III.

Belélegezni

Az egész hirtelen történt. A semmiből több hatalmas szörnyeteg támadt rá a táborra, ahol a kis csapat pihent. A küzdelem egyre nehezebbnek és lehetetlenebbnek tűnt, mivel az ismeretlen lények száma csak nőtt.

Mindenkinek harcolnia kellett, hiszen minden kézre szükség volt. A szőke mágus még nem teljesen épült fel, néha fejfájások gyötörték, ami Subaru szerint normális volt. A küzdelem alatt, Fai egyik pillanatról a másikra különült el teljesen bajtársaitól, és egyedül találta magát egy hatalmas szörny hadsereg középpontjában. Gyorsasága és leleményessége most sem hagyták cserben, egészen addig míg meg nem szédült, és kibillent egyensúlyából. Éberségét elveszítve nem vette észre, hogy háta mögül az egyik hatalmas szörny épp leszúrni készül őt hatalmas karmaival. Mire észbe kapott már késő volt. A hegyes testrész fejét szúrta volna keresztül, ha egy ismerős kinézetű katakana útját nem állja. Kurogane még épp időben hárított.

Fai tágra nyílt szemekkel figyelte hirtelen megjelenő megmentőjét, mikor is mindenhol vért látott. Mivel a ninja az előtte lévő lénnyel foglalkozott, és amúgy is nagy káosz uralta a sivatag azon részét, nem érzékelte, hogy olalról épp közelítenek felé, és az egyik jóképű szörnyeteg a jobb lábát készül felvájni. A kellemetlen baleset útán a harcos férfi kondíciója romlott, vérvesztesége nőtt. A mágusra nézett, aki teljes sokkban volt. Kék szeme bámulta a nagy semmit, és megmozdulni sem tudott. Nem volt idejük. A ninja az egyik közeli sziklafalon megpillantott, egy kisebb nyílást. Most vagy soha szituáció! Kurogane megragadta az előtte önkívületben lévő szőkeséget, és vele együtt becsusszant a résen. Szerencséjükre épp időben. A szörnyeknek túl kicsi volt a nyílás, tehát nem tudtak utánuk menni.

Fai a falhoz csapodásnak köszönhetően tért magához. A sziklafalnak dőlve figyelte a fölötte támaszkodó ninját, aki levegő után kapkod. Akinek jobb lábából ömlött a vér, és nem akart elállni. Kurogane tekintetét a mágus szemkontaktusához emelte. Figyelte a rettegésben lévő világos kék szemet. Egyikük sem szólt. Lassan, a fekete hajú férfi ajkai elindultak a mágus felé. Fai érezte arcán a ninja lélegzetvételét. Szeme még mindig hatalmas volt. Mikor is Kurogane a mágus bal füléhez hajolt, és négy szót suttogott a fülébe.

Négy olyan szót, minek köszönhetően a szőkeség levegőt is elfelejtett venni. Négy olyan szót, amire az eddig is nagyra nyílt kék szem, még nagyobbra tágult.

Majd a homlokát Fai vállára helyezte, és eszméletét vesztve borult a vékonyabb férfi testére. A mágus összerogyott a fal mellett. Karjai közt az eszméletlen, forró hőmérsékletű férfival kuporgott a jéghideg fal előtt. Arcát fájdalmas mosolyra húzva kezdett magához beszélni:

Nem ez lehetetlen... ez nem könnycsepp...

...ezek nem könnyek...

Ez izzadság!

Verejték!

Nem sírok!

Ezek nem lehetnek az én könnyeim.

Az idejét sem tudom mikor sírtam utoljára, ha sírtam is valaha.

Gyerünk mosolyogj!

Nevess!

Kacagj!

Ezek nem könnycseppek!

Nem azok!

Ez nem az!

Ez nem!

Ez...

'Nincs szükségem a megbocsájtásodra'

szerelem.