Lemondás a jogokról: A történet Kurinoone The Darkness Within című munkájának fordítása, aki engedélyt adott nekem a magyar verzió publikálására. Kurinoone kijelenti, hogy semmilyen joga nincs a Harry Potter felett és benne minden felismerhető J. K. Rowling-hoz tartozik. Emellett a történetet egy másik fanfic inspirálta, ez Project Dark Overlord műve: A Shattered Prophecy.
Harmadik fejezet – Különös gyilkosságok
Lily nem volt vicces kedvében. Már két hete várta, hogy találkozhasson Jamesszel és mikor végre megérkezett, Dumbledore professzor összehívott egy sürgős Rendgyűlést, mielőtt akár két szót válthattak volna egymással. James még csak köszönni sem tudott Damiennek. Lily a mellkasa előtt keresztbe font karral ült és próbálta nem mutatni, hogy mennyire mérges volt. Őszintén, csak pár percet akart a férjével, ez akkora kérés lett volna?
A gondolatai félbeszakadtak, amikor a szoba hirtelen elcsendesedett. James helyett foglalt Lily mellett, megfogta a kezét és lágyan megszorította. Lily kedvetlen mosollyal nézett fel rá. Körbenézve a szobában ismerős arcokat látott; legtöbbjük fáradtnak és olyan bosszúsnak tűnt, amilyennek ő is érezte magát. Kiszúrta a mindig paranoiás Rémszem Mordont, aki Kingsley Shacklebolt auror mellett ült. Tonks kifejezetten feltűnő jelenség volt rágógumi-rózsaszín hajával. Remus és Sirius James mellett ültek. Kolléganője és korábbi professzora, Minerva McGalagony a terem elejében foglalt helyet, Piton mellett. A mellettük lévő két üres széket Lily megpróbálta figyelmen kívül hagyni. Még csak gondolni sem bírt rájuk.
A figyelme az igazgatóra összpontosult, aki most a tagok elé állt. Albus Dumbledore borzasztóan fáradtnak és elgyötörtnek tűnt, csakúgy, mint a többiek. Megköszörülte a torkát és a már akkor is csendes szoba teljes némaságba süllyedt. Jól látszott, hogy milyen arckifejezés ült ki a többség arcára; páran bosszúsak voltak az utolsó pillanatban összehívott találkozó miatt, míg a többiek úgy néztek ki, mintha épp felkészítenék magukat a várható tragikus hírekre.
- Köszönöm, hogy eljöttetek a találkozóra a késői bejelentés ellenére – kezdte Dumbledore. – Tisztában vagyok vele, hogy sokatoknak kellett lemondania vagy újraszervezni a programját, úgyhogy nem rabolom sokáig az időtöket – itt egy jelentőségteljes pillantást vetett Lilyre, aki elpirult és az ölében fekvő kezére nézett.
- Semmi gond, Lils, senki más nem vette észre – ugratta Sirius halkan.
Lily éles pillantást vetett rá, de nem mondott semmit.
- Ahogy azzal mindannyian tisztában vagytok, számos támadás érte a halálfalókat az elmúlt évben – folytatta Dumbledore. – Megerősítették, hogy a meggyilkolt halálfalók a belső kör tagjai voltak. Mivel sem a Minisztérium, sem a Rend nem vállalt felelősséget ezekért a támadásokért, felmerül a támadó személyének kérdése.
A szoba elcsendesedett, minden szem Dumbledore-ra szegeződött.
- A legutóbbi támadás tegnap éjjel történt. Egy Jason Riley nevű halálfalót az otthonában gyilkoltak meg. A Minisztérium azt állítja, hogy nem ő a felelős a történtekért és tisztában vagyunk azzal, hogy a Rend sem tehette. Ezzel eljutunk a kérdéshez, hogy ki vadássza le ezeket a halálfalókat, hogy végezzen velük – Dumbledore aggódónak tűnt, mikor befejezte.
- Mit számít? – kérdezte Mordon zsémbes hangján. – Akárkiről is van szó, halálfalókat öl. A segítségünkre van. Miért kéne aggódnunk miatta?
Néhányan egyetértően mormogtak Mordon szavaira.
- Aggódnunk kellene miatta, mivel nem tudjuk, hogy ki teszi ezt és mi célból – magyarázta Dumbledore.
- Talán alakult egy másik titkos társaság, úgy, mint a Rend. Talán valaki létrehozott egy másik csoportot, hogy Tudjukki ellen küzdjenek és a halálfalókat vették célba – vetette fel Tonks.
- Ez is egy lehetőség – Dumbledore felé fordította a fejét. – Azonban, úgy gondolom, az lenne számunkra a leghasznosabb, ha kiderítenénk az igazságot ezzel az üggyel kapcsolatban, amint lehet.
Lilynek feltűnt, hogy Dumbledore valamit elhallgatott. Sok időt töltött az igazgatóval, először tanulóként, majd mint a Rend tagja, végül pedig a tanári kar tagjaként, így észrevette, hogy az idős varázsló habozott, mielőtt megosztotta volna gondolatait.
- Dumbledore, van még valami? – kérdezte.
Dumbledore Lilyre nézett és kék szeme egy pillantra megállapodott rajta. Egy sóhajtással belefogott.
- A gyilkosságokról írt jelentéseket olvasva az a gyanúm, és ez ezen a ponton még mindössze ennek nevezhető, hogy Voldemort lehet a felelős.
Hirtelen többen is levegőért kaptak, ahogy meghallották a Sötét Nagyúr nevét. Dumbledore magában sóhajtott egyet. Hányszor mondta már nekik, hogy egy névtől való félelem egyszerűen butaság volt? Voldemort nem fog megjelenni, csak mert kimondták a nevét.
- Miből gondolja ezt? – kérdezte McGalagony, miután, amennyire tudta, összeszedte magát.
- Ahogy mondtam, ez csak egy feltételezés. Mindössze annyit tudok tényszerűen, hogy ha Voldemort embereit így célba vennék és gyilkolni kezdenék, nem ülne tétlenül és hagyná, hogy ez történjen. A jelentésekből nem úgy tűnik, mintha Voldemortot érdekelnék a gyilkosságok. Éppen ellenkezőleg, elégedettnek tűnik az embereit érintő halálesetekkel kapcsolatban. Ezért úgy gondolom, ezek az emberek valamilyen módon megsértették Voldemortot és ezért ő rendelte el a halálukat – Dumbledore Pitonhoz fordult. – Perselus, meg kell kérjelek, hogy próbálj meg annyi információt gyűjteni, amennyit csak tudsz. Van egy listám az elhunyt halálfalók nevével. Járj utána, hogy milyen küldetésen vettek részt, mielőtt meghaltak és hogy valamilyen módon feldühítették-e Voldemortot.
Dumbledore átadta a pergament Pitonnak, aki elvette, de nem nézett rá. Sötét szemét Dumbledore-ra szegezte.
- Ez minden mára. Köszönöm a türelmeteket – Dumbledore egy udvarias bólintással fejezte be.
James felállt, csakúgy, mint a többiek. A feje zsongott a hírektől.
- Mit gondolsz? – kérdezte Sirius. – Szerinted is megjelent egy másik titkos társaság vagy Voldemort szimplán úgy döntött, hogy megszabadul pár régi követőjétől és inkább újakat szerez?
- Ők halálfalók, nem ruhák, amiket csak úgy lecserélhetsz! – mondta Lily bosszúsan Siriusnak.
- Persze, de nem mintha az a szörnyeteg különbséget tudna tenni a kettő között – válaszolta Sirius.
- Tényleg furcsa ez az egész – mondta James a gondolataiba merülve.
- Én Mordonnal vagyok. Nem hiszem, hogy érdekelnie kéne minket, ki végez velük; amíg halálfalókat öl, inkább hálásnak kéne lennünk – folytatta Sirius, ahogy a kandallóhoz kísérte barátait. Neki nem volt hova mennie, tekintve, hogy a főhadiszállás volt az otthona.
James nem szólt semmit, bár magában egyetértett Dumbledore-ral. Ha Voldemortot érdekelte volna az emberei halála, akkor tett volna valamit. A tény, hogy nyugton maradt, csak azt jelenthette, hogy ő rendelte el a megölésüket. A kérdés az, miért?
