Lemondás a jogokról: A történet Kurinoone The Darkness Within című munkájának fordítása, aki engedélyt adott nekem a magyar verzió publikálására. Kurinoone kijelenti, hogy semmilyen joga nincs a Harry Potter felett és benne minden felismerhető J. K. Rowling-hoz tartozik. Emellett a történetet egy másik fanfic inspirálta, ez Project Dark Overlord műve: A Shattered Prophecy.
Ötödik fejezet – Egy megbízatás
James körbetekintett az üres épületben. Fel nem tudta fogni, miért döntene úgy bárki is, hogy egy üres raktárépületben fog élni. Csendben előrébb lépett, majd jelt adott a másik két aurornak, hogy ellenőrizzék az épület hátulját.
Azt az információt kapták, hogy egy halálfaló bujkál itt. Hogy a halálfaló miért pont egy lepukkant, fagyos raktárépületet választott otthonául, az rejtély volt. Jamest és négy másik aurort küldtek ide, hogy vizsgálják ki az ügyet és ejtsék foglyul a halálfalót. A csapat tagjai közé tartozott James, a legjobb barátja, Sirius, a Rend egyik tagja, Kingsley Shacklebolt és két minisztériumi auror, Liam és Nathan.
Sirius és Kingsley James mellett maradtak, míg a másik két auror halkan az épület végébe osont. Eddig nyoma sem volt a halálfalónak.
Ahogy James megfordult, a szeme sarkából észrevett egy alacsony, szőke hajú férfit, amint a raktár másik végében, hátát a falnak vetve ült. Arcát kezei mögé rejtette és úgy tűnt, mintha remegett volna. A hidegtől vagy a félelemtől? James nem tudta megmondani.
James, Sirius és Kingsley előhúzták pálcáikat, csendben egymásra pillantottak, és felkészültek, hogy megközelítsék a férfit. Ha meglátták a bal karján a Sötét Jegyet, az bizonyította, hogy a férfi halálfaló volt és letartóztathatták.
Mielőtt akár egy lépést tehettek volna a férfi felé, hangos zörej hallatszott, mintha becsapták volna az ajtót. Körülöttük megannyi bezáródó ajtó és ablak hangja visszhangzott. A halálfalónak vélt férfi erre felkapta a fejét és vadul körbetekintett a raktárban, pálcáját remegő kézzel, fegyverként tartva maga elé. James, Sirius és Kingsley lebuktak a látómezejéből, és egy közeli tárgy fedezékébe bújtak.
Nézték, ahogy a férfi, pálcáját végig maga előtt tartva felállt, szemével a helyet pásztázta. Hirtelen megállt és egy új hang irányába fordult. James is hallotta, tiszta volt és összetéveszthetetlen.
Lépések zaja.
Valaki feléjük közeledett. James kinyújtotta a nyakát, hogy átnézzen a faláda felett, ami mögött rejtőzött, és próbálta kivenni, hogy ki lehetett az. Eszébe jutott, hogy talán Liam vagy Nathan jött vissza, bár az aurorok tudták volna, hogy csendesek és diszkrétek maradjanak. Nem sétáltak volna vakmerően egy halálfalónak tartott egyén felé. Bárki is volt az, a legkisebb erőfeszítést sem tette, hogy halk maradjon.
Az alacsony szőke férfi hirtelen fojtott hangot hallatott, valamit, ami félúton volt a zokogás és a kiáltás között. Tisztán látszott rajta a félelem, ahogy a falhoz hátrált, remegve tartva maga előtt pálcáját.
Az aurorok is látták, amit a férfi, de nem tudták megérteni a reakcióját. Mindössze egy fiút láttak, talpig feketébe öltözve, arcán ezüst maszkkal, amint a vélt halálfalóhoz sétált. Hozzá tartoztak tehát a vakmerő és magabiztos léptek. A maszkos fiú nem messze a guggoló férfitól megállt.
- Te vagy az! – a férfi páni félelemmel telt hangja hallatszott, kék szemét a fiúra szegezte. – Te vagy az! A Sötét Herceg!
James és Sirius szeme találkozott és szórakozott pillantást váltottak. „Sötét Herceg", elég szokatlan egy név volt.
- Talán valaki másra számítottál? – kérdezte a maszkos fiú gúnyosan.
James megdöbbent. A hang elárulta, hogy valójában egy fiatal fiú rejtőzött az ezüst maszk mögött. De volt valami más is abban a hangban, ami zavarta. Valahogy furcsán ismerősnek tűnt, amit nem tudott hova tenni.
A halálfaló hirtelen térdre borult, pálcája pedig kicsúszott ujjai közül.
- Kérlek, Herceg! Ne ölj meg! Kérlek, kegyelmezz! – kiáltotta a férfi.
James nem értette, mitől félt ennyire a férfi. Hisz csak egy fiú volt, gondolta magában. Mégis mekkora kárt tudott volna okozni? Amennyire James látta, a fiú még csak nem is szegezte rá a pálcáját. A maszkos fiú bármiféle látható fegyver nélkül állt a halálfaló előtt és mégis a felnőtt férfi reszketett a félelemtől. James intett Siriusnak és Kingsleynek, hogy a jelzésére induljanak. A két auror bólintott.
- Nem érdemelsz kegyelmet, Hunt – mondta neki a fiú egyszerűen. – Elárultad az apámat, így az egyetlen dolog, amit érdemelsz, az a halál – a fiú a talárjába nyúlt és előhúzta pálcáját.
James halkan felkészült, hogy megállítsa a fiút. Azért jött ide, hogy letartóztassa a halálfalót, nem azért, hogy végignézze, ahogy megölik. James nem érzett iránta szánalmat, de ha megmenti ennek a gazfickónak az életét, akár még értékes információhoz is juthat, ami talán elvezetheti Voldemorthoz. És James bármire hajlandó volt, hogy eljusson Voldemorthoz.
- Nem én voltam! Riley volt! Ő csinálta az egészet! – kezdte a férfi, Hunt kétségbeesetten. – Ő próbálta megzsarolni a Sötét Nagyurat! Én nem vettem részt benne! Esküszöm! Én hűséges vagyok a Sötét Nagyúrhoz; Voldemort nagyúrhoz és hozzád, Sötét Herceg! Voldemort nagyúr és a fia szolgája vagyok. Kérlek, könyörgök, ne ölj meg! Sajnálom! Bocsáss meg, kérlek! – a férfi zokogásban tört ki.
James megállt a mozdulat közben. Jól hallotta? Voldemortnak volt egy fia? James körülnézett és szeme az ugyanolyan zaklatott Siriusra és Kingsley-re tévedt. Mindketten elsápadtak. A hírt hallva mindannyian kővé dermedve álltak.
James megfordult és újból a maszkos fiúra nézett, ezúttal már más fényben látva őt. Voldemort fia volt, a legkegyetlenebb, hidegvérű gyilkos varázslóé, akit a világ valaha látott. Ez a fiú az ő teste és vére volt. James már értette Hunt reakcióját.
- Vétkeztél Voldemorttal szemben. Ezért nem jár könyörület – a fiú Hunt fejéhez szegezte a pálcát, és a két szeme közé célzott. – Apám nem felejt, én pedig nem bocsátok.
- Kérlek, Sötét Herceg! Ne, ne, kérlek! Kérlek! – Hunt már nyíltan zokogott, és próbált elhátrálni a fiú és pálcája elől.
James kiadta a jelet, mire a három auror egyszerre rontott rá a fiúra. Három kábító átok száguldott felé, de mielőtt bármelyik is elérhette volna, a fiú megpöccintette a pálcáját, mire egy kékszínű pajzs robbant köré, tetőtől talpig beborítva őt. A kábító átkok piros fényei elérték a kék buborékot és egyszerűen felszívódtak.
A maszkos fiú leengedte a pajzsát és megfordult, hogy szembenézzen a három döbbent aurorral. Egy pár pillanatig semmi sem történt. James nézte, ahogy az ezüst maszk mögötti lehetetlenül zöld szempár végigmérte a három aurort. Amikor a zöld szempár találkozott az övével, James érezte, ahogy a hideg végigfut a gerincén. Valami megvillant a fiú szemében, mire James szíve kihagyott egy ütemet, valami olyan okból, amit ő maga sem értett.
Olyan volt, mintha az idő hirtelen felgyorsult volna. James még pislantani sem tudott, máris a levegőben találta magát. Kifulladva és összezavarodva landolt a földön, nem értette, hogyan támadták meg. Rájött, hogy egy nonverbális, pálcanélküli varázslat érte, de nem sok időt töltött a földön. Talpra ugrott, és kivonta pálcáját. Látta, hogy Kingsley és Sirius két átkot szórtak a fiúra, de azok nem találtak célt.
A fiú félrelépett az átkok útjából és maga is küldött egy párat Siriusra és Kingsley-re. James feléjük rohant, próbált elég közel kerülni, hogy beszállhasson a párbajba. Eközben meglátta, hogy a halálfaló, Hunt próbált gyorsan fedezékbe jutni. Az egyik ablak felé iramodott, de nem sikerült kinyitnia. A Sötét Herceg az összes ajtót és ablakot lezárta, amikor megérkezett. Hunt körbenézett, valamilyen tárgyat keresett, hogy betörje az üveget és megszökhessen. James figyelme visszaterelődött a barátaira, akik a Sötét Herceggel párbajoztak.
Kingsley a fiú felé rohant, míg Sirius gyors sorozatban három újabb átkot küldött a fiúra. A fiú elhajolt kettő elől, a harmadikat pedig konkrétan kicselezte. Mielőtt még Kingsley elérhette volna, a fiú megpördült és egy fantasztikust rúgást intézett Kingsley mellkasára, ezzel az ellenkező irányba taszítva a magas és erős aurort.
James küldött egy kábító átkot a fiúra, de az csak arrébb lépett a bűbáj elől, mintha ez lett volna a világ legkönnyebb dolga.
Ahelyett, hogy megcélozta volna Jamest, a fiú kilőtt egy bűbájt Siriusra.
- Incendio!
James borzalommal figyelte, ahogy Sirius talárjának széle tűzre kapott.
- Sirius! – kiáltotta James, de a barátja nyugodtan kioltotta a tüzet egy pálcamozdulattal.
Kingsley-nek sikerült lábra állnia és azonnal megtámadta a fiút.
- Petrificus Totalus! – mennydörögte az auror mély hangján.
A kék pajzs ismét megjelent és védelmül szolgálva borította be a fiút. James csak ámult. Sosem látott még olyan pajzsot, ami ezt tette volna.
Mostanra már a párbaj zajaira felfigyelt Liam és Nathan is feléjük rohant. Először meglepődtek, látva, hogy kivel párbajoztak a kollégáik, de tudták, hogy nincs idő a kérdésekre. Célba vették a maszkos fiút és lefegyverző bűbájokat küldtek rá.
A fiú kiperdült a varázsigék útjából, majd visszatámadott. Kezét Liam irányába mozdította, mire az auror a levegőbe repült, majd fájdalmasan a falnak csapódott.
- Diffindo! – küldött a fiú egy ártást Nathan felé. Vágás jelent meg a férfi törzsén, amitől az elejtette pálcáját, mellkasához kapott és egy fájdalmas kiáltással a földre esett.
Kingsley, Sirius, Liam és James együtt próbálták megtámadni a fiút, de a négy varázslatnak nem sikerült átjutnia a fiú kék pajzsán. A fiú egy pillanatra leengedte a pajzsot és a mennyezet felé fordította a pálcáját.
- Confringo!
A robbantó varázs eltalálta a mennyezeten végigfutó vastag, hosszú csöveket, mire a fémcsövek egy borzalmas reccsenéssel eltörtek és zuhanni kezdtek. A négy auror elugrott a szörnyű fém útjából, ahogy az a földbe csapódott.
James éppen időben ült fel, hogy lássa, amint a maszkos fiú a gallérjánál fogva megragadta Huntot és elhúzta az ablaktól. A földre dobta a halálfalót, mire az elterült a betonpadlón. Hunt próbált odébb kúszni félelmében, de a fiú újból megcélozta.
- Capitulatus! – mondta ki Liam a varázslatot, de nem sikerült lefegyvereznie, mivel a fiú elhajolt a bűbáj elől.
Kingsley, Sirius és Liam elterelték a fiú figyelmét, ezzel esélyt adva Huntnak, hogy arrébb iszkoljon és szökni próbáljon.
Amíg a három auror ádázul küzdött a maszkos fiúval, James a halálfaló felé indult, aki próbálta a lábával betörni az üvegablakot, de nem járt sikerrel. James hűvösen megragadta a férfit.
- Ha élni akarsz, azt tanácsolom, gyere velem! – mondta James.
Hunt szeme a Sötét Herceg és az aurorok közti küzdelem felé terelődött. Zsibbadtan fordult James felé.
- Mi letartóztatni akarunk. Ő megölni. Válassz! – mondta James jegesen.
Úgy tűnt, ez felébresztette Huntot, és gyorsan talpra állt.
James a talárja gallérjánál fogva megragadta és a kijárat felé futott vele. Tudta, hogy a raktár hoppanálásgátló védelemmel volt ellátva, mivel letesztelték mielőtt még bejöttek volna az épületbe. Ki kellett találniuk, hogyan nyissák ki az ajtókat, hogy kijuthassanak innen.
James már majdnem eljutott az ajtóig, amikor egy számára ismeretlen varázsigét hallott.
- Adflicto Corporis!
Egy borzalmas, fájdalommal teli sikoly megállásra késztette, és megfordult. Liam a padlón hevert és mindkét kezével a lábát szorongatta, fájdalmasan morgások közepette. Nem volt nehéz kitalálni, hogy eltört a lába.
Kingsley hidegen feküdt a földön, így csak Sirius maradt. James látta, hogy Siriusnak sikerült felülkerekednie a fiún. A férfi keze a fiú nyakára kulcsolódott, mintha meg akarná fojtani.
- Most megvagy, kölyök! – nevetett Sirius.
A fiú nem küzdött, helyette hátravágta a fejét és eltalálta Sirius arcát. Sirius egy fájdalmas üvöltéssel elengedte és hátratántorodott, törött orrából áradt a vér. A fiú megperdült és öklével oldalt eltalálta a férfi fejét. Sirius fájdalmasan nyöszörögve esett a földre.
Mielőtt még bármit is tehetett volna a fiú, Sirius kirúgott és eltalálta a lábát, amitől az a földre esett. Sirius mászni kezdett, hogy felálljon és megragadja a fiút.
James nem várta meg, hogy sikerült-e neki. Ki kellett juttatnia Huntot. James megragadta a remegő idiótát és amilyen gyorsan csak tudott, az ajtó felé futott. Az zárva volt, de Jamesnek sikerült kinyitnia egy visszafordító varázsigével. Az ajtó kinyílt és James kisietett, magával cipelve Huntot.
James már majdnem átért a védelem határán, amikor érezte, hogy egy varázslat elsuhan mellette és háton találja Huntot. Hunt keményen zuhant a földre. James megdermedt, attól félve, hogy a férfit a gyilkos átokkal találták el. Egy pillantás elárulta, hogy a férfi még lélegzett.
A fiú szinte nyugodtan közeledett feléjük, majd tőlük egy pár lépésnyire megállt. James Hunt elé állt, mintegy pajzsként. Első pillantásra a fiú teljesen fesztelennek tűnt, de ha jobban megnézte, James látta, hogy a fiú mérges volt, nagyon mérges. A teste merev volt, öklével olyan erősen szorította a pálcát, hogy a bütykök elfehéredtek rajta. Az ezüst maszk mögött zöld szemét Jamesre szegezte, és James érezte, hogy egy kényelmetlen hullám söpör végig rajta.
- Az a férfi az enyém – a fiú hideg hangon beszélt. – Semmi közöd hozzá. Lépj el az útból.
James megborzongott. Volt valami a fiúban és a hangjában, amitől égnek állt a tarkóján a szőr. Annyira ismerősnek tűnt, hogy minden más érzékétől megfosztotta Jamest. Nehézkesen, de felhúzta pajzsát és kihívóan megállt, hogy Huntot védelmezze.
- Nem hagyhatom, hogy megöld – állította.
A fiú oldalra döntötte a fejét.
- Igazán? Mégis mióta védik az aurorok a halálfalókat? – kérdezte a fiú.
- Amióta a halálfalók elkezdték egymást gyilkolászni – válaszolta James.
A fiú elborzadt. Még úgy is, hogy maszk takarta az arckát, James látta, hogy milyen dühös volt.
- Nem vagyok mocskos halálfaló! – morogta vissza a fiú.
A szavak meglepték Jamest, de nem volt sok ideje válaszolni, mivel a fiú válasza végén meglegyintette a kezét, ezzel hátrataszítva Jamest. James fájdalmasan landolt a kemény földön és egy percig mozdulni sem tudott. Lábra küzdötte magát és megfordult, éppen amikor a Sötét Herceg Huntra szegezte a pálcáját, aki még mindig a földön feküdt és az életéért könyörgött.
- Ne! Ne, kérlek, kérlek kegyelmezz! – kérlelte.
A fiú célzott és kimondta a gyilkos szavakat.
- Avada Kedavra!
Jamesnek elakadt a lélegzete, amikor meglátta, hogy a fiú pálcájából kilövellő zöld fény Huntot épp a két szeme közt találja el. Hunt összeesett a földön és még ekkora távolságból is tisztán látszott, hogy meghalt. Harag cikázott át Jamesen, látva, ahogy a fiú elsétált a testtől, mintha mi sem történt volna. Másodpercekkel később James már a fiú útjában állt, és rászegezte a pálcáját.
- El az utamból, Potter! – morogta a fiú.
- Csak szeretnéd! – csattant rá James.
Ez a gyerek nem volt semmi. Egymagában félresöpört öt aurort, megölt egy embert és egy karcolás se látszott rajta. James még mindig nem tudta felfogni, hogy az az erő, ami a földhöz vágta, a fiútól származott.
- Félre, Potter!
- Kényszeríts, te kis szaros!
Valami megvillant a fiú szemében. Zsebre tette a pálcáját és közelebb lépett. James teljesen összezavarodott. Vajon miért tette el a pálcáját?
- Ahogy akarod – a fiú halkan beszélt.
Egyetlen kézmozdulatával újból erőszakosan a levegőbe repítette Jamest, aki fájdalmasan landolt a hátán. James összeszorította a fogát, ahogy megérezte a hátába nyilalló fájdalmat. Amennyire tőle tellett, megpróbálta kizárni és felállt, csak hogy azt lássa, hogy a fiú a hoppanálásgátló kör széle felé közeledett. James rászegezte a pálcáját. Nem engedhette el.
- Stupor! – kiáltotta James, de a fiú könnyedén elhajolt a varázslat elől.
James újból célzott, de valami felé repült és eltalálta a jobb karját. James lélegzete elakadt, pálcája a földre koppant. Meglepetten pislogott saját vérére, ami az alkarján lévő csúnya vágásból eredt és végigfolyt a kezén. Valami felhasította a karját. Tudta, hogy nem varázslat volt, mivel konkrétan érezte, hogy valami éles belevág a karjába.
James gyorsan felvette a pálcáját a földről és a fiúra fókuszált. Majd később kitalálja, mi történt, most el kellett fognia a Sötét Herceget. Fájdalommal telve megcélozta és kilőtte a varázslatot.
- Sorupto! – sziszegte, mire egy sárga fénysugár hagyta el a pálcáját és találta el a fiú felkarját.
Egy vágásból vékony vércsík folyt végig a fiú karján. Az a karjához nyúlt és fájdalmasan levegőért kapott. James látta, hogy a fiú a talárjába nyúlt és gyorsan felkészült, hogy egy újabb átkot küldjön a fiúra.
Mielőtt még James kilőhette volna az átkot, érezte, hogy a szavak a torkában akadnak. James elejtette a pálcáját és a nyakához kapott, égető fájdalom kerítette hatalmába és egy percre minden elfehéredett a szeme előtt.
James érezte, ahogy a meleg vér kifolyt ujjai között és elárasztotta talárját. Nyakának bal oldala gyötrelmesen lüktetett. Lélegzete elakadt mellkasában, ahogy levegőért küzdött.
Térdre esett és mindkét kezét a nyaka köré kulcsolta, hogy megpróbálja elállítani a vérfolyamot. Ahogy előre esett, olyan volt, mintha minden lelassult volna körülötte. Kényszerítette szemét, hogy nyitva maradjon és megpróbált segítségért kiáltani, Siriust hívni, de egy hang sem jött ki a torkán.
Éppen előtte, félig a fű takarásában egy kis fémtárgy hevert. Sosem látott még ilyet azelőtt. Kicsi volt és fémből készült, négy borotvaéles csúccsal. Úgy nézett ki, mint egy kézi penge. Vér festette pirosra. James rájött, hogy az ő vére.
Ezzel támadta meg a Sötét Herceg. A karját és a nyakát ezekkel a pengékkel szakították fel. Még csak nem is látta, ahogy a fiú hozzá vágta. Annyit látott, hogy a fiú a talárjába nyúl, aztán már csak egy villanást.
James hallotta a kiáltásokat a távolból, de nem tudta értelmezni, hogy mit mondtak. A világa sötétségbe borult és utána már semmire sem emlékezett.
