52. fejezet: Piton története

Fawn otthon szoros öleléssel köszöntötte a testvérpárt. Arról, ami történt, mindent tudott már Pitontól, így nem kérdezett. A változásoknak következményei lesznek, ezzel mindhárman tisztában voltak, de most egyedül arra igyekeztek koncentrálni, hogy elérkezett újra a nyári szünet, ismét együtt lesz az egész család és mi mindennel mulathatják az időt: hiszen Severus nagykorú, szabadon varázsolhat és pár nap múlva, ha leteszi a vizsgát, hoppanálhat!

Korán aludtak el mind, így akár ezért, akár a történtek miatt kelhetett Raven hajnali négy órakor teljesen éberen. Nem volt kedve az ágyában megvárni, míg reggel lesz, úgyhogy csendben felöltözött, készített magának kakaót alaposan telenyomva tejszínhabbal, és letelepedett az egybenyitott étkező-konyha-nappaliból nyíló erkélyen, ami a hátsó kertre nézett. Italát szürcsölgetve nézte a napfelkeltét a nyugágyon ülve.

Kész vicc… minden évben van valami tragikus esemény. Olyan lett a Roxfort, mint egy rossz dráma, komolyan… - sóhajtott.

Majdnem az egész bögre kakaót megitta már, mikor Severus kilépett az erkélyre.

- Jó reggelt – köszönt a lánynak.

- Szia – fordult felé Raven.

- Kakaót iszol? Várj, hozok én is.

- Ha arra mész, hoznál akkor már nekem még egyet? – nyújtotta felé a bögrét Raven.

Pár perc múltán a bent a házban hatalmas csörömpölés támadt, meg valami gép hangja. Raven a résnyire nyitva hagyott ajtón át leskelődött, és innen látta Fawnt a lépcső tetején hosszú, halványrózsaszín hálóköntösben.

- Gyerekek, mit csináltok ti ilyen korán?

- Severus, ugye tudod, hogy már varázsolhatsz? – szólt Raven bátyjának a konyhába.

- JATÉNYLEG! – kiáltott fel az említett, mintha még tudatában sem lett volna ennek, azonban a következő pillanatban még nagyobb csörömpölés lett. - Kakaót, mami, csak hát… - válaszolt Fawnnak Severus – jó, a tányért összeragasztottam, csak a manőver nem volt túl szerencsés.

A fiú kis időn belül visszatért az erkélyre az italokkal, némileg ziláltabban, majd ő is leült a másik nyugágyra, és csendben figyelték húgával a lassan teljesen kivilágosodó eget.

- Az a bagoly felénk tart? – szólalt meg Severus. Raven arra nézett, amerre ő, és már látta is a közeledő madarat.

- Azt hiszem…

A fekete tollú bagoly leszállt Raven előtt az erkély kerítésére, és lábát nyújtotta. A lány előrehajolt és nagy nehezen sikerült leoldania a pergamentekercset róla; nagyon ügyetlenül kötötte a csomót a feladó.

- Ki írta? – kérdezte Severus.

- Mindjárt nézem – felelte Raven, és kibontotta a tekercset. Nem volt név sehol, de amint ki tudta olvasni a kapkodva írt betűket, azonnal rájött, ki küldte.

Eszedbe se jusson szólni bárkinek is! A válaszodban meg kell esküdnöd, hogy nem szólsz! Ha bárkitől, akár egy ismeretlentől visszahallom, amit olvastál, átkot fogok neked küldeni, amiből még Piton sem tud kigyógyítani!

A bagoly erősen belecsípett Raven karjába.

- Aú! – szisszent fel a lány. – Jó, megyek már. Mindjárt jövök, Sev.

Bement a szobájába, előkotort egy pennát, és ezt írta a pergamen hátoldalára:

Nyugodjál már le, Malfoy. Mondtam, hogy nem szólok. Az átkokkal viszont a helyedben vigyáznék.

Visszatért az erkélyre, visszakötötte a tekercset a bagoly lábára, a madár pedig nyomban útnak is indult.

- Mi van most Kecske Tónival? – fordult a lány a bátyjához.

- Ó, nem tudom – felelte Severus. – Már biztos valaki mást látogat. Miért?

- Mert szerintem Malfoyt látogatja.

Raven elmesélte, honnan sejti mindezt. Severusnak egyre lejjebb és lejjebb esett az álla, ezzel párhuzamosan a szája annál is szélesebb mosolyra húzódott.

- Asztaaa! Ez annyira szuper lenne! Írok is Dracónak!

- Várj – állította meg Raven. – Most küldtem el neki a levelet, hogy nem szólok. Be tudnád úgy állítani, mintha te magad jöttél volna rá? Azt akarom, hogy Malfoy szégyenkezve rohanjon, valahányszor meglát – vigyorgott.

- Nahát, Raven, milyen váratlan ez tőled… de bátyádhoz méltó ötlet! Akkor amint találkozunk, meg is indulhat a legújabb akció…

- Alig várom – nevetett a lány. Ekkor visszatért Malfoy baglya egy újabb levéllel, amiben ez állt:

Most fenyegetsz engem, Frey? Én inkább ezzel vigyáznék.

Raven sietett is válaszolni, de több időbe telt a tervezettnél, mert folyton elnevette magát. Roppant szórakoztatónak találta, mennyire másképp írt Draco most, mint ahogy legtöbbször beszélni szokott.

Először is te fenyegettél, miközben már elsőre megígértem, hogy nem szólok. Másodszor meg kötve hiszem, hogy olyan átkot tudna bármelyik ismerősöd, amit a nagybátyám nem ismerne fel és nem tudná az ellenszerét. Reggelizz inkább, biztos szoktatok ti is…

A testvérpár az erkélyen töltötte az időt egészen addig, amíg Fawn nem szólt, hogy kész a reggeli. Ekkorra már Piton is megérkezett, és csatlakozott hozzájuk. A család csendben evett, ami igen szokatlan volt náluk, legalábbis Severus részéről, de most ő is a fejleményekre volt kíváncsi. Mikor végeztek, a fiú pálcaintésére a maradékok elpakolták magukat a hűtőben, a tányérok, evőeszközök és poharak pedig berepültek a mosogatóba, hogy tisztítani kezdjék magukat. Raven és Fawn ámuldoztak ezen egy sort (és nem kicsit könnyebbültek meg, hogy minden ép maradt), majd mind Pitonra figyeltek.

- Míg ti kint voltatok, megbeszéltem mindent Fawnnal – kezdett bele Piton. – Ő beleegyezett és vállalta az összes kockázatot, mert bízik bennetek. Ti dönthettek úgy, hogy nem vállaljátok. A helyzet jelenleg az, hogy már semmi sem biztonságos. Egyetlen megoldással sem tudom garantálni egyikünk biztonságát sem. De ha úgy döntötök, nem akartok belekeveredni mindebbe, akkor mindent megteszek, hogy a lehető legbiztonságosabb helyre kerüljetek.

- A… visszatérésről van szó, igaz? – kérdezte Raven.

- Igen – bólintott Piton. – Ami most elhangzik, azt soha, semmilyen körülmények között nem mondhatjátok el senkinek. Feladatot kaptam Dumbledore-tól. Később azt is elárulom, miért éppen én. A történtek miatt most újra kell szervezni a Főnix Rendje nevű társaságot, ami a Sötét Nagyúr és a halálfalók ellen állt össze még a bukása előtt – ennek a társaságnak vagyok én is tagja. Ha velem tartotok, akkor a terv az, hogy kiképzést kaptok tőlem legilimenciából és okklumenciából, majd beköltöztök a főhadiszállásra. Fawn egy messzebbi városba megy, és egy barátjánál fog lakni. Erre azért van szükség, mert hármunk nem csak a Főnix Rendjéhez, hanem a halálfalókhoz is fog tartozni.

Piton kihagyta ugyan, miért lett az, ami, de nagyvonalakban elmesélte, hogyan került kapcsolatba a halálfalókkal annak idején, és hogyan állt át Dumbledore oldalára később.

- Ha beleegyeztek, a segédeim lesztek, és amikor úgy adódik, kisebb feladatokat fogok nektek adni. A Sötét Jegyet valószínűleg nem fogjátok megkapni, de a halálfalók tudni fogják, kik vagytok. Nem kell elmondanom, mivel jár mindez. Gondoljátok meg jól. Nem tartoztok sem nekem, sem másnak azzal, hogy kockáztatjátok az életeteket. Azért mondom el ezt nektek, mert már majdnem felnőttek vagytok, jogotokban áll dönteni erről. Ha azt mondjátok, nem vállaljátok, akkor is megtartom nektek a kiképzést, majd pedig emlékmódosítást hajtok végre rajtatok. Arra is szükség lesz, hogy egy külföldi iskolába iratkozzatok át. Ha elkövetnék egy hibát, nem engedhetem meg, hogy a rokonaimból szedjenek ki információkat. Fawnra való tekintettel valószínűleg ha élve meg is úsznátok a dolgot, ép ésszel biztos nem. Olyan opció pedig nincs, hogy csak a Főnix Rendjéhez csatlakoztok: akkor is ugyanitt tartanánk, ráadásul mivel még csak Severus nagykorú és nincs tapasztalata neki sem a Rend ügyeiben, csupán pártfogoltak lehetnétek, azt pedig most nem engedhetjük meg magunknak.

A professzor nem szólt többet. Raven az asztalt bámulta, majd lassan a lesütött szemű Severusra pillantott. A fiú hirtelen felemelte a fejét.

- Per bá'… - kezdte elhaló hangon – ez… ez… annyira gyönyörű! – kiáltott fel, és törölgetni kezdte a szemét. Fawn és Raven aztán végképp nem erre számított, Piton arcáról szokás szerint nem voltak leolvashatók érzelmek, de nem kizárt, hogy ő sem. – Annyira… annyira önfeláldozó vagy! Úgy megölelgetnélek!

- Lehetőség szerint ne tedd.

- Én veled tartok, Per bá'! – nézett nagybátyjára elszántan Severus. – Vállalok mindent! Együtt legyőzzük azt a bitangot!

- Természetesen én is jövök – szólt Raven. – Kémkedésben úgyis ki akartam már próbálni magam. Szerintem menne.

- Szerintem tisztában vagytok vele, de most úgy érzem, meg kell bizonyosodnom: ugye tudjátok, hogy ez nem játék? – kérdezte Piton.

- Hát persze, Per bá'! – bólogatott hevesen Severus. – Végül is, csak két végkimenetel lehetséges. Ha segíthetek, hogy a nekünk kedvező legyen, akkor mindenre hajlandó vagyok. Azt akarom, hogy a világ nevetéssel legyen tele! – tárta szét a karját. – Te is, Raven?

- Az igazán csodálatos lenne – nevetett a lány.

- Kissé elvesztettük a téma komolyságát – sóhajtott Piton.

- Dehogy, Per bá'! Teljesen komoly vagyok. Mint amennyire biztos, hogy Kecske Tóni járt az álmaimban. Akkor már tartasz elég felelősségteljesnek? Mikor kezdjük a kiképzést?

- De mama… - szólt Raven. – Ez neked biztos… nem baj?

- Én lennék a legboldogabb, ha mind biztonságban elrejtőzhetnénk – felelte Fawn. – Mikor megtudtam Perselus leveléből, mi történt az iskolában, rögtön arra gondoltam, hogy ennyi minden után ne menjetek többet a Roxfortba. Három éve ez a feketemágus bejutott az iskolába, utána mugli származásúakat dermesztettek kővé, majd pedig egy tömeggyilkos tört be oda… és most új erőre kapott ez a varázsló, aki közvetetten ugyan, de oka három szerettünk halálának. Tudom, hogy azt mondják, a Roxfort a legbiztonságosabb hely, ahova varázsló mehet, de ezek után… ne haragudjatok, ha elvesztettem ebben a hitemet. Ugyanakkor… a helyetekben én is csatlakoznék, ha tudnék, hiszen nem tudnám elviselni annak gondolatát, hogy az olyanok, akik Ana, Daniel és a férjem halálát okozták, szabadon mászkálhatnak majd egyszer az országban. Mindent megtennék, amit lehet, hogy ezt megakadályozzam. És ismerem a képességeiteket, tudom, mire vagytok képesek. Perselus jól mondta, nagyon sokat segíthettek. Tudom, mennyi a kockázat. Nektek viszont most már több jogotok van dönteni erről, mint nekem. És nem tartalak vissza titeket, mert a helyetekben épp ugyanígy döntenék.

- Én döntöttem! – pattant fel Severus. – Véglegesen.

- Én is – emelte fel a kezét Raven.

- Akkor tartsatok velem – mondta Piton. – Most átmegyünk hozzám, és elkezdjük az okklumenciát.