Írta: Bra-chan
Cím: A varázsfuvola
Korhatár: hmmm... erre a fejezetre még nincs korhatár, korhatár és karika nélkül megtekinthető (:
Figyelmeztetés: -spoiler veszély, de még nem vagyok benne biztos ó.Ó;
- shounen-ai, bár itt még csak hintésgetés
Pár: DouWata
Megjegyzés: mit meg nem tesz az ember, hogy kielégítse barátai vágyait P Yuuko-sama rulz!
o.O.o
„ Világunk tele van különös dolgokkal.
Azonban, nem számít mennyire különös vagy groteszk a látnivaló,
Ha senki sincs ott, ha senki sem látja,
Ha az emberek nem válnak a részévé, akkor az csak egy egyszerű jelenség.
Valami, ami megtörtént.
Éppen ezért az e világi emberek a legkülönösebb jelenségek."
oOo Chapter 1 oOo
- Oh, mit gondolsz Watanuki, milyen nap van ma?- kérdezte Yuuko fültől fülig érő mosollyal, ami az említett fiút eléggé megrémítette. Sajnos nagyon jól ismerte ezt a fajta mosolyt.
- Milyen nap is? Milyen nap is?- zengte kórusban Maru és Moro.
- Eh...szombat- probálta leplezni az aggódalmát az ifjú.
- Piii, helytelen- rázta a fejét Yuuko.
- Helytelen, helytelen- táncikált a boszorkány körül a két kis szolgálólány.
- Wata, a kis butus, nem tudja egy ilyen egyszerű kérdésre a választ- szállt be a társalgásba Mokona is.
- A kis butus...- kezdte Maru.
- ...nem tudja...- folytatta Moro.
- ...nem tudja- fejezték be együtt.
- De tudom, ma szombat van! A válaszom jó!- háborodott fel teljesen Watanuki. Egyértelmű, hogy ma szombat van. Azért még se nézzék teljesen hülyének.
- Persze, hogy jó. Senki sem állította az ellenkezőjét- jelentette ki egyértelműen Yuuko.
- Akkor?
- Csak azt mondtam helytelen, nem azt, hogy rossz!- folytatta a monologját a titokzatos nőszemély, miközben lassan elindult Watanuki felé- Ma szombat van ehhez kétség sem férhet, de a válaszod hiányos, ezért mondtam, hogy helytelen- érintette meg a fiú arcát, és fehér tenyerével végigsímitotta. Watanuki biztos volt benne, hogy a boszorka megint készül valamire, amivel neki nem kevés munkája lesz. Nem kevés munka... tamagoyaki, hús gombóc, tavaszitekercs, taichazuki vagy esetleg grillezett saikyo? Igen, ez az! Grillezett saikyo! Még hozzávalók sincsenek itthon. Biztos ez lesz a vágya valami alkalmi szakéval- Piii!- szakította meg a fiú gondolat menetét a boszorka- Hideg, hideg! Nem ételről van szó.
- Yuu...Yuuko-san lenne szíves nem olvasni a gondolataimban, kérem szépen!- wááá, ez a nőszemély félelmetes! De az említett hölgy csak mosollyal válaszolt, és egy kérdéssel;
- Nah? Mi a helyes válasz?
- Szombat.
- És?
- És?
- A dátum, a dátum- sóhajtott Yuuko végül, feladva a reményt, hogy a fiú saját magától rájönne arra, amire célozgatni probál.
- Április egy- válaszolta Watanuki miközben fehér kötényét kötötte össze a derekán.
- Talált-süllyedt!- vágta rá Yuuko az eddigieknél is szélesebb mosollyal.
- Talált, sülylyedt, talált, sülylyedt- visszhangozta a két szolgálólány és Mokona.
- Aztán?- kérdezte érdeklődve Watanuki, aki nem igazán értette mire fel ez a nagy öröm. A másik négy személy kérdően pillantott egymásra, majd Watanukira.
- Ejej, Watanuki!- rázta a fejét Yuuko- nem hittem volna, hogy annyira megdolgoztatlak, hogy még a saját születésnapod is kimegy a fejedből!- Watanuki egy pillanatra megdermedt majd a többiek felé fordult.
- Áh, tényleg! Ma van április elseje- mondogatta magának, ráeszmélve arra, hogy neki valóban ma van a születésnapja.
- Nem csoda, hogy a bolondok napján születtél Wata- jegyezte meg gúnyosan Mokona. Ám ez a gúny cseppet sem volt rossz indulatú, és ezt Watanuki is jól tudta.
- Nem csoda...- énekelte Maru.
- ... elfelejtette- csatlakozott Maruhoz Moro.
- Nem arról van szó, csak...- jött kicsit zavarba a szülinapos ifjú.
- Csak?- kérdezte Yuuko komoly arcot vágva. Azért mégsem hétköznapi dolog ha az ember elfelejti a saját születésnapját.
- Hogy is mondjam...- emelte jobb kezét a fejéhez, a szavakat keresve- miután a szüleim meghaltak nem igazán érdekelt a születésnapom. Mivel nincsenek rokanaim, így sosem volt kivel ünnepelnem, így egy idő után nem is tartottam számon a dolgot. Április elseje, hehe... mindig úgy gondoltam rá, mint egy teljesen normális napra... ajándékok, köszöntések nélkül- fejezte be magányos szemekkel. Majd a többiekre emelte tekintetét- de ez rendben van így- szabadkozott gyorsan, látva Yuuko-san komoly tekintetét, és Mokonáék szomorú arcát- már úgy is hozzá szoktam, szóval tényleg nem számítottam rá, hogy szóba kerül ez a szülinapi dolog ma... hehe, mert hát meg is feledkeztem róla, és ha én nem emlékszem rá, akkor ki más fog...- ezt a mondatát kisebb hallgatás követte.
- Rendben eldöntöttem!- törte meg a csendet a boszorka- ebédre grillezett saikyo-t akarok!
- Tudtam- morogta a fiú.
- Oh, és ha jól tudom nincsenek hozzávalók ide haza...
- Ha tudja, akkor miért nem kér valami olyat, amihez van?- vonta kérdőre Watanuki a munkaadóját.
- ... ami azt jelenti, hogy el kell ugranod a boltba...
- De ha valami olyat kérne, ami van itthon Yuuko-san, akkor nem kellene boltba mennem!- kiabált ismét a fiú.
- ... és ha már a boltban vagy...
- Yuuko-san, legalább akkor figyeljen, ha önhöz beszélek!- háborodott fel teljesen az ifjú.
- ... vegyél valami torta alapanyagot is, ha jól tudom az sincs itthon.
- Látom egyáltalán nem figyel rám... eh, torta alapanyag?- jutott el Watanuki füleihez Yuuko hangja.
- Igen, mi ebben olyan meglepő?- kérdezte- szülinapi partyt nem lehet torta nélkül tartani-jelentette ki nemes egyszerűséggel a boszorka.
- Yuuko-san...- érzékenyült el Watanuki.
- És ha már party, akkor kell szaké is és vendégek, akikkel ihatok, és sok-sok más étel- pirult el Yuuko, és hatalmas mosollyal örvendezett a zseniális ötletének.
- Waaai-waaai! Party-party!- ugrált Mokona is.
- Süti-süti- ölelkezett össze Maru és Moro.
- Gondolhattam volna, hogy erre megy ki az egész- dünnyögött az orra alatt halkan a szülinapos.
- Szóval Watanuki- fordult Yuuko ismét a fiúhoz- amíg te a boltban vagy, meghívom estére a vendégeket. Aztán mikor visszaérkezel, kezdheted sütni a tortát és készíteni a finomságokat!
- Ki hallott már olyat, hogy valaki magának készíti a születésnapi tortáját?- érdeklődött grimaszolva Watanuki.
- Úgyan már, nem vagy te gyerek!- legyintett a boszorka- kiket is hívjak meg... áh- csillant fel a szeme Yuukonak- Doumeki-kun...
- Gah- futott végig a hideg Watanuki hátán- tudja Yuuko-san ez az ÉN születésnapom, amit NEM szoktam ünnepelni, és ha már ünnepeljük, akkor nem lehetne olyan embereket meghívni, akikkel szeretek együtt lenni?- próbálta magát Watanuki nagyon finoman kifejezni.
- Oh, szóval akkor Himawari-chan ne jöjjön?
- Ezt egy szóval nem mondtam!- reagált vissza azonnal a fiú- lenne szíves nem kiforgatni a szavaimat Yuuko-san!
- Természetesen, ha Watanuki-san lesz szíves nekem elmagyarázni egy dolgot- jelent meg Yuuko arcán a tipikus ördögi mosoly.
- Mi-mire gondol?- riadt meg Watanuki, miközben a cípőjét kötötte.
- Mokona, Maru, Moro! Légyszíves kezdjetek takarítani, hiszen ma vendégeink lesznek...
- Vendégek-vendégek!- ugrándoztak ki a szobából önfeledt kiáltozások közben.
- Tehát Watanuki...- kezdte lassan, titokzatosan a boszorka, teljesen megölve a fiú idegit- miért nem akarod, hogy meghívjam Doumeki-kunt?- Watanuki nem felelt. Maga sem tudott értelmes indokot felhozni.
- Tulajdonképpen, mindattól eltekintve, hogy Doumeki mindig segít nekem, megvéd... na nem, nem! Nézzük negatívan! Doumeki sokat eszik, ezért kétszer, nem is! Háromszor annyi bentout kell neki készítenem, mint saját magamnak! Sőt! Sokszor még az én részemnek a felét is megeszi! Egy nap többször is idiótának nevez engem. Engem, a Nagyszerű Watanukit! Arról nem is beszélve, hogy Himawari-chan mindig előbb említi az ő nevét, mint az enyémet! Mindig hirtelen bukkan fel, és akkor mikor...
- ...szükséged van rá?- érdeklődött Yuuko.
- Igen, igen... mindig akkor! Wááá, nem ezt akartam mondani! Yuuko-san, ha jól tudom megkértem, hogy NE kémkedjen az elmémben!- mérgelődött a fiúcska.
- Tájékoztatásul közlöm, hogy nem vagyok gondolatolvasó, de még ha az is lennék, akkor sem kellett volna használnom a képességeimet, mivel az előbb minden szót hangosan mondtál ki- viágosította fel a boszorka az ifjút, aki ismeretlen okok miatt teljesen elvörösödött.
- Elmentem a boltba- készült kilépni a házból Watanuki, mikor Yuuko utána szólt.
- Még mindig várom a válaszodat, Watanuki!
- ...- a fiú megtorpant.
- Mi az oka annak, hogy nem akarod...
- Nincs oka...- kezdte halkan Watanuki- igazán nincs. Én egyszerűen csak... kényelmetlenül érzem magam a jelenlétében- fejezte be elcsukló hangon a fiú- ittakimasu!- rohant ki végül gyors léptekkel a házból, a szülinapos.
- Itterashai- mosolyogta Yuuko sejtelmes tekintettel- mondd Mokona, mi a véleményed?- tette fel a kérdést, nem mozdulva a helyről ahol állt. Egy apró fekete lény sétált elő a választófal mögül.
- Mokona nem igazán érti...
- Hmmm...
- ...de Doumeki képtelen...- kezdte volna mikor Yuuko felé fordult és félbeszakította a mondanivalóját:
- Tudom- mondta egyszerűen, rejtélyes arcot vágva- épp ezért lesz érdekes ez a mai este.
