A fiú csendben figyelte Kagome mindenegyes mozdulatát. A lány görcsösen figyelte tankönyvét, próbálta még utoljára átnézni...baj sejtelme támadt.

-Nos, úgy döntöttem nem dolgozatot fogunk írni hanem valaki felelni fog. Így legalább Takarashi is látni fogja az elvárásaimat.- zengett a lány fülében a tanár minden egyes szava és a választása is..- Higurashi. Neked nem valami fényesek a jegyeid! Na gyere, próbálj meg javítani!- azzal becsukta az eddig fürkészett naplót és várakozóan Kagomera nézett. Az kilépett a pad mögül és a tanári asztal mellé lépett...

InuTeisho bámulattal és álmodozóan figyelte "barátját". Emlékek hada futott át a fejében...

--Visszaemlékezés--

InuYasha sírva futott át barátjához, hogy elújságolja neki a rossz hírt. Kagome kirohant a fiúhoz, mert már látta az ablakból hogy hozzá igyekszik.

-InuYasha! Mi a baj?- kérdezte aggódva

-Kagome-chan...én...szóval mi..elfogunk költözni!- kiabálta szomorúan és a lányra nézett, kinek szemeiben szintén gyűltek a sós könnyek...a lány magához ölelte barátját. Szorosan ölelték a másikat...nem akartak szabadulni a másiktól. Ebben a pillanatban senki és semmi nem tudta volna őket szét választani. Egy gyönyörű barátság volt az övék. Mindig számíthattak a másikra. A fiú a kislányt néha többnek érezte mint barát, de erről senkinek sem beszélt. Nem is kellett...hisz mindketten tudták ezt, csak nem foglalkoztak ezzel..még..

--Visszaemlékezés 2--

InuYasha már mindent becsomagolt. Apja nyugodtan pakolta össze a maradék eszközöket, míg édesanyja is készen állt az indulásra. A kisfiú gyorsan előkapott egy kis dobozkát és apjához lépett.

-Apu, még szeretnék utoljára elköszönni Kagome-chantól!

-Már rengetegszer köszöntetek! Szinte egész héten búcsúzkodtatok!- válaszolta ingerülten Inu No Taisho. Félre ne értsék, nem azért mert szigorúan nevelte volna fiát. Nem. Fenyegetést kapott...ez volt az oka a költözködésnek.

-Kérlek! Adni szeretnék még neki valamit!- kérlelte őt kis kutya szemekkel, amik nehezen, de meghatották apját.

-Na rendben, de siess, pár perc és indulunk!

A fiú kifutott a házból és gyorsan barátjához igyekezett. Mikor megérkezett becsöngetett a lakásba.

-Igen? Áh InuYasha! Szólok Kagomenak, rendben?- válaszolta kedvesen Mrs. Higurashi

-Köszönöm.

Kagome miután meghallotta anyja beszédét, lerohant az ajtóba és szó nélkül átölelte InuYashat.

-Kagome-chan. Szeretnék neked adni...valamit- azzal elővette a kisdobozkát

-Mi ez?- forgatta a kezeiben

-Csak nyisd ki!- a kislány eleget tett a kérésnek és kibontotta a csomagokat. Szemei felcsillantak. Egy apró medál volt amin két szív körvonalazódott ki. Kagome könnyes szemekkel puszit adott a fiú arcára, aki első alkalommal, de füle tövéig elvörösödött...

-Nagyon fogsz hiányozni!!

-Nekem is!- szipogta...

--Visszaemlékezés 3--

InuYasha kelletlenül és mogorván lépett apja irodájába. Dühös szemekkel figyelt a hátat fordító férfire.

-Látom megjöttél. Beszélnünk kell!

-Keh...hamár évek óta nem tetted meg..

-InuYasha! Kérlek! Fontosat kell mondanom a számodra! Ami megfogja változtatni az életedet!

-Hát mi nem változtatta eddig meg?- felelte dühösen. Inu No Taisho szembe fordult fiával, kinek szemeiben dühöt és keserűséget vélt észrevenni.

-Fiam... ugye Újhold első éjszakáján, te emberré változol?

-Igen...mert?

-Nos, mostantól végleg azzá válsz!- válaszolta higgadtan

-Heh jó vicc...MICSODA???- ocsúdott fel

-Teljesen ember leszel! Csak így tudlak megvédeni Naraku támadásaitól!

-Úgy hogy legyengítesz? Na így biztos nem lesz semmi bajom!! A francba is! Anya biztos nem engedné meg!- a férfi fájdalommal teli szemekkel nézett fiára, aki észrevette mennyire megbántotta apját- És még valamit akarsz változtatni?

-Igen...nevet változtatsz!

-Hogy mi?

-Naraku...

-Elegem van belőle! Mégis mi a fenének keres engem az a démon fajzat??

-Tudod te azt! Az ékkő kell neki amit én birtoklok! A Szent ékkövet felhasználom, hogy te emberré válj és ezáltal el fog tűnni a világból!

-És ehhez én kellek mi?

-Nem, te ezáltal biztonságban leszel! Ja és iskolába fogsz menni!

-Hát ez jó..nekem ez sok!- a fiú dühösen kilépett a szobából. Azt már nem hallotta, amit apja mondott később..."Csak érted teszem.."

--Visszaemlékezés 4--

A 16 éves fiú immár fekete hajjal és sötét kék szemekkel lépdelt az utcán. Sokan megnézték, az átváltozott srácot, aki mit sem törődve a kíváncsi szemekkel az egyik fára vetette magát és ott figyelte az eseményeket. Ekkor valaki szólítgatta a fa alól.

-InuYasha..mit keresel itt?

-InuTeisho..

-MI?

-Így hívnak..apám megváltoztatta a nevemet...

-De miért?

-Kikyou, hosszú lenne ezt elmondani. De a lényeg hogy újból elköltözünk.

-Micsoda? El mész tőlem...?

-Mi? Hisz sosem voltunk együtt!!

-De barátok voltunk! A Legjobbak!

-Hát...sajnálom..de..nem...nekem csak egy barátom van..illetve volt..

-Az a lány..az a...Kag..Kagura??

-Kagome.."Mindig is ő lesz az egyetlen barátom"

--Visszaemlékezések vége--

-Rendben, helyre mehetsz..- Kagome nagyot sóhajtott. Végre 4-re felelt így örömmel ült le a székére, majd kedvesen az új fiúra mosolygott. Ő csak "egy jó voltál" nézést küldött felé.

----

Kagome a fiúval együtt sétált végig a suli folyosóján. Haza felé igyekeztek. Mivel a fiú közel lakott barátjához, együtt mentek. Mivel InuTeisho nem hallotta még a lány teljes nevét, most rávette magát, hogy megkérdezze és megbizonyosodjon, valóban ő e az...

-És mondd, csak mi a keresztneved?

-Kagome.- "Ő az"

-Szép név. És örülsz a törinek?

-Hogy örülök e? Végre nem állok bukásra! Haladás!- mosolygott és belebokszolt a levegőbe.

Miután hazaértek, leszálltak a buszról és mindketten elindultak az otthonuk felé...

InuTeisho fáradtan dobta le magát a nappaliban levő kanapéra. Pihenésének egy szúrás vetett véget. Nyakára csapott, ahonnan Myouga a bolha kandikált ki.

-Áh, úrfi! Milyen volt a napod?

-Hogy milyen? El se fogod hinni! Találkoztam Kagomeval! Egy osztályba járunk!! És még mindig ugyanaz a cserfes lány...akit megismertem annak idején! És ő segít beilleszkedni!! Mesés!

-De ugye nem árultad el a kilétedet?!- lépett be Inu No Taisho

-Szia apa...nem természetesen nem!- felelte gúnyosan. Eddig nagyon jó kedve volt de ő elérte, hogy most újból keserűen érezze magát

-Fiam, kérlek ne csináld ezt! Látod, hogy újból találkoztál azzal a kislánnyal! De te nem mondhatod meg neki ki is vagy valójában! Még nem!

-Tehát, valamikor megtudhatja?

-Nem tudom...