A mentők pár perc alatt a Bryne Kórházba szállították a két fiút. Alex sérülései kevésbé voltak komolyak és azokat el is látták még a baleset helyszínén. A karját megröntgenezték, amint beértek vele a kórházba. Ahogy már a mentősök is korábban megállapították, megerősítést nyert a diagnózis, mely szerint eltört. Szerencsére egy helyen, azaz nem a jóval komplikáltabb és nehezebben gyógyuló, szilánkos törésről volt szó. Alex karját begipszelték, majd az erős nyugtató hatása miatt még mindig alvó fiút a 113-as kórterembe helyezték el.
Winstont azonban a sürgősségi "Baghdad"-ként emlegetett részére vitték, ahova a legsúlyosabb sérültek kerülnek. A gyors, de alapos vizsgálat után azonnal koponya CT-re küldték, mert fennállt a szubdurális vérzés esélye. Ebben az esetben azonnali műtétre van szükség, mert a beteg nagyon rövid időn belül meghalhat. A gyanú sajnos beigazolódott, így miközben Alex gipszét tették fel, a másik fiút épp a műtőbe tolták, hogy megmentsék az életét.
Zach végig Alex mellett volt, míg meg nem érkeztek barátja szülei, egy percre sem akarta magára hagyni. Amikor Mr. és Mrs. Standall kisírt szemekkel megérkeztek, Alex még mindig aludt. A fiuk jelenlegi állapotával kapcsolatban kaptak ugyan tájékoztatást, de hogy tulajdonképpen miért is került a kórházba, azt nem tudták nekik elmondani.
Kérdésükre, hogy hogyan történhetett meg mindez, Zach-től várták a választ. A fiú az elejétől kezdve elmesélt mindent, ami aznap délután az iskolában történt. Nem hagyott ki egyetlen részletet, így az általuk elkövetett tulajdonképpeni bűncselekményt sem, amiről lesütött szemmel beszélt az őrmesternek. Ő azonban emiatt nem rótta meg a fiút, hiszen most sokkal fontosabb dolgok foglalkoztatták.
A szülők csak kapkodták a fejüket, nem hittek a fülüknek, de szó nélkül végighallgatták a teljes sztorit. Amikor Zach végzett, egy pillanatra néma csend lett. Próbálták feldolgozni a hallottakat.
Rövid idő elteltével Mr. Standall szólalt meg először:
„Szóval ez a fiú, Winston, megmentette a fiam életét?" – kérdezte elismeréssel a hangjában az apa.
Majd Mrs. Standall folytatta:
„Mert" itt tartott egy lélegzetvételnyi szünetet „szeretik egymást?" - kérdezte reszkető hangon.
„Basszus!" - mondta Zach. „Mármint elnézést! De igen, így van. Viszont ezek szerint önök Winston-ról nem tudtak."
„Alex említette, hogy voltak bowlingozni, együtt kávéztak és nagyon jól érezte magát, de nem mondott mást. Az látszott rajta, hogy nagyon kedveli, de nem tudtam, hogy ennél jóval többről van szó." - mondta elcsukló hangon az édesanya.
„Mi lesz, ha a fiunk elveszíti azt, akit ennyire szeret?" - borult férje karjaiba az asszony.
„Uram, esetleg megpróbálna valami infót megtudni Winston-ról? Nekem nem mondtak semmit és biztos vagyok benne, hogy ha Alex felébred, ez lesz az első kérdése."
Az apa helyeslően bólintott, elhagyta a kórtermet és elindult a nővérpult felé.
„Jó Napot! Standall őrmester vagyok." – szólította meg a pultnál álló hölgyet.
„Jó Napot! Én April Nevin nővér vagyok, miben segíthetek?" – kérdezte mosolygósan, kedvesen üdvözölve a rendőrt a nővér.
„Egy beteggel kapcsolatban szeretnék tájékoztatást kapni. Ma hozták be a Liberty Gimnáziumból, ahol egy autó felrobbant.
„Ó, igen. Szegény fiúk, borzasztó egy eset! Ön az egyikük édesapja?"
„Igen, Alex Standall a fiam, de most Winston Williams-ről szeretnék érdeklődni."
„Sajnálom, de nem adhatok ki információt."
„De én…"
„Csak közeli hozzátartozókkal beszélhetünk a betegek állapotáról."
„Kérem!" - mondta esdeklő hangon az őrmester. „Az a gyerek a fiam életét mentette meg, ha ő nincs, akkor most abban a helyzetben lennénk, hogy el kellene mondania nekem, mit csinálnak épp az én gyerekemmel. Ha Alex felébred, kérdez az állapotáról és nem tudok neki semmit sem mondani...? Értse meg, tudnom kell, hogy van!"
A nővért meghatották a kétségbeesett apa szavai, arra gondolt, hogy ő is bármit megtenne a gyermekéért és mivel rendőrről van szó, tudta, hogy velük azért szoktak kivételt tenni ilyen esetekben.
„Rendben, egy pillanat és utánanézek." - mondta. Majd miután befejezte a tájékoztatást, annyit tudott mondani a lehető legegyüttérzőbb hangon, hogy „Sajnálom!" Régóta dolgozott a Bryne-ban, de az ilyen hírek közlését soha nem tudta megszokni.
„Köszönöm!" – csak ennyit tudott mondani a rendőr, majd elindult a kórház büféje felé. Gondolta vesz maguknak kávét, esetleg egy szendvicset, hisz ki tudja meddig lesznek még bent. Ám a valódi ok az volt, hogy nem tudta, hogy mondhatná el mindazt a fiának, amit megtudott. Szüksége volt egy kis időre, habár tudta, hogy ebben a helyzetben, ez nem segít.
Mr. Standall fejében nagyon sok gondolat cikázott, amelyek legtöbbjét próbálta elhessegetni, kevés sikerrel. Az egyik ilyen az volt, hogy most az ő fia fekszik a műtőben élet-halál közt, a másik annak a pillanatnak a képe volt, amikor megtudják, hogy Winston nem élte túl, hogy fog reagálni rá Alex.
Amikor az egyik barátja, Hannah öngyilkos lett, a fia nagyon maga alá került. Nem tudtak mindenről, ami vele történt, de azt a pillanatot soha nem fogja elfelejti, amikor vérbe fagyva talált rá, miután fejbe lőtte magát. Rettegett attól, hogy ez újra megtörténhet. Ezek a gondolatok gyötörték, amikor azt vette észre, hogy már a fia kórtermének folyosóján van. Megtorpant egy pillanatra és a falnak támaszkodott. Ez a nagy és erős ember, a rendőr, aki nap, mint nap néz szembe a veszéllyel, földbe gyökerezett lábakkal állt, néhány méterre a fia kórtermétől. Próbálta összeszedni magát. Ebben az a gondolat segítette, hogy Alex-nek szüksége van rá. Neki kell lennie annak a kősziklának, amire bármikor támaszkodhat. A másik inkább egy remény volt, hogy a fiú, aki az életét adta volna a fiáért, túl fogja élni. Így kell lennie. Egy életre lekötelezte ezzel a tettével és a szemében, Winston Williams egy hős volt.
/Ez a fejezet talán egy kicsit kevésbé volt izgalmas és rövidebb volt, mint az eddigiek, de remélem ennek ellenére tetszett. Fontos dolgok hangzottak el, de pl. a kérdéseinkre Winston állapotával kapcsolatban csak a következő fejezetben kapunk választ, amelyről előzetesen még annyit elmondhatok, hogy egyrészről jóval hosszabbra tervezem és Alex fel fog ébredni.../