Menj, keresd meg Winstont! visszhangoztak Alex fülében barátja szavai. Futott amilyen gyorsan csak tudott, közben a szíve majd kiugrott a helyéről. Nem tudta még, hogy mit fog mondani Winstonnak, ha meglátja, csak azt tudta, hogy meg kell találnia. Mielőbb.

Amikor az iskola bejáratához ért, megtorpant. Nem volt felkészülve arra a látványra, ami ott fogadta. A diákok és a rendőrök egymásnak feszülve küzdöttek. Sokakat épp elvezettek, könyvek, füzetek, táskák repültek, mindent próbáltak felhasználni a gyerekek. Amikor kifogytak a munícióból, saját testükkel próbálták áttörni a kordont és ellenállni az oszlatásnak.

Ebbe a zűrzavarba érkezett meg Alex, aki a kezdeti sokkból felocsúdva elkezdte kémlelni a tömeget. Beletelt egy kis időbe, míg megtalálta, akit keresett.

Winstonnak nem volt kenyere az erőszak, igyekezett ezeket a helyzeteket nagy ívben elkerülni. Amikor Alex meglátta, épp Estelat (Monty húgát) segítette fel a földről. A lány homloka vérzett, Winston egy zsebkendőt nyújtott át neki, amikor meghallotta Alex hangját.

Először azt hitte hallucinál. A szakításuk óta nem is beszéltek. Mindennél jobban fájt neki, hogy Alex nem is adott rá magyarázatot. Habár tudta, hogy a Bryce valódi gyilkosa utáni keresés volt az, mert biztos volt benne, hogy Alex barátai közül tette valaki és így akarta megvédeni a titkukat.

Azonban egyre hangosabban hallotta fejében a hangot és egyre közelebbről. Amikor megfordult, látta is a fiút a csatatérré változott parkoló túloldalán. Ahogy megpillantotta Alexet, önkéntelenül is elmosolyodott és amikor ő visszamosolygott rá, egy pillanatra megállt az idő a számukra.

Alig hiszem el, hogy nem képzelődöm. - gondolta magában a fiú. Alex tényleg engem szólogat. És visszamosolygott? Rám? Nem értette ezt az egészet és azt sem, hogy az egyre nagyobb zaj közepette, mit próbál mondani neki és ennyi idő után vajon mit akar most tőle. De abban biztos volt, hogy meg akarja tudni.

Ezért ahogy megbizonyosodott arról, hogy Estela jól van, elindult Alex felé a kocsik és az embertömeg közepette. Az egyik parkoló autó felől furcsa morajlás hallatszott, majd Winston meglátta a felcsapódó lángokat. Miután futni kezdett, Alexnek próbált inteni, hogy a másik irányba menjen, mert pont a veszélyes autóhoz közeledett, de az nem értette, mit akar tőle, rendületlenül ment felé. Winston érezte, hogy baj lesz, ezért amikor közvetlenül mellé ért, rávetette magát, saját testével védve a fiút.

Épp az utolsó pillanatban ért oda, a robbanás nagyon közel volt hozzájuk, így annak ereje elrepítette őket. A távolság nem volt nagy, de mégis katasztrofális eredményt okozott. Az óriási zajra mindenki felfigyelt, a közelben lévők a földre vetették magukat és egy pillanat alatt vége lett a harcoknak. Azonnal a két sérült fiú felé vették az irányt.

Akik odaértek, elszörnyülködve, kezükkel arcukat eltakarva, vagy lehajtott fejjel elfordulva tudatták a többiekkel, mekkora baj van. Winston a hátán feküdt, mozdulatlanul, széttárt kezekkel, amelyek pár pillanattal korábban még Alexet karolták át. A fellépő energialöket a járdaszegényre vetette Winstont, fejéből vér folyt és a teste alól is szivárgott. Az égési sérülések szemmel láthatóak voltak és a kocsi ablakából, szélvédőjéből származó szilánkok milliói hevertek szerte szét a testek körül. Alex megmozdult és pár szabad szemmel is látható felületi sérüléstől eltekintve, úgy tűnt, jól van. Habár a bal karját, ami Winston teste alá került az eséskor, csak fájdalmak közepette tudta megemelni.

Jessica sietett oda hozzá, felsegítette Alexet, aki hirtelen talán fel sem fogta mi történt, kétségbeesetten fordult a lány felé és zavarodottan azt kérdezte tőle, hogy hol van Winston. Jessica nem tudott megszólalni, csak könnyes szemmel Alex mögé nézett, oda, ahol a barátja számára oly fontos személy feküdt. Alex miután megfordult, az elé táruló látványtól abban a pillanatban újra a földre zuhant. Térdre rogyva, a fájdalommal mit sem törődve, két kézzel próbálta felkelteni Winstont. Kétségbeesetten szólongatta szerelmét, aki csukott szemmel, teljesen mozdulatlanul feküdt a betonon.

Némán állták körbe őket több százan, mégsem mert vagy tudott senki sem megszólalni, hisz mit is lehetne ilyenkor mondani. A gondolat, hogy idáig fajultak a dolgok, elborzasztott mindenkit. A síri csendet Alex kínkeserves zokogása törte meg, aminek hallatán többen a könnyeikkel küszködtek.

A robbanáskor rögtön hívták a mentőket. Habár néhány perc alatt odaértek, mindenki számára egy örökkévalóságnak tűnt. Két mentő érkezett, valószínűleg bejelentették, hogy két sérült van a helyszínen. A mentősök azonnal hozzájuk siettek. Alexet alig tudták elvonszolni Winston mellől. Önkívületi állapotban azt kiabálta, hogy "Tarts ki! Nem hagyhatsz el most! Szeretlek!"

Alex baráti társaságának tagjai (Justin, Clay, Jessica, Tony és Tyler) tudtak arról, hogy a fiúk együtt voltak, ahogy azt is, hogy mindenki, de legfőképp a saját titkának védelme érdekében szakított Winstonnal, méghozzá Clay tanácsára, mert ahogy ő fogalmazott, nem biztonságos együtt lenniük. Most látták először igazán, hogy Alexnek mennyire fontos a fiú és hogy még mindig szereti. Ettől csak még inkább megrendültek.

Egy mentős ment Alexhez, három további a még mindig eszméletlenül fekvő Winstonhoz rohant. Alex továbbra sem volt képes megnyugodni, nem akarta engedni, hogy megnézzék a karját, vagy hogy ellássák a sérüléseit. Pánikroham tört rá az őt ért nagy megrázkódtatás miatt, zavartan beszélt, folyamatosan a másik fiút emlegette, így a mentős, ahogy ilyen esetekben szokás, erős nyugtatót adott neki. Ezután már sínbe tudta tenni a karját, fertőtlenítette a felszíni égési sérüléseket és eltávolította a kezén lévő néhány szilánkdarabkát, majd hordágyra fektette az alvó fiút és a mentőautóba tolta. Kérdésére, hogy szeretné-e valaki elkísérni, Zach jelentkezett.

Közben a három mentős a másik fiú életéért küzdött. Pulzusa volt, habár nagyon gyenge, de szerencsére nem volt szükség újraélesztésre. Hiába nézett ki nagyon rosszul a helyzet a fiú hátán lévő sérülésekkel, azok nem voltak életveszélyesek. Ami miatt nagyon körültekintően kellett eljárniuk és sietniük, hogy mielőbb a kórházba érjenek vele, az a fejsérülés volt. A rengeteg üvegszilánk és a másodfokú égési sebek miatt, miután befedték a hátát a további komplikációk elkerülése végett, hasra fektetve siettek vele az egyik, Alex-szel és a vele tartó Zach-kel a másik mentővel a Bryne Kórház felé. Mindenki döbbenten állt még percekkel később is, földbe gyökerezett lábakkal az iskola udvarán és csak egy kérdés zakatolt a fejükben: Vajon túléli?

/Én nagyon szerettem ezt a fejezetet. Nektek mi a véleményetek? Szavazzatok és írjatok kommentet, ha szeretnétek megosztani a gondolataitokat, érzéseiteket, tippjeiteket a folytatással kapcsolatban! Remélem eddig elég érdekesnek találjátok és várjátok az új sztorit. Igyekszem néhány naponta feltenni majd új fejezetet. Köszönet, ha olvassátok, sokat jelent!/