For my Hiei-love 3
Bocs, tudom, hogy rövid lett, és abszolút nem szól semmiről, de remélem azért valamelyest elnyeri tetszésed neked is és minden olvasónak
"Roto story - Mi lett volna, ha..."
Nagy öröm lelte a kék démonklán családját, mert megszületett ifjabb Roto. A kisfiúcskának mosolygó szemei voltak és elkényesztetett gyerek lett, ő volt a család szeme fénye. Hobbijai közé tartozott a szomszédok idegesítése és fenyegetése aljas, alávaló trükkökkel és a család nagyon büszke volt rá ezért. Rotonak különös érzéke volt mások gyengeségeinek felismerésében, egyből tudta, célpontját mivel lehet zsarolni.
- Kisfiam! - mondta apja, az idősebb Roto fiának, mikor az felcseperedett.
- Te vagy a legnagyobb gazember a családunkban, biztos benned a nagy mazokuk vére folyik édes fiam, anyád és én, meg a nagymama és nagypapa meg az ükapád és ükanyád nagyon büszkék vagyunk rád! Az ég is arra teremtett, hogy benevezz az Ankoku bujutsukaira.
- Igen, apám, tudok róla, hogy be kell neveznem, már hívtak a Rokuyuukai csapatba.
Ezért egy bulit tartottak, ahol a már nem is olyan kicsi Roto kedvére öldökölhetett, javítgathatta technikáit, hogy felkészüljön a nagy viadalra. Telt múlt az idő és elérkezett a viadal napja. Roto már alig várta, hogy előállhasson új zsarolási tervével, ami Kuramára irányult. A bolond róka, mekkorát fog majd nézni! - gonodlta magában.
- Nos, válasszunk csapatvezetőt! - javasolta Rinku és végignézett a csapaton.
- Természetesen én leszek. - lépett elő büszkén az elkényesztetett kékdémon ivadék.
- Azt csak hiszed! - lépett elő Zeru. - Én leszek, mert én vagyok a legmegfontoltabb és legerősebb.
- Döntsük el kő papír ollóval. - szólalt meg ismét a yoyos kisgyerek.
- Az dedós! Chuu különben is úgy bepiált, hogy azt sem tudja hány ujja van. - vonta meg a vállát a szőke.
- Mi? Pia? Hol? - tántorgott Chuu, majd összeesett.
- Ha nem én leszek a főnök, megölöm anyádat. - lépett elő Roto ravaszan.
- És aztán? Öld! - nézett rá nemtörődően az izmos démon.
Roto tovább próbálkozott.
- Akkor démonokat bocsátok a barátnődre.
- Cc! Már megöltem, mert idegesített. - vont vállat a magas démon ismét.
A mi Roto hősünk annyira elkeseredett, hogy nem jönnek be a taktikái, hogy mosolygós szemei lekonyultak, majd otthagyta a csapatot és mivel szégyelt hazamenni, beállt remetének. Közben persze gyakorolgatta a zsarolós technikákat, de egyre inkább nem jöttek be.
Elzárkózva a világtól, megtanulta milyen szép is a természet és maga ment mindig madáreleségért a sarki démonközértbe, etetni az árván maradt, szárnyaszegett madárkákat.
Tehát Roto jó démon lett, a család szégyene, ám büszke. Boldogan élt, míg ősei le nem vadászták és le nem gyakták.
THE END