A trónteremben Nazarick szolgáinak számos tagja állt előttem, ahogy az újonnan nevet váltott csontváz bejelenti az új nevét.

„Megváltoztattam a nevem." Szólt az Overlord miután elpusztította a saját zászlóját. „Mostantól kezdve úgy hívnak Ainz Ooal Gown. Hívhattok Ainznak! Akinek ellenvetése van most még közölheti."

A jelenlévők nem szóltak semmit. Mindenki lélegzet visszafojtva rám várt, hogy mit fogok mondani. Nem akartam túl nagy nyomás alá helyezni a barátomat ezért röviden és tömören felszólaltam.

„Úgy legyen!"

„Örömmel fogadjuk új nevedet." Hajtott fejet Albedo. „Továbbra is hűségesek maradunk a tiszteletreméltó urunkhoz. Éljen Ainz Ooal Gown-sama!"

A többi NPC kötelességtudóan ismételték meg a szavakat. Néhány további hozzáfűzni valót mondtak, de nem tudott nagyon érdekelni. Inkább a vacsorám érdekelt, amit Solus készített nekem.

Néhány perccel később már elégedetten tömtem magamba a különböző tengeri ízeltlábúakat. Homár, languszta, garnéla, királyrák és miegymás. Ha nem lenne Paradox és Shalltear már rég Solus lenne a célpontom egy kapcsolatra. Ezt a szakácsot biztos, hogy megtartjuk. Selim és Paradox visszafogottabban, de ugyan olyan élvezettel pusztították a rákokat.

„Oh, igen!" Nyögtem elégedetten.

A patámmal óvatosan megveregettem a gyomromat. Feszült, mint egy dob.

Békés nyugalommal merengve emésztettem, míg egy monoton hang meg nem szólított.

„Enigma-sama, Ainz-sama szeretne beszélni veled az irodájában." Szólt meghajolva CZ2128 Delta, röviden Shizu.

„Rendben van, Shizu. Nem sokára ott leszek."

„Továbbítom a választ Ainz-sama számára." Hajtott fejet.

Rövid időn belül együtt voltam a csontvázzal az irodájában. Egymással szemben a két kanapén ülve, hogy megtárgyaljuk a teendőket, ahogy hallgattuk a succubus jelentését. Albedo befejezte a részletes, de lényegretörő mondandóját csendben várva a reakcióinkra.

„A teokrácia jelenleg kiesett a kapcsolat felvétel alól." Szólalt meg Ainz elsőnek.

„Az ilyen nyílt és szélsőséges rasszizmus egy vallási doktrína alatt… Nem érzek elég akaraterőt ahhoz, hogy most velük foglalkozzak." Tettem hozzá óvatosan. „Valami más?"

„Carne falu a miénk. Sikerült barátságos módon megszereznünk, szeretném, ha ez továbbra is így maradna. Nincs szükség arra, hogy negatív képet festenénk magunkról."

Egyetértően bólintottam.

„A lányok, akiket megmentettél. Megváltoztattad az emlékeiket arról, hogy élőhalott vagy?"

„Jól gondolod. Az idősebb, Enri Emmot kapott tőlem egy mágikus tételt, amit a jövőben felhasználhat a falu védelmére."

„Melyik lenne az?"

„A Goblin tábornok kürtje."

Halkan hümmögtem magamban.

„Ez felhasználható lehet a továbbiakban. De a lényegről még nem beszéltél. Mit tervezel most tenni?"

„Gazef Stronoff rövid beszámolói alapján úgy döntöttem, hogy kalandorként kezdek információt gyűjteni." Avatott be a nagy tervébe.

„Remélem nem szándékozol egyedül menni."

„Úgy döntöttem, hogy Narberal Gamma lesz a társam." Kezdett bele. „Én leszek Momon, a kardforgató. A partnerem pedig Nabe, a varázslónő. A közeli városban kezdünk, ahol a kalandor céh található, E-Rantel."

„Szeretném ha lenne fülünk a fővárosban is. Legalább két fő. A pletykák, történelem, legendák és a helyi varázslatok változatai fontos dolgok szerintem. Szeretnél valamit hozzátenni?"

„Ezzel egyetértek." Bólintott. „Érdekelne a harcművészet, amit a harcos kapitány használt. Nazarick hasznára válhatna, ha képesek lennénk megismerni és alkalmazni."

„Jó ötlet. A fővárosba szerintem Sebas és Solution megfelelnek a küldetésnek. A harcművészeti felhasználóra való vadászatra Shalltear és a vámpír menyasszonyai az ideális jelöltek. Ellenvetés?"

„Rájuk gondoltam én is." Felelte. „Több vazallusunk pedig általános céllal kutathatnak az országban."

„Mikor szeretnél elindulni?"

„Holnap, kora délelőtt."

Bólintottam gondolkodva az elhangzottakon.

„Van valami, amit szeretnél, hogy külön figyelmet fordítsak, amíg házon kívül vagy?"

„Nem igazán. Nyugodtan találhatsz magadnak valami elfoglaltságot, amíg Nazarick számára nem okoz gondot."

„A bennem való bizalmadtól könny csordul a szemembe." Mondtam játékos gúnnyal. „Amíg te játszod a kalandort én az erősebb szereplőkre és a potenciális jelöltekre fogok figyelni miközben elfoglalom magam."

„Tedd azt, ha ezt szeretnéd. Van még valami?"

„Részemről nincsen. Jó utat."


Szinte azonnal felvettem a kapcsolatot a kedvenc vámpírommal, hogy adjak neki némi segítséget a küldetése során. Természetesen nem éppen azt, amire gondolt.

„Enigma-sama! Minek köszönhetem a látogatásodat?"

„Ainz már tájékoztatott a feladatodról?"

„Kutatnom kell olyan harcosok után, akik képesek használni a harcművészetet." Foglalta össze röviden.

„Igaz." Nyomtam a kezébe a fizetős tételt, amit erre a pillanatra készítettem. „Tekintettel a kockázatokra, amit egy másik játékos megjelenése okozhat szigorú parancsod van, hogy ezt magadnál hordjad és azonnal használd, ha kell."

„Ez?!" Döbbenten nézett a szövegre.

„Pontosan az, aminek látszik. Shalltear, az eddig összegyűjtött információk alapján a bennszülöttek maximum 30-as szintűek lehetnek. Ha ennél erősebb egyénekkel találkozol akár fizikai vagy mágikus képességekkel azonnal használod a tételt és utána felveszed velem a kapcsolatot. Akár az idézéseidet ölik meg, akár a támadásaidat hárítják el már vészharangokat kongasson meg a fejedben, értve vagyok?"

„Igen is, Enigma-sama!" Tisztelgett határozottan a kislány.

„Elvárom, hogy a tétellel együtt térj vissza."

„Megteszem!"

„Jó. Most pedig gyere, hogy én és Paradox adjon egy rövid búcsú ajándékot mielőtt visszatérnél csakhogy tudd mi vár még rád." A kezénél fogva húztam magam után.

„Örömest, Enigma!"

Perverz kis vámpír, de ezért szeretem.


Ainz és Narberal végül elhagyták Nazarick falait, én pedig rájöttem, hogy unatkozom. Albedo és Demiurge irányítása alatt a szolgák teszik a dolgukat, én pedig munka nélkül maradtam. Ha már nem kell az irányításom a vazallusok felett akkor úgy döntöttem, hogy az évek óta esedékes vakációmat tartom meg a negyedik emeleten.

A napozó ágyon feküdve, fürdőruhában, jeges teát kortyolva a pihenés már évek óta kijárt nekem. Elégedetten feküdtem a hátamon, a lábaim keresztbe, napszemüveget viselve élveztem a szabadidőmet.

„Kérsz egy kis fagylaltot, Enigma-sama? Esetleg valami mást?"

Természetesen nem maradhattam egyedül.

„Köszönöm, Cixous. Most nem, talán később." Mágiával készítettem egy szalmakalapot, ami kényelmesen ült a fejemen. „Amíg nincs szükségem rád nyugodtan leülhetsz. Fölösleges, hogy álljál folyamatosan."

„Nem tehetem, Enigma-sama! Ha ülök nem vagyok tökéletesen készen arra, hogy szolgáljalak!" Ellenkezett a szobalány, ahogy a karjait X alakba helyezte.

„Ha ezt akarod." Egyeztem bele és magamban elkönyveltem a szobalányokat mazochistáknak.

A csendet csak a hullámok hangja és alkalmankénti sirályok kurjantásai törték meg. Kényelmes helyzetben feküdni és némán pihenni. Oh, régi szeretőm hol voltál eddig?

Az univerzum azonban szemlátomást a sors közeli rokona, mert ugyan akkora ribanc. Alig telt el pár óra, de már gondok voltak. Talán nem az univerzum hibája, hanem az enyém, de még mindig az univerzumot okolom. És a sorsot.

Unatkoztam.

Akármilyen kellemes volt ez a hely még mindig vágytam valamire, hogy történjen.

Szex? Nem, ha túl gyakran tenném monoton lenne.

Edzés? Meh.

Evés? Már meg volt.

A fejemben egymás után jöttek az ötletek, de nem akadt olyan, ami megfelelne.

Szomorúan csüggedve átkoztam magamban az éveket és a folyamatos drámákat, hogy már nem tudok néhány óránál tovább nyugton maradni a seggemen. Vágytam valami izgalomra, ami legalább kissé kielégíti az adrenalin éhségemet.

Aztán rájöttem mi lenne az.

„Paradox."

Éppen becsuktam a számat, de az alicorn már ott volt mellettem.

„Kirándulni megyünk." Jelentettem ki egyszerűen. „Cixous, üzenj Albedo számára, hogy pár órára eltűnők."

„Értettem, Enigma-sama!"

Mérgelődve haladtam végig gyalogolva a kijáratig. A három démon és több vámpír mellett elhaladva végül újra élvezhettem a természetes napfényt.


Az erdő felett repülve észak felé fordultam keresve a célpontomat. Lepillantva láttam, hogy a fák suhantak alattam pedig még nem is repültem teljes sebességgel. Nem sokára megis láttam, amit kerestem.

Az erdő szélén nagy területen mintha kör alakban kiradírozták volna az erdőt. Az egyetlen, ami volt a kopár folton egy hatalmas fa. Legalább 100 méter, de lehet, hogy magasabb. Hat hosszú ága volt, ami szerintem háromszor olyan hosszú volt, mint a magassága.

Leszállva a kietlen terület szélére méregettem az előttem lévő fát. Nagyjából akkora, mint, amivel még Nazarick meghódításánál küzdöttem meg, de minden bizonnyal sokkal gyengébb. Ha jól emlékszem a neve Zygade, vagy valami hasonló.

„Nosztalgikus látvány, igaz?" Pillantottam a másik alicorn irányába.

„Van benne hasonlóság." Bólintott. „Felfogod ébreszteni?"

„Nem lenne szórakozás egy alvó Treant meggyilkolása." Lazán válaszoltam. „Kétlem, hogy találnék valami mást, ami kissé megmozgatna. Ha csak nincs itt egy sárkány lord a közelben kénytelen leszek beérni ezzel."

„Hiányoznak az igazi csaták?" Dörzsölte a pofáját az állkapcsomnak. „Edzhetünk, ha szeretnéd."

„Gyilkosságra vágyok, Paradox." A kürtjeink összeérve kereszteződtek, ahogy felé fordítottam a fejem. „Valami méltóbbra, mint azok az angyalok, amik még csak meg sem tudtak karcolni."

„Nem állok az utadban, Enigma." Kaptam egy puszit az orromra. „Mindig is a te oldaladon voltam."

„Jobban is teszed." Szakítottam meg a kapcsolatot, ahogy megindultam a fa felé.

Ahogy mentem az energiámat ritmusosan kisugároztam. A tételeimet még mindig viseltem, így képtelenek voltak felfedezni a mana kereső varázslatokkal, de ez nem akadályozott meg abban, hogy csak az erőszintem kisugárzásával játszva ne ölhetnék meg valamit a közelemben. Valamint ebben az esetben ne ébresszek fel egy másik túl méretezett sövényt, amit aztán kifogok vágni. A fa kitárta barlangszerű pofáját amiben a kihegyezett rönkök voltak a fogak.

Éktelen üvöltést hallatva ostorként csapott felém az egyik ágával. A leltárból előhúztam a magas páncél átütő erővel rendelkező kardomat, amit erősen megsuhintva levágtam a túlméretezett ágat.

A fa üvöltött dühében, levelei közül több fekete folt lőtt felém. A kardot lendítve félrevertem azokat, amik túl közel kerültek hozzám. Közelebbről megnézve láttam, hogy ezek a fának a magjai.

Horkantva a próbálkozás láttán kitárva a szárnyaimat villám gyorsan felszálltam a fa irányába. A második ágat egy varázslattal vágtam le, majd a harmadikat összeaszaltam egy trükkös tűz varázslat segítségével.

A csonkolások ellenére nem igazán látszott azon, hogy sokat vesztett volna az életéből. Komolyan elgondolkodtam rajta, hogy vajon ez egy NPC. A rengeteg életenergia ezen a szinten kiegyensúlyozná a mozgásképtelenséget és a csekély támadóképességeket.

Végtére is nem számított. A túl méretezett fa két percen belül már nem volt több egy rakás tűzifánál. Állva ennek a kisebb titánnak a testén még sem éreztem örömet, csupán azt, hogy nem volt teljes időpocsékolás az egész. A szememmel és mágiával átkutattam a testet, hogy esetleg van valami nyereményem, de nem volt semmi, kivéve az enyhe gyógyhatású zöld növényt a feje tetején. Kétségtelen, hogy nagyon sok hasonlóság van a játék és ennek a világnak a valósága között. Sajnos a szörny megöléséért eldobott jutalmak nem szerepelnek a listán.

Magamhoz véve a silány jutalmamat varázslattal meghatároztam az értékét. Nem volt több mint egy erősebb gyógyító főzet alapanyag. A hatodik emeleten ennél sokkal jobbak is teremnek. Eltéve a "nyereményemet" komótos ütemben sétáltam vissza a tisztás szélére.

Meglepetésemre nem egy, hanem rögtön két alicorn fogadott. Paradox mellett ott volt egy fiatalabb kanca is. Hófehér, mint én, de a sörénye és a farka arany színben pompázott. Jég kék szemei az enyémbe fúródtak felmérve a lehetőségeit. Tekintete végig járta a testemet. A csupasz faromhoz érve döbbenten azonnal meghajolt. Nem volt szükségem arra, hogy találgassak mitől is döbbent meg.

Az alicorn faj fizikai jellemzőkkel rendelkezik az erejéről, mint egy hirdetési plakát. A seggemen lévő csillagok száma jelenleg öt volt. Ha levenném a felkar ékszeremet további kettő megjelenne. Bizonyára a fejlesztők hülye vicce, de minden huszadik szint elérése után kapok egy extra csillagot.

Nem akarom tudni hogyan is férne el annyi csillag a seggemen ha valami oknál fogva a 300. szintet elértem volna.

„Paradox, ki ez?" Kérdeztem a beosztottamat, de nem vettem le a szemem a betolakodóról.

„Nem tudom, Enigma-sama." Rázta a fejét. „Nem sokkal azután jelent meg, hogy elkezdted a harcot. Mivel nem szándékozott mást csinálni, mint figyelni nem láttam okát, hogy tegyek vele bármit is, kivéve rajta tartottam a szemem."

Közelebb lépve a fiatalhoz határozottan megszólaltam.

„Ki vagy te? Mik a szándékaid?"

„A nevem Tanya, egy korábban kiirtott csorda tudomásom szerint egyetlen túlélője." Nem tudom, hogy mi döbbentett meg jobban. A neve, vagy a hangja. Ha jól tippelek a magas hangja alapján ez még csak egy gyerek. „Nincsenek káros szándékaim Nagyságos asszonyom. Csupán keresek egy helyet, amit otthonnak hívhatok. Lehetőség szerint egy másik csordát, ahol befogadhatnak."

A hangja nem akadozott. Nem félt, vagy már máskor is volt sokkal erősebb pozícióban lévő lények előtt is.

Végig nézve a testén láttam, hogy valami durva póló volt rajta amit kilyukasztottak a szárnyai számára. A derekán öv, amin egy erszény és egy kis tőr is lapult. Ami számomra a legérdekesebb volt, hogy egy csillag is volt a farán. Ha nem tévedek ez a fiatal alicorn nagy potenciállal rendelkezik. Az itteni emberek bizonyára felnőttként érik el legalább ezt a szintet. Ha az alicorn fejlődése ebben a világban is olyan nehéz, mint amiben én részesültem csak két dolog lehetséges:

Nagyon peches és szinte a születése óta csak harcolt az életéért.

Nagyon tehetséges és szerencsés.

Néma varázslattal felmértem az erejét. [Scan Enemy]

Racial Level:

Alicorn: 8

Job Level:

War Wizard: 8

Fighter: 2

Illusionist: 1

Assassin: 2

Commander: 5

Ha mást nem, de azt elismerem, hogy a fiatal tud valamit. Végtére is 26. szinten van.

„Szóval menedéket keresel." Jelentettem ki röviden. Bólintás. „Gondolom nálam is szeretnéd megpróbálni." Újabb bólintás. „Miért kellene elfogadnom a kérésedet?"

„Lojalitás, nemzetközi és stratégiai ismeretek. Mágikus és közelharci képességek." Jelentette ki tömören.

Éreztem, hogy az a bizonyos anime verejtékcsepp megjelenik a tarkómon.

Kezdem azt gondolni, hogy ez a személy nem is az akire gondoltam, hanem inkább Saitama.

„Mégis hány éves vagy, Tanya?"

„Tizenhárom."

Ez tényleg kezdett röhejes lenni, de annyira, hogy már nem is vicces. Elgondolkozva a következő lépésen végül is úgy döntöttem, hogy próba elé állítom.

Mágiával létrehoztam két tőrt és az egyiket ledobva elé beleállt a földbe.

„Ha bizonyítod az erődet elfogadlak vazallusként." A szeme közöttem és a tőr között váltakozott. „Gyere rám azzal a céllal, hogy megölj!"

Egy szárnycsapással hátrébb ugrottam és vártam. Ki tudja, talán még mindig lesz értelme ennek a kis kirándulásnak.

Tanya szótlanul kirántotta a tőrt, széttárt szárnyakkal ugrott felém.


Paradox

Nos, az események érdekes fordulatot vettek.

Továbbra is szemmel tartottam a környéket, de a figyelmem legnagyobb részét az előttem lévő két kanca kötötte le. Enigma az erejének csupán a töredékét használja, bár nem is ez a lényeg. A kis Tanya minden bizonnyal tényleg jártas a harcokban, ahogy szemmel láthatóan nem valami amatőr viselkedést mutat be. Tervezés, taktikázás. Távolságtartás, elkerülés.

Ezek a képességek és gondolkodás mód nem egy ilyen fiatalnak vannak fenntartva, hanem háborús veteránoknak.

Gyenge. Sokkal gyengébb, mint Nazarick népességének jelentős része. A csata cselédek közül bármelyik legyőzhetné. Nem erőfeszítés nélkül, de mégis a bukás egyértelmű.

Ennek ellenére az ereje a korához képest tényleg valami.

Mégis ki vagy te, Tanya?


Tanya

A rohadt életbe!

Üvöltöttem a fejemben, ahogy próbáltam bármilyen siker nélkül megsebezni az előttem lévő kancát.

Átkozott X Létforma! Ez is a te hibád!

Először meghaltam egy kretén miatt aki a metró elé lökött bosszúból, mert kirúgtam az elégtelen munkája miatt! Másodszor meghaltam Visha főhadnagyom karjaiban, amikor egy tüzérségi lövedék halálos sérülést okozott! Most pedig itt vagyok ebben az átkozott fantasy világban, ahol még csak nem is ember vagyok, hanem valami ló alapú mitológiai lény! Ezen felül még egy másik alicorn számára is tehetség bemutatót kell tartanom, hogy egyáltalán fontolóra vegye a csatlakozási kérelmemet!

Pont annak az alicorn számára kell bizonyítanom, aki percekkel ezelőtt vágott ki egy túl méretezett gyepdíszt, amit még az osztagommal a hátam mögött sem mertem volna közelharcot vívni.

Hová jutott a világ?

Bárki is legyen ez az Enigma tényleg egy szörnyeteg. Még csak erőfeszítést sem tesz, mintha megerőltetné magát ellenem. Még a 4. szintű mágiám is értéktelen, ahogy szétfröccsen előtte, mintha csak egy bogár lenne a szélvédőn. Tudtam, hogy nem vagyok a mágusok csúcsa ezen a világon, de komolyan! Az emberek zseniknek tartják azokat, akik képesek ezt elérni!

Visszatartottam egy fáradt sóhajt, amikor tudatosult bennem, hogy még csak a nyomába sem tudok érni ennek a kancának. A korábbi életeim tapasztalatai eddig mindig segítettek, de úgy nézett ki, hogy ebben a harcban jelentéktelenek. A puskám és a számítási gömböm nélkül szinte nyomorék voltam. Akárhogy próbáltam megismételni a csatamágus varázslatokat pusztán a legalapvetőbb dolgokra voltam képes. A jelenlegi testem, vagy maga a világ nem akar kompatibilis lenni az eddig tanultakkal.

Mióta megszületettem ezen a világon egyik sorscsapást követte a másik. Nem sokkal a születésem után az apám meghalt. Két évvel ezelőtt pedig a kis, 6 fős csordát, amit családomnak hívhatottam megtámadta egy Fagysárkány. Nem volt szép. Aki nem halt meg a meglepetésszerű támadásban, azt a sárkány élve megette. Az anyám ezek között volt.

Különösnek találtam, hogy a harmadik életében tényleg meg siratok valakit. Az első életemben az anyám és az apám munkamániások voltak és keveset törődtek velem. A második életemben árva voltam.

Most pedig kifogtam egy anyát, aki még csak nem is ember volt, de tényleg fontos volt a számomra. Az anyám, Aurora nem volt a csorda legkiemelkedőbb tagja, de mindig ott volt, amikor szükségem volt rá. Megtanított a legfontosabb dolgokra az életben maradáshoz és a helyiek írásmódját is elsajátítottam. Meglepődtem, hogy az anyám több mint 300 éves, de utólag megtudtam, hogy a heteromorf lények, aminek az alicorn is része volt és nem halhat meg öregségben. Ennek ellenére a legidősebb alicorn a csordában sem volt idősebb 500 évnél. A Nyolc Kapzsi Király megjelenésével a félembereket és a heteromorf fajokat vadászták. Azok a kevesek, akik túlélték a mészárlást elbújtak, vagy szerencsések voltak.

Végül is a számomra nem számított.

A csorda pusztulása után egyedül voltam kénytelen boldogulni, amit magamban többször is megköszöntem az előrelátó, pragmatikus anyámnak.

Furcsa módon a magányt sokkal nehezebben viseltem, mint a túlélés nehézségeit. A túlélés a természetben nem jelentett komoly gondot, mert a csorda nomád volt és ritkán maradt egy helyben huzamosabb ideig. Azonban sosem éreztem magam ennyire egyedül és kiszolgáltatottan, mint ezalatt a két év alatt.

A társaság és a civilizáció keresése negatív eredményeket hozott. A tapasztalataim szerint az emberek számára az alicorn legfeljebb: házi kedvenc, étel, szörnyeteg.

Ez a felfogás nem sokban különbözött a világ többi részétől.

Most pedig itt voltam, ahol egy másik kanca számára kellett bizonyítanom, aminek az ereje messze nagyobb mint a néhai csordámnak az egésze.

A múltbeli énjeim forognak a sírjukban, ahogy bolond módjára viselkedtem eddig. Biztosan nem mentem volna önszántából egy ilyen erős szörnyeteghez, aminek több erőfeszítést igényel a patájának a megtisztítása, mint amennyivel eltörné a gerincem. De a magány és a csordamentalitás nem tett csodákat az ítélőképességemnek.

A harc nem tartott tovább egy percnél, de sokkal többnek éreztem. Lényegében nem volt fontos, amikor egy pata van nyomódva a mellkasodnak és egy fa törzse a hátadnak. Hátsólábaim alig érték a földet, a szárnyaim erőtlenül legyezték a levegőt. Nem maradt erőm mágikus, vagy fizikai harchoz. Teljesen a másik alicorn kegyelmében vagyok.

„Van benned potenciál." Szólalt meg ahogy a tekintete fentről lefelé végigmért. „Stratégiai gondolkodás és gyakorlati alkalmazás, valamint harc közbeni alkalmazkodó képesség."

Engedett vissza a négy lábamra, ahogy hátralépett. A testem fájt, de volt már sokkal rosszabb. Sokat segített, hogy nem nézett bokszzsáknak, így inkább izomfájdalom, mint sérülések.

„Itt, idd meg." Nyújtott át nekem egy fiolát, amiben vérvörös folyadék volt. Szinte gondolkodás nélkül megittam miután megszagoltam. A testemen lévő sebek és a fájdalom rövid időn belül megszűnt.

„Köszönöm." Bólintottam hálásan.

Enigma biccentett, de nem mondott semmit, ahogy a tekintete a horizont felé fordult.


Elgondolkodva merengtem a fejemben visszatekerve a harc részleteit. Tanya hasznos lehet a jövőben a számomra és Nazarick számára, de nem voltam biztos benne, hogy tényleg ez az, amit akarok.

Lehetséges, hogy tévedek, de nincs jobb ötletem. Az, hogy Tanya maga jött hozzám tovább édesíti az üzletet, de még mindig sok az ismeretlen, amit szerintem még Tanya sem tudna megválaszolni. Leülve lenéztem a nálam fele akkora alicorn tekintetébe.

„Mit vársz, hogy mi fog történni, ha velem tartasz?"

Értetlenül pislogott. „Gondolom lesz feladatom? Végtére, aki nem dolgozik ne is egyen."

„Az otthonom, Nazarick… Sok féle lénynek ad helyet. Számítanom kell arra, hogy gondok lesznek?"

„Nem keresem a bajt." Jelentette ki egyszerűen. „Ameddig civilizáltan viselkednek velem és ugyan azt a minimális tiszteletet megadják nekem, mint én nekik kétlem, hogy bármi történne."

Logikus, de kissé naiv.

„Biztos vagy benne? Ha beleegyezel nincs kihátrálás. Ez az utolsó lehetőséged."

Rövid gondolkodás után határozottan bólintott.

„Esküszöm, hogy hűséges leszek hozzád és Nazarickhoz."

Nos, innentől kezdve mosom kezeimet.

„Enigma Equinox vagyok. Nazarick Nagy Sírjának az egyik vezetője." Engedtem szabadjára az erőmet egy kicsit, hogy érezze a szavak valódi jelentését. „Az esküd szerint az én és Nazarick szolgálatára az otthonom termeiben menedékre lelsz. Jelenleg nem lesz fix pozíciód a feladattal és a ranggal kapcsolatban. Elvárom a becsületes munkát és odaadást Nazarick és minden lakója számára. Ha komoly gondod, nézeteltérésed támad szólj Paradoxnak." Néztem a mellettünk lévő csődörre. „Jelenleg a mentorod lesz, hogy megismerd Nazarick lakóit és szabályait."

„Értettem, Enigma-sama." Jelentették ki mindketten.

Őszintén szólva tényleg kíváncsi voltam arra, hogy mi fog kisülni ebből. Újabb portálkapu megnyitásával beléptem a kilencedik emeletre. A félig meddig elfojtott lélegzetvétel hangjai alapján Tanya nem tudta elrejteni a meglepetését.

Amint a közelben lévő szolgák észrevették a jelenlétemet azonnal meghajoltak.

„Üdvözöljük itthon, Enigma-sama!"

Biccentve fogadtam a köszöntést.

„Tudja valaki, hogy Yuri Alpha merre lehet?"

Increment előlépve válaszolt.

„Legutóbb Ainz-sama irodája felé láttam menni, Enigma-sama."

„Köszönöm."

A rövid séta alatt Cixous újra mellém szegődött. Hátra pillantva láttam, hogy Tanya alig tudta visszatartani magát a csodálkozástól, ahogy szemei lopva figyelik Nazarick gazdagságát és művészetét.

Ainz irodájához érve megtaláltam a szobalányt és az ősördögöt az ajtó előtt.

„Yuri, Demiurge." Köszöntöttem őket. „Pont titeket kerestelek."

„Mire van szükséged, Enigma-sama?" Kérdezték azonnal meghajolva. Félreállva bemutattam Nazarick legújabb tagját.

„Ez a fiatal alicorn itt Tanya. Hűséget esküdött nekem valamint Nazarick számára. Paradox lesz a mentora, de addig is szeretném, ha Yuri találna neki egy szabad vendégszobát, kissé jobb minőségű felszerelést és megmutatnád számára az étkezőt, ha éhes lenne. Demiurge, utána szeretném, ha kikérdeznéd az ismereteiről a nemzeteket illetően és teszteld a taktikai tudását, parancsnoki képességeit."

„Értettük, Enigma-sama!"

„Demiurge, amíg Yuri nem végezne beszélnék veled és Albedoval." Indultam meg Ainz irodájába.

„Tanya-san, kérlek kövess engem." Szólt Yuri elvezetve a fiatalt. Paradox intésemre velük ment.

„Hadd nyissam ki az ajtót, Enigma-sama." Sietett előre Cixous.

Belépve láttam, hogy Albedo szorgalmasan tölti ki a papírmunkát az egyik kanapén ülve. Felpillantva azonnal felállt, de intésemre megállt. Újabb intésre Demiurge helyet foglalt mellette. Én pedig velük szemben ültem le.

„A kis kirándulásom jelenleg jövedelmezőnek tekinthető." Kezdtem el a succubusra pillantva. „Az erdő északi felénél találtam egy Treant lelőhelyet. A varázslatok alapján 80-85. szintűre tippelem. Sajnos egy esztelen állat volt, így aztán csak megszabadítottam a szenvedéseitől. A maradványait remélhetőleg felhasználhatjuk, hogy legyen némi haszna a halálának. A felderítők csak repüljenek észak felé, ahol egy kör alakú részt kiharaptak az erdőből és megtalálták a helyet." Mindketten bólintottak.

„Továbbá, önként csatlakozott hozzánk egy fiatal alicorn kanca. A neve Tanya és az eddig látottak alapján, amikor próbára tettem a képességeit láttam benne a potenciált, hogy Nazarick hasznára váljon. Nazarick lakói kapjanak értesítést, hogy új taggal bővültünk és legyenek civilek vele. Demiurge, ha kikérdezed ne használd a parancsnoki mantra képességed. Kíváncsi vagyok a saját szavaival hogyan készítene el egy jelentést."

„Értettem."

„Ezen felül Demiurge a közel jövőben készülj fel egy kis színészkedésre majd, hogy tovább növeljük az Ainz által alakított Momon hírnevét. Attól, hogy Ainz most mikro menedzsmentet játszik a világhódításban nem elegendő indok arra, hogy mi csak hátradőlve élvezzük a műsort. A tapasztalataim szerint, legalább is az eddig megismertek alapján a Re-Estize királyság jelenleg a hanyatlás küszöbén áll, amit megfelelő tervezéssel a mi hasznunkra hajtja a vizet. A király bizonyára gyenge és a tekintélye olyan csekély, hogy nagyítóval kell keresni. A nemesség korrupt és rasszista. Az ilyen országokban virágoznak a bűnszervezetek. A bűnügyi alvilág elfoglalásával megvethetjük a lábunkat az országban és további befolyást nyerhetünk, ha helyesen alkalmazzuk őket. Remélem nincs ellenvetésetek az ötlettel kapcsolatban?"

„Nincsen, Enigma-sama!"

Elégedetten bólintottam.

„Rendben. Itt vannak a terv további részletei…"


Tanya

Bizonyára meghaltam és a Valhalla területén vagyok.

Képtelen voltam elhinni a szerencsémet, hogy hol kötöttem ki. Reggel még egy odvas fa törzsében kerestem menedéket most pedig egy palotában vagyok, ahol a pazar luxust akkor sem tudnám kifizetni, ha az eddigi életeimben megkeresett összes vagyont összeadnám. A szolgák és Nazarick minősége egyszerűen nem hagy semmilyen kifogásnak lehetőséget.

Minél többet tudtam meg Paradox és Yuri instrukciói alapján annál jobban elképedtem.

Tíz emelet a föld alatt?

Legfelsőbb Lények?

Az itt lévők nem születtek, hanem teremtették őket?

Mégis mibe egyeztem bele?

Lepillantva az új ruhámra nem tudtam felfogni, hogy lehetséges a mennyei kényelem és védelmi képesség, ami képes lenne megállítani egy páncéltörő lövedéket.

A mágia baromság.

Az új felszerelésem megérne egy királyi váltságdíjat, de számukra ez nem több, mint szemét.

Ahogy beléptem az étkezdébe az orromat megcsapták a gasztronómia csodáinak illata és a számban hevesen megindult a nyálképződés.

„Ez itt az étkezde, ahol napi 24 órában elérhető a kiszolgálás." Jelentette Yuri intve a szobalányok egy kisebb csoportjára, ahol a tálcákon gazdagon megvannak rakva minden földi jóval.

A gyomrom szánalmasan nyöszörgött bizonyítva az éhségemet.

Ahogy érezhetően pirultam Yuri a kezével takarta a mosolyát.

„Azt hiszem, hogy nem ártana enned néhány falatot."

Lányos zavaromban csak bólintottam.

Helyet foglalva a sorban pakoltam a tálcámra omlettet, virslit, zöldségeket és desszertnek pedig egy muffin.

Óvatosan manőverezve helyet foglaltam a legközelebbi szabad asztalnál és óvatosan neki láttam az evésnek. A második harapásnál már azon kaptam magam, hogy a szemem könnyezik attól, hogy a számban orgazmust érzek. Még sosem tapasztaltam ehhez foghatót.

„Valami baj van, Tanya-san?" Kérdezte mellettem Yuri.

„Az étel íze egyszerűen csodálatos." Leheltem ki miközben a szárnyaimmal letöröltem a könnyeimet.

„A szakácsunk, Solus Chef mestere a saját tartományának." Jegyezte meg tétován Paradox mellőlem, amitől majdnem kiugrottam az ülésből. Észre sem vettem, hogy ott van pedig lemezpáncélt viselt. „Azért, ha megkérhetlek siess Tanya. Nem akarom, hogy Demiurge úgy érezze, hogy megváratjuk."

„Értettem, Paradox-sama!" Kezdtem gyorsabb, de ésszerű ütemben elfogyasztani az ételt.

Befejezve az étkezést egy kis szobába vezettek, ahol a korábban látott öltönyös személy ült egy székben, mellette egy gyönyörű nő személy volt, a derekén fekete szárnyakkal.

„Látom sikeresen megérkeztetek." Jelentette ki Demiurge. „Ha nincs más, akkor kezdeném is. Yuri te elmehetsz. Paradox, maradsz?"

„Mivel jelenleg nincs más dolgom és én vagyok a mentora, maradok." Vett elő egy párnát, amire könnyedén leült. Yuri meghajolva távozott.

„Elsőnek is a bemutatkozások. Demiurge vagyok, a hetedik emelet őre. Mellettem van Albedo, az emeleti őrök vezetője."

„Megtiszteltetés találkozni veletek, Albedo-sama, Demiurge-sama." Hajtottam fejet.

Biccentettek válaszul.

„Enigma-sama azt mondta, hogy rendelkezel információkkal, amik érdekelnének minket. Lennél szíves megosztani velünk?"

„Kérem szűkítse, hogy mit szeretne hallani és milyen sorrendben kívánja a jelentésemet."

Demiurge mosolygott, ahogy kifejtette a kérését, mire én elkezdtem dalolni. Nosztalgikus volt, mintha csak a feletteseimnek jelentettem volna vissza a birodalomban. Demográfia, politika, pletykák, különböző teremtmények és azoknak az ismertetői. A jelentésem közben figyelmesen hallgattak, többnyire csak ritkán kértek meg, hogy magyarázzak meg valamit.

Amikor már kiszáradtam a sok beszédtől úgy éreztem, hogy véget értek a vizsgálatommal.

„Köszönöm a jelentésed, Tanya-san." Szólt végül Demiurge rövid hallgatás után. „Amennyiben további kérdéseink lennének, majd még felkereslek téged."

„Kívánja a jelentésemet írásban is megkapni?" Kérdeztem, amitől enyhén meglepett, de elégedett mosolyt kaptam.

„Örülnék neki. Ismered az írásunkat?"

„Még nem láttam, hogy milyen nyelven írnak Nazarick falain belül, így erre a kérdésre nem tudok felelni."

„Ah, igaz. Hadd mutassam meg." Vett elő egy üres tekercset, amire gyorsan felírt egyetlen szót.

Feltartva elém hangosan felolvastam, amit japánul írtak. „Nazarick."

„Helyes. Akkor az írással nem lesz probléma." Bólintott elégedetten a démon.

Mégis mit keres ebben a világban a japán nyelv?!

„Amennyiben nincs további ok arra, hogy itt maradjak engedelmükkel távoznék, hogy Paradox-sama is megadhassa nekem az utasításait, hogy innentől hogyan tovább." Kértem engedélyt a menekülésre.

„Albedo, van még valami részedről?" Kérdezte a nő felé pillantva.

„Nincsen, Demiurge." Jelentette ki közömbösen. „Távozhatsz, Tanya."

„A következő alkalomig viszontlátásra, Albedo-sama, Demiurge-sama." Hajoltam meg és igyekeztem nem túl gyorsan menekülni.

Ettől a két szörnyetegtől feláll a hátamon a szőr.

Paradox oldalán helyet foglalva vártam az utasításokat a következő teendőkről. A csődőr csupán egy kinyújtott patával ért hozzám. Az egyik pillanatban még a szobában voltam, majd egy növényekkel körülvett részen voltunk egy ízlésesen berendezett kertnél.