Miközben egyre fokozódott a hangulat az iskola előtt, két diák egy egészen más úton járt. Alex ugyanis nem látta az utcán legjobb barátját Zach-et, aki ebben a félévben teljesen kifordult magából. Volt oka rá, hiszen bűntudat gyötörte Bryce halála miatt. Kegyetlenül megverte bosszúból, amiért a fiú tönkretette a sportolói esélyeit. Habár nem ebbe halt bele, de ha nem megy utána, akkor Bryce talán még mindig élne. Nehéz egy ilyen terhet cipelni. Tudta ezt Alex is, aki korábban öngyilkos próbált lenni szintén egy olyan tette és annak következményei miatt, amiket nem tudott feldolgozni. Így igyekezett Zach-re figyelni, nehogy valami őrültséget tegyen.

Meg is találta a suli folyosóján, ahogy teljesen más irányba tartott, mint a többiek. Megkérdezte tőle, hogy mégis mit csinál és miután csak egy vállrándítást kapott válaszul, hozzátette, hogy nem unja-e már ezt a bunkó viselkedést.

Mire Zach visszakérdezett: „És te nem fáradtál bele, hogy mindig azt tedd, ami helyes? Nem unod, hogy állandóan félsz?"

„De" - jött a válasz, rövid gondolkodás után.

Zach elmosolyodott és azt súgta barátja fülébe: „Akkor menjünk hangoskodni! De rohadt jól csináljuk!" Ezzel a lendülettel elindultak az irodákhoz vezető hátsó bejárat felé.

Eközben egyre hangosabban hallatszott a tömeg kiáltása és fő rigmusa a „Hej, hej! Hej hó, sulizsaru takarodj!" miközben a srácok kiütötték a hátsó ajtó ablakát egy baseball ütővel. Megláttak egy rendőrautót, így nem volt idő több felesleges feszültséglevezetésre, egy jól irányzott lendítéssel Zach betörte az ajtót és már bent is voltak az épületben.

Mit sem sejtettek abból, hogy mi folyik az utcán. Clay és Jess az igazgatóval tárgyaltak. Nem akarnak semmit a korábban bevezetett újításokból (kamerák, fémdetektorok, sulirendőrség, gyakorlatok), amik állítólag az ő érdekeiket szolgálják, de láthattuk mi lett az eredménye. Jobban félnek, mint előtte. Vissza akarják kapni a korábbi, normális iskolájukat. Ám a dolgok elfajulnak, amikor megérkezik a rendőrség oszlatni, erőszakot alkalmazva.

Alex-ék eközben az irodában törnek-zúznak, majd barikádot építenek asztalokból, nyomtatóból és székekből, hiszen tudják, hogy a korábban általuk látott rendőrök őket keresik és előbb-utóbb rájuk találnak. A fiúk mikor meglátják az egyik zsarut az ajtó felé közeledni, az asztalok mögé ugranak és szerencséjükre nem vette észre őket, tovább állt.

Zach Alex vetődését látva elmosolyodik és a száját közben akaratlanul is az alábbi mondat hagyja el: „Jobbak a reflexeid, mint Winstonnak." Alex egy pillanatra ledermed, ahogy volt fiúja nevét hallotta.

„Ezt, hogy érted? Miről beszélsz?" - kérdezi értetlenkedve, kikerekedett szemekkel.

„Basszus" - feleli Zach, „ezt lehet nem kellett volna."

„Mi a franc van, nyögd már ki!" - erősködött Alex.

Zach elgondolkodott kicsit, de aztán úgy volt vele, hogy ha már így alakult, akkor megpróbálja tisztázni a dolgokat.

„Alex, kérdezhetek valamit? De őszintén válaszolj!" – nézett sokatmondóan barátja szemébe.

„A fenébe Zach, bökd már ki!" - utasította Alex egyre idegesebben.

„Még mindig szereted Winstont?"

„Hogy jön ez most ide?" - kérdezte, közben szúrós szemmel fejezte ki nemtetszését.

„Csak válaszolj!"

„Nem." - szólt hosszú szünet után a nem túl őszinte válasz.

„Alex, megkértelek, hogy ne hazudj!" - hunyorgott rá Zach a barátjára. Elég ideje voltak már jóban ahhoz, hogy kiismerje a viselkedését. Többek között azt is, hogy mikor titkol valamit.

„Nem lenne szabad, de..." - kezdte volna a magyarázkodást Alex, ám barátja közbevágott.

„Annyira tudtam!" - kiáltott diadalittasan Zach mindkét kezét felemelve, ezzel is megerősítve, hogy ő ezt bizony megérezte.

„De még mindig nem értem, hogy jön ez most ide?"

„Oké, elmesélem, de hallgass végig és ne szólj közbe!"

Alex kíváncsian várta, mit akar neki mondani, ezért csak helyeslően bólogatott. Ezzel is jelezve, hogy nem fogja félbeszakítani a mondanivalóját.

„Amikor az a lövöldözés volt a suliban, aminek csak a végén tudtuk meg, hogy gyakorlat volt, egy teremben rekedtem Winstonnal. Beszélgettünk. Rólad. Tudod, azt hittem, csak a kémkedés miatt közeledett hozzád."

Ezek rossz emléket ébresztettek Alexben. Zach látta rajta, mennyire bántja a dolog, de ha már belekezdett, muszály volt folytatnia.

„Megkérdeztem tőle, hogy ha tényleg nem csak szórakozott veled, akkor mondja meg, mit szeretett benned a legjobban? És tudod mit felelt?"

Alex nem mondott semmit, ahogy ígérte, csak igyekezett erősnek látszani, de valójában félt attól, mi lehetett Winston válasza erre a kérdésre.

„Azt mondta, hogy életében nem találkozott ilyen kedves emberrel!"

Közben tekintetével a másik fiút kémlelte, hogy fog reagálni a hallottakra. Alex hatalmasat sóhajtott és az arcán egyszerre meghatottság és bánat tükröződött.

„Azt hittük, hogy meg fogunk halni. Be voltunk szarva mindketten. Megígértük egymásnak, hogy ha valami lenne a másikunkkal, akkor teljesítjük a kérését."

Továbbra is kémlelte Alex arcvonásait, de látta, hogy sejtése sincs, hova akar kilyukadni.

„Winston ezt ígértette meg velem: Figyelj, ha meghalnék, de te túléled, átadnál egy üzenetet neki? Alexnek? Elmondanád, hogy ő az első fiú, akit igazán szerettem?!"

Alex nem bírta tovább, reszketett és könnycseppek gördültek le az arcán. Winston még mindig szeret? Tette fel magában a kérdést. Zach talán nem számított ennyire erős reakcióra, habár érezte, hogy barátja csak azért szakított Winstonnal, mert megtudta, hogy a fiú együtt volt Montyval, amikor Bryce meghalt. Ő volt az alibije arra az éjszakára. Biztos volt benne, hogy a fiú attól félt, ha közelebb engedi magához, akkor azzal árt a barátainak, akik bemártották Montyt. Helyette...

Zach hagyta, hogy Alex megeméssze a hallottakat. Eltelt néhány hosszú pillanat, mire végre megszólalt.

„Tudod, én mindig azt akartam, hogy te boldog légy. Amikor vele beszéltem, egy olyan embert láttam, aki megtört és aki még mindig őszintén szeret téged, úgy, ahogy megérdemled. Basszus, hiszen a halála előtt is rád gondolt! Neked üzent! A reakciódból pedig látom, hogy te sem tudtad elfelejteni. Úgyhogy tudod mit? Örülök, hogy kicsúszott a számon a neve és hogy elmondtam neked az igazat. Alex, mindazok után, amiken keresztül mentetek, megérdemlitek, hogy boldogok legyetek! Együtt."

Ekkor valaki dörömbölt az elbarikádozott ajtón. A rendőrök voltak azok. Zach megragadta Alex karját és mélyen a szemébe nézve azt mondta: „Menj, keresd meg Winstont! Én feltartóztatom ezeket."

Alex látta barátja szemében az eltökéltséget. Felállt és kimászott az ablakon. Eközben Zach a barikádnak feszült és próbálta tartani, amíg lehetett. Amikor Alex már elég messze járhatott, ő is elrohant az ablak irányába és sikerült meglépnie a zsaruk elől.

/Remélem tetszett ez a fejezet! Ha így van, kérlek szavazzatok és írjátok meg véleményeiteket! Itt volt az a kihagyott lehetőség, amit szerettem volna látni a sorozatban, mert úgy érzem ha Zach elmondja Alexnek, amit Winston üzent, az tényleg megváltoztathatott volna mindent. A következő résben megtudjuk, hogy ennek milyen következményei lesznek./