A fájdalom lassan szinte teljesen alábbhagyott, de a kezét mégis a hasán tartotta, mintha attól félne, ha elengedné, újra kezdődne az egész. Pedig nem így történt volna, tudta jól.

Nem tudta pontosan, merre volt Lan Zhan, igyekezett abba az irányba tartani, amerre látta őket eltűnni a rengetegben. Meggyorsította a lépteit és hosszabb időre lehunyta a szemét séta közben, hátha meghall néhány árulkodó hangot vagy megérzi a démoni energiát. Nem mert kiáltani Lan Zhan után.

Sietve haladt, bár az volt az érzése, hogy körbe-körbe megy. Összevont szemöldökkel fürkészte a bokrokat és a fák lombjait is, de minden csendes maradt.

- Lan Zhan… hol a fenében vagy… - sziszegte ahogy megtorpant és körbenézett. Nem akart arra gondolni, hogy a kultivátorok csapdába csalhatták és megölhették őt. Az ő Lan Zhanját senki nem bánthatta… érinthetetlen volt és erősebb a legtöbb kultivátornál.

Az egyik faág megrezzent, Wei Wuxian pedig megtorpant és felnézett. Nem kellett sokáig meresztenie a szemét, hogy észrevegye a démoni kultivátort, aki nemrég rátámadott. Elengedte a hasát és összefonta maga előtt a karjait.

- Ki vele, mit akarsz? – sóhajtotta Wei Wuxian – Az előbb olyan forrófejűn ránk támadtatok, pedig a Gusu Lan klán köztudottan jobban szereti a békés megoldásokat…

A démoni kultivátor egy faágon guggolt, maszkos arca nem árulhatott el semmit Wei Wuxiannak. Durcás mosolyra húzta a száját és a szemét forgatva elfordult. Hallotta, hogy a másik kultivátor a fán előhúzza a kardját.

- Ó? Rájöttél hát, hogy ellenem hiába használsz démoni energiát? De mondd csak, miért is választottál ilyen veszélyes utat? A nevedet sem értettem.

A másik előreszegezte a kardját és szó nélkül felé ugrott. Wei Wuxian könnyedén kitért, tekintete a kard fehér pengéjére villant.

- Szép kard… mi a neve? – kérdezte, de válasz helyett csak felé suhintottak. Még időben elhajolt és hátrébb ugrált a támadójától – Nem vagy valami beszédes… milyen remekül kijönnél az én Hanguang Junommal~ imádja a démoni kultivátorokat – itt vigyorogva magára mutatott – és beszélni se szeret igazán.

A démoni kultivátor újból lesújtott volna, de amint meghallotta Wei Wuxian beszédének második felét, ledermedt és bár a kardját nem engedte le, csak meredt Wei Wuxianra.

- Te… - ez volt az első dolog, amit rekedt hangján mondott – te vagy a Yiling Pátriárka, Wei Wuxian?!

Wei Wuxian elégedett vigyorra húzta a száját. Tehát még soha nem találkozott ezzel az emberrel… hiszen akkor tudná, hogy ki ő. Ebből az következett, hogy ez a csoport nem rá vadászott. De ha nem a Yiling Pátriárka volt a célpont Gusuban, akkor ki vagy mi? Hamarosan ki fogja szedni belőle. Már, ha nem szállt az inába a kultivátor bátorsága.

Wei Wuxian vigyora épp elég volt ahhoz, hogy egy igenlő válasznak vegye. A kard megremegett a kezében, Wei Wuxian pedig óvatosan letépett egy levelet a mellette lévő bokorról, majd az ujjai között kezdte forgatni, hogy megbűvölje. Hallotta, ahogy a kultivátor a fogait csikorgatja.

- Na és ha te vagy a Yiling Pátriárka! Az erőd már nem a régi!

- Hm – Wei Wuxian gúnyos mosolyra húzta a száját. Való igaz volt, és próbált is minél kevesebbszer démoni kultivációhoz folyamodni, főleg Lan Zhan miatt. A gyerekért képes volt azért kirúgni a hámból.

- Ne hidd, hogy egy név megrémíthet – folytatta rekedtes hangján, kardját megint előreszegezte és nekirontott Wei Wuxiannak. Amaz kitért és a férfi vállára tette a levelet, aminek alapesetben meg kellett volna idéznie egy szellemet, ami leszorítja a földre. Ám most a levél elporladt a férfi ruháján, Wei Wuxian pedig fájdalmas kiáltással rántotta vissza a kezét.

A férfi megpördült és újból szúrt, de a másiknak még sikerült idejében arrébb táncolnia. Leginkább a védekezésre összpontosított, fájó kezének csuklóját a másik kezében tartotta. Mégis miből van a ruhája? Elporladt a megidéző-levél, és még a keze is megsérült…

Hátrapillantott a válla felett, majd felugrott az egyik magasabb ágra egy fán. A férfi már készült volna utána ugrani, de Wei Wuxian felemelte az ép kezét.

- Állj meg! Nem is beszélhetünk rendesen?

A maszkos arc felbámult rá, egy pillanatig mintha habozott is volna, de aztán szó nélkül újra nekiiramodott. Wei Wuxian kihúzta az övébe tűzött Chenqinget és hárította a kardcsapást, ezúttal nem tért ki.

A támadójára nézett, a jobb keze még mindig lüktetett a fájdalomtól. Kezdte megunni ezt a harcot. Ha csak néhány zombit elő tudna hívni a fuvolaszóval…

Hátraugrott, le a földről, majd tett még néhány lépést hátra. Chenqing még mindig a kezében volt, összetette a kezeit és behunyta a szemét. Sötét energia áramlott a földből, majd Wei Wuxian körül szállt fel. Nem tűnt túl agresszívnek, de a démoni kultivátor távolabb maradt, figyelt és készen állt mind a támadásra, mind a védekezésre.

- Te akartad…! Amiért bántani akartad Hanguang Jun gyermekét! – mondta vészjóslón, ahogy kinyitotta a szemeit, tekintete csak úgy villogott.

Kinyújtotta a karját, tenyérrel a kultivátor felé, a démoni energia pedig szélsebesen követte a neki megszabott utat, hogy móresre tanítsa. Erre már nem került sor. Mielőtt az energia még elérte volna a kultivátort, az kihúzott egy teleport-talizmánt a ruhája ujjából és egy pillanat alatt köddé vált.

Wei Wuxian felhorkant és idegesen szétszórta maga körül a démoni energiát. Meglógott az a…

Megszédült és kénytelen volt az egyik fának támaszkodni és kifújnia a levegőt. Nem is vette észre, miben fáradt el ennyire… talán már rég nem idézett ekkora mennyiségű sötét energiát maga köré. Mély lélegzetet vett és megdörzsölte a hasát. Semmi baj, semmi baj – ezt mantrázta magában és remélte, hogy tényleg így van.

Felnézett az égre a fák lombjain túlra és azt vette észre, hogy nem lát teljesen élesen. Gyorsan becsukta a szemét, hogy abbamaradjon a szédülés, és szabad tenyerébe temette az arcát. Ennyire kimerült ennyitől…? Különös… talán a gyerek tehet róla…

Amikor újra kinyitotta a szemét, Lan Zhan éppen a földre érkezett előtte. Homályos látásával úgy tűnt fehér ruhájában, mintha egy isten szállt volna alá a mennyekből. Lan Zhan eltette a kardját és azonnal előtte termett. Egyik kezével megérintette az arcát, a másikkal pedig megfogta Wei Wuxian karját.

- Wei Ying! – szólította meg, mintha óvatosan meg is rázta volna.

- Jól vagyok… esküszöm… - mondta halk és bizonytalan hangon Wei Wuxian – csak fáradt… de nem sérültem meg…

Lan Zhan kétkedőn végignézett rajta, aztán elhúzta a kezét a hasáról és felhúzta Wei Wuxian ruháját. Nem volt vér sehol, így hát megkönnyebbülten felsóhajtott és most a másik kezét húzta el az arcáról.

- Wei Ying, nézz rám – kérte, Wei Wuxian pedig teljesítette a kérését. A tekintete távolinak tűnt és nem ragyogott úgy, ahogy Lan Zhan megszokta.

- Csak elfáradtam… eltűnt, Lan Zhan… teleport-talizmánt használt… - mondta és érezte ahogy elgyengülnek a lábai. Lan Zhan a karjai alá nyúlt és lassan leereszkedett vele a földre. Wei Wuxian az ölébe feküdt és fáradt mosollyal megfogta a kezét. Most már jobban érezte magát egy kicsivel, hogy Lan Zhan itt volt mellette.

- Démoni energiával támadt rád? – kérdezte Lan Zhan, fél kezével az arcát simogatta.

- Igen, de elintéztem, egy csepp felesleges démoni energia sincs bennem – mondta és halványan elmosolyodott. Még csak nem is hazudott – És a másik négy kultivátor?

Lan Zhan habozott egy pár pillanatig, majd kisöpört néhány tincset az arcából.

- Ők is eltűntek. Egyik a másik után.

Wei Wuxian bólintott, fél keze akaratlanul is a hasára vándorolt és ujjai rázáródtak a ruhája anyagára. Észrevette, hogy Lan Zhan fehér ruhája néhol vörössé változott a vértől. Összevonta a szemöldökét és Lan Zhan arcára nézett, aki követte a tekintetét a véres karjára.

- Nem az én vérem – mondta mindenféle sietség nélkül, miközben tovább simogatta Wei Wuxian arcát.

- Tehát elveszítettük őket – sóhajtott fel Wei Wuxian csalódottan – de valamit azért mégiscsak megtudtam. Sikerült szólásra bírnom a démoni kultivátort, aki rám támadott.

- Hogyan? – kérdezte Lan Zhan, szemeiben érdeklődés csillant.

- Elég volt hozzá pár szó a nagy és erős Hanguang Junomról – kuncogott ahogy megbökte a férfi mellkasát, majd a kezét visszaejtette a hasára -na meg a Yiling Pátriárkáról. Nem ismert fel.

- Tehát nem te vagy a célpontjuk – vonta le a következtetést Lan Zhan és megkönnyebbülten kifújta a levegőt.

Wei Wuxian elmosolyodott és óvatosan megsimogatta a hasát. Hallod? Nem vagyunk veszélyben. Bár apa így-is úgy-is megvéd minket, ne aggódj.

Lan Zhan elengedte az arcát és végignézett rajta. Tekintete egy pillanatra megállapodott Wei Wuxian hasán lévő kezén és a társa szinte látta rajta a tűnődést, hogy vajon tényleg minden rendben-e és nem sérült-e meg tényleg komolyan.

- Lan Zhan ~ édes jó Lan Zhanom~ - szólongatta mosolyogva, elvette a kezét a hasáról és a földre rakta, hogy megtámaszkodjon és lassan felüljön – Mihez kezdünk most?

Lan Zhan végre a szemébe nézett és úgy tűnt, elgondolkodott.

- Sokat nem tehetünk – mondta végül – átkutathatnánk a környéket, de nem valószínű, hogy a közelben vannak, ha már teleport-talizmánt használtak.

- Akkor visszamegyünk Felhőzugba? – biggyesztette le az ajkait csalódottan Wei Wuxian.

- Mást nem nagyon tehetünk – felelte Lan Zhan és megcirógatta Wei Wuxian csuklóját a hüvelykujjával, mintha vigasztalni akarta volna – tudsz járni?

Wei Wuxian ezúttal tényleg nem gondolt bele, hogy csak azért mondjon nemet, hogy ne kelljen sétálnia. Megrázta a fejét, Lan Zhan pedig óvatosan felvette és lassú tempóban sétált vissza az erdőn keresztülvezető út felé, amiről letértek. Nagyon figyelt rá, hogy minél kényelmesebb legyen Wei Wuxiannak a hátán, akit most pont nem az kötött le, hogy mennyire simán haladtak.

Most, hogy a kultivátoroknak sikerült elmenekülniük, nem is álmodhatott róla, hogy elmennek kettesben hónapokon át tartó utazásra. Talán, ha elmondaná Lan Zhannak, hogy gyermekük lesz… nem, akkor még inkább maradni akarna a nyugalomban, mert ő csak a legjobbat akarja a terhes kis kultiváló partnerének. Na de azt meg Wei Wuxian nem bírta volna ki, ha a következő hónapokat abban a felhők közötti rémálomban tölti… biztos volt benne, hogy Lan Zhan még azt se engedte volna, hogy Felhőzug határain kívülre tegye a lábát, vagy ne adj isten lemerészkedjen a városba…

Felsóhajtott. Ez a gyerek a születése utáni első héten meg fog ott halni az unalomtól.