-2-

Alig, hogy elindultak a falu felé, Elijah is csatlakozott hozzájuk. Egy vászonból és bőrből készült táskaszerű valamit vitt a vállán ami tele volt aprított fával, a másik vállán pedig a fejszéje lógott.

– Látom összebarátkoztak a hölgyek – mosolyodott el elégedetten a férfi. Örömére szolgált, hogy volt társasága a húgának. Rebekah épp elég időt töltött már rövid élete során egyedül, magányosan és ideje volt, hogy végre társasági életet éljen.

– Igen, nagyon kedvesek a Salvatore lányok – mosolyodott el Rebekah.

– Ez rád is igaz, Rebekah – viszonozta a mosolyt Elena.

– Ezt örömmel hallom – mondta mosolyogva Elijah.

Egy darabig csendben haladtak és mindenki elmerült a saját gondolataiban, éppen ezért nem meglepő, hogy mikor Elijah megtorpant, mindannyian meglepetten néztek fel.

– Merre jártál, Elijah? Reggel óta kereslek! – kérdezte felelőségre vonó hangnemben egy nő, aki nem lehetett más, mint Tatia. Egy körülbelül hat hónapos csecsemő volt az oldalára kötözve egy ronggyal, és harcisan bámulta Elijah-t. Szinte teljesen ugyanúgy nézett ki, mint Elena, csak a haja hosszabb volt és kócosabb, és míg Elena a tinédzser évei végén járt, addig Tatia már jóval inkább a húszas évei közepén. A hangja is ugyanolyan volt, bár a hangszíne jóval inkább Katherine-re emlékeztette a lányokat, mintsem Elenára.

– Fát vágtam. Te is tudod, hogy az első a házimunka, Tatia – mentegetőzött Elijah – Miért hoztad ki Sofiát az erdőbe, kedvesem? – kérdezte aggodalmasan. Igaz a gyermek nem az övé volt, de Elijah világéletében elolvadt a kisbabáktól, így érthető, hogy elvarázsolta a kislány – Veszélyes lehet számára, hiszen még olyan kicsi.

Tatia erre nem reagált, úgy tett mintha meg sem hallotta volna Elijah szavait. Ehelyett a tekintete hirtelen átsiklott a férfiról a társaságára. Rebekah-val váltottak egy fintort, mielőtt az idősebbik Petrova észrevette Elenát.

– Szóval igazak a hírek. Tényleg hasonlítasz rám, új lány. De persze, természetesen én szebb vagyok nálad – mondta ellenszenvesen Tatia.

Elena tekintetében felcsillant egy olyan fokú düh, amiről tudta, hogy Katherine csak a Petrova tűzként emlegette. Mégis, hogy merészelt vele így beszélni ez a nő? Idegenek voltak és Elena nem ártott neki. Ebben a percben biztosra vette, hogy Tatia tényleg olyan volt, mint Katherine... egy igazi, áskálódó ribanc.

– Ebben nem lennék olyan biztos. A környezetem szerint én sem szűkölködöm a szépségben. De persze én nem vagyok olyan nagyképű, mint egyesek, hogy fényezzem magamat – mondta hűvösen Elena. A hangja mintha nem a sajátja lett volna, ellenben Katherine-től gyakran hallotta ezt a baljós hangszínt – De persze csak jót hallottam rólad, Tatia – mondta gúnyosan, szinte negédesen Elena, és viszolyogva kezetnyújtott az idősebb lánynak – És, csak hogy tudd, van nevem. Elena. Öt betű, talán sikerül megjegyezned – tette hozzá.

Caroline, Rebekah és Elijah némán figyelte a két lányt. Egyikük sem tudta, hogy mit mondhatna. Caroline tudta, hogy Elenára nem volt jellemző a rosszindulat, de úgy érezte, hogy Tatia talán még rosszabb hatással volt a barátnőjére, mint Katherine valaha, pedig a jövőben Katherine is gyakran felidegesítette Elenát.

Tatia undorodva megrázta a lány kezét, majd beletörölte a kezét a kisbabája köré kötözött rongyba, mintha Elena leprás lett volna.

– Vigyázz, mit mondasz, Elena – szinte köpte a nevét – És megtudhatnám, mit keresel itt az udvarlómmal? – követelte, majd Elijah-hoz fordult és szomorúságot tettetve elhúzta a száját – Elijah, te komolyan hagyod, hogy ez a jövevény így beszéljen velem? – vonta kérdőre.

Elena köpni-nyelni nem tudott és látszólag Elijah sem találta a szavakat, de mivel ő volt a férfi, ezért végül ő törte meg a csendet.

– A hölgyek mosni voltak a húgommal, én pedig fát aprítottam a következő teli hold napjára – magyarázta Elijah – Nem értem, mi ütött beléd, Tatia. A féltékenység nem szép erény, kedvesem.

Elijah odalépett Tatia elé és belenézett a szemébe. Dühöt és sötétséget látott a gyönyörű, mély barna íriszekben, és ez megijesztette, hiszen még soha nem látta ilyennek a szeretett nőt.

– Így számíthat egy nő az udvarlójára? – mondta tovább a sérelmeit Tatia – Ez hallatlan, Elijah! – morogta – Most megyek! Később, ha végre ésszerűen gondolkodsz, bocsánatot kérhetsz... tudod, hogy hol lakom! – kiabálta, majd átfurakodott a lányok között, neki ütközve Rebekah-nak, és elviharzott a patak felé, valószínűleg mosni.

A lányok csak azután mertek megszólalni, hogy Tatia hallótávon kívül ért és már Sofia keserves sírását sem hallották.

– Mondtam neked Elijah, hogy ez a nő nem teljesen beszámítható – suttogta dühösen Rebekah – Ha nem én állok itt, hanem mondjuk egy fa, akkor annak a szegény, kicsi babának betörik a feje – mondta rosszallóan.

– Sajnálom, hogy ilyen csúnyán viselkedtem – suttogta Elena – De kiprovokálta – tette hozzá védekezően.

– Nem, ez nem a te hibád, Elena – biztosította monoton hangon Elijah. Látszott rajta, hogy nem ott járt. Érződött, hogy teljesen megsemmisült Tatia viselkedésétől.

– Persze kettő kell ehhez a játékhoz, de lehettem volna én az okosabbik fél – mondta alig hallhatóan Elena. Félt, hogy a viselkedése miatt Elijah meg fogja utálni, hiszen mégis csak a szerelmével vitatkozott.

– 'Lena, Tatia sértegetni kezdett téged ok nélkül – emlékeztette rá Caroline – Úgy beszélt veled, mintha értéktelen lennél.

– Itt te vagy az áldozat, Elena, nem az a sza... nő – értett egyet Rebekah, és lesütötte a szemét amikor majdnem kimondta a szajha szót a bátyja előtt.

– Ne hibáztasd magad, Elena – fordult végül Elijah a lány felé egy hatalmas, csalódott sóhaj kíséretében, és belenézett a szemébe. Igaz, első ránézésére ugyanolyan volt, mint Tatiáé, de ahogy elmerült bennük, döbbenten tapasztalta, hogy Elena tekintete megbánást és bűntudatot tükrözött... és a felszín alatt ugyanazt a melegséget látta a lányban, mint a legelső találkozásukkor – Tatia lobbanékony természet – magyarázta.

– Tapasztaltam – suttogta Elena – De én sem voltam jobb nála, felvettem a kesztyűt, amit hozzám vágott.

Ezt a kifejezést igaz nem teljesen értette, de Elijah sejtette, hogy olyasmit jelenthetett, hogy Elena kiállt Tatia ellen.

– Tatiát bízd csak rám, kedves Elena – mondta halkan Elijah – Majd beszélek vele. Megígérem, hogy nem fog többet veszekedni veled – mondta elkomolyodva, és halványan rámosolygott Elenára.

– Köszönöm, Elijah – suttogta Elena. Melegség járta át, hogy Elijah mellé akart állni, és hogy kedvesnek nevezte – Ez több, mint amit elvárhatnék, hiszen Tatia mégis csak a szeretett nő az életedben – tette hozzá.

Rebekah és Caroline feleslegesnek érezték magukat a beszélgetés szempontjából, így feltűnés nélkül visszamentek a faluba. Már közel jártak, így nem leselkedett rájuk semmilyen veszély, ami esetleg a sűrűbb területeken igen.

– Lehet, hogy közel állunk egymással Tatiával – kezdte Elijah – De attól még nem kötelességem tolerálni, hogy ártatlanokat bántson, csak mert éppen olyan kedve van. Főleg azok után, hogy tudomásomra jutott, hogy nem csak hozzám áll közel, hanem az öcsémhez is – mondta fájdalmasan.

– Komolyan kockáztatnád miattam a kapcsolatodat vele? – kérdezte döbbenettel keveredett hálával Elena.

– Ha valaki kockára tette ezt a kapcsolatot, az Tatia volt. Ha igazán fontos lennék számára, nem fogadta volna el az öcsém udvarlását,... vagy szerinted tévednék, Elena? – kérdezte csalódottan Elijah, és leült egy farönkre miután letette maga mellé a terheket a vállairól.

Elena szíve elszorult. Elijah teljesen össze volt törve és fogalma sem volt róla, hogy mit mondhatna neki. Végül rátette Elijah csomagjára a tiszta rongyait, majd leült a férfi mellé a farönkre.

– Nem – suttogta Elena – Nem tévedsz, Elijah. Nem szép dolog, hogy mindkettőtökre vágyik – jegyezte meg – Emlékeztet egy lányra a régi falumból.

– Az a lány mit tett, ha szabad kérdeznem? – pillantott rá kíváncsian Elijah.

– Katherine a neve – kezdte Elena – Szeretett testvérek közé állni. Két testvérpárról tudok, akiknek tönkretette a kapcsolatát egymással. Katherine nem szerette igazán egyik férfit sem, csak a játék hajtotta, a kaland és a szórakozás. Mikor megunta az egyik fivért, áttért a másikra, és mikor a két testvér ezzel szembesült, kilépett az életükből, hogy a férfiak egymást vádolják és szép lassan megutálják egymást – hadarta.

– Gondolod, hogy Tatia csak játszik velünk? – vonta fel a szemöldökét Elijah, ahogy átjárta a felismerés – Tudom, hogy szeret játszani, de nem gondolod, hogy ez már túl durva játék lenne?

– Nem ismerem igazán Tatiát, de a fajtáját annál jobban – mondta együttérzően Elena – Szerintem ő fel sem fogja, hogy mekkora kárt tesz másokban... legalábbis Katherine sosem gondolt bele a következményekbe, csak játszadozott mások érzéseivel – magyarázta Elena – Sokszor félek, hogy olyan leszek, mint ő. Ma elég közel jártam hozzá, amikor szóváltásba keveredtem Tatiával – ismerte be csalódottan.

– Kétlem, hogy te valaha olyan lennél, mint ez a Katherine. Nem hiszem, hogy te képes lennél játszani mások érzéseivel, mint ő, vagy... Tatia – nyugtatta Elijah, és a hangja elhalkult, ahogy kiejtette Tatia nevét – Én egy kedves és együttérző lányt ismertem meg benned, Elena.

– Sajnálom, hogy Tatia így bánik veled, Elijah – szorította össze az ajkait Elena – Te nem ezt érdemelnéd, hiszen olyan jólelkű vagy és önzetlen. Meghívtál ismeretlenül vacsorázni az otthonodba, esélyt adtál arra, hogy barátok legyünk, bemutattad a húgodat, hogy legyen női társaságunk. Tatiának fogalma sincs róla, hogy mit dobott el, amikor elfogadta az öcséd udvarlását is – hadarta meggondolatlanul Elena, majd elpirult és lesütötte a szemét.

Elijah megdöbbent a lány szavaitól. Olyan őszinte volt és nyílt, és alig akarta elhinni, hogy valaki ilyen jó véleménnyel volt róla, ilyen rövid idő után... persze ettől függetlenül melegség járta át Elena szavaitól. A lány gyönyörű volt, mint Tatia, de Elena szépsége nem állt meg a külsőségeknél... Elena kívül-belül csodálatos volt. Ahogy nézegette a lányt, észrevett még egy különbséget Tatia és közte. Elena bőre olíva tónusú volt, míg Tatiáé inkább a gyömbérre emlékeztette a férfit. Valaki, aki nem szánt kellő időt rá, nem biztos, hogy észrevette volna ezt a különbséget, de a férfi tökéletesen látta.

– Nem gondoltam, hogy ilyen sokra tartasz, Elena. Köszönöm a kedves szavaidat – mondta végül a férfi, és megjutalmazta a lányt egy őszinte mosollyal.

Elena viszonozta a mosolyt és csodálattal nézett végig Elijah-n. A jövőben persze többször is látta mosolyogni a férfit, de még soha nem tapasztalt ilyen valódi érzelmet az arcán.

– Csak őszinte voltam – sütötte le végül a szemét Elena – Talán túlságosan is.

– Az őszinteség nemes erény, Elena – nyugtatta meg Elijah – Ne szégyelld, hogy ki mered mondani azt, amit másokról gondolsz.

– Örülök, hogy így gondolod, Elijah – mondta megkönnyebbülten Elena, majd felállt – Még nagyon sok házimunka vár rám és gondolom, neked is van még bőven feladatod a mai napra – magyarázta, mikor Elijah értetlenül nézett rá.

– Igazad van, Elena. Még vár rám néhány fontos dolog – értett egyet Elijah.

Szép lassan visszaindultak a faluba és egy biztató mosoly után elváltak. Persze csak azután, hogy Elijah biztosította róla Elenát, hogy a vacsorameghívás továbbra is élt.

Mikor Elena visszaért a kunyhóhoz, Caroline már kiteregette a részét.

– Honnan szerezted a köteleket? – nézett végig a két ruhaszárítón, amik a kunyhó és egy-egy fa között voltak kifeszítve.

– A karámoknál találtam – vont vállat – Rebekah volt olyan kedves, hogy megkérte az egyik bátyját, Kolt, hogy segítsen kifeszíteni őket. Igazán szimpatikus fiú, bár látszólag szeret szemtelenkedni a nőkkel – magyarázta Caroline, majd felnevetett.

– Ki gondolta volna, hogy az Ősi család ilyen segítőkész volt emberként? – mosolyodott el Elena, és elkezdte kiteregetni a rongyokat, amik nála voltak.

– Miről beszélgettetek Elijah-val miután eljöttünk? – kíváncsiskodott Caroline.

– Elmeséltem neki egy történetet egy Katherine nevű lányról, aki pontosan úgy bánik a férfiakkal, mint Tatia... ezzel rávezettem, hogy Tatia csak kihasználja őket Klausszal – magyarázta Elena.

– Ha nem árultál el túl sok mindent Katherine-ről, akkor talán még jót is tettél ezzel – tűnődött Caroline.

– Nem vagyok hülye, Care – forgatta meg a szemeit Elena – Csak azt mondtam, hogy egy lány volt a régi falunkban, aki szeretett játszatni testvérekkel – vont vállat.

– Láttad a szemét, amikor Kath... mármint amikor Tatia kiosztotta? – kérdezte Caroline.

– Igen, Elijah-ban egy világ tört össze abban a pillanatban. Hiába tudta, hogy Tatia megcsalja Klausszal, eddig reménykedett benne, hogy végül őt választja majd. Hitt benne, hogy Tatia szereti őt, de ma megvilágosodott. Rájött, hogy Tatia, nem is tudom, mi a jó szó erre a némberre – vakarta meg feszülten az állát Elena.

– Gonosz? Manipulatív? Álszent? Ringyó? – nevetett fel keserűen Caroline.

– Igen, ezek. Rájött, hogy Tatiának az udvarlás csak egy játék – mondta Elena, és elhúzta a száját.

– Látom, tetszik neked ez a szó, hogy udvarlás – mosolyodott el játékosan Caroline.

– Igen, olyan ártatlan, mégis benne van egy mély ígéret, ami a jövőbeli fiúkból hiányzik.

– Igen, az biztos, hogy itt már egy csók nagy dolognak számít – értett egyet Caroline.

Miután végeztek a teregetéssel, Caroline elmagyarázta Elenának, hogy honnan és hogyan szerezték be ebben az időben az emberek az ivóvizet. Amíg a barna lány Elijah lelkét ápolta az erdőben, addig Caroline feltűnés nélkül kifaggatta Rebekah-t, majd később Kolt néhány dologról.

– Komolyan a kútról kell majd vizet cipelnünk rozsdás vödrökben mindennap? – jajdult fel a gondolattól Elena.

– Ha Stefan szerez munkát, talán ki tudjuk cserélni ezeket az öreg vödröket újabbakra – mondta Caroline egy sóhajtás kíséretében.

– Szóval szerinted sem egy hamar fogunk hazajutni – tudatosította magában Elena.

– Nem hiszem, de legalább együtt vagyunk, nem igaz? – mosolyodott el biztatóan Caroline, és elindult a kút felé, amit szintén Rebekah mutatott meg neki, hogy merre található.

– Igen, senki mással nem ragadtam volna szívesebben a kőkorban, mint veled, Care – mondta kuncogva Elena, mire Caroline átkarolta a derekát válasz helyett.

A vízhordás bizonyult a legfárasztóbbnak a házimunkák közül. Az állatok ellátása, a ház kiseprése és az ebéd elkészítése könnyebb feladat volt.

A Nap erősen sütött, így a két lány tudta, hogy körülbelül dél lehetett. Mire megterítették az asztalt, amilyen kulturáltan csak tudták, és kimerték a levest hűlni, amit Caroline főzött, addigra Stefan is hazaért.

– Merre jártál? – kérdezte barátságosan Caroline. Reménykedett benne, hogy a fiatalabbik Salvatore már lecsillapodott.

– Beszéltem néhány emberrel. Holnap állásinterjúm lesz, bár ők nem így nevezik – nevetett fel – Egy szállítmányozó cég, ami fűszereket és hasonlókat fuvaroz hajóval Európába, olyan embert keres, aki tud számolni – magyarázta.

Stefan nem tartotta magát nagy matematikusnak, de azért egy-két szállítási számadattal könnyedén megbirkózott.

– Ez jól hangzik, gratulálok, Stefan – mondta halkan Elena. Nem akart hangoskodni, mert félt, hogy Stefan még mindig haragudott rá a vacsorameghívás miatt.

Stefan biccentett, majd az agyagedényekre pillantott, amikben egy zavaros lé volt zöldségekkel.

– Mit főztetek? – érdeklődte.

– Zöldséglevest. Sajnos elég íztelen, de per pillanat nincsenek igazán fűszereink. A konyhafelszerelésen kívül vennünk kell sót is, ha valaha még élvezni akarjuk az ételek ízét – magyarázta Caroline.

– Ha megkapom a munkát, azt vesztek, amit csak akartok. Állítólag jól fizet, mert itt kevés ember tud száznál tovább számolni – nyugtatta meg a szőke lányt – Ebéd után beszélünk Ayanával – váltott hirtelen témát.

– Természetesen – bólintott Elena – Jó lenne tudni, hogy mennyi esélyünk van hazatérni.

Az ebéd csendben telt. Megették az íztelen levest és próbáltak hozzá jó képet vágni. Nem volt ehetetlen, de semmiben nem hasonlított egy modernkori leveshez. Elena remélte, hogy este a Mikaelson családnál jobb ízű ételt fognak kapni.

Stefan napközben kiderítette, hogy melyik kunyhóban lakott Ayana, így célirányosan sétáltak oda a boszorkány otthonához. Alig, hogy megtorpantak az ajtaja előtt és kopogtak volna, a kreol nő kilépett rajta és gondterhelt arccal végignézett a kis csapaton.

– Szép délutánt, vándorok! – üdvözölte őket – A lelkek tegnap óta nagyon élénkek. Ez hatalmas mágia, ami idesodort benneteket, gyermekeim – magyarázta a boszorkány – Fáradjatok beljebb, ez nem tartozik a falusiakra.

Miután bementek Ayana kunyhójába, a nő megkínálta őket hellyel és teával, mielőtt a figyelmét újra rájuk szegezte volna.

– Jól sejtem, hogy ismertek valakit, aki nagy mágiával bír? – kérdezte Ayana, mire mindhárman bólintottak.

– A neve Bonnie, az ön leszármazottja – tette hozzá Caroline.

– Érdekes, érdekes – rágta meg a szavakat a nő – Messziről érkeztetek ide... ami nektek a múlt, nekem a jelen. Az időutazás nem egy stabil tudomány – magyarázta összefüggéstelenül – A múltba eljutni sem egyszerű, de a jövőbe szinte lehetetlen. – Ahogy ezt kimondta, a csapat arcán rémület jelent meg. – Egyet se féljetek, gyermekek, nem úgy értettem, hogy esélytelen, csak úgy, hogy nehéz lesz és időbe fog telni. Sok mágiára lesz szükségem és valamire, amiből erőt meríthetek majd.

– Bármit megteszünk, ami szükséges – ígérte Stefan elszántan.

– Azt mindjárt gondoltam, fiatal ember – mosolyodott el Stefan lelkesedésén – Milyen idő volt otthon, mielőtt idekerültetek? – érdeklődte.

– Szeptember eleje – mondta Caroline.

– Ez nem tudom, mit jelent pontosan – nevetett fel a furcsa magyarázaton Ayana – A téli napforduló már elmúlt? – érdeklődte.

– Nem, még nem – biztosította Elena – Otthon még csak ősz van.

– Akkor a napforduló energiáját fogom felhasználni – határozta el Ayana – Így csak egy évszaknyi idő fog eltelni otthon – mosolyodott el.

A csapat feszülten összenézett. Három hónapig keresni fogják őket otthon? Mindenki halálra fog ijedni a nyomtalan eltűnésük miatt. Elena biztos volt benne, hogy Jeremy-re, Ricre és Caroline anyukájára rengeteg álmatlan éjszaka várt. Azt is tudta, hogy Bonnie-nak lelkiismeret furdalása lesz, Damon pedig egyértelmű volt, hogy bourbon-be fogja fojtani az érzéseit, mint mindig.

– Itt most milyen évszak van? – tette fel a jogos kérdést Caroline, hiszen a meleg időjárás nem azt sugallta, hogy közeledik a téli napforduló.

– Nyár közepe – sóhajtotta Ayana – Sajnos a nyári napforduló már elmúlt.

– Fél évig itt ragadtunk? – kérdezte döbbenten Stefan, jóval inkább a lányokat, mintsem Ayanát.

– Sajnos ezt sem értem teljesen – vakarta meg a fejét Ayana – De egyet se féljetek, az itt töltött időtök nem fogja befolyásolni a jövőt – ígérte.

– Ez nem egészen így van – suttogta Caroline – Van itt néhány ember, aki a jövőben is jelen van – magyarázta.

– Ez mégis hogy lehetséges? A mágiám érzi, hogy nem a közel jövőből érkeztetek hozzánk.

– Hamarosan – Caroline vett egy mély levegőt – Valaki létrehoz egy fajt. Ezek a lények pedig képesek lesznek az öröklétre.

– Ez ellentmond a természet szavával – rázta meg a fejét Ayana.

– Tudjuk, de azt a bizonyos valakit nem érdekelte a természet, csak azt akarta, hogy a gyermekei biztonságban legyenek, még úgyis, hogy ennek az örökélet lett az ára – hadarta Elena, mire Ayana úgy tűnt, megvilágosodott.

– Esther – suttogta – Csak ő lehetett.

– Ayana, kérem, meg kell értenie, hogy ennek így kell történnie – figyelmeztette rá Elena.

– Ne aggódj, gyermekem, nem fogom megállítani Esther természettel szembeni terveit, hiába lenne az a helyes döntés. Sajnos tudom, hogy ami egyszer már megtörtént, nem változhat meg az időutazásotok miatt – mondta fájdalmasan.

– Köszönjük, hogy megérti, Ayana. Ez nagyon fontos. Ha felismernének bennünket Esther gyermekei, mielőtt „hivatalosan" találkozunk velük a jövőben, az mindent felborítana – mondta halkan Caroline.

– Egyet se féljetek, tenni fogok róla, hogy Esther családja ne emlékezzen az itt töltött időtökre, miután hazaküldtelek benneteket, gyerekek – ígérte meg.

– Köszönjük – mondta hálásan Stefan.

– Soha nem fognak ránk emlékezni? Akkor sem, amikor már ismerjük őket? – érdeklődte Elena. Aggódott, hogy Elijah soha nem fog emlékezni az együtt töltött percekre. Persze még nem volt sok, de Elena érezte, hogy mivel ott ragadtak egy időre, Elijah része lesz a mindennapjainak. Szóval nem akarta, hogy a mindig elegáns Ősi vámpír, ne legyen birtokában az esetleges közös élményeknek.

– Csak azt tudom garantálni, drágám, hogy az elkövetkezőkben ne emlékezzenek semmire. Persze a mágiának mindig vannak kiskapui, de nem tudom megígérni neked, hogy valaha emlékezni fognak ezekre a napokra.

– Ez már így is több, mint reméltük. Köszönjük a segítségét, Ayana – mondta hálásan Caroline.

Hamarosan elbúcsúztak a boszorkánytól és hazamentek a kunyhójukba. Rendbe szedték magukat és kipihenték az egész napos munka fáradalmait, mielőtt átsétáltak volna a Mikaelson család kunyhójához vacsorázni.

Mielőtt Stefan bekopogtatott volna a fadeszkán, ami a Mikaelson kunyhó ajtajaként szolgált, elkomolyodva a lányokhoz fordult.

– Most a bátyátokat játszom, az egyetlen gondviselőtöket. Ha bárki kérdezné, húsz éves vagyok, ez még talán hihető, ha valaki rám néz. Ez az idő nagyon patriarchális, így a saját érdekünkben mutassatok felém tiszteletet, bármilyen nehezetekre is esik. Ha Mikael vagy a többiek azt látják, hogy nincs tekintélyem felettetek, prédaként fognak tekinteni rátok, engem pedig le fognak nézni. Gyengének és hasznavehetetlennek fognak tartani. Ezt tartsátok észben, mivel ezen múlik az elkövetkező fél évünk ebben a faluban! – figyelmeztette őket Stefan.

– Ne aggódj, Stefan. Minden rendben lesz, hallgatni fogunk rád – ígérte Caroline.

– Ahogy Care mondta – válaszolta Elena, mikor Stefan felvont szemöldökkel pillantott rá.

– Bízom bennetek – mondta Stefan reménykedve, majd hármat kopogtatott a deszkán.

Hamarosan Klaus ajtót nyitott a fiataloknak, és barátságosan beinvitálta őket a kunyhóba.

– Még nem volt szerencsénk találkozni, Mr. Salvatore – kezdte kedves hangnemben Klaus – Niklaus Mikaelson vagyok, üdvözlöm a családom kunyhójában, ahogy a kedves húgait is – mondta illemtudóan, majd kezet rázott a döbbent Stefannal, és kezet csókolt Caroline-nak majd Elenának.

– Stefan vagyok, a húgaim pedig Elena és Caroline – mondta végül Stefan, miután felocsúdott.

– Örülök, hogy eljöttek – lépett oda Elijah hozzájuk, és hasonlóan üdvözölte a „családot", mint Klaus tette.

– Mi köszönjük a meghívást, Mr. Mikaelson – mondta Stefan, amilyen kedvesen csak tudta.

– Szóra sem érdemes. Mindig öröm megismerni ilyen tisztességes és kedves embereket, mint az Ön családja, Mr. Salvatore – mondta Elijah, majd a saját családjához fordult – Hadd mutassam be a családomat, csak előbb térjünk át a kültéri étkező helyünkre – tette hozzá, majd kikísérte őket a kunyhó mögé, ahol volt egy nagy asztal hosszú fapadokkal a két oldalán.

Ezt leszámítva egyébként hasonlóan nézett ki a Mikaelson család hátsóudvara, mint a saját kunyhójuknál. Voltak állatok és egy tűzrakó hely, ami felett egy nagy üst lógott.

– Én is akarok ilyen kinti asztalt – súgta oda Caroline, alig hallhatóan Stefannak, mire a fiatalabbik Salvatore megforgatta a szemeit. Még meg sem kapta a munkát, de Caroline már költötte volna a pénzüket.

– Szóval, most hogy megérkeztünk, már bemutathatom a családomat – mosolyodott el Elijah – A bájos hölgy az üst mellett az édesanyánk, Esther. – A középkorú nő ránézett a „családra" és biccentett nekik egy mosoly kíséretében, mielőtt folytatta volna a főzést. – Ez a tiszteletreméltó úr az édesapánk, Mikael. – Ahogy Elijah kiejtette a nevét, Mikael odalépett Stefanhoz és teljes erejéből megszorította a fiú kezét.

– Igazán örvendek, uram! – szűrte fájdalmasan a fogai között Stefan – Még egyszer köszönjük, hogy Önökkel vacsorázhatunk ma este – mondta erőltetetten, és próbálta kihúzni a kezét a férfi erős markából, mielőtt eltörtek volna a csontjai.

– Szóra sem érdemes, fiam. Csak ne okozz csalódást! – mondta Mikael, majd félvállról biccentett a lányoknak, mielőtt leült volna az egyik asztalfőre, ahol egy-egy egyszemélyes pad volt fenntartva a szülőknek.

– A szótlan férfiú a legidősebb testvérünk, Finn – mutatott Elijah egy melankolikus, harminc körüli férfire, aki oda sem lépett a „családhoz", csak messziről intett egyet. Elijah megforgatta a szemeit Finn viselkedését látva mielőtt folytatta – Jómagammal és Niklaus öcsémmel már találkoztak, így a rangsorban utánunk Kol következik – folyatta, mire a mókamester már ott is termett mellette és kezetrázott Stefannal, mielőtt édeskedve kezet csókolt a lányoknak.

– Öröm megismerni, Miss Elena – mosolyodott el – Miss Caroline csak jókat mesélt Önről – flörtölt szemtelenül.

– Én is örülök a találkozásnak, Mr. Mikaelson – mondta erőltetetten Elena, mire Kol felnevetett.

– Ugyan már, Miss Elena – forgatta meg játékosan a szemeit Kol, majd teátrálisan legyintett egyet – Mr. Mikaelson az édesapám... na jó ez nem igaz, édesapám neve Mr. Larsson... ez ilyen viking szokás, hogy a gyermekek tovább viszik az apjuk nevét – hadarta nevetve – Tudta, hogy mi részben vikingek vagyunk? – vakarta meg az állát – Na, de a lényeg az, hogy nevezzen csak Kolnak – fejezte be vigyorogva.

– Elég lesz, Kol! – figyelmeztette Elijah, mire Kol megforgatta a szemeit és leült az asztalhoz.

– A két ifjú hölgy már megismerkedett az egyetlen húgommal, Rebekah-val, de szeretném bemutatni őt Önnek is, Mr. Salvatore – mondta Elijah, majd gyengéden átkarolta Rebekah vállát és odavezette Stefanhoz.

– Üdvözölöm, Mr. Salvatore. Isten hozta az otthonunkban – mondta illemtudóan Rebekah és elmosolyodott – Remélem a kedvére való lesz a vacsora, amit édesanyámmal készítettünk Önöknek.

– Részemről a szerencse, Miss Rebekah. Biztos vagyok benne, hogy finom ételt készítettek az édesanyjával – mondta Stefan, és az este folyamán először mosolyodott el őszintén, mielőtt kezet csókolt volna Rebekah-nak. A lány kedvessége megdöbbentette. Nem gondolta, hogy ekkora különbség volt az emberlány és az ezer éves vámpír között, akit a jövőben ismert.

– A legifjabb családtagunk pedig Henrik, a kisöcsénk – mondta végül Elijah. A tízéves forma fiú a nevét hallva odaszaladt az ismeretlenekhez és jól nevelt módon kezet fogott Stefannal, majd meghajolt a lányok előtt.

Caroline és Elena összenéztek és elszorult a szívük. A kisfiú olyan élettelinek tűnt, olyan ártatlannak és kedvesnek. Tudták, hogy nem lehetett sokkal idősebb, amikor meghalt, mivel Rebekah elég életszerűen mesélte el Elenának a családtörténetüket a jövőben.

– Milyen illemtudó fiatal ember vagy, Henrik – mosolyodott el Caroline, és nem bírta visszafogni magát, összeborzolta a fiú haját, mire az felnevetett.

Ezt látva Mikael rosszallóan pillantott feléjük. Caroline azonnal lesütötte a szemét, Henrik pedig megigazította a haját az ujjaival, mielőtt riadtan leült volna az asztalhoz.

Hamarosan mindannyian helyet foglaltak az asztalnál. Caroline Elena és Henrik közé szorult, míg Stefan Elena és Kol társaságát tudhatta maga mellett. Velük szemben Finn, Elijah, Rebekah és Klaus ültek. Nemsokára Esther felszolgálta a főtt édesburgonyát és a zsíros vaddisznó húst, majd ő is leült a helyére Mikaelel szemben.

– Ma este Mr. Salvatore mondja el az asztali áldást – vetette fel Mikael.

Stefan érezte, hogy a Mikaelson családfő próbára akarta tenni, így félretéve minden rossz érzését, felállt, hogy elmondja az imádságot. Az asztalnál ülők megfogták egymás kezét és áhítatosan lehunyták a szemüket, ezért Elena és Caroline is így tettek.

– Mindenható Urunk! Áldd meg ezt a csodálatos estét. Köszönjük, hogy együtt lehetünk a családunkkal és az újdonsült barátainkkal. Add, hogy a most elfogyasztott étel az egészségünket szolgálja. Kérünk téged Mindenség Ura, hogy ne végy minket kísértésbe, és segítsd elérni a céljainkat az életben. Hálánk legyen a Tiéd azokért a dolgokért, amik már a birtokunkban vannak, és szívből köszönjük, hogy vezetsz minket az igaz élet útján az üdvösség felé. Ámen – mondta Stefan, és büszke volt magára, hogy ilyen vallásosnak hangzott.

A lányok alig akarták elhinni, hogy Stefan úgy adott hálát Istennek, mintha a Bibliát olvasta volna fel egy vallásos öregek otthonában. Az egésztől, rosszértelemben, borsódzni kezdett a hátuk.

– Ez igazán szép volt, fiam. Egy igazi hívő család mindig szívesen látott vendég a köreimben – mondta elismerően Mikael, majd neki látott enni, ezzel jelezve, hogy a többiek is elkezdhettek vacsorázni.

Caroline-t, mint igaz feministát, ismét kirázta a hideg ezt látva. Undorítónak találta ezt a patriarchális világot, de tudta, hogy nem adhatott ennek hangot.

– A vallásnál csak a család fontosabb, uram – mondta Stefan ezzel adva a lovat Mikael alá.

– Ez helyes meglátás – bólintott rá Mikael – Messzi vidékről érkezetek ide, fiam?

Ezt hallva Elena odahajolt Caroline-hoz, feltűnés nélkül, és a fülébe suttogott.

– Nem azt mondta Kol, hogy vikingek? Még Rebekah is említette a jövőben – tette fel a jogos kérdést – Miért hisznek akkor Istenben? Nem Thorban kéne hinniük, meg mit tudom én... Loki-ban? – tűnődött alig hallhatóan.

Caroline visszanyelte a mosolyát és bólintott.

– Megfelelési kényszer? – vetette fel.

– Talán az – mondta Elena, majd elhallgatott amikor Stefan válaszolni kezdett Mikael kérdésére.

– Igen – mondta fájdalmas hangon Stefan – Fárasztó és kalandos utunk volt, uram. Útközben megtámadtak minket a haramiák. Elvették a csomagjainkat és a lovainkat is, így az utolsó néhány napon gyalog haladtunk. A faluról az édesapánktól hallottunk. Sajnos a régi falunkon végigsöpört a vész. Magával ragadta az édesanyánkat és ez megviselte az édesapánkat. Túl nagy teherré vált neki a lányok védelmezése, ezért kikötötte, hogy mint legidősebb fia, hozzam el őket egy biztonságosabb helyre. Ő otthon maradt a kisöcsénkkel – mondta Stefan, és direkt beleszőtt egy kistestvért a történetbe, mivel tudta, hogy Elena véletlenül úgyis el fogja magát szólni, hogy van egy kisöccse. Így legalább megelőzte az esetleges kellemetlenségeket.

– Ez egy nagyon sajnálatos történet – jegyezte meg Mikael, mire az összes fia egyetértő megjegyzéseket tett.

– Abban reménykedünk, hogy Isten okkal vezetett minket ide – lódította Stefan – És bízunk benne, hogy otthonra lehetünk ebben a bájos faluban.

– Kívánom, hogy így legyen – mondta Mikael, és érződött, hogy a jóindulata csak megjátszott volt.

– Remélem megfelel az ízlésüknek a vacsora – szólalt meg halkan Esther. Érződött a hangján, hogy tartott Mikaeltől, de amikor a férfi nem mondott semmit, halványan a fiatalokra mosolygott.

– Köszönjük szépen, nagyon finom a vacsora. Nagyon régen ettünk ilyen ízletes ételt – mondta illemtudóan Elena, mire Mikael döbbenten nézett rá. Nem szerette, ha a nők beszéltek, de mivel Elena egész tisztelettudóan szólalt meg, így egyelőre nem förmedt rá.

– Ezt öröm hallani – mondta Esther, majd a figyelmét újra az ételére fordította.

– Na, és sikerült már munkát találnod, fiam? – érdeklődte Mikael, mire Stefan bólintott, és beavatta a férfit a szállítmányozó cégnél való lehetőségekről.

– Egy tanult ember – húzta el elismerően a száját Mikael – Vallásos, okos és illemtudó... ezeket az erényeket jó látni egy fiatal férfiben. Bár feleennyi szorult volna Niklaus fiamba – morogta a végét.

Caroline keze akaratlanul ökölbe szorult az asztal alatt, amikor meghallotta Mikael szavait és meglátta Klaus szomorú arcát. Nem értette, mégis mi baja volt a férfinek. Klaus egész este illemtudó volt és csendes. A légynek sem ártott, nem hogy Mikaelnek.

– Nem tudtam nem észre venni, fiam – kezdte elgondolkodva Mikael – Hogy az idősebbik húgod, mennyire hasonlít a falu cédájára – mondta undorodva – Aki még a fiaimat is képes volt elcsábítani – pillantott dühösen Elijah majd Klaus felé.

– Igen, Elena említette, hogy már volt szerencséje találkozni Miss Petrovával – mondta kurtán Stefan – Nem kell félnie uram, a két lány között csak külső hasonlóság lehet. Az én húgom ugyanis egy kedves és tiszteletreméltó fiatal hölgy.

Ezt hallva Elena halványan elmosolyodott, de szerencsére Mikael nem figyelt rá.

– Mit szólnál hozzá, Stefan, ha Elijah fiam udvarolni kezdene Miss Elenának? – vetette fel Mikael, mire mind Elena, mind Elijah félrenyeltek – Talán így végre elfelejtené azt a tisztességtelen nőt – tette hozzá.

– Az én drága kishúgom nagyon vallásos, uram – kezdte Stefan – Fiatalabb korában már eldöntötte, hogy az Úrnak adományozza az életét – magyarázta, mire Elena teljes erejéből rálépett a lábára. Mégis, hogy képzelte Stefan, hogy egy aggszűznek állítja be? Azért mindennek van határa, és Elena úgy érezte, hogy Stefan igencsak átlépte ezt a határvonalat.

– Áh, szóval vallásos, mint Finn fiam. Ő is tiszta életre készül – mondta Mikael undorodva, majd lemondóan Finn felé pillantott.

– Stefan, ez nem így van, bátyám. Régen tényleg az Úr kegyelmét kerestem, de már egy ideje szeretnék családot – mondta Elena, mire mindenki, főleg Mikael, döbbenten nézett rá.

– Nos, ezt jó hallani – zárta rövidre végül Mikael, remélve, hogy Elena befogja a száját – Stefan, mit mondasz, fiam. Udvarolhat Elijah a húgodnak?

– Minden tisztelettel, uram, ezt megvitatnám a húgommal – mikor Mikael megrökönyödve pillantott rá, kijavította magát – Nem mintha hagynám dönteni ebben a kérdésben, de olyan sok korban hozzáillő fia van, ezért azt megengedem neki, hogy eldöntse, melyik fiát tartja a legszimpatikusabbnak – mondta Stefan, és negédesen Mikaelre mosolygott.

– Ez így elfogadható – bólintott a férfi – De előre szólok, hogy Niklaus fiamat nem választhatja! Neki tökéletesen jó lesz az a céda, akiért Elijah-val harcol naphosszat a házimunka rovására – mondta undorodva.

Caroline teste megfeszült ezt hallva, és tudta, hogy Klaus is észrevette a változást, ugyanis a tekintetük összeért egy pillanatra. Ezt mégis, hogy képzelte Mikael? Ez, Caroline meglátása szerint, felháborító és undorító volt. Elijah-nak nem volt elég jó az a selejtes, ringyó Tatia, de Klausnak tökéletesen megfelelt? Már kezdte érteni, hogy Klaus miért lett a jövőben egy narcisztikus és megalomániás, szociopata gyilkos.

– Értem, természetesen az Ön szava dönt, de még ígyis van két fia akik közül választhat a húgom. Szóval egy pillanatot szeretnék kérni vele kettesben, hogy ezt megbeszéljük – hadarta Stefan, majd felállt miután Mikael bólintott, és talpra bírta Elenát is. Ezután elindult vele sétálni, hogy hallótávon kívül legyenek.

Caroline kellemetlenül érezte magát, amikor Stefan és Elena eltávolodtak, és ezt Klaus is megérezte, mert szinte azonnal megszólította.

– Miss Salvatore – kezdte mosolyogva – Remélem, kellemesnek találja az estét.

– Igen, köszönöm a kérdését, Mr. Mikaelson, igazán kellemes ez az este és természetesen a társaság is – bókolt az egész családnak. Persze leszámítva Mikaelt – tette hozzá gondolatban.

– Miss Caroline – fordult felé szigorúan Mikael, mire Caroline védekezően kihúzta magát, és próbálta kerülni a szemkontaktust – Önnek sincs még udvarlója, igaz?

– Nincsen uram – suttogta Caroline, és azt kívánta bár ne ment volna el Stefan Elenával.

– Kol fiam korban tökéletesen illene Önhöz, vagy ha a nővére botor módon Kolt választja magának, talán Elijah fiammal is megtalálja a közös hangot – mondta hűvösen a férfi.

Caroline nem akarta elhinni, hogy Mikael ilyen kétségbeesetten ki akarta házasítani a gyerekeit. Szinte érezte, hogy amint Stefan visszatért Elenával, az őrült férfi rá fogja sózni Rebekah kezét.

– Ebben a kérdésben nem dönthetek egyedül, uram – válaszolta amilyen illemtudóan csak tudta – Köszönöm, hogy megkérdezett – suttogta – De ez a bátyám döntése lesz, hogy kivel ismerkedhetem majd a jövőben – tette hozzá.

– Nos, nem ezt a választ remélem – morogta Mikael – De legalább tiszteli a felette álló férfiakat – dünnyögte.

Caroline eddig bírta, érezte, hogy ha nem megy el, úgy kiosztja Mikaelt, hogy a férfinek fenn akadnak a szemei. Nem tudta, hogy mit tehetne, így az első dolgot mondta, ami eszébe jutott.

– Nem akarok tiszteletlen lenni, de el kellene mennem egy helyre, ahová még a király is egyedül jár – mondta halkan, és lesütötte a szemét.

Először Mikael nem értette a lány kijelentését, de aztán leesett neki.

– Áh a kisasszony a kicsi kunyhónkat szeretné használni – mondta megvilágosodva Mikael – Azon kevesek közé tartozunk, akiknek van kicsi kunyhójuk. Persze messzebb építettük meg a kunyhónktól a kellemetlen szagok miatt – nevetett fel a legkevésbé sem vicces viccen a családfő, mire minden gyermeke erőltetetten követte a példáját.

– Szívesen elkísérem, Miss Salvatore – ajánlotta fel azonnal Klaus, mire Mikael egy gyilkos pillantással jutalmazta.

– Nem, Niklaus, majd Kol elkíséri, Miss Salvatore-t – mordult rá Mikael – És figyel rá, hogy ne támadja meg egyetlen állat vagy tisztességtelen férfi sem!

Caroline idegei egy új szintre léptek. Igaz, hogy a jövőben Klaus nem volt a kedvenc személye, de itt egy kedves fiút ismert meg benne, és nem hagyhatta, hogy az apja egész este lábtörlőnek használja.

– Nem szükséges, uram! Én Niklausszal is szívesen kimegyek – mondta határozottan, de annál hűvösebben Caroline, amivel mindenkit meglepett, leszámítva Rebekah-t, aki magában mosolygott Caroline kijelentésén. Örült neki, hogy a szőkeség szimpatikusnak találta a kedvenc bátyját.

– Nem hiszem, hogy ez jó ötlet – figyelmeztette idegesen Mikael.

– Ő ajánlotta fel elsőként, és illetlenség volna a részemről, ha visszautasítom – tette hozzá édeskedve, amikor rájött, hogy túl lőtt a célon a hangnemével.

Mikael morgott egyet, majd intett Klausnak, hogy kísérje el Caroline-t. Dühös volt, de próbálta türtőztetni magát. Ha ez a lány annyira hülye, hogy Niklaust tartja szimpatikusnak, lehet jobb is, ha nem keveredik vele Kol. Egy ilyen eszelős és tiszteletlen némber nem illik bele a tökéletes képbe, amit elterveztem a gyermekeimnek – gondolta megrökönyödve a családfő.

Caroline, ahogy távolodtak az asztaltól, győzedelmesen elmosolyodott, és ez Klaus figyelmét sem kerülte el.

Ez idő alatt Elena és Stefan megálltak, és a fiú egy hatalmasat sóhajtott.

– Csak meg akartalak védeni azzal, hogy önmegtartóztató életet élsz, nem akartalak vele megbántani... de most már mindegy, most már randiznod kell Elijah-val! – mondta feszülten.

– Tudom, de nem bánom! – mondta idegesen Elena. A szíve mélyén még örült is neki, hogy Mikael Elijah-t választotta neki és nem Kolt – Inkább randizgatok Elijah-val, minthogy mindenki azt gondolja rólam, hogy egy szentfazék vagyok, mint Finn! – harsogta.

– Ellenszegültél, Elena! Alig tudtam orvosolni a helyzetet! – kiabálta Stefan.

– Bocs, hogy meg mertem szólalni! – fintorogta Elena.

– Már ne is haragudj, de ilyenkor igaza van Damonnek, hogy egy idióta vagy! – mondta meggondolatlanul Stefan, mire Elena ismét visszakézből felpofozta. Valahogy most, hogy a fiú nem volt vámpír, nem volt rá oka, hogy eltűrje a sértő megnyilvánulásait.

– Gyűlöllek! – kiabálta fájdalmasan, majd visszaindult a Mikaelson kunyhóhoz, de Stefan megragadta a karját.

– Én csak jót akartam! – mentegetőzött – Gondoltam, nem akarod, hogy akaratod ellenére udvaroljon neked Elijah – forgatta meg a szemeit Stefan – Még úgysem, hogy ebben az időben az udvarlás maximum csókot takar.

– Nem lenne akaratom ellenére! – mondta kihívóan Elena, mire Stefan szemei kikerekedtek – Ha többet takarna, akkor sem! – tette hozzá dacosan.

– Mióta kedveled? – nyögte ki nagy nehezen Stefan – Te jó ég, te kedveled – tette hozzá hitetlenkedve.

– Régebb óta, mint szeretnéd – mondta gúnyosan Elena, és ezzel átszúrta a láthatatlan karót Stefan szívén. Viszont, ahogy meglátta a fiú arcát, azonnal elszörnyedt. Megint úgy viselkedett, mint Katherine – Sajnálom, ez erős volt – suttogta.

– Legalább őszinte – mondta fájdalmasan Stefan – Menjünk vissza és közöljük velük, hogy Elijah-t választottad – mondta hűvösen, majd elindult.

Elena némán követte és közben magában átkozta magát, amiért egyre jobban hasonlított Katherine-re. Ezen a napon már másodszor viselkedett úgy, mint az ősei, és félt, hogy őrá is hatott a Petrova átok és idővel ő is egy manipulatív ribanc lesz, mint a többiek.

Ahogy hallótávon kívül értek, Klaus megtorpant és kíváncsian nézte Caroline-t. Furcsának találta a lány reakcióját valahányszor Mikael szidta őt, és érdekelte, hogy miért zavarta Caroline-t az apja viselkedése.

– Tényleg használod kell... bocsánat, használnia kell a kicsi kunyhót, vagy csak megszeretett volna szabadulni édesapám „felemelő" társaságától? – vigyorodott el Klaus.

– Mindkettő – forgatta meg a szemeit Caroline – És nem kell tartania magát az illemhez, ha kettesben vagyunk... én sem szeretem ezt a nevetséges felhajtást – nevetett fel.

– Azt mondja, hogy innentől kezdve a keresztnevén szólíthatom? – mosolyodott el önelégülten Klaus.

– Igen – harapott az ajkába akaratán kívül Caroline – És én is Niklausnak foglak szólítani, ha más nem hallja – tette hozzá.

– Tetszik ez a felállás – értett egyet Klaus – Caroline – ízlelte meg a lány nevét.

Caroline-nak mindig is tetszett, ahogy Klaus ejtette a nevét. Tetszett neki a férfi akcentusa, de valahogy még jobban átjárta a bizsergés, ahogy emberként mondta ki a nevét.

– Ez lenne a híres kicsi kunyhó? – pillantott a bódéra, ami előtt megálltak.

– Igen – bólintott Klaus – Előre is elnézésedet kérem a szagok miatt – szabadkozott – Nekünk férfiaknak könnyű, de a hölgyeknek fontos az a diszkréció, amit a kicsi kunyhó nyújtani tud.

Caroline bólintott, majd belépett a helyiségbe. Alig, hogy becsukta maga mögött az ajtaját, átjárta az orrát a penetráns bűz. Úgy nézett ki a hely, mint a modern mobilvécék üknagyanyja, és a szaga is pontosan arra emlékeztette a lányt.

– Ez kegyetlen – nyögte Caroline. Megpróbálta felhúzni a ruháját és a gödör fölé hajolni, ami a bódé közepén volt – És sötét van – jegyezte meg alig hallhatóan.

– Tudom – nevetett fel Klaus, mire Caroline felmordult. Persze ezzel csak azt érte el, hogy Klaus még jobban nevessen.

– Ne legyél kárörvendő! – morogta, majd sóhajtott egyet – Inkább légy oly kedves és fogd be... a füledet!

– Miért a keményebbik dologra készülsz? – kérdezte elvörösödve Klaus, persze ezt Caroline nem látta.

– Nem, dehogyis – kérte ki magának a szőkeség – Csak nem tudok úgy – nyelt egyet – Pisilni – hadarta – Ha valaki hallja.

– Tetszik, hogy nem félsz olyan szavakat használni, amit csak férfiaknak illik – nevetett fel Klaus – Ne aggódj, befogom a fülemet! – ígérte, de persze nem fogta be.

– Köszönöm – mondta Caroline, majd vett egy mély levegőt a száján keresztül – Gyerünk, képes vagy rá, Care! Csukd be szépen a szemedet és menni fog! Minél előbb pisilsz, annál hamarabb kimehetsz erről a szörnyű helyről! – mondogatta magának, majd nagy nehezen neki állt csurgatni.

Klaus elmosolyodott Caroline motivációs beszédjén, de csendben maradt. Nem akarta zavarni a lányt.

Caroline hamarosan kikászálódott a bódéból és dühösen pillantott Klausra, amikor rájött, hogy a fiatal férfi nem fogta be a fülét.

– Hazudtál! – mondta csalódottan Caroline.

– Nem, csak nem fogadtam szót – mondta vigyorogva Klaus.

– Hagyjuk – mondta Caroline és elfordult – Traumatikus élményen vagyok túl – fűzte hozzá és kirázta a hideg.

– Ezek szerint nem nyerte el a tetszésedet a kicsi kunyhónk? – nevetett fel Klaus, mire Caroline váratlanul, játékosan neki ütközött a vállának.

– Soha többé nem megyek be oda! – mondta és keserűen felnevetett.

Klaus meglepte a lány szokatlan viselkedése, de nem zavarta, sőt tetszett neki Caroline közvetlensége és a modern felfogása. Még soha életében nem beszélgetett kötetlenül egy nővel sem. Igaz, Tatia megengedte neki, hogy a keresztnevén szólítsa, de soha nem beszélgetett vele szinte semmiről, mivel Tatiát csak a testiség érdekelte.

– Inkább egy bokor társaságban végeznéd el legközelebb a dolgodat? – kérdezte végül döbbentettel keveredett csodálattal a fiatal férfi. A legtöbb nő még fizetni is hajlandó volt az apjának, hogy legalább a nagy dolgát elvégezhesse a kicsi kunyhójukban, Caroline-on ellenben azt látta, hogy előbb halt volna meg, mint hogy oda visszamenjen.

– Esküszöm inkább. Mármint a bokor legalább nem bűzlik úgy, mint valami ami már hetek óta halott – nevetett fel a szőkeség, és ezzel megnevettette a fiút is.

– Tetszel nekem, Caroline – fakadt ki akaratlanul Klausból, mire Caroline meglepetten nézett rá – Ne érts félre, nem akarok tolakodó lenni, de csodálatosnak tartalak. Kedves vagy, életvidám, közvetlen és valami csoda folytán nem undorodsz a társaságomtól – suttogta, majd lesütötte a szemét.

Caroline-nak az utolsó mondat hallatán megszakadt a szíve Klausért. Az apja alázása tényleg ennyire lerombolta az önbecsülését? Caroline nem bírta elnézni, ahogy a fiú ostorozta magát, ezért odalépett mellé és gyengéden a hátára helyezte a kezét.

Ez meglepte Klaust és azonnal odafordult Caroline-hoz. A tekintetük összeforrt és óráknak tűnő percekig egyikük sem tudott megszólalni. Elvesztek a másikban. Klaus mély kék írisze összeolvadt Caroline türkiz szempárjával. Érezték, ahogy valami átjárta őket, valami amit egyikük sem tudott mihez hasonlítani, de azt biztosan tudták, hogy igazán kellemes érzés volt.

Caroline keze még mindig Klaus hátán pihent, mikor végre megtalálta a szavakat, amiket keresett.

– Miért undorodnék a társaságodtól? – kérdezte halkan. Lehet, hogy a jövőben Klaus rengeteget ártott a barátainak, de itt kedves volt és Caroline végre őszintén be merte ismerni magának, hogy tetszett neki a férfi. A jövőbeli énje is, bár az a vonzalom megállt a külsőségeknél, viszont itt, a múltban biztos volt benne, hogy a férfi lelke is magával fogja ragadni.

– A legtöbb ember undorodik tőlem – mondta halkan Klaus – Apám elérte, hogy a falu egy semmirekellő, lusta naplopónak tartson – suttogta.

– Már ne is haragudj hogy ezt mondom, de aki egy semmirekellő szemét, az az apád! – mondta idegesen Caroline, amivel meglepte Klaust – Egész este téged szapult, mikor még csak okot sem adtál rá neki. Bevallom, nehezemre esett, hogy ne álljak fel és mondjam meg neki, hogy mit gondolok.

– Jobban jártál, hogy nem tetted. Tudod, neki nem kell ok ahhoz, hogy bántson engem – sóhajtott fel Klaus – Az pedig, ha egy nő ellenszegül neki, az nála halálos bűn. Még ha téged nem is ütött volna meg, engem gond nélkül véresre vert volna mindenki szeme láttára – hadarta.

Caroline nem tudta, mit mondhatna, ezért csak lustán elkezdte cirógatni Klaus hátát és halványan elmosolyodott amikor a férfi gyengéden átkarolta a derekát. Egy darabig így álltak. Nem volt szükség szavakra, Klaus ígyis érezte Caroline figyelmességét, és jólesett neki, hogy a lány próbálta megnyugtatni.

Csak akkor engedték el egymást, amikor Caroline biztos volt benne, hogy Klaus teljesen megnyugodott.

– Csak, hogy tudd, te is tetszel nekem – suttogta végül Caroline, mire Klaus ismét a szemébe nézett és boldogan elmosolyodott – De előre szólok, hogy túl okos vagyok ahhoz, hogy elcsábíts – nevetett fel.

– Szeretem a kihívásokat, Caroline – mondta játékosan Klaus.

– Azt mindjárt gondoltam – harapott az ajkába a lány – Kíváncsian várom, mit tervezel.

– Meg foglak lepni –ígérte a férfi mielőtt lassan visszaindultak volna a többiekhez.

– Alig várom – mosolyodott el Caroline.

Tökéletesen időzítettek. Pontosan akkor értek oda az asztalhoz, mikor Elena és Stefan, viszont Mikael, mintha észre sem vette volna a fiát és a szőkeségét, azonnal Stefanhoz fordult miután mindenki visszaült a helyére.

– Nos, melyik fiamra esett Miss Elena választása? – kérdezte szigorú kíváncsisággal.

Stefan Elenára pillantott, majd bólintott, hogy ő mondja el.

– Elijah-t választottam – suttogta a lány. Nem mert Mikaelre pillantani, ellenben Elijah-nak belenézett a szemébe miközben kimondta a döntését.

A férfi összeszorította az ajkait és bólintott. Igaz, nem volt túl Tatián, de tudta, hogy Elena türelmes lesz vele, ennyire már ismerte a lányt, hogy tudja róla, hogy együttérző természet volt.

– Ezt örömmel hallom, Miss Salvatore – bólintott Mikael, és az este folyamán először nem volt dühös, hogy egy nő beszélni mert az asztalánál. Ehelyett inkább Elijah-hoz fordult – Holnap elmész sétálni Miss Elenával a házimunka elvégzése után, és szépen megismered őt. Néhány hónapon belül akár az esküvőt is megülhetjük – mondta elégedetten Mikael, mire Elena szájából kifolyt a víz.

– Elmegyünk sétálni, ígérem – mondta kurtán Elijah, és bátorítóan Elenára mosolygott. Igaz korainak érezte a házasság említését, de ismerte az apját, ezért inkább nem kötött bele. Tudta, hogy Elenát majd négy szemközt megnyugtathatja, hogy nem kell sietniük, hiszen ő sem áll még készen egy új kapcsolatra és lassan szeretne haladni.

Amint Mikael ezt lerendezte, végre észrevette Klaus és Caroline jelentétét is, és a tekintete dühössé vált.

– Mi tartott ilyen sokáig? – követelte a választ – Molesztáltad Miss Caroline-t? – csattant fel.

Caroline keze ökölbe szorult, és ezúttal tényleg nem bírta türtőztetni magát.

– Nem, uram, a fia nem tett semmi olyat, amit feltételez! – kezdte feszülten, de aztán vett egy mély levegőt, és megpróbálta visszafogni az indulatait. Nem akarta, hogy Mikael miatta verje meg később Klaust – Niklaus egy úriember volt velem végig – kezdte – A kicsi kunyhóban volt egy állat és nem mertem miatta bemenni, mert nem tudtam, hogy mi az. Niklaus volt olyan figyelmes, hogy elkergette. Kiderült, hogy csak egy sündisznó volt. Mivel megijedtem, hogy esetleg más állat is lehet odabent, ezért nem mertem bemenni. A fia viszont megnyugtatott és utána minden úgy történt, ahogy kellett. Miattam késtünk el, sajnálom – hadarta.

Klaus ezt hallva elmosolyodott a bajsza alatt. Hálás volt, hogy Caroline füllentett a kedvéért, és ezzel megvédte az apja haragjától.

Mikael ellenben fújtatott egyet, de végül annyiban hagyta a dolgot.

A vacsora hátralévő része viszonylag csendes volt. Stefan és Mikael hangosan beszélgettek, a többiek pedig amilyen halkan csak tudtak, úgy társalogtak egymással. Végül, mikor Esther elkezdte leszedni az asztalt, Rebekah és a lányok csatlakoztak hozzá. Az Ősi boszorkány ragaszkodott hozzá, hogy a lányok ne segítsenek, de Caroline biztosította róla, hogy szívesen teszik, hiszen remek volt a vacsora és ez volt a legkevesebb.

Későre járt mikor végül a „Salvatore család" elbúcsúzott a Mikaelson famíliától, és hazamentek a saját kunyhójukba. Nem beszélgettek sokat. Bevitték a már megszáradt ágyneműjüket, megágyaztak, majd megmosakodtak az egyik vödör víz és egy-egy rongy segítségével, mielőtt nyugovóra tértek volna.

Mindannyiuk fejében kavarogtak a gondolatok. Stefan Elenán és Elijah-n rágódott. Fogalma sem volt róla, hogy a barna lány mióta kedvelte a mindig elegáns Ősi vámpírt, de nem tetszett neki a gondolata, hogy már akkor elkezdett vonzódni a férfihoz, amikor még egy pár voltak. Tudta, hogy messzire ment azzal, hogy leidiótázta Elenát, de egyszerűen nem tudta türtőztetni magát.

Elena ellenben Mikael szavain rágódott: „Néhány hónapon belül akár az esküvőt is megülhetjük." Kedvelte Elijah-t, ezzel nem volt probléma. Korábban nem tervezte, hogy párkapcsolatot alakít ki a férfival, de örült neki, hogy mégis esélye nyílt rá. Igazán kedvelte Elijah-t emberként. Bár az Ősi vámpírhoz is vonzódott, de a múltbeli férfi nyíltabb volt. Ez persze nem lepte meg, hiszen Elijah a jövőben ezer év fájdalmát cipelte, így Elena megértette, hogy miért volt tartózkodóbb.

Caroline sem tudott aludni, de neki Klaus miatt nem ment. A jövőben sosem merte beismerni, hogy tetszik neki a férfi, hiszen minden barátjának, és részben neki is, az ellensége volt, de itt, az ártatlan múltban, olyan könnyedén jöttek a szavak és az érzések. Caroline meg akarta ismerni Klaust. Sajnálta, amit az apja tett vele, és biztos volt benne, hogy a fiú jobbat érdemelt ennél.

Forgolódtak és dobálták magukat órákon át, míg végül végkimerültségben elnyomta őket az álom.