaimat a használhatatlanná tette. Az orgazmus boldogságban reszkettem, a szemem összeszorítottam, szökőár szabadult ki belőlem további bódító szagokkal töltve meg a szobát és nyelvem oldalra kilógva a számból alig tudtam lélegezni. Az örömteli rohanások felgyorsultak a gerincemen, a végtagjaimat zselévé alakítva. Alig sikerült megőriznem a józanságomat, ahogy végül a hullámok elhaladtak, de Shalltearnek más ötletei voltak.
Rémült nyögést adtam, ahogy a csáp még egyszer elcsúszott a punci felett, ezúttal erősebben és gyorsabban nyalogatva. Amikor megragadta két ujjal az előbukkanó csiklómat a sikolyomat még Momonga is halhatta. A nyelv végül betört az érintetlen alagútba teljes hosszában vadul csapkodva a falakba, amik ösztönösen próbálták megragadni és mélyebbre rántani. Nem mintha szüksége lett volna rá. A nyelvének a csúcsa már rég az alagút legmélyebb pontján volt kegyelmet nem ismerve próbált bejutni a méhembe. A támadás által kiváltott orgazmus csak az első volt a sorban. Nem tudom hányszor jöttem el megállás nélkül. Az idő megszűnt számomra létezni.
Csak egy végtelennek érezhető orgazmus hurok volt, melyet Shalltear nyelve és kezei váltottak ki belőlem. Az eszméletemet akkor veszthettem el, amikor úgy éreztem, hogy a nyelve a fáradthatatlan és kitartó támadások után végül is becsusszant a méhembe.
Gyengéd ütéseket éreztem az arcomon, amit ideges hangok kísértek. Nem akartam még felkelni, vagy akár kinyitni a szemem. Túl kényelmes volt.
„Enigma-sama… Enigma… ébredj… kérlek… kelj fel!"
A hangok alapján Shalltear volt és pánikban volt. Miért is?
Oh, bizonyára elájultam az intenzív élményektől.
Még mindig a hátamon feküdtem, a hangok és a rajtamon lévő súly alapján Shalltear nem sokkal felettem van négykézláb. Az alsó testem jelenleg zsibbadt a megpróbáltatásoktól. Több mint, amit reméltem, más, mint, amit vártam.
Shalltear folyamatos aggódása édes, de kezd zavaróvá válni. Még mindig csukott szemmel telekinetikus lökéssel a vámpírt a mellső patáim közé kényszerítettem. Szárnyaimmal körbe ölelve egy tollas börtönbe zártam.
„Túl hangos vagy." Dünnyögtem.
Próbálta szabadulni, de a közöttünk lévő hatalmas szintkülönbség miatt tehetetlen volt.
„Enigma-sama…ah!" Mágikus tenyér csapástól a csupasz seggére hirtelen felszisszent.
„Már mondtam, hogy privát alkalmakor csak a nevem." Helyeztem az állam a feje tetejére. „Nem kell aggódnod, jól vagyok."
„Sajnálom."
„Nem haragszom rád. Nem bántottál." Dörzsöltem a fejem az övéhez. „Kijöttem a gyakorlatból és többet vállaltam, mint kellett volna."
„Nagyon megijedtem, amikor összeestél." Dörmögte a nyakamba.
„Enyhe zsibbadás, de nincs bajom." Biztosítottam.
Az élőhalott testpárnám hőmérséklete a szex végeztével visszatért a holttest hideg állapotához, ami kellemesen segített lehűteni a még mindig forró testemet. Percekig nem szóltunk csak élveztük egymás társaságát. Shalltear alkalmanként további csókot kapott a homlokára a sűrűdörzsölések között.
„Beszélhetünk?"
„Ha szeretnéd." Felnyitva a szemem engedtem kiszabadulni a börtönéből. „Miről lenne szó?"
„Rólunk."
„Oh!"
„Eddig nem mondtam senkinek, de leginkább azért, mert én magam sem tudtam… Hogyan?"
Oldalra döntve a fejem pislogtam. „Mi hogyan?"
„Hogyan működik a kapcsolat vagy inkább ez a kapcsolat?"
„Egymás között már mondtam, hogy egyenrangúak leszünk. Ha gondok, kérdések támadnának közösen megoldjuk." Ismerős jelenlétet éreztem, de nem hívtam fel a figyelmet. „Nazarick szerepében a dolgok változatlanok. Te és a többiek továbbra is Momonga, az én és Paradox utasításai alatt álltok. A kapcsolatunkat nem kell szégyellni, hogy titkoljuk, de még ne jelentsük be a világnak. Kíváncsi vagyok, hogy mikor jönnének rá vagy mikor tennék szóvá. Kérlek ne szórakozz ezzel kapcsolatban, hogy Aura orra alá dörgölőd. Peroroncino és Bukubuku Chagama testvérekként folyton szívták egymás vérét, de jaj volt annak, aki keresztbe tett az egyiknek, mert a másik is ott volt a bosszúért. Nem tagadom elöled, nem vagyok boldog azzal kapcsolatban, hogy bevontak benneteket ebbe a kis viszálykodásba. Nekik minden joguk meg volt és nekem aligha van közöm hozzá, de kérlek próbáljatok meg egymással feltartani egy tisztességes munka kapcsolatot. Nem azt mondom, hogy szeressétek egymást, vagy valami ilyesmi. Viszont Aura a kollégád lehet bármikor és ez kihathat a feladataitokra."
Rövid ideig emésztette a válaszom, majd bólintott.
„Lenne néhány kérdésem."
„Mondd csak, nem vagyok Mr. Garrison." Biztattam.
„Mr. Garrison?"
„Régi hivatkozás egy fiktív történet szereplőjére. Egy csapni való tanár volt, akinek az volt az egyik jellegzetes mondata, hogy: Nincsenek hülye kérdések, csak hülye gyerekek." Kuncogtam. „Amikor Yamaiko meghallotta ezt a hivatkozást kijelentette, hogy pusztakézzel tépné ki a férfi gerincét."
„Oh." Bólintott. „Mi Paradox helyzete?"
„Hmm. Kissé nehéz és összetett. Röviden annyi, hogy a helyettesem. Hosszabb verzió, hogy Paradox helyzete egyedül álló köztetek. NPC, de sokkal közelebb áll hozzánk, mint Nazarick bármely szolgájához. Te és a többiek, akiket megteremtettünk, főleg a padlóőrök hatalmasok vagytok az erőtök szempontjából. Nem tudjátok mit jelent, milyen gyengének lenni. Mi és Paradox jóformán nulláról kezdtük. Csupán egyes szintről. Igaz, hogy már akkor is 100-as szintű voltam, amikor megteremtettem, de szükségem volt egy másik személyre, aki ott van mellettem és akire számíthatok. A hosszú évek során az oldalamon volt jóban, rosszban. A bölcsessége, tudása, hűsége és ereje miatt kiérdemelte a pozícióját és a felelősséget. Nem kell Albedonak vagy neked attól tartanotok, hogy szórakozni fog veletek, mint egy bolonddal. Viszont, ha én vagy Momonga nincs jelen Paradox szava törvény. Ha azt mondja ugrás… az egyetlen, amit megkérdezhettek: Milyen magasra?"
Röviden emésztette a hallottakat, de nem tett észrevételt.
„Mikor csatlakozhat hozzánk Paradox?"
„Amikor csak szeretne."
„Paradox~!" Énekelte. „Ne rejtőzködj az árnyékban, hanem gyere ide!"
Még csak meg sem lepett, hogy észrevette. Kiemelkedve az árnyak közül Paradox nyugodt, szinte közömbös tekintettel lépett az ágy mellé. Jó pókerarccal rendelkezett, amikor a szextől bűzlő szobában feküdtünk a saját testfolyadékunkkal borított ágyon, egymáson.
Enyhén felvonta szemöldökét, de nem szólt semmit.
„Csatlakozz hozzánk!" Szinte parancsolta a vámpír. „Kapcsolatban vagyunk, szex nélkül nincs kapcsolat!"
„Shalltear mióta az ebédemet egyszer a csupasz testedről kellett elfogyasztanom… kétlem, hogy létezne valami, amit nem tudsz a szexhez kötni." Nem volt szidás, csak tényközlés.
Nem tudom, hogy megmerjem kérdezni a teljes történetet vagy inkább ne tegyem.
Paradox és Shalltear gyakorlott könnyedséggel csókot váltottak. Amikor sorra kerültem a csók nem volt olyan rutinos, de mindketten igyekeztünk.
Amint elváltunk Shalltear, aki még mindig rajtam feküdt a hátára fordult, lábát szélesre tárva küldte a szótlan felhívást Paradox felé.
A mén szórakozottan horkantott, de engedelmeskedett. Az ágy végéhez lépve mellső lábait az ágyra tette. A kürtje halványan izzott ezüstszínben. Éreztem, hogy emelkedek az ágyról, lassan a mén felé lebegve.
Az én kürtöm is izzik, amikor telekinézist használok, vagy minden egyes mágia használatánál ez a helyzet? Kényszerítettem magam, hogy ne pillantsak fel a saját kürtömre. Újabb dolog a listához, amit ellenőrizhetek.
Megfelelő helyzetbe érve óvatosan letett az ágyra, majd felvette a tegnap esti ismerős helyzetét. Meglátva mi is van a lába között egyszerre elfogott az izgalom és a félelem. Nem tudom, hogy az arányok megegyeznek vajon egy normál lónál is, de Paradox tekintélyes méretekkel rendelkezett. Az orromat megcsapta a bódító pézsma, az alsó ajkaim pislogtak, ahogy a folyadék ismét elkezdett megjelenni. Az éjfekete végtagnak beillő pénisz hosszú és vastag volt, mint Shalltear nyelve, ha nem nagyobb. Dudorodó erek hálózata, a végéhez közeledve a vastag gyűrűvel. Igazi bőrágyú. Nem tudtam, hogy ki miatt is kéne aggódnom, Shalltear vagy én.
Ezt a szörnyűséget kéne befogadnom?!
A pénisz jelenleg Shalltear gyomrán nyugodott humoros és ijesztő látványként bemutatta a jövőben rám váró feladatot. A vámpír természetesen csak vigyorgott, mintha az életének legnagyobb jutalmát kapta volna.
Oh, igaz. Ez életének egyik legfőbb vágya lehet Peroroncino jelenléte mellett.
„Jó látni, hogy te is élvezed a látványt." Paradox bizonyára észrevette, hogy nem tudtam levenni a szemem az ötödik lábáról.
„Nem tudom kifejezni szavakkal a véleményemet." Csupán nevetett.
Shalltear türelmetlen pillantására inkább befejeztük a beszélgetést. Paradox lassan visszahúzódott, a pénisz leesett a vámpír gyomráról pontosan a pislogó csiklómra. Élesen felszisszentem érezve a durva felületet és a meleget.
„Ah-ah, légy türelmes, Enigma! Hamarosan te is sorra kerülsz."
A gyomrom szabályos csomóban volt a hallottaktól. Beállítva magát a megfelelő nyílásnál tolta, megállíthatatlanul. Shalltear öblös nyögését és sikolyait hallgatva morbid csodával bámultam, ahogy Paradox szabályosan felnyársalja a vámpírt. Az első orgazmus már a fej belépését követte. A többi néhány másodperces szünettel folytatódott. A haladás lassú, de folyamatos volt. Félelmetes látványt nyújtott, ahogy Shalltear bőrén keresztül láttam Paradox péniszének az útját. Ha Shalltear nem lenne élőhalott és mazochista az aktus kész kínzás lenne. Ehelyett a vámpír tekintetére pillantva szilárd meggyőződéssel állíthatom, hogy minden pillanatát élvezi. Váratlanul Paradox a hosszának kevesebb mint a kétharmadánál megállt. Beletelt egy pillanatra, hogy rájöjjek miért is, de nem lepődtem meg. Már elérte Shalltear méhének a bejáratát. A vámpír puncija és Paradox péniszén lévő gyűrű között legalább két centiméter volt. Kegyetlen irónia, hogy Shalltear nem képes befogadni az egészet.
Nem szólva semmit Paradox egyszerűen visszahúzta míg csak a fej maradt bent, majd gyorsabban meglódult. A patámmal kellett tartanom a vámpírt, hogy ne csússzon tovább. Paradox lökései egyre erősebbek és gyorsabbak lettek, látszólag minden erejével azon volt, hogy Shalltear napokig ne tudjon rendesen járni. Az összképtől, amit a hangok, a látvány, a szagok és testemre ható erő hatására odalent szabályos vízforrás voltam. Nagyon forró kép volt, aminek a látványát egész nap bevállaltam volna. Nem tudtam, hogy meddig figyeltem, mint egy szégyentelen kukkoló, de amikor azt hittem nincs tovább Paradox bebizonyította, hogy tévedtem. Feljebb kapcsolva engem is szabályosan belenyomott az ágyba, ahogy légkalapács módjára elkezdte kibaszni Shalltear agyát. Az ágy nyikorgott, ahogy a falnak ütközött. Shalltear agyhalott rendetlenség látszatát keltette, ahogy elviselte a pofonoknak megfelelő ütéseket.
A gyors tempó hirtelen félbeszakadt, Paradox a patájával az oldalamat szorongatva látszólag minden erejével bevágta magát a vámpírba állatias nyögések közt felszabadítva terhét Shalltear halott méhbe. A lány már rég elvesztette a hangjának erősségét a szex felénél, amit gondolom az én kis előzetes játékom is eredményezett. Alig hallható dünnyögésként fogadta az alicorn spermáját, míg én döbbenten figyeltem, ahogy a bőr enyhén kidudorodik a pénisz hegyének megduzzadására, majd lufiként egy apró labdából minden egyes kilövellés után tisztességes méretű gömb nőtt ki. A lány már jelenleg elért egy állapotot, amit legalább öt hónapos terhességnek ítélek, de lehetett több is.
Ha valami ez már tényleg ijesztő.
Rövid szünet után Paradox végül kihúzta a tagját a jelenleg tényleges hullának látszó lányból, amitől az eddig jól zárt folyadék előtört eláztatva a sűrűn kacsintó puncimat és a farkam.
Reménykedtem, hogy van még némi haladékom, de a merev pénisz látványától tudtam, hogy nincs menekvés.
„Készen állsz, hogy a kancám legyél, Enigma?" Kérdezte, ahogy a vámpírt telekinetikusan levette rólam félre téve az ágyon. Ahogy fölém hajolt rápillantottam a használt tengelyre és nem tudtam megszólalni, csak aprót bólintottam.
Paradox
Látva a bólintást egy pillanatra tétováztam a szemébe pillantva. Már nem volt ott az érzelmi kavalkád csak enyhe idegesség és vágy. A teremtőm egyedül egy éjszaka alatt megszabadult minden bajától vagy Shalltear részvételének hála. Nem igazán érdekelt, csak az, hogy a továbbiakban minden képességemet felhasználjam, hogy élvezze az aktust. A bejárathoz pozícionálva magam enyhén hozzáértem, amitől aprót felszisszent.
„Kérek légy gyengéd." Suttogta, ahogy mélyen elpirulva óvatosan félre nézett, de gyors pillantást lopott a tengelyemre.
Előre hajoltam amennyire csak tudtam anélkül, hogy beléptem volna. Viszonozva a mozdulatot először finoman, majd szenvedélyesen elkezdtem csókolni. Amikor már eléggé belemerült lassan elindultam belépve az általam még nem látogatott területre. A csókón keresztül nyögött a számba, de nem mutatta, hogy álljak meg. Apró előre-hátra mozdulatokkal haladtam egyre mélyebbre minden fegyelmemet összeszedve, hogy ne rontsak ajtóstól a házba. Nem volt valami kis ribanc vagy Shalltear alattam, hanem a teremtőm, akinek a létem köszönhetem. Neki csak a tökéletes volt a megfelelő, vagy legalább is, amit képes vagyok minden erőfeszítésemmel nyújtani számára. Az elhatározásomat egyszerre növelte és nehezítette, hogy Enigma testét szinte a számomra szánták, ahogy a bársonyos, nedves falak melegen hívogattak ritmikusan mozdulva húzódtak össze körülöttem mélyebbre húzva, ha hagynám.
A Világ Ellenségek elleni harc nem érezte magát ennyire megerőltetőnek.
Ismeretlen élmény volt, ahogy a faszomon lévő gyűrű neki ütközött a résnek. Shalltear messze nem volt elég mély, hogy teljesen kiélvezhessem az élményt. Alattam Enigma megrándult az érzéstől, de nem ellenkezett csak folytatta a csókót, szeme soha nem hagyta el a sajátomat. Nagyobb lendületet vettem, ahogy jobban visszahúztam magam, mint eddig és gyűrű egy nedves pop kíséretében becsusszant. Enigma sikoltott a számba, ahogy a teste satu módjára megragadott.
„Oh…fasz…basszus…kurva…olyan nagy!" A pillantása alapján alig hitte el, hogy sikerült betessékelni a gyűrűt.
Finoman játszadozva újra mozgásba lendülve folytattam az utam befelé. Amint ütköztem a méhének a bejáratával Enigma csillagokat látott. Megragadott a mellső lábaival, átölelve a nyakamat lerántott magára. Nyöszörgött a szorítás közben, de nem kérte, hogy hagyjam abba. Lassan kihúztam, míg csak a fej maradt benne, majd lassan vissza, amíg nem ütközők. Ismétlés. Enigma a mozgásommal megegyezően nyögött. A ritmust néhány percig folytattam.
„..." Hallottam egy apró suttogást tőle, de nem értettem.
„Mit?"
„Gyorsabban." Elfojtottam egy mosolyt.
„Nem hallom."
„GYORSABBAN!" Sikította a fülembe. „Vagy kérvényt kell benyújtani?! Ah~"
Nem a kérvényt nyújtottam be, de nem panaszkodott, amikor a tempó a sokszorosára gyorsult. A könnye kicsordult, amikor a lassú ütemet egy erősebb ritmus váltotta fel. Nem mentem rá teljes erővel, de a törődésem így is érezte. Finoman változtatva a behatolási szöget kerestem az öröm foltjait az élvezete maximális eléréséhez. Kis idő múlva meg is találtam, amit a péniszem körül előtörő kisebb árvíz is igazolt. Rekedtes nyögések és értelmetlen artikulálás közepette a nyakamon lévő lábai szorításának ereje az orgazmus hullámaival nőtt és csökkent. Elhúztam az orgazmust a számára rövid és gyors mozdulatokkal, de nem álltam meg egy pillanatra sem. Lassan elvesztette a tapadását a nyakamon, elengedve ismét felemelkedtem. Lenézve láttam, hogy a szemében a halvány tudatosság mellett csak a vágy létezik. Némán mondta, hogy adj bele mindent, amid csak van. Nem akartam csalódást okozni.
Teljes sebességre kapcsolva a nyelve már kilógott a szájából, ahogy a szemei a kürtje felé haladva kezdtek visszafordulni a fejébe. A szorítása nevetségesen erős volt, de kitartottam, ahogy lassan bennem is kezdett felépülni a kiadás érzése. A teremtőmet szántva, egyre mélyebben az ágyba nyomva kószagondolatként elismerésemet fejeztem ki a bútornak, hogy kibírta az eddigi megpróbáltatásokat. A korlátom széléhez érve éreztem, hogy Enigma második orgazmusa söpör végig rajta már nem bírtam visszatartani. Ösztönösen beleharapva a kanca nyakába egy utolsó erőteljes lökéssel kiadtam mindent, amit ez idáig tartogattam.
Enigma különös horkantás és nyögés keveréket adott ki, ahogy éreztem, hogy a teste igyekszik szabályosan szárazra fejni.
„A rohadt (horkant) életbe (zihál) Paradox (nyög) olyan mélyen (morog) vagy!"
„Kihúzzam?" Kérdeztem még mindig harapva a nyakát. Az újabb lövéstől a teste megborzongott.
„Nem~! Hmm… csak (ah) szokatlan (gah) érzés. Oh…olyan sok…"
Az áramlat lassulásával elengedtem a nyakát, gyengéden nyalogatva a harapás helyét. Az áramlás végül megállt, ahogy a tengelyem végül elégedetten visszavonult a teremtőm mélységeiből. Enigma még mindig mozdulatlanul feküdt kiélvezve az orgazmus utóhatásait. A munkám gyümölcse lassan szivárgott ki belőle. A meghitt pillanatot a harmadik jelenlévő szakította meg.
„Ez egyszerűen csodálatos volt!" Örvendezett Shalltear. „Nem hittem volna, hogy valaha is részese leszek ennek!"
A vámpír az ágyon ülve lelkes pillantással nézett minket, majd hirtelen ötlettől vezérelve kétkézzel megragadva a fejem egy mély csókba húzott.
Ahogy a tudatom visszanyertem ismét egy nagyon forró látvány fogadott. Shalltear és Paradox éppen egymást igyekeznek bekebelezni.
A testem fájt mindenhol. Egy kellemes fájdalom, ami boldogsággal töltött el. Shalltear és Paradox nem kímélt, amitől jelenleg tele vagyok elégedettséggel… és mással is. El sem tudom hinni, hogy Paradox mennyit hagyott bennem.
A két telhetetlen végre abbahagyta a csókolózást, de nem anélkül, hogy egy nyálcsík összenem kötné őket.
„Milyen volt?" Paradox érdeklődése alig visszafogott kíváncsiság volt és nem kevés büszkeség.
„Egy darabig viccesen fogok járni." A csalódott pillantására folytattam. „Jó voltál. Ha azt szeretnéd, hogy megpaskoljam a fejed és mondjam ügyes fiú akkor várj egy kicsit." Megmozgatva a nyakam ropogás és kellemes bizsergés követte. „Még magamhoz kell térnem a megpróbáltatásokból."
„Mikor lesz a következő alkalom?" Már nyalta a szája szélét Shalltear.
„Még fel sem éledtem, de te már a következő fordulóra gondolsz?!" Dráma királynőnek éreztem magam, ahogy a patámat a szívemre helyeztem. „Mit vétettem, hogy ezt érdemlem?" Hiába próbálkoztam, nem tudtam elrejteni a számsarkában lévő vigyort. „Paradox védj meg engem!" Takartam el a fejem a szárnyammal.
„Nők vitájában nincs helyem." Játszotta a szerepét. „Gondoskodom róla, hogy a vesztes a kedvenc virágát kapja a sírjára." Tette a szívére a saját patáját és becsukta a szemét.
„Áruló!"
„Szerelemben és háborúban mindent szabad." Dobta vissza a korábban meghallott szavaimat.
Pár másodperc után egyszerűen mindannyian felnevettünk.
Mélyet sóhajtva letessékeltem magamról a csődőrt és elkezdtem különféle varázslatokat használni magamon.
[Purify]
[Cleanse Poison]
[Clear Status]
[Remove Wetness]
Eltávolítottam magamról az aktus(ok) nyomát külsőleg. Elhagyva az ágyat valóban viccesen jártam, ahogy legalább is éreztem magam. Egy bájital elfogyasztása után már ez is eltűnt.
„Ha ti akarjátok folytatni a játékot hajrá, de én nekem most ennyi elég volt." Öltözködtem ahogy a szétszórt ruháimat felszedtem a padlóról. „A saját naptáramban még jelenleg nem üres ezért máskorra kell halasztanom a folytatást."
„Remélem minél hamarabb." Feküdt végig az ágyon a vámpír. „Sajnos nekem is dolgom van. Az első három emelet nem maradhat sokáig őrízetlenül."
„Nem tudom, hogy mit csináljak." Szólt Paradox. „Szükséged van kíséretre?" Kérdezte felém fordulva.
„Csupán a könyvtárba megyek." Rögzítettem a kardokat tartalmazó övet. „Foire elég társaságnak, ha szükségem lenne valamire, bár nyugodtan elkísérhetsz, ha szeretnél vagy meg is látogathatód Selim barlangját."
„Inkább veled mennék." Választott. „Később mindhárman csinálhatnánk valamit közösen." Ajánlotta fel.
Shalltear bólintott akárcsak én.
„Előbb tegyétek rendbe magatokat." Intettem végig rajtuk. „Már említettem, hogy kis játékként a többiekkel szemben tartsuk titokban a kapcsolatunkat. Ha most elhagyjátok a szobát nincs olyan személy a sírban, aki ne szagolna ki titeket."
Véget vetve a beszélgetésnek teleportáltam a szobám elé, ahol a szobalány kötelességtudóan várt rám.
„Mehetünk, Foire." Kezdtem sétálni a célom felé. „Következő megálló a könyvtár."
„Értettem, Enigma-sama!"
Az út alatt némán gondolkodtam a történteken. Végül csak egy következtetésre jutottam.
A kanca lét talán nem is olyan rossz.
