–3–
Amikor Hermione leért a klubhelyiségbe, szélesen elmosolyodott. A látvány, ami fogadta, melegséggel töltötte el; szinte mintha otthon lett volna, a háború előtti években.
Remus az egyik karosszékben ült és bőszen olvasott egy könyvet. A lábait lustán kinyújtotta, és a lábfejeit átkulcsolta egymáson. James a kandalló előtt hasalt a földön, és ő is olvasott, de amikor Hermione jobban megnézte, a fiú nem tanult, hanem egy kviddiccsel kapcsolatos könyvet lapozgatott. De, ami leginkább megmosolyogtatta, az Sirius volt. A fiú a kanapén terpeszkedett, és a félhosszú haja az arcába lógott. Egy érmével játszadozott, miközben dudorászott valamit. A lábai lelógtak a bútorról, mivel magas volt, de ez láthatóan egyáltalán nem zavarta.
Mindegyik fiú farmernadrágot viselt, különböző színű pólókkal. Remuson piros, Jamesen kék, Siriuson pedig egy fekete, Sex Pistols bandapóló volt, a szintén fekete bőrdzsekije alatt. Hermionénak ismét feltűnt, hogy a fiú mennyire jóképű.
– Csatlakozhatok hozzátok? – kérdezte lágyan mindnyájukat.
James pillantott fel elsőként, és elmosolyodott, amikor rájött, hogy ki is szólt hozzájuk. Remus majdnem elejtette a könyvét. Nyilvánvaló, hogy megijedt Hermione hirtelen visszatérésétől. Sirius ellenben azonnal talpra szökkent, majd visszacsúsztatta a zsebébe az érmét, mielőtt a lány előtt termett. Végigmérte tetőtől talpig a lányt, és Hermione érezte hogy tetszett neki, amit látott, mivel a fiú tekintete árulkodóan csillogott. Ezután Sirius önelégülten elmosolyodott. Hermione biztos volt benne, hogy ez a mosoly már jó pár lány szívét összetörte.
– Persze, gyere csak. Ülj le – ajánlotta fel Sirius, majd a kanapé felé biccentett, ahol percekkel korábban terpeszkedett.
– Köszi. Nem akarlak zavarni titeket, de még nem ismerek senki mást – mondta Hermione, majd hálásan elmosolyodott, miközben leült.
Sirius követte a példáját, és lustán maga mögé gyűrte az egyik griffendél-bordó díszpárnát, miközben továbbra is a lányon legeltette a tekintetét. Alattomosan közelebb húzódott a lányhoz, míg nem újra a személyes terében volt.
– Szóval, jól értettem korábban, hogy most már itt laksz? – érdeklődte kíváncsian Sirius. Hermione próbálta elrejteni a mosolyát, a fiú egyértelmű lelkesedését hallva. Éppen olyan volt, mint egy izgatott kölyök kutya. Szinte egyhelyben ugrándozott.
– Igen, pontosan ezt mondtam. Albus úgy gondolta, hogy így lesz a legjobb – mondta nekik Hermione, és kirázta a hideg. Még mindig furcsa érzés volt kiejtenie Dumbledore keresztnevét, de tudta, hogy muszáj.
– Na, és hány éves vagy? Hányadikos vagy? Honnan jöttél? – kérdezte Sirius hadarva.
– Kezdődik a hazudozás – gondolta, majd vett egy mély levegőt – Essünk túl rajta! Ne feledd, hatodikos vagy! Vagy is tizenhét éves! Nem tizenkilenc!
– Tizenhét éves vagyok, és idén hatodikos. Franciaországból jöttem. A Beauxbatons Akadémián tanultam eddig.
– Hatodikos, remek – vigyorgott Sirius. – Akkor az osztálytársunk leszel – mondta izgatottan. Hermione érdeklődve figyelte. Sirius meglehetősen karizmatikusnak tűnt, amikor boldog volt.
– Hogy-hogy átjöttél ide? Eddig nem is tudtam, hogy lehet iskolát váltani – szállt be a beszélgetésbe Remus is.
– Alapvetően nem, tényleg nem lehet, csak extrém esetben. A családi körülményeim sajnos megváltoztak, és ezért kell most a Roxfortba járnom – magyarázta Hermione.
– De hát csak egy pukkanással érkeztél tegnap, a kviddicspálya kellős közepére – mutatott rá James, majd egy mozdulattal felült, és letette maga mellé a könyvét.
– Na igen, azt tényleg illene megmagyaráznom – mondta Hermione egy bólintással. – Tudjátok, Albus a keresztapám. Ami tegnap történt, az csakis egy dolgot jelenthet. Édesanyám meghalt – suttogta Hermione, és a háború óta először, újra könnyek szöktek a szemébe az édesanya szó kiejtése után. Hirtelen eszébe jutott, hogy mennyire hiányoztak neki a barátai, akiket hátrahagyott, és a szülei, akik nem is emlékeztek rá. Hermione levegőért kapott, és úgy érezte, hogy mindjárt megfullad a fájdalomtól.
Ahogy átjárta a pánik, úgy kezdte egyre jobban szajkózni magának, hogy egyedül van a világban. Ezek az érzések keringtek benne, legalábbis addig, amíg át nem ölelte két erős, férfi kar, majd húzta az izmos mellkasára. Hermione szemei kikerekedtek, ahogy rájött, hogy Sirius Black szinte az ölébe húzta, de nem tudott sokáig ezen gondolkodni, mivel még mindig remegett a pániktól, és alig kapott levegőt. Minden idegszála ki akart belőle robbanni, keserves sírás formájában, de Hermione harcolt ez ellen. Nem akart sírni, főleg nem közönség előtt.
– Shh. Minden rendben lesz. Shh – suttogta Sirius a fülébe, mintha évek óta ismerné, és pontosan tudná, hogyan nyugtassa meg. Úgy tűnt, hogy a fiúnak remek érzéke volt az emberekhez. Ahogy a fiú erős karjai szorosan ölelték, egyben tartva őt, Hermione érezte, ahogy az egyik kezével, finoman simogatni kezdi a hátát. Ez volt az a pont, amikor feladta, és belesüppedt Sirius vigasznyújtó ölelésébe.
– Őszinte részvétem, Hermione – mondta lágyan James. Hermione nem látta, mivel az arcát beletemette Sirius nyakába, de sejtette, hogy a másik fiú paskolta meg a hátát egy pillanatra.
– Ne félj, Hermione – mondta Remus – Be fogsz hamar illeszkedni közénk – biztatta.
Hermione hálás volt ezekért a szavakért. A Tekergők elfogadása egyszerre volt furcsa és hízelgő. Remus szavainak hála szinte otthon érezte magát, mint amikor Harry és Ron voltak mellette, és rájött, hogy hiába ragadt egy másik időben, mindaddig amíg ez a három fiú mellette lesz, nem kell semmitől félnie. Velük soha nem lesz egyedül.
– Ez most komoly, Black? – csendült fel hirtelen egy ismeretlen női hang – Neked komolyan állandóan lányokat kell molesztálnod a klubhelyiség kellős közepén? Baromira visszataszító! – mondta meglehetősen hangosan a hűvös, női hang, megzavarva ezzel Hermione gondolatmenetét, és megugrasztva egy pillanatra Siriust.
– Menj és nyalj sót, Evans! – mondta marón Sirius, és lazított a szoros ölelésen, de továbbra sem engedte el Hermionét. A lány hálás volt ezért, mivel Sirius közelsége volt az egyetlen oka, hogy nem tört el benne még jobban a mécses.
– Ne legyél bunkó, Evans! Hermione zaklatott, mivel meghalt az anyukája, és mi vagyunk itt az egyetlen barátai. Próbálj meg együttérzőbb lenni! Most az egyszer – kérte James.
– Mi a francot ugatsz itt nekem, Potter? – förmedt rá Lily Evans.
– Azt mondtam, hogy ne legyél egy érzéketlen ribi, Evans! – mondta ingerülten James.
Hermione majdnem csak felnevetett ezt hallva, hogy James milyen harapós volt Lilyvel. Vett egy mély levegőt, és érezte, ahogy a pánik lassan elhagyja... legalábbis egyelőre. Sejtette, hogy még többször rá fog törni a szomorúság a jövőben. Lassan elhúzódott Siriustól, és magában megjegyezte, hogy motorolaj, bőr és frissen vágott fű illata van. A kombináció igazán kellemes volt, és Hermionét jólesően kirázta a hideg, ahogy mélyen belélegezte.
– Minek neveztél? – förmedt rá Lily dühösen Jamesre. Hermione és Sirius ellenben mindketten figyelmen kívül hagyták az ideges vöröst.
Amikor végül Hermione elengedte Siriust, és kimászott az öléből, egy könnyes, de annál hálásabb mosollyal jutalmazta a fiút. Sirius továbbra is közelről figyelte, mintha attól félt volna, hogy Hermione bármelyik pillanatban, újra összetörhet. Hermione mosolya ettől szélesebbé vált. Aranyosnak találta a fiú aggodalmát.
– Köszönöm. Nagyon kedves tőled, hogy megnyugtattál, amikor nem is ismersz – mondta lágyan Hermione. Sirius sötét szürke tekintete elkomolyodott egy pillanatra, mielőtt gyengéden megszorította Hermione kezét.
– Evans, most komolyan, megsüketültél, vagy mi? – szólalt meg ismét James. – Hányszor kell elmondanunk? Hányféleképp? Most komolyan, mégis hány nyelven kell a tudtodra hoznunk, hogy végre megértsd, hogy egy rosszindulatú ribi vagy? Persze, ez senkit nem lep meg, de legalább utána nézhetnél a dolgoknak, mielőtt rátámadsz Siriusra, hogy megint lányokat zaklat, miközben most nagyon kedvesen viselkedett! – mondta James dühösen. Bevédte a legjobb barátját, még úgy is, hogy közben vérig sértette a lányt, aki tetszett neki.
Hermione ezúttal kuncogott. Világéletében úgy hitte, a történetek alapján, amiket hallott Jamesről és Lilyről, hogy a fiú odáig volt a lányért, miközben Lily le se tojta hetedikig. De elnézve, ahogy James ellenszegült vele, Hermionénak úgy tűnt, hogy a fiú ráunt a lány visszautasító szavaira, és inkább továbblépett rajta.
– Igen ám, Evans. Én nem olyan srác vagyok – kérte ki magának Sirius. – Hermionénak szüksége volt egy ölelésre, és én csak segítettem neki. Szóval, kopj le! – szállt be a páros vitájába Sirius.
– Mégis ki a Merlinverte ég az a Hermione? – fakadt ki Lilyből.
– Nos, én volnék – szólalt meg Hermione hangosabban, mint szerette volna. Lily nagyon bunkónak tűnt eddig, és Hermione nem viselte jól az ilyen viselkedést, hacsak nem Ron Weasley volt az illető neve. Hermione talpra szökkent, és végigmérte Lilyt Evanst. A lány hosszú, vörös haja lófarokban volt, és a zöld szemei... Harry szemei, dühösebbek voltak, mint a lány valaha látta Harryn.
– A nevem Hermione Wood – mutatkozott be hűvösen. – És nem tolerálom, ha burkoltan lekurváznak, és azt állítják, hogy fajtalankodom fiúkkal, akikkel most találkoztam!
Lily szája tátva maradt egy pillanatra, mielőtt Siriusból ki nem fakadt mögötte a nevetés. A fiú láthatóan élvezte, ahogy Hermione ráförmedt Lilyre.
– Hát, asszem hibáztam. Csak azt hittem, te is egy vagy Black kurvái közül, mivel tudnod kell, hogy Black egy kutya, ha nőkről van szó. Egyébként Lily Evans a nevem – mutatkozott be.
Hermione érezte, hogy Lily a legkevésbé sem örült annak, hogy egy számára idegen lány kiosztotta. Mereven kezet nyújtott, amit Hermione határozottan megrázott.
– Korábban nem láttalak még itt. Eddig egyáltalán ide jártál? – érdeklődte Lily, majd vadul elrántotta a kezét, hogy Hermione nehogy véletlenül eltörje a csontjait. Hermione látta, hogy a lány tekintete egy pillanatra a fiúkra vándorolt, mielőtt ismét őt méregette.
– Nem, a mai napig nem. Korábban a Beauxbatons tanulója voltam, de már itt lakom. Mi több, ha jól gondolom, minden óránk együtt lesz a következő két tanévben. Hát nem csodálatos, hogy már most utálsz engem? – mondta negédesen Hermione, majd visszaült Sirius mellé a kanapéra.
Sirius, James és Remus egyszerre nevettek fel harsányan, amikor Lily sértetten elviharzott a hálókörletek felé.
– Csípem a csajt, James. Barátkozzunk vele! Harcias, és nem tűri Evans sértéseit – mondta Sirius önelégülten, és Hermionéra mosolygott.
Még egy darabig nevettek Lilyn, de aztán ismét Hermione lett a középpontban. Most, hogy megnyugodott, ismét kérdésekkel bombázták.
– Lesz nyilvános beosztásod, vagy Dumbledore-ral privátban megoldottátok? – érdeklődte James.
– Albus úgy gondolta, hogy ez nagy teher lenne nekem, hogy ennyi ember előtt legyek beosztva, ezért ma délelőtt a fejemre tette a Teszlek Süveget – magyarázta Hermione, és magában mérgelődött, hogy megint hazudnia kellett.
– Ez mondjuk érthető – mondta Remus.
– Szombaton beavató bulit kell tartanunk – jelentette ki izgatottan Sirius, mire Hermione felvont szemöldökkel nézett rá.
Az ő idejében is híres volt a Griffendél a szombat esti randalírozásról, mi több, gyakran a hugrabugos és hollóhátas diákok is bekönyörögték magukat a bulikra, de nem gondolta, hogy ez a hagyomány már a hetvenes években is szokás volt.
– Nem hiszem, hogy ez jó ötlet volna – próbálta lebeszélni róla Siriust, mire a fiú ismét belemászott az aurájába.
– Ez hagyomány! Ne legyél ünneprontó, Wood! – mondta enyhe sértettséggel a hangjában. Hermione ezt hallva felnevetett.
– Nem szeretem a felhajtást – rázta meg a fejét.
– Naaa, csak egy kis bulit – nyafogott Sirius, és az ujjaival nyomatékosította a kicsi szót. A tekintete teljesen olyan volt, mint egy könyörgő kiskutyáé, és Hermione ezt látva sóhajtott egyet.
– Na jó, de tényleg nem akarok nagy dorbézolást! Csak bemutattok a többi barátotoknak, és esetleg megiszunk egy vajsört – adta be a derekát végül Hermione, mire Sirius diadalittasan pillantott a többiekre.
Vacsoráig a klubhelyiségben maradtak és beszélgettek. Hermione hamar rájött, hogy Remus és Sirius sokkal közvetlenebb volt diákkorában, James pedig, akit korábban nem ismert, teljesen olyan volt, mint Harry. Nem csak külsőre, de belsőre is rengeteg hasonlóság volt köztük. Ez halványan megmosolyogtatta Hermionét. Ha más nem, legalább Jamesben láthatta Harryt.
A vacsora zökkenőmentes volt, Hermione legnagyobb örömére. Dumbledore, még mielőtt megjelentek a tálcák, bemutatta Hermionét a többi diáknak, és megkért rá mindenkit, hogy legyenek vele türelmesek, mivel elveszítette a családját. Hermione hálás volt ezért. Hiába fogadta el, hogy nem mehetett haza, még nagyon friss volt számára az egész helyzet.
A griffendéles asztalnál, a közelükben ülők rámosolyogtak, de csak néhányan szólították meg.
– Szia Hermione, a nevem Dorcas Meadowes, a legtöbben Casnak hívnak – mutatkozott be egy mosolygós, sötétbarna hajú lány. A vonásai bájosak voltak, és az ében fekete szemei érdeklődően csillogtak.
Hermione már sokszor hallotta ezt a nevet. Rémszem Mordon gyakran emlegette Dorcas Meadowes-t a Főhadiszálláson. Hermione és a barátai csak úgy ismerték a griffendélest, mint a lányt, akitől még Voldemort is megijedt, és saját kezűleg végzett vele. Megtisztelőnek érezte, hogy megismerheti a boszorkányt, akire még Rémszem Mordon is felnézett.
– Szia, Cas – mosolyodott el Hermione.
– Biztos szeretni fogod itt – csacsogott tovább Dorcas – Szomorú, ami anyukáddal történt – tette hozzá együttérzően, majd finoman átnyúlt az asztalon, és megszorította egy pillanatra Hermione kezét.
Hermione összeszorította az ajkait.
– Ne haragudj, nem akartalak felzaklatni – mentegetőzött Dorcas – Ők a barátaim Alice Travers és Marlene McKinnon – mutatta be a két lányt, akik a jobbján ültek.
Hermione végignézett rajtuk. Marlene kreol volt és fekete, göndör haj keretezte az arcát. Hűvösnek tűnt, de nem látszott veszélyesnek. Alice ellenben kiköpött olyan volt, mint Neville, és ez elszorította Hermione szívét.
– Örülök, hogy megismerhetlek titeket – mondta végül, és halványan rámosolygott mindkét lányra.
– Nem hiányzik Franciaország? – kérdezte Marlene, mire Hermione nyelt egyet. Újabb hazugság.
Sirius észrevette ezt, és érdeklődve figyelte a lányt.
– Nem tudom, meddig bírom ezt – gondolta, majd összeráncolt homlokkal pillantott Siriusra és Jamesre. Ezt látva, Sirius rálépett Marlene lábára.
– Hé, Black! – mordult fel Marlene.
– Ne zaklasd ilyenekkel, Marls, így is épp elég szar neki, hogy ott kellett hagynia a barátait a régi sulijában – mutatott rá Sirius, és Hermione halványan elmosolyodott. Hálás volt, hogy Sirius kimentette a hazugság elől.
– Nem könnyű, Marlene, de biztos vagyok benne, hogy szeretni fogom itt – válaszolta végül mégis Hermione. Nem akarta, hogy Marlene és a barátai ne kedveljék, hiszen pont az volt a célja, hogy új barátokat találjon magának.
– Ne haragudj, csajszi, nem akartam tolakodó lenni – mondta Marlene, majd megforgatta a szemeit, amikor Sirius megcsóválta a fejét.
– Semmi baj – biztosította róla Hermione.
– Inkább meséljünk Hermionénak a suliról – vetette fel Dorcas, és bátorítóan Hermionéra mosolygott.
A vacsora hátralévő részében ártalmatlan dolgokról beszélgettek, és Hermione azon kapta magát, hogy a három lány közül mindegyikük szimpatikus volt számára. Egyikük sem volt sekélyes, mint Lavender Brown vagy Parvati, és ez már több volt, mint amire Hermione számított. Habár, ha őszinte akart lenni magához, a legjobban Dorcas személyisége nyerte meg. A lány nagyon kedves és életvidám volt, és Hermione úgy érezte, hogy pont egy ilyen pozitív személyre volt szüksége ezekben a nehéz a napokban.
Miután visszamentek a klubhelyiségbe, Hermione arra hivatkozva, hogy fáradt, hamar elbúcsúzott a fiúktól. Már indult volna a hálók felé, amikor Sirius megölelte. Hermione tekintete kikerekedett, és döbbenten pillantott Jamesre és Remusra, akik egyszerűen csak vállat vontak.
– Oh... oké – mondta végül, majd finoman megpaskolta Sirius hátát.
– Bocsánat – nevetett fel a fiú, majd zavartan beletúrt a hosszú, fekete hajába, miután elengedte Hermionét. – Tudom, hogy nem mindenki szereti az öleléseket – tette hozzá.
– Semmi baj, szeretem az öleléseket, csak váratlan volt – biztosította mosolyogva Hermione.
– Akkor jó – mondta megkönnyebbülten Sirius – Holnap látunk reggelinél? – kérdezte kacsintva, mire Hermione nevetve bólintott.
– Jó éjt, fiúk – köszönt el, majd visszavonult a szobájába.
Elment zuhanyozni, és végiggondolta a napját, ami igencsak mozgalmas volt. Örült neki, hogy máris talált barátokat. Legalábbis Sirius, Remus és James, biztos volt benne, hogy a barátai... vagy legalábbis azok lesznek. Ha más nem, Sirius gesztusa az öleléssel elég árulkodó volt. Ahogy az ölelésre gondolt, akaratán kívül elmosolyodott. Hálás volt érte, hogy a fiú ilyen megértő volt a törékeny lelkiállapotával, még úgy is, hogy nem tudta az igazat. Finoman beszappanozta magát, miközben a lányokra gondolt. Lily Evans döbbenetesen, sőt kiábrándítóan viselkedett. Hermione álmában sem gondolta volna, a történetek alapján, hogy Lily ilyen rideg és maró tudott lenni. Csak remélni merte, hogy Lily idővel majd megenyhül.
Ellenben Dorcas, Alice és Marlene pozitív csalódás volt számára. Örült neki, hogy esélyt adtak neki, és barátkoztak vele. Ez számára újdonság volt, hiszen a kilencvenes években, a legtöbben csak egy könyvmolynak tartották, akinek Harryn és Ronon kívül nincsenek barátai. Meglepően jó érzés volt számára, hogy nyitottak felé az emberek, és csak remélni merte, hogy sikerül megtartania ezeket a bimbózó barátságokat.
Hamarosan visszament a szobájába. Előkészítette az egyenruháját, és bepakolta a tanszereit a válltáskájába, mielőtt lefeküdt volna. Miután elhelyezkedett az ágyában, finoman cirógatni kezdte Csámpást, aki odabújt hozzá. Harryre és Ronra gondolt, miközben lassan elnyomta az álom.