IV.
Hely ahova tartozom
A reménytelennek tűnő csata elvetése után, Kurogane sérüléseit sikeresen orvosolták. Lábának még pihenésre volt szüksége, de rendben lesz. Bár a ninja váltig állította, hogy ő neki már most kutya baja.
Éjszaka van. Hideg és csillagokban gazdag éjszaka. A fekete hajú férfi az egyik kőtörmeléken, lehunyt szemekkel pihent. De aludni képtelen volt. A szél nagyobb fuvallattal jelezte valaki érkezését. Majd a ninja érezte, hogy hátához, egy másik hát simul.
- Kell valami?- törte meg a csendet Kurogane.
- Hyuu-hyuu, Kuro-run morci! Nem igazán értem miért...- válaszolt egy olyan vidám hangsúlyú felelet, amilyet a vörös szemű férfi napok óta nem hallott.
- Mi?- lepődött meg a ninja, aki nem hitt a fülének.
- Csak annyi, hogy Kuro-mon nagyon hősies volt azokkal a szörnyekkel szemben! Anyuci büszke volt rá!- folytatta mókásan a szőkeség.
- Őrült mágus!- morogta a fekete hajú, ám ajkai mosolyra húzodtak. Bal kezének kis ujja megérintette a másik férfi jobb kéz fejét, de az érintés pillanatában el is rántotta tőle.
- Hmmm... azt hiszem igaz- hunyta le szemhéját a mágus, miközben jobb tenyerét a ninja bal kézfejével fonta össze.
Ez után a holdfényes, csillagos éjszaka alatt, együtt mélyültek el egy közös, édes, hoszú álomban.
Hehe, vége n.n
Csak remélni tudom, hogy nem lett nagyon ooc n.n"