Mikor Mr. Standall belépett az ajtón, megkönnyebbült, hogy fia már ébren van és szinte pillanatok alatt el is felejtette, hogy az imént még amiatt volt zaklatott, hogy fogja fogadni az általa hozott híreket.

Alex, amint meglátta édesapját, rögtön a másik fiúról érdeklődött, pont úgy, ahogy Zach azt korábban már megjósolta.

„Winston hogy van?" – kérdezte aggódva.

Az őrmester az örömtől szinte nem is hallotta fia szavait, odarohant hozzá és hosszan átölelte. Alex, kicsit még gyenge hangon annyit mondott, a magáról kissé megfeledkező édesapjának „Apa, ne szoríts ilyen erősen!"

A férfi nehéz szívvel ugyan, de eleget tett a kérésnek. „Megtudtál valamit?" - szegezte neki fia ismételten a kérdést.

Mr. Standall először sokatmondóan a feleségére nézett, aki sajnos már nagyon jól ismerte ezt a pillantást, tudta, hogy valami baj van. Közelebb lépett Alexhez, majd alig láthatóan bólintott férjének, jelezve, hogy nyugodtan mondja el, amit megtudott.

„Winston a műtőben van." - kezdte.

Alex, apja hangjából érezte, hogy valami komoly dologról van szó, de nem szakította félbe, türelmesen várta a folytatást.

„Jelenleg életmentő műtétet hajtanak végre rajta. Az állapota válságos a fejsérülése miatt."

Igyekezett a lehető legmegnyugtatóbb hangon közölni, de kétségei voltak afelől, hogy ez sikerült-e. A fia biztos volt abban, hogy valamit eltitkol az apja előle, ezt mindig megérezte rajta.

„És mit nem mondasz el?" - kérdezett rá.

Az apja fészkelődött, látszódott rajta, hogy ki akarta kerülni a választ, de aztán azt gondolta, a fiának joga van tudni az igazat.

„Azt mondták, ez egy nagyon komoly műtét, ami, ha sikerül is, olyan következményekkel járhat, hogy a betegnek maradandó agykárosodása lesz…" A folytatáshoz minden erejére szüksége volt, hogy kimondja ezeket a szavakat „vagy soha többé nem ébred fel."

Ezt hallva Alex egyre gyorsabban vette a levegőt, félő volt, hogy újra pánikrohamot kap. Édesanyja a kezét szorította, miközben hallgatták férje szavait.

„Sajnálom, de egyenlőre csak ennyit tudtam kideríteni. A műtét után az orvos többet tud majd mondani." - szabadkozott az apa.

Minden szempár Alexre szegeződött. Látszott, hogy szinte halálra van rémülve.

„Nem lesz semmi baj." - próbálta vigasztalni Mr. Standall.

„Apa, te nem láttad milyen állapotban volt. Minden csupa vér volt, szilánkok hevertek mindenütt és Winston nem mozdult."

Alex úgy érezte nem kap levegőt. Nem bírta tovább tartani magát, patakokban folyt a könnye. Kisírt szemekkel nézett a szüleire.

„Anya, apa, nem veszíthetem el Winstont, mert szeretem!"

Amint az utolsó szavakat is kimondta, olyan érzés volt, mintha egy hatalmas kőszikla gördült volna le a szívéről, erőtlenül belezuhant szülei karjaiba.

Zach érezte, hogy ez egy olyan családi pillanat, amit a jelenlétével nem akar megzavarni, így szó nélkül, észrevétlenül kiment a kórteremből.

Hosszú percekig csak egymást átölelve, némán ültek a fiú ágyán. Amikor Alex légzése egyenletesnek tűnt, kicsit engedtek a szorításból, de hagyták, hogy fiuk tegye meg az első lépéseket.

Miután kikulcsolta magát a szülői ölelésből, vett egy mély levegőt és egyszerűen csak elkezdett beszélni. Hosszú-hosszú percekig mesélt Winstonról, kezdve a legelején, amikor először fogta meg a fiú a kezét az egyetemi nyílt napon, amikor egy padon ülve beszélgettek.

„Elhúztam a kezem és azt mondtam neki közvetlen utána, hogy én nem vagyok meleg." - egy félszeg mosoly jelent meg Alex arcán.

„Láttam, Winston mennyire csalódott volt, de próbálta leplezni."

Aztán mesélt arról, hogy annak ellenére, amit akkor mondott, azzal az érintéssel kezdődött minden. Sokat gondolt utána Winstonra és habár nem vallotta be magának eleinte, de nem csak barátként tekintett rá.

„Tudjátok, ő ezután is mindig kedves volt velem, soha nem erőltette a dolgot, akár csak barátként is velem akart lenni. Persze lehet, hogy ő érezte, amit akkor én még nem. Vagy legalábbis nem mertem magamnak sem bevallani.

Mindig tudta, mit kell mondania ahhoz, hogy jobb kedvem legyen és erőt öntsön belém, amikor éppen arra volt szükségem.

Végig ott voltatok mellettem, láttátok, mennyire nehéz volt a rehabilitáció azután, hogy megpróbáltam öngyilkos lenni. Utána egyszerűen nem éreztem magam egésznek."

Itt megállt egy pillanatra, mert tudta, hogy fájdalmas sebeket tép fel ezzel a kijelentéssel. Igaza is volt, hiszen, amint ezt kimondta, a borzasztó emlék nyomán éles fájdalom hasított a szüleibe, de próbáltak erősnek mutatkozni a fiukért.

„Az életemnek erről a sötét pontjáról alig szoktam beszélni másoknak, főleg nem szinte az első találkozásunkkor, de előtte mégis rögtön megnyíltam.

Már ott a padon ülve elmondtam neki mi történt és a kezdeti sokk után azt felelte, ne haragudjak, hogy elhallgatott, de nem nagyon tudja, mit kell ilyenkor mondani. Aztán mégis, mint mindig, megtalálta a megfelelő szavakat. Egyszerűen csak annyit mondott: Örülök, hogy élsz!

És amikor bevallottam Winstonnak, hogy azt érzem, soha többé nem leszek normális, tudjátok mit mondott? Kit érdekel a normális és hogy mit jelent ez egyáltalán? Valójában senki sem érzi magát normálisnak."

Alex egy pillanatra elhallgatott. Eszébe jutott mennyit jelentettek neki a fiú szavai és az, ahogy mondta neki, olyan őszinte volt. Az ő szájából semmi nem tűnt klisének.

Még ha valami általános igazságról is volt szó, amit már valaki előtte mondott neki, Winstontól valahogy teljesen máshogy hangzott. Rajta látta, hogy azért mondja, mert tényleg úgy gondolja és hisz benne, nem pedig csak azért, hogy megnyugtassa.

Amikor ezután Winston azt javasolta, hogy menjenek el szórakozni kettesben, Alexnek eszébe jutott, mennyire örült a meghívásnak és hogy attól tartott ezt nem is tudja leplezni.

„Elmentünk bowlingozni." - mondta.

Ekkor az édesanyja megszorította a férje kezét, mert emlékezett rá, hogy aznap este, fia hosszú idő után először tűnt igazán boldognak. Most már tudják, mi, illetve ki volt az oka ennek. De továbbra sem szóltak semmit, hagyták, hogy Alex tovább meséljen, érezték, hogy most ezzel segítenek neki a legtöbbet.

Alex azzal folytatta, hogy mennyire izgult, amikor megkérdezte a fiútól, vele tarthat-e a Valentin napi bulin - amin Winston fotós volt - hogy együtt lógjanak, mint barátok. Mekkora hazugság volt? - gondolta magában.

„Winston annyira laza volt, azt válaszolta, hogy persze, mehetünk együtt, mint barátok. Klassz.

Aztán hosszan egymás szemébe néztünk és soha nem éreztem olyan vágyat, mint akkor. Megcsókoltam. Aztán rögtön bocsánatot kértem tőle, nem is tudom pontosan miért.

Talán mert korábban azt mondtam neki, hogy nem vagyok meleg és én is bizonytalan voltam, nem akartam megbántani. Erre ő tudjátok mit mondott? Azt, hogy nem bánja, mert egész este erre várt." - ekkor elcsuklott a hangja.

Az édesanyja magához ölelte, majd letörölte a legördülő könnycseppeket fia arcáról. Ekkor az apja is odaült mellé, majd átkarolta és ismét percek teltek el, mire Alex elengedte a szüleit.

A hosszú csendből érezték, hogy fiuk mindent elmondott, amit szeretett volna. Mintha most egyszerre akarta volna bepótolta az összes olyan korábbi alkalmat, amikor beszélhetett volna a kapcsolatukról és az igazi érzéseiről. Nem tudták, hogy mit is mondhatnának mindezek után, főleg a jelen helyzet körülményeit tekintve.

Édesanyja szólalt meg először. „Szivecském, mindennél jobban szeretünk téged és azt akarjuk, hogy olyan életed legyen, amit megérdemelsz és hogy ezt azzal oszd meg, akit szeretsz! Tudom, hogy most kétségbe vagy esve, őszintén szólva mi is félünk, de neked erősnek kell lenned, Winstonért!"

Alex vett egy mély levegőt és habár lassan, de egyetértően bólintott. Az anyukájának igaza van.

„Most próbálj meg pihenni egy kicsit, rendben?" - tette hozzá Mr. Standall. Alex eleget téve apja kérésének, oldalra fordult és pillanatokkal később el is nyomta az álom.

Miután a mentők elhagyták a Liberty Gimnáziumot és sikerült felocsúdniuk a látottakból, Alex barátai megbeszélték, hogy mindenki hazamegy, ott elmesélik a történteket és mindannyian bemennek a kórházba.

A szülők döbbenten értesültek az eseményekről és legfőképp annak végkimeneteléről. Mindannyian ismerték és kedvelték Alexet. Tudták, hogy a Hannah-val történtek összekovácsolták a csapatot, akkor lettek a gyerekek barátok.

Látták a változást és örültek annak, hogy vannak olyanok, akikre a gyerekeik számíthatnak, akikkel jól érzik magukat és olyan dolgokat is megtudnak beszélni, amit velük nem. Azt azonban nem sejtették, ezek mennyire nagy titkok.

Mindenesetre tudták, hogy a srácok most nagyon meg vannak rémülve, mert habár Winston nem volt a csapat tagja, de megmentette Alex életét a sajátját nem féltve és ez bizony még a szülők szemében is hihetetlen dolog volt. Ők is arra gondoltak elsőként, hogy mit tennének, ha az ő gyerekük sérült volna meg, vagy ha az életét mentette volna meg így valaki.

A csapat majdnem egyszerre ért be a kórházba. Tony ért oda először, majd Justin és Clay, Ani és Jessica, Tyler, végül Charlie és Diego futott be. Zach már bent várta őket a váróban. Elmondta a sorban érkezőknek, hogy Alex jól van, de addig nem mondta el a részleteket és főleg semmit Winstonról, amíg mindenki meg nem jött.

Mikor az utolsó páros lépett be az ajtón, összébb tolták a székeket és feszülten várták Zach beszámolóját: „Szóval, ahogy mondtam már, Alex jól van. A keze eltört, erre kapott egy gipszet, de ekkor még mindig aludt a nyugtatótól. Már felkelt egyszer, amikor az apukája elmondta mit tudott meg Winstonról."

Itt megállt egy pillanatra és vett egy mély levegőt. „Azt mondták, hogy a hátán lévő hólyagos égési sebek és a vágások meg üvegdarabok nem súlyosak, pedig szerintem iszonyat durva volt az is.

A fejét ahogy beütötte, az a gond. Megvizsgálták és állati nagy a gáz, mert még mindig műtik, szinte azóta, hogy behozták. Azt mondták bele is halhat..." - Ahogy ezt kimondta, szinte megfagyott a levegő.

„Istenem!"- mondta Ani.

„Ez nem lehet igaz." - folytatta Tyler.

„A rohadt életbe." - tette hozzá Diego.

Nem különösebben kedvelték Winstont a Bryce igazi gyilkosa utáni nyomozás miatt, hogy Monty nevét, aki már amúgy is halott volt, tisztára akarta mosni. Ebben ugyebár Diego és a focicsapat is egyet értett vele és segítettek neki. Ő miatta volt a kórházban, mert közösek voltak a céljaik és egy nagyon jó srácnak ismerte meg, aki miatt most aggódott.

A banda tagjainak többsége értette valamennyire, hogy Winston miért akarta kideríteni az igazat, hiszen együtt volt Montyval, amikor Bryce-t megölték, de ők csak a rájuk leselkedő veszélyt látták benne. Együtt mártották be Montyt, így a felelősség közös, de ők ezzel a tettükkel csak Alexet, Jessicat és az akkor gyanúsítottként letartóztatott Clayt védték.

Átgondolva a suliban zajló eseményeket, szinte mindannyiójuk fejében megfogalmazódott egy kérdés, ami nem hagyta nyugodni őket. Végül Justin volt az első, aki ennek a kapcsán összeszedte a gondolatait és fel is tette ezt a kérdést: „Hogy történhetett mindez, egyáltalán mit kerestek ott? Együtt."

Ismét minden szempár Zachre szegeződött, hiszen biztosak voltak benne, hogy ő tud valamit. A fiú lesütötte a szemét, majd elmesélte töviről hegyére az irodában történteket, hogy mit üzent Winston és hogy Alex azért ment megkeresni őt, mert ő is ugyanúgy érez iránta. Szereti.

A többiek nem akartak hinni a fülüknek. Mármint sejtették, hogy jóban voltak, de hogy ennél jóval többről volt szó, azt csak négyen tudták.

Ani látta őket csókolózni a Valentin napi bulin. Ő elmondta Claynek, aki azután tanácsolta Alexnek, hogy szakítson a fiúval, mert nem biztonságos ez a kapcsolat a számukra.

Tony és Tyler pedig egyszerűen látta rajtuk, hogy ez több, mint barátság. Tony a boxteremben folytatott beszélgetések alkalmával sejtette meg a dolgot. Főleg azután rakta össze a képet, hogy egyszer Alex megkérdezte tőle, ő hogy jött rá, hogy meleg.

Diegon kívül pedig, Tyler töltötte a legtöbb időt Winstonnal, hiszen mindketten fotóztak az évkönyvhöz és a suliújsághoz, úgyhogy sokszor társalogtak a sötét szobában.

Az a hely megnyugtatta mindkettőjüket, szerettek ott lenni és a közös munkák alkalmával többször is megnyíltak egymásnak és mondtak olyan dolgokat, amiket másoknak korábban nem.

A többiek számára azonban ez új információ volt. Így már értette Charlie is, hogy miért utasította vissza folyamatosan Alex a közeledését.

Azon az iskolai gyakorlaton, amikor Zach Winstonnal rekedt egy teremben, Charlie, Tony és Alex is együtt voltak. Alexre pánikroham jött rá. Charlie megnyugtatta, majd megcsókolta. A fiú akkor visszacsókolta, de utána ignorálta a közeledéseit.

Így már világos volt a számára, hogy miért hajtotta el őt. Még mindig Winstont szerette. Ez fájt neki, viszont azért, hogy a fiú az életét kockáztatta Alexért, nagyra tartotta.

Mindenki igyekezett megemészteni a hallottakat és többen azt a gondolatot próbálták feldolgozni, hogy talán félreismerték Winstont.

A csendet Clay törte meg, aki felpattant és heves gesztikulálások közepette azt mondta „Ez az én hibám." A többiek nem értették miről beszél.

„Hogy lenne ez a te hibád?" - fordult felé Ani.

„Ha nem mondom el Alexnek, hogy Winston Montyval volt, hogy ő volt az alibije, akkor nem szakítanak és most nem lennénk itt!"

„Megőrültél?" - kérdezte Jess idegesen. „Ha nem mondod el, akkor ki tudja, mire jött volna rá Winston?! Lehet már rég börtönben ülnénk!"

Clay nem hagyta annyiban a dolgot. „Akkor már az elején el kellett volna mondanom, ahogy Winston átjött a Hillcrest Gimiből."

„Ez igaz" - vette át a szót ezúttal Tony „de ha az elején elmondod, akkor lehet soha nem is szeretnek egymásba. És meg kell mondanom nektek, hogy miután megismerte Winstont, Alexet mintha kicserélték volna."

„Látod Clay, nincs értelme magadat hibáztatnod. És már amúgy sem tudod megváltoztatni a dolgokat." - próbálta nyugtatni Justin.

„Így van." - tette hozzá Tyler. „Most csak annyit tehetünk, hogy itt vagyunk Alex mellett és reménykedünk, hogy Winston túléli." A többiek, Jessica kivételével egyetértően bólogattak. Az ő fejében más gondolatok fogalmazódtak meg.

Clay időközben megnyugodott kicsit. Igazuk van, semmi értelme rágódni a történteken. A múltat nem tudja megváltoztatni, a jelent kell megpróbálnia kontrollálni.

/Ahogy ígértem ez jóval hosszabb fejezet volt, mint az eddigiek. Remélem tetszett nektek! Ha igen, kérlek szavazzatok! Mondjátok el a véleményeteket azzal kapcsolatban, ami elnyerte a tetszéseteket és ami nem. Nagyon nagy segítség lenne a számomra és örülnék a visszajelzéseknek! Annyit elárulhatok a következő résszel kapcsolatban, hogy nagyon parázs viták "szemtanúi" lesztek!/