–3–

A reggel hamar elérkezett. A falu kakasai hangosan kukorékoltak, a falusiak egy része pedig már szorgosan tette a dolgát. Elena fájdalmasan felnyögött, Caroline pedig egy morgás kíséretében lerúgta magáról a takarónak használt bőrt.

– Nem hiszem el, hogy ezek az emberek mindennap ilyen kurva korán kelnek! – szitkozódott Caroline – Soha nem fáradnak el? – morogta.

– Intenzív volt a tegnap este – jegyezte meg Elena, miközben elkezdett felöltözni. Ezúttal a másik ruháját vette fel, aminek élénkpiros színe volt.

– Ne is mondd. Kicsin múlt, hogy nem állok fel és kezdem el fojtogatni Mikaelt! – mondta idegesen – Az a férfi a valaha volt legalávalóbb, undorító féreg akivel összehozott a sors... és ezt úgy mondom, hogy ismerem Damont – hadarta feszülten.

– Egy szexista segg – értett egyet Elena – Damon hozzá képest egy aranyos, kék szemű kiskutya – nevetett fel.

– Mikael nem elég, hogy szexista, de egy hímsoviniszta nőgyűlölő is – fujtatta Caroline.

– Még jó, hogy nem azt várta, hogy Kollal randizgassak – mondta Elena, és kirázta a hideg – Kol hiába jóképű, ha egy hűtlen dzsigoló – nevetett fel.

– Na, igen... nekem megemlítette Kolt, de ez más téma. A lényeg, hogy Elijah-hoz vonzódsz – értett egyet Caroline – Gondolod, hogy komoly lehet köztetek a dolog? – kérdezte, és közben ő is gyorsan felöltözött.

– Nem tudom, Care – sóhajtott Elena – Először is beszélnem kell vele, másodszor pedig el kell érnem, hogy túl legyen Tatián. Addig nem akarok elmélyíteni vele semmit, amíg hozzá hasonlít. Stefan és Damon is pontosan ezt tette velem... nekik csak egy Katherine pótlék voltam – mondta fájdalmasan – Szóval nem akarok most meg egy olcsó Tatia pótlék lenni.

– Oh, 'Lena – suttogta együttérezve Caroline és megölelte a lányt – Nem gondoltam, hogy így érzed magad.

– Stefan folyamatosan próbált olyanná formálni, mint amilyen Katherine volt... vagy legalábbis olyanná, mint amit elhitetett vele... Damon pedig soha nem is titkolta, hogy Katherine-t látja bennem – suttogta – Ellenben Elijah-ról tudom, hogy a jövőben nem Katherine-t és nem is Tatiát látja, amikor rám néz, hiszen mindig a belső értékeimet dicsérte mintsem a külsőmet... és valljuk be, Care ez a legfőbb oka, hogy vonzódni kezdtem hozzá.

– Biztos vagyok benne, hogy ez az Elijah is a belsődet fogja megszeretni. Csodaszép vagy, ne értsd félre, amit mondok, de valljuk be, ez a külső a lelked nélkül nem érne semmit. A személyed nélkül ez a lány ugyanolyan lenne, mint Tatia vagy Katherine... de veled együtt egy nagylelkű személyt kapunk, aki nem mellesleg szép – hadarta Caroline.

– Jaj, Care én úgy szeretlek – mondta meghatódva Elena.

– Én is téged, 'Lena – mosolyodott el Caroline, és még egy percig magához ölelte legjobb barátnőjét – Nem lesz semmi baj – biztatta, majd miután elengedte, együtt mentek ki a konyhába.

Stefan ezúttal is korábban kelt fel, mint ők, így mikor kimentek a konyhába, a fiú már ott ült az asztalnál, gondterhelt arccal. A kezében az egyik fapoharat fogta, amiben tea volt, és látszott rajta, hogy nyomasztja valami.

Elena úgy érezte, hogy részben ő is tehetett róla, hogy Stefan melankolikus hangulatba került, de egyszerűen nem tűrhette tovább szó nélkül, hogy a Salvatore testvérek a saját akaratuk szerint manipulálták. Elena köszönte szépen, de nem volt az az idióta, akinek Damon és láthatóan Stefan is tartotta. Végül biccentett egyet a fiúnak, majd kiment a hátsó udvarra tojásért. Úgy érezte, hogy Caroline jobban tudta kezelni Stefant, szóval önkényesen a kezébe vette a reggeli készítés kérdését, hogy ne kelljen beszélnie a fiatalabbik Salvatore-val.

– Minden rendben? – kérdezte Caroline, miután Elena kiment a kunyhóból.

– Semmi baj, Caroline – makacskodott Stefan – Csak azon gondolkodtam, hogy mit mondjak majd az állásinterjúmon.

– Ezt el is hiszem, de tudod, ismerlek már annyira, hogy tudjam, hogy ez nem minden – mosolyodott el Caroline, mire Stefan sóhajtott.

– Elena a baj – suttogta – Már nem érzek iránta semmit, de ettől függetlenül fáj, hogy vonzódik Elijah-hoz – ismerte be – Tudod, mit mondott tegnap?

Caroline megrázta a fejét.

– Nem tudom.

– Azt mondta, hogy régebb óta vonzódik hozzá, mint szeretném – morogta Stefan.

– Stefan, Elena soha nem csalt volna meg téged – emlékezette rá Caroline – Azért pedig nem okolhatod, hogy van szeme és észrevette, hogy Elijah egy vonzó férfi. A kapcsolatotok alatt soha nem tett semmit ellened, sőt még magának sem merte beismerni, hogy érez valamit Elijah iránt, mert Elena egy becsületes lány.

– Tudom, Caroline, de attól még rossz érzés – magyarázta a fiú.

– Idővel talán jobb lesz – mosolyodott el optimistán a szőkeség – Különben is, ki tudja, hogy mit hoz a jövő – tette hozzá önelégülten.

Stefan összeráncolt homlokkal nézett Caroline szemébe.

– Ezt most értenem kellene? – kérdezte, mire Caroline felnevetett.

– Rebekah – tárta szét a karjait – Láttam, hogy néztetek egymásra egész este.

– Ez nyílt titok, hogy Rebekah az esetem, Caroline. Vagy talán elfelejtetted, hogy a húszas években jártunk? – vonta fel a szemöldökét – De nem, ezúttal nem fogok belezúgni Rebekah-ba! Még akkor sem, ha most egy ártatlan, angyali teremtés – makacskodott – Mivel veletek ellentétben én tudom, hogy kik lesznek ezek az emberek ezer évvel később. Én nem felejtettem el mindazt, amit elletünk tettek!

– Mondogasd csak ezt magadnak, Stefan – csóválta meg a fejét Caroline – Viszont én pontosan láttam, hogy mire gondoltál vacsora közben, mikor Mikael nem nyaggatott az irritatív kérdéseivel.

– Na, mire gondoltam, ha ilyen okos vagy? – kérdezte kihívóan Stefan.

– Rebekah-ra. Hogy milyen kedves és aranyos lány emberként – mosolyodott el önelégülten Caroline, és mikor Stefan elpirult, tudta, hogy elérte a célját.

– Na, és hogy ha tetszik Rebekah? Nem vagyok olyan hülye, hogy tegyek is érte. Ez a Rebekah tetszik, nem az ezer éves vámpír! És mind tudjuk, hogy nem maradunk itt örökre! – fintorodott el.

– A húszas években érdekes megfelelt vámpírként is! – jegyezte meg feszélyezetten Caroline. Nem értette, hogy Stefan hogy lehetett ennyire makacs. Fájt volna neki, ha továbblép az önsajnálaton?

– Akkor ki voltak kapcsolva az érzéseim – mentegetőzött Stefan – Csak azt néztem, hogy egy gyönyörű lány akivel remek volt a szex!

– Ha majd összejöttetek, emlékeztess rá, hogy emlékeztesselek rá, hogy én megmondtam, hogy ő kell neked – forgatta meg a szemeit Caroline, és még mondott volna valamit, amikor valaki kopogtatott az ajtónak használt deszkájukon.

Caroline sóhajtott egyet, majd felállt és kinyitotta az „ajtót".

– Oh, jó reggelt Mr. Mikaelson! – köszöntötte Elijah-t, aki az ujjait tördelve állt az ajtó előtt.

– Jó reggelt, Miss Caroline – biccentett illemtudóan a férfi – A húga itthon van? Vagy már neki állt esetleg a házimunkának?

– Nem, épp reggelit készít hátul, jöjjön csak be – mosolyodott el Caroline – Mindjárt szólok neki, hogy keresi őt.

Elijah elfogadta a meghívást és belépett a kunyhóba. Caroline intett neki, hogy üljön le az asztalhoz mielőtt kiment volna Elena után a hátsó udvarra.

Elijah köszöntötte Stefant, mire a fiú kelletlenül viszonozta.

– Látom, komolyan veszi az udvarlást, amibe az apja belekényszerítette – jegyezte meg keserűen.

– Talán nem tetszik ez a felállás Önnek, Mr. Salvatore? – vonta fel a szemöldökét Elijah – A családom mondhatni az egyik legtehetősebb a faluban, így ha attól tart, hogy nem tudok eleget kínálni Miss Elenának, akkor ezt a kételyét remélem, most elűztem – mondta hűvösen, mégis illendően.

– Az a tény nem tetszik, hogy továbbra is udvarol annak a nőnek, akit az apja csak cédaként emleget – emelte ki Stefan. Ha már nem zúdíthatta rá a férfira a valóságot, az volt a legkevesebb, hogy kekeckedik vele egy keveset.

– Miss Tatia és én... nos, ez egy bonyolult téma, Mr. Salvatore – mondta levegősen Elijah. Érződött, hogy Stefan érzékeny területre tapintott, és nehezen tudta kontrollálni az érzelmeit – Viszont a szavamat adom rá, hogy mielőtt ígéretet teszek a húgának, minden szálat elvágok Miss Tatiával – ígérte.

– Az apja már megtette az ígéretet Ön helyett, Mr. Mikaelson. Ehhez tartsa magát! – emlékeztette rá Stefan.

– Amíg az én számból nem hangzik el az a kérdés, hogy „Miss Elena, elfogadja az udvarlásomat?", addig nem él az udvarlás közöttünk! – magyarázta hűvösen Elijah – De tudnia kell, hogy a húga igazán elragadó és szeretném jobban megismerni. Ezért is fogom hamarosan közölni Miss Tatiával a döntésemet. Viszont ez nem egy könnyű dolog, éppen ezért remélem, hogy elvárhatom Öntől a türelmét. Vagy talán Ön még sosem volt szerelmes?

– De, már volt részem a szerelemben – mondta Stefan, majd sóhajtott egyet. Elijah szinte érinthetetlen volt a tisztesség és a becsület területén. Bármit mondhatott, a férfi lekörözte, ráadásul tudta, hogy Elena is odáig volt a mindig elegáns Ősi vámpírért... még úgyis, hogy ha ebben az időben csak egy átlagos férfi volt. Szóval, ha eltiltotta volna őket egymástól, azzal semmit nem ért volna el.

– Hálás lennék érte, ha adna egy esélyt nekem, hogy bebizonyítsam, hogy nincsenek tisztességtelen szándékaim a húgával. Soha nem kezdenék el úgy udvarolni neki, hogy még egy másik nőnél van a szívem egy része. Erről természetesen Miss Elenával is el fogok beszélgetni, és biztosítani fogom róla, hogy mindig őszinte leszek hozzá és a türelmét fogom kérni – magyarázta Elijah, ezzel megadva az utolsó döfést Stefannak.

– Rendben, csináljon amit jónak lát! – mondta végül lemondóan Stefan.

Eközben Caroline odament Elenához, aki a kinti tűzrakó hely mellett ügyködött.

– Komolyan mondom, ha hazaértünk, hatalmas becsben fogom tartani az öngyújtómat – mondta fájdalmasan, mikor észrevette Caroline-t.

A szőkeség gyengéden kivette Elena kezéből a kovaköveket, amikkel láthatóan percek óta küszködött, majd egy mozdulattal meggyújtotta a tüzet.

– Ezt meg mégis hogyan? – vonta fel a szemöldökét Elena.

– A nagyapám szeretett túrázni – magyarázta Caroline – Még kislány koromban megtanított túlélni az erdőben. Akkoriban butaságnak találtam ezeket a régimódi dolgokat és csak azért mentem el vele, mert szerettem a meséit hallgatni, de valljuk be, most jól jön, hogy megtanította, hogyan kell használni a kovakövet, vagy épp hogyan kell íjjal lőni – mondta, majd szomorúan felnevetett. Érezte, hogy kicsordult egy csepp könnye, de gyorsan beletörölte a szemét a ruhája ujjába.

– Igen, most jól jön a nagypapád tudása – mosolyodott el Elena.

Caroline bólintott és összeszorította az ajkait.

– Hagyd csak a reggelit – mondta végül – Majd én elkészítem. Egyébként is vár rád odabent valaki – mosolyodott el, majd kivette lassan Elena kezéből a tojásokat.

A barna lány megköszönte, majd kíváncsian visszament a kunyhóba. Volt egy olyan érzése, hogy Elijah kereste, de mivel Mikael kikötötte, hogy délután menjenek sétálni, miután végeztek a feladataikkal, így inkább nem reménykedett.

– Elijah – rekedt a tüdejében a levegője, amikor megpillantotta a férfit az asztalnál ülni. A hosszú, barna haja hátra volt kötve egy darab ronggyal, látszott rajta, hogy komoly, fizikai munkára készült. A ruhája a korhoz képest rendezett volt. A fehér len ingje makulátlanul tiszta volt, és igaz ez elsősorban Rebekah mosótechnikájának volt köszönhető, ettől függetlenül a lány tudta, hogy Elijah adott annyira magára, hogy ne viseljen foltos ruhákat. Meglátása szerint jó volt ránézni a férfire, bár véleménye szerint Elijah erős, férfias csontozata és a tekintélyes kiállása egy krumpliszsákban is vonzó lett volna.

– Bocsánat, hogy ilyen korán ideállítottam – sütötte le a szemét a férfi – De úgy éreztem, hogy jó lenne beszélni néhány dologról még a házimunka előtt – magyarázta, majd felállt az asztaltól – Elhívhatom egy sétára, Miss Elena? – kérdezte a férfi, mire Elena elmosolyodott és bólintott.

Tudta, hogy a férfi csak Stefan miatt tartotta magát a kornak megfelelő illemhez, de ettől függetlenül továbbra is furcsának tartotta, amikor Elijah magázódott vele.

– Menjünk – tette hozzá, majd miután elköszöntek Stefantól, elindultak az erdő felé.

A falun néma csendben vonultak végig. Elena megijedt Elijah komoly arckifejezésétől, de nem mondott semmit. Ismerte már annyira Elijah mimikáját, hogy tudja, hogy ez a komolyság nem feltétlenül jelentett rosszat, a férfi akkor is szokott így nézni, ha mélyen belefeledkezett a gondolataiba.

– Elena – szólalt meg végül néhány hosszú perc után a férfi. Már jó pár métert haladtak az erdőben mire sikerült kinyögnie a lány nevét.

– Igen? – kérdezte kíváncsian Elena és biztatóan a férfire mosolygott.

Elijah megtorpant, majd a kezei közé vette Elena kecses bal kezét.

– Te egy csodálatos nő vagy – kezdte – Nagylelkű, kedves, őszinte. Minden meg van benned, amit elvárok a leendő társamtól, éppen ezért megtiszteltetés volna neked udvarolni. – Elijah sóhajtott egyet, és ez pont elég időt adott arra Elenának, hogy a szavába vágjon.

– De szerelmes vagy Tatiába – hadarta érzelemmentes hangon, lesütött szemmel.

– Hogy őszinte legyek, Elena – vett egy mély, gondterhelt levegőt – Már magam sem tudom, hogy mit érzek Tatia iránt. Egy dologban vagyok biztos, hogy ígéretet tettem neki. Az más kérdés, hogy ez az ígéret neki nem jelentett annyit, mint nekem, de én becsületes férfinak tartom magamat – magyarázta – Amikor megismertem Tatiát, olyan érzés volt, mint egy könnyed, nyári fuvallat. Bájos volt, kedves és magával ragadó. Persze, most már tudom, hogy ez csak álca volt, most már tisztán látom, hogy csak játszott... játszik velem, de fogalmam sincs róla, hogy mit mondhatnék neki – mondta őszintén.

Elena gyengéden megszorította Elijah kezét, és bátorítóan a szemébe nézett.

– Nehéz lehet rám nézni – suttogta – Mármint majdnem csak ugyanaz az arc néz vissza rád, ami összetörte a szívedet.

Elijah sóhajtott egyet.

– Nem, Elena. Erről szó sincsen – rázta meg a fejét – Amikor rád nézek, melegséget és őszinteséget látok a szemeidben. Tatia tekintete ellenben számító és hűvös. Ne értsd félre, kedves Elena – mondta lágyan – Szeretnélek megismerni téged, de időre van szükségem, hogy tovább tudjak lépni Tatián... sőt talán még ahhoz is, hogy beszéljek vele. Nem tartom magam gyávának, de ez érzékeny dolog, gondolom sejted, hogy miért – mikor Elena bólintott, csak akkor folytatta – Nem várom el, hogy várj rám, de esetleg kérhetem a türelmedet egy rövid időre?

– Elijah, pontosan tudom, hogy amin most keresztül mész az nem egyszerű – mondta halkan Elena, majd meggondolatlanul felemelte a kezét és megcirógatta a férfi arcát. Elijah lehunyta a szemét és egy pillanatra beledőlt a lány érintésébe. Elena érezte, ahogy jólesően kirázta a hideg a férfit és ez megmosolyogtatta – Megértem, hogy időre van szükséged. Szerintem mindketten tudjuk, hogy élvezem a társaságodat, de emellett azzal is tisztában vagyunk, hogy addig nincs értelme beleugranunk egy kapcsolatba, amíg nem léptél túl igazán Tatián. Nekem és neked sem lenne jó. Szóval, arra gondoltam, hogy legyünk először barátok – vette fel – Így meg tudjuk egymást ismerni, le tudjuk nyugtatni édesapád idegeit, hiszen így azt hinné, hogy tényleg elkezdődött az udvarlás... és időd is lenne rá, hogy elfelejtsd a fájdalmat, amit Tatia okozott – mosolyodott el Elena, és lassan elengedte a férfi arcát.

– Ez egy igazán jó ötlet, kedves Elena – viszonozta a mosolyt Elijah.

– Tudom – mondta elégedetten a lány – Viszont volna egy kérésem.

– Igen? Mit szeretnél? – kíváncsiskodott Elijah – Ha erőmből telik, teljesítem.

– Szerintem a gyógyulás első lépése a lezárás. Természetesen nem várhatom el, hogy a kedvemért hamarabb szakíts Tatiával, mint ahogy készen állsz rá, de mégis megkérlek rá, hogy ne halogasd túl sokáig. Nem kötelező megfogadnod, amit mondok – mentegetőzött, és mikor Elijah némán figyelte és nem szólt közbe, folytatta – Csak tudod, jobban érezném magam, ha tudnám, hogy az a nő nem tud tovább bántani téged, Elijah – mondta érzelmes hangon – Te egy csodálatos ember vagy, és rossz látni, hogy szenvedsz miatta. Mint már múltkor mondtam neked, jobbat érdemelsz nála. Valakit, aki szívből szeret téged, valakit, akinek csak te számítasz... egy olyan lányt, aki nem un rád és dob félre az első adandó alkalommal – suttogta – Nem volna illendő azt mondanom, hogy én vagyok ez a valaki, mivel az önimádás távol áll tőlem, viszont azt bátran meg merem ígérni, hogy ha valaha közel engedsz magadhoz, én meg fogom becsülni a figyelmedet és törekedni fogok rá, hogy boldog légy mellettem – hadarta, majd lesütötte a szemét és elpirult.

Elena tudta, hogy rátört az őszinteségi roham, de egyszerűen jólesett kimondania mindazt, amit érzett. Elijah-n ellenben látszott, hogy meghatották a lány szép szavai, de nem adott ennek hangot, egyszerűen csak megköszönte halkan a kedvességét, mielőtt témát váltott volna.

– Szakítani? – vakarta meg az állát – Ezt a szót még nem hallottam arra használni, hogy valaki nem akar tovább udvarolni valakinek – magyarázta – Egyébként pedig nem kérsz tőlem sokat, Elena. Én is szeretném befejezni Tatiával, de nem tudom, hogy hogyan – ismerte be halkan és leült egy farönkre.

Elena követte a példáját, majd próbálkozóan közelebb húzódott egy kicsit a férfihoz úgy, hogy szinte összeért a válluk. Élvezte Elijah közelségét és jólesően elmosolyodott.

– Legyél vele őszinte, Elijah – vetette fel Elena – Hivatkozz arra, hogy Tatia nem volt hozzád hűséges, ezért nem kívánsz tovább udvarolni neki – adta a szavakat a férfi szájába.

– Az udvarlás te is tudod, hogy egy ígéret. Tudom, hogy joggal akarom befejezni Tatiával, de mégis furdal a lelkiismeret – ismerte be Elijah.

– Tudom – nézett mélyen a férfi szemébe – Senki nem mondta, hogy könnyű szakítani valakivel, akibe szerelmesek vagyunk, de vannak olyan alkalmak, amikor magunkra kell gondolunk. A lelkünkre és az egészségünkre. – Ahogy ezt kimondta, a Stefannal való szakítására gondolt egy pillanatra, mielőtt folytatta volna a gondolatmenetét – Tatia megszegte az ígéretét, hiszen az udvarlás egy kétirányú utca. A férfi felajánlja, a nő elfogadja... mindketten ígéretet tesznek a másiknak. Ha egy férfi azt tenné velem, mint amit Tatia veled és Niklausszal, én biztos, megmondanám neki, hogy nem vagyok a játékszere, és keressen másik bolondot akinek a szívével játszhat! – hadarta – Ráadásul Tatia nem tisztel téged. Úgy beszélt veled előttünk, mint ahogy más még az állataival sem teszi! – mondta megrökönyödve – Te egy tisztességes és becsületes férfi vagy, egy igazi úriember... minden épeszű lány egy ilyen rendes férfire vágyik maga mellé. A tenyereden akartad hordozni Tatiát, sőt még a kisbabáját is elfogadtad, akivel egyébként, véleményem szerint, szintén gusztustalanul bánik, de ő természetesnek vette ezt a kedvességet. Alattomosan kihasználta a bizalmadat, és a hátad mögött összefeküdt az öcséddel is – mondta halkan Elena, bár az indulatai még így is érződtek a szavai mögött.

Elijah-t jó értelemben meglepte Elena őszintesége és nyíltsága. Tetszett neki, hogy a lány nem félt kimondani, amit gondolt, még ha az igazság nem volt szép, akkor sem.

– Olyan fiatal vagy, mégis olyan bölcs, Elena – válaszolta végül Elijah – Köszönöm – simogatta meg lágyan a lány kezét, akit a puhatolózó érintés hatására kirázott a hideg – A szavaid segítettek abban, hogy oda merjek állni Tatia elé, és elmondjam neki mindazt, amit érzek. Az összes sérelmemet felsoroltad, amiket még magamnak sem vallottam be, de a felszín alatt természetesen ott voltak. Most, hogy hallottam a szádból, rájöttem, hogy a szerelem, amit éreztem iránta, nem volt valódi... csak egy átverés. Hogy még jelen vannak-e az iránta érzett érzéseim? A válaszom az, hogy sajnos igen, de most már merek bizakodni, hála neked, kedves Elena. Tudom, hogy egy napon Tatia csak egy rossz emlék lesz, akin nevetni fogunk – ígérte a férfi, és sóhajtott egyet.

– Örülök, hogy segíthettem, 'Lijah. Hiszem, hogy így lesz – mosolyodott el őszintén Elena. Észre sem vette, hogy becézni kezdte a férfit, mivel olyan könnyedén jött a szájára, viszont Elijah figyelmét nem kerülte el. Még soha senki nem nevezte így, de tetszett neki. Olyan kedvesnek és szeretetteljesnek hangzott Elena szájából – Jobban fogod érezni magad, amint megszabadultál ettől a tehertől.

– Remélem, így lesz – mosolyodott el bizakodóan Elijah.

– És egyet se félj, türelmes leszek – ígérte Elena – Tudom, hogy attól, hogy nem udvarolsz neki tovább, még a szívedben lesz az érzés, amit ő keltett benned. Ehhez idő kell, hogy ez elhalványodjon – mondta halkan. Tudta, hogy neki is több hónapba telt, mire teljesen túl tudta magát tenni Stefanon. Amikor végre beismerte magának és Caroline-nak, hogy vonzódik Elijah-hoz, felszabadult, és tudta, hogy az volt az a pillanat, amikor végleg lezárta magában a Stefannal töltött éveket.

– Te vagy a legcsodálatosabb lány, akit ismerek – mondta hálásan Elijah, majd az ajkaihoz emelte Elena kezét és gyengéden megcsókolta – Köszönöm, hogy mellettem állsz.

– Szívesen. Örülök, hogy hagyod, hogy melletted álljak – mondta elérzékenyülve a lány, majd a férfi vállára hajtotta a fejét – Addig pedig megismerjük egymást jobban, amíg Tatia képe elhalványul a lelkedben.

– Szóval ez egy olyan udvarlás előtti időszak lesz? – tűnődött el rajta Elijah.

– Így is mondhatjuk – mosolyodott el Elena, és örült neki, hogy a férfi nem húzódott el tőle, amikor odahajtotta a fejét a vállára.

– Ígérem, hogy hamar túlteszem magam Tatián. A segítségeddel talán hamarabb fog sikerülni, mint egyedül – mondta Elijah, és sóhajtott egyet.

Ezután egy darabig csendben voltak. Elijah váratlanul Elena fejére hajtotta a fejét és átkarolta a derekát. Idilli pillanat volt, csak hallgatták a madarak csicsergését és élvezték a másik társaságát.

Miután Stefan elment az állásinterjújára, Caroline úgy döntött, hogy a napi teendők elvégzése előtt, ráfér egy kiadós fürdés. Már második napja voltak a múltban és a lány igencsak koszosnak érezte magát. A ronggyal és az állott kútvízzel való mosakodás már nem volt elég. Nem vágyott másra csak egy modern zuhanyra, de ekkor még szappanja sem volt. Caroline sóhajtott egyet, és elhatározta, hogy később kideríti, hogy honnan szereztek, vagy hogyan készítettek ebben az időben szappant az emberek. Biztos volt benne, hogy létezett, mivel Klauson és Rebekah-n is érzett egy jellegzetes, de tiszta illatot, amikor közelebb állt hozzájuk, így biztos volt benne, hogy a Mikaelson család tudta a tisztálkodás titkát.

Ezen gondolkodott, miközben a patakhoz tartott. Tudta, hogy a víz jéghideg volt, de ha választania kellett a fagyos víz, vagy a koszos test között, akkor egyértelműen a patak győzött... fölényesen.

A patak partján csend honolt. A madarak csicsergésén és a lágy szellő megnyugtató susogásán kívül semmi mást nem lehetett hallani. Meghitt és nyugodt volt az erdő, miközben Caroline igyekezett megtalálni a patak napsütötte részét. Tudta, hogy ott sem várt rá meleg víz, de remélte, hogy talán nem lesz olyan fagyos, mint mikor legutóbb neki láttak mosni Elenával és Rebekah-val.

Már javában mosakodott, mikor furcsa neszre lett figyelmes az egyik bokor mögül. Azonnal odakapta a fejét, de nem látott semmit, csak a lágy szellő mozgatta a bozót ágait.

– Hahó! – kiabálta kétségbeesetten, és automatikusan a mellei elég kapta a karjait, mintha ez a mozdulat bármit segített volna kiszolgáltatott helyzetén.

Fogalma sem volt róla, hogy mégis ki, vagy mi leselkedett rá, de valahogy a tudat, hogy ekkor emberlányként fürdőzött meztelenül egy patakban, egy olyan időben, ahol szinte minden férfi barbár és állatias volt, mint Mikael... nos nem nyugtatta meg Caroline-t. Nyakig elmerült a vízben, és próbált láthatatlan lenni, annak ellenére, hogy tudta, hogy ez lehetetlen küldetés volt.

A lányban feltörtek azok az érzések, melyeket még az előtt érzett, hogy vámpírrá változott volna; reményvesztett volt, kishitű és igencsak bátortalan, és persze fogalma sem volt róla, hogyan védje meg magát az emberi erejével. Nem volt gyenge, de azért egy Mikael kaliberű férfit nem biztos, hogy le tudott volna gyűrni egyedül.

Vett egy mély levegőt, majd ez a tüdejében rekedt, amikor meglátta, hogy ki lépett elő lassan a fák mögül. Nem más, mint Klaus, aki paradicsom vörösen sütötte le a szemeit, miközben Caroline megkönnyebbülten fújta ki a bent tartott levegőjét. „Csak" Klaus az, gondolta Caroline. Nos, ez a jövőben valószínűleg ellentmondásos kijelentés lett volna, de ebben az időben a fiatal férfi viszonylag ártalmatlan és kedves volt. Ráadásul vonzódtak egymáshoz, nem mintha ez megakadályozta volna azt, hogy erőszakosan viselkedjen, de Caroline hitt abban, hogy Klaus nem volt olyan agresszív és kegyetlen, mint a jövőben. Ha más nem, az hogy ennyire elpirult, árulkodó jel volt.

– Nem akartalak megzavarni, Caroline – hebegte Klaus, mire Caroline halványan elmosolyodott a férfi zavarán.

– Nem vártam társaságot – mondta játékosan csipkelődve Caroline – De nem haragszom – biztosította róla Klaust. Egyébként is inkább látlak téged itt, mint Mikaelt, gondolta, majd kirázta a hideg.