Lemondás a jogokról: A történet Kurinoone The Darkness Within című munkájának fordítása, aki engedélyt adott nekem a magyar verzió publikálására. Kurinoone kijelenti, hogy semmilyen joga nincs a Harry Potter felett és benne minden felismerhető J. K. Rowling-hoz tartozik. Emellett a történetet egy másik fanfic inspirálta, ez Project Dark Overlord műve: A Shattered Prophecy.


Nyolcadik fejezet – A terv: elfogni

Késő este volt és a Rend legtöbb tagja másra se vágyott, mint hogy hazamehessen. Lily sem érzett másként, csak ült ott, egyik oldalán Jamesszel, másikon Siriusszal, és reménykedett, hogy a megbeszélésnek hamar vége lesz, hogy aztán otthon aludhasson végre. Férjére nézett, akit egy hete engedtek ki a kórházból. James azonnal visszatért aurori posztjába, figyelmen kívül hagyva a gyógyító utasításait, miszerint „pihenjen és gyógyuljon". Lily megrázta fejét férje makacs viselkedésére gondolva. Éles tekintete James nyakára szegeződött, hogy megnézze, ki tud-e venni rajta bármilyen nyomot, ami a szörnyű támadás után maradt. Semmit sem talált. Lily saját kezűleg készítette el a hegesedésgátló főzetet és naponta kétszer be is kente vele Jamest, különben csúnya sebhely maradt volna bal füle aljától egészen a nyaka hátuljáig, ott hasította fel a penge. Lily ismét hálát adott Istennek, amiért a férje rendbejött. A támadás halálos végkimenetelű is lehetett volna, de a férfi szerencsére túlélte.

Dumbledore érkeztével Lily kiverte a fejéből ezeket a gondolatokat, és a szoba is elcsendesedett, mindenki azt várta, hogy elkezdjék a megbeszélést. Albus Dumbledore a fáradt emberekből álló csoport elé lépett.

- Köszönöm, hogy eljöttetek – kezdte. Az előtte ülők arcára nézett, szeme megakadt James, Sirius és Kingsley hármasán. – Igaz – állította egyszerűen. – Voldemortnak van egy örököse.

A szoba hangulata azonnal megváltozott. Meglepett levegővételektől visszhangzott a terem. Csak azok maradtak higgadtak, akik már találkoztak korábban a Sötét Nagyúr fiával.

- Hogy lehetséges ez? – kérdezte McGalagony. – Hiszen már rég hallottunk volna róla valamit, nem igaz?

- Úgy hiszem, Voldemort mindenki előtt titokban tartotta – válaszolta Dumbledore. – Még a legtöbb embere sem tudja bizonyosan, hogy nagyuruknak van egy fia – fejével Piton felé intett, aki hideg arckifejezéssel ült és kerülte a többiek pillantását. – Ezért nem szerzett róla eddig tudomást a Rend.

- Nem értem – szólt Elphias Doge sípoló hangján. – Miért tartaná titokban a fiát Tudjukki a saját halálfalói előtt?

- Talán nem bízik bennük – próbálkozott Remus. – Talán attól fél, hogy a saját emberei közül próbálja majd meg valaki eltenni az útból az utódját. Eddig is tudtuk, hogy sok halálfaló próbálja elnyerni Voldemort kegyét, abban reménykedve, hogy ha eljön az ideje, hogy átadja a stafétát, majd őket választja.

- Igen, egyszer még annak a szörnyetegnek is meg kell halnia! – morogta Mordon.

Dumbledore nem szólt semmit, csak felvonta szemöldökét Mordon szavaira, szemében pedig aggodalom villant.

- Bármi legyen is az oka, úgy tűnik Voldemort szigorú titokban tartotta fiát – folytatta Dumbledore. – Perselus megerősítette, hogy míg némelyik halálfaló hisz a létezésében, mások szerint nem több, mint egy mítosz.

- Hát nem mítosz! – motyogta Sirius. – Tényleg létezik! – dörzsölte meg bordáit, amik még mindig fájtak kicsit a veréstől, amit kapott.

- Néhány halálfaló azt állította, már évek óta látják a fiú árnyékát a Denem kúriában vagy annak környéken, de mindeddig egyikük sem pillantotta meg az arcát – folytatta Dumbledore. – Véleményem szerint Perselus alacsonyabb rendű halálfalókkal beszélhetett, akiket a bejárat őrzésére rendeltek. Állításuk szerint találkoztak az ezüst maszkos fiúval, amikor az a kúriába érkezett, vagy onnan távozott.

- Miért engednék be, ha azt sem tudják, ki az? – kérdezte Kingsley.

- Azt mondják, maga Voldemort adta utasításul, hogy ha egy ezüst maszkos fiút látnak, ne álljanak az útjába – válaszolta Dumbledore. – Úgy hírlik, Voldemort arra utasította őket, hogy boruljanak térdre, hajtsanak fejet a fiú előtt és ne merjenek a szemébe nézni.

Kingsley meglepettnek tűnt, ahogy a szoba többi tagja is. Nem gondolták volna, hogy Voldemort elnézi bárki másnak, hogy ugyanaz a tisztelet övezze, amit önmagának kikövetelt.

- Tudjuk a nevét? – kérdezte James kíváncsian.

- Nem – válaszolta Dumbledore. – Senki sem tudja a nevét. A Sötét Hercegként hivatkoznak rá. Ez a név pár pletykában is megjelent, amik néhány éve kezdődtek.

- Milyen pletykák voltak? – kérdezte Lily.

Dumbledore egy pillanatra elcsendesedett, szemét elgondolkodva a földre szegezte, majd újból felnézett a többiekre.

- Bizonyára emlékeztek, hogy a legutóbbi megbeszélésünkön a felettébb különös halálfaló gyilkosságokról volt szó, amiknek a tettese mindezidáig ismeretlen maradt – emlékeztette őket Dumbledore. – Akkor azt mondtam, hogy szerintem Voldemort a felelős ezekért és most úgy tűnik, a többi halálfaló is így gondolja – Dumbledore újból Piton felé intett. – Perselus jelentése szerint az utóbbi két évben az a pletyka járta, hogy Voldemortnak van egy titkos orgyilkosa, akit akkor vet be, ha a sajátjai közül akar végezni valakivel. Sokan úgy hiszik, hogy a Sötét Herceg ez a merénylő.

James Sirius és Kingsley felé pillantott és a három férfinak találkozott a pillantása. Ennek volt értelme. Az alapján, hogy milyen rémült volt a raktárban bujkáló halálfaló, Hunt, hihetőnek tűnt, hogy ráismert a Sötét Hercegben a merénylőre, aki azért jött, hogy végezzen vele. Már értették a félelmét.

- Tudjukkin kívül másnak is látnia kellett a fiút! – kiáltotta Emmeline Vance. – Felfoghatatlan, hogy képes volt egymaga felnevelni egy gyereket anélkül, hogy közben megölte volna! – rázta a fejét. – Valaki biztosan segített neki.

Piton Dumbledore-ra nézett, aztán Emmeline felé fordította fejét.

- Azok alapján, amit megtudtam, Lucius Malfoy és Bellatrix Lestrange már egy korai szakaszban kapcsolatba kerülhetett a Sötét Herceggel – mondta Piton. – Nincs megerősítve, azonban a többi halálfaló körül elejtett utalásaik miatt feltételezhető.

- Nem is Malfoy lenne! – mordult fel Mordon. – Sose bírná ki, hogy ne vágjon fel!

- Albus, tudjuk, hogy ki az anyja? – kérdezte hirtelen Minerva.

Dumbledore mély levegőt vett és megigazította félhold alakú szemüvegét törött orrán.

- Nem, nem tudjuk – válaszolta.

- Talán Bellatrix az – próbálkozott Hestia Jones. – Az ő hűsége nem ismer határt.

Sirius nem bírta visszafogni a belőle kitörő mordulást. Nem szerette, ha bárki is az unokatestvéréről beszélt, még akkor se, ha a rendbeli kollégái voltak azok. Ő és Bella egykor nagyon közel álltak egymáshoz. Együtt nőttek fel és mindig is őszintén törődtek a másikkal. De fiatal felnőtt korára Bella furcsán megszállott lett Voldemort nagyúrral kapcsolatban. Halálfaló akart lenni és nem számított, mit mondott neki Sirius, vagy hogy mivel fenyegette, nem tántorodott el a döntésétől. Hátrahagyta Siriust és felajánlotta szolgálatait Voldemortnak anélkül, hogy egyszer is visszanézett volna. Sirius sose tette túl rajta magát teljesen.

- El tudom képzelni, hogy Bellatrix ki akarná hordani a gyerekét – tette hozzá Emmeline elgondolkodva. – Óriási megtiszteltetésnek tekintené.

- Nem Bellatrix az – hessegette el Piton.

- Honnan tudhatnád? – kérdezte Hestia.

- Mert én magam segítettem Luciusnak elkészíteni a bájitalt, ami meddővé tette – válaszolta Piton lustán. – Nem sokkal azután kérte, hogy csatlakozott Voldemorthoz. Azt mondta, nem akarja, hogy bármi is „elvonja a figyelmét" Voldemort szolgálatától.

A szoba egy pillanatra elcsendesedett, majd az emberek susmorogni kezdtek.

- Ahogy mondtam, a hűsége nem ismer határt – ismételte meg Hestia szárazon.

- Nincs más női halálfalója, igaz? – kérdezte Sturgis Podmore.

- Nem kell női halálfalónak lennie – válaszolta Piton. – Bármelyik halálfaló boldogan felajánlaná a feleségét a Sötét Nagyúrnak, ha arra kérnék őket. Ha a feleségük Voldemort örökösével lenne terhes, azzal csak közelebb kerülnének ahhoz, hogy elnyerjék a helyüket, mint Voldemort bizalmasai.

Lily behunyta a szemét és magában szitkozódott. Undorító, hogy néhányan milyen mélyre süllyednének a hatalomért és a státuszért.

- Számít egyáltalán, hogy ki az anyja? – kérdezte Sirius. – Szerintem átugorhatnánk az anya kérdését és rátérhetnénk a kölyökre!

Mindenki Dumbledore-ra nézett.

- El kell kapnunk őt – állította Dumbledore egyszerűen. – Ha eljutunk hozzá, azzal eljutunk Voldemorthoz. A Sötét Herceg elfogása Voldemort önbizalmát is jócskán megcsonkítaná – Dumbledore mély levegőt vett, mielőtt folytatta volna. – Azonban, a nyilvánvaló problémán felül, amit a fogságba ejtése jelent, további komplikációk is adódtak – itt újból James, Sirius és Kingsley felé nézett. – A két miniszteri auror, akik veletek voltak, mikor belefutottatok a Sötét Hercegbe, Liam MacArthur és Nathan Simmons már jelentette a történteket a miniszternek. Leadták hivatalos jelentésüket, amivel napvilágra hozták a tényt, hogy Voldemortnak van egy fia.

- Ajj, ez nem jelent jót – motyogta Sirius.

- A miniszter úr ráállított egy pálcatörő csapatot a Sötét Hercegre – közölte Dumbledore. – Médiazárlatot rendelt el, amíg nem sikerül elkapniuk. Nem akar pánikot kelteni. Amint letartóztatják a Herceget, nyilvánosságra hozza az információt.

- Miért lenne ez komplikáció? – kérdezte Mordon. – Hadd végezzék a pálcatörők a dolgukat és fogják el! A legfőbb célunk az, hogy elkapjuk azt a szemétládát. Nem számít, ki teszi meg.

Dumbledore kényelmetlenül állt át a másik lábára, ami idegennek hatott az általában összeszedett és nyugodt varázslótól.

- Ha a miniszter úr elkapja a Sötét Herceget, azonnal ki fogja végeztetni – mondta Dumbledore halkan. – Megpróbál majd kiszedni belőle annyit, amennyit tud, de aztán habozás nélkül a dementorok elé veti majd– Dumbledore tekintete végigfutott a szobán. – Ha mi jutunk el előbb a Sötét Herceghez, akkor többet is megtudhatunk tőle. Ha ügyesen csináljuk, fel tudjuk használni a Herceget, hogy legyőzzük Voldemortot egyszer és mindenkorra.

A szobában ülő emberek felélénkültek a gondolattól, hogy legyőzik Voldemort. Mind Dumbledore-ra néztek, a figyelem immár csakis rá összpontosult.

- Hogyan csináljuk majd? – kérdezte Tonks.

- Voldemort megpróbálja majd visszaszerezni az örökösét – válaszolta Dumbledore. – Tudván, hogy nem pusztították el a fiát a dementorok, vissza akarja majd kapni őt. Ekkor elkaphatjuk, feltéve, hogy mindent pontosan megtervezünk és Neville is készen áll.

James gerincén végigfutott az ismerős borzongás, mikor meghallotta barátja fiának nevét. Utálta, hogy a jóslat súlya Neville vállára szállt át, miután Peter és Voldemort végeztek Harryvel. James minden erejét latba vetette, hogy ne adja át magát az őt emésztő dühnek, ami minden alkalommal megkörnyékezte, mikor elrabolt kisbabájára gondolt.

A jóslat vonatkozhatott Harryre és Neville-re is, de Dumbledore mindig is biztos volt abban, hogy Harryről szól. A fiú halála után azonban vonakodva elismerte, hogy tévedett és minden bizonnyal Neville a kiválasztott. Mióta csak elég idős lett, hogy pálcát használjon, Neville különleges kiképzést kapott. Olyan kiképzést, ami segítségére válhat a Sötét Nagyúr, Voldemort legyőzésében. James figyelme visszaterelődött a megbeszélésre, mikor Kingsley Dumbledore-hoz fordult kérdésével.

- A probléma a következő: hogy kapjuk el a Sötét Herceget? – kérdezte Kingsley. – El kell ismernem, a fiú erős és tehetséges. Öt auror ellen küzdött és nem úgy tűnt, mintha ez zavarba hozta volna. Hogy tervezzük meg az elfogását, mikor jóformán semmit sem tudunk róla?

- Én azt mondom, ne fáradjunk vele! – mondta Mordon. – Minek vesztegessük az időnket, mikor a Minisztérium is ugyanezen ügyködik? Tudom, hogy az elfogásával csapdába akarjátok ejteni Voldemortot, de a minisztert is meg lehetne győzni arról, hogy valami hasonlót tegyen.

- Alastor, a Rendnek kell elkapnia őt – mondta Dumbledore.

- De miért? – vitázott Mordon.

Dumbledore egy pillanatnyi szünetet tartott, tekintete az auror felemás pillantására vándorolt.

- A Sötét Herceg kínozta és ölte meg Frank és Alice Longbottomot – mondta.

Aznap este harmadjára is teljes csend ereszkedett a szobára.

- Ő gyújtotta fel a házukat a mágikus lángot használva. A tűz lassan végzett velük, és… élve égette el őket – Dumbledore megállt, nem volt képes tovább folytatni.

A szobában lévő feszültség elviselhetetlen lett. Hirtelen mindenki megfeledkezett Voldemortról és a halálfalóiról. A Sötét Herceget akarták, és azt, hogy megfizessen a Longbottomok elleni kegyetlen bűntettéért.

Frank és Alice aurorok voltak és a Rend tagjai. Borzalmas halált haltak, ami hatalmas csapást mért a Rendre. A halálukat okozó tüzet negyvennyolc óráig tartott eloltani, és a hamvaikon kívül semmi más nem maradt hátra a Longbottomokból.

Kegyetlenül meggyilkolásuk, idő előtti eltávozásuk a Rend minden egyes tagjára hatást gyakorolt és most, hogy tudták, ki volt érte a közvetlen felelős, bármit megtettek volna, hogy igazságot szolgáltassanak a gyilkosnak.

Lily megragadta James kezét, küzdött az őt szorító zokogás ellen, ami azzal fenyegetett, hogy átveszi az irányítást. Frank és Alice jó barátaik voltak. Amikor Harryt megölték tizenöt évvel ezelőtt, Frank és Alice mellettük álltak. Jó emberek voltak és nem érdemelték meg ezt a beteges sorsot.

- Nem azt ajánlom, hogy megtorlásként ejtsük foglyul a Sötét Herceget – mondta Dumbledore, leolvasva a legtöbb ember arcán megjelenő gondolatokat. – A Rend két nagyon értékes és jószívű embert vesztett el. A Rendnek kellene igazságot szolgáltatni számukra azzal, hogy elfogja a gyilkosukat.

Egyetértés moraja söpört végig a szobán.

- Mit kéne tennünk? – kérdezte Sturgis.

- Holtbiztos tervre van szükségünk – mondta Remus. – Ebben nem hibázhatunk.

A következő fél óra különböző stratégiák ajánlásával és leszavazásával telt el. Sirius hirtelen felnézett Dumbledore-ra.

- Eszembe jutott valami – mondta, résnyire szűkült szemmel a koncentrációtól.

- Már épp ideje volt – motyogta Piton.

Sirius vetett rá egy sötét pillantást, de ezen kívül nem méltatta figyelemre, inkább Dumbledore-ra fókuszált.

- Azt mondta, Voldemort akkor veti be a Sötét Herceget, ha végezni akar egy halálfalóval, aki ellenszegült neki? – erősítette meg Sirius. – Akkor ez azt jelenti, hogy akkor is a Sötét Herceget küldené ki, ha meg akarna menteni egyet?