Vasárnap. Ludwig ismét Roderich házában ébredt, Feli mellett. A telefonjára néz és látja, hogy testvére, Gilbert írt neki egy rövidke üzenetet. Megnyitja és magában elolvassa. ~Vest, szerveztünk a többiekkel egy kocsmai találkozót. Hozd a kis Ita-t is, biztos örülne neki. A Jimmy's*-ben leszünk, elintéztem, hogy kinyissák. Várunk.~ A német morcosan felkell és a szobában kezdi átvenni a ruháját utcai viseletre. Egy kék pólót vesz fel, egy terepmintás melegítőhöz. Bakancsát nagy nehezen felveszi, majd beköti. Kiveszi a tegnapi nadrágjának a zsebéből a vaskeresztet, de jön vele egy másik is. Az egyiket nyakába teszi, de a másikat gondosan zsebre dugja. ~Majd egy napon vissza kapod, megígértem.~ Visszamegy az ágyhoz és ahogy nézi az alvó olaszt, elmosolyodik. Óvatosan végig simítja arcát a bal kezével, mire Feli lassan kinyitja szemeit, és ahogy ránéz Ludwig-ra, vissza is csukja.
-Bongiorno, Ludy.
-Guten morgen, Feli. Lenne kedved eljönni megismerkedni a bátyám haverjaival?
-Tényleg?-közben megdörgöli csukott szemeit.
-Ja, ő kért meg rá igazából, hogy vigyelek el.
-Akkor gyorsan felöltözők és felőlem mehetünk. Mennyire megyünk messze?-közben kikell az ágyból és indul kifele.
-Innsbruck-ba megyünk, ott van egy kocsma, ami a 60'-as éveket hozza vissza. Innét nagyjából egy óra autóval. Én vezetek.-a végén már hangosabban kell beszélnie, mert az olasz már kint a folyósón van és siet átöltözni. ~Veee, Gilbert hívott meg Ludy-n keresztül, ez aranyos, mint a kiscicák. Csak Roderich-nek ne felejtsék el szólni. Jaj, mint amikor volt az a kiscica az utcában és folyton kóborolt. Aztán egyszer betévedt a kertünkbe és...~ Ekkor bele ütközik a ház utána és picit hátra hőköl. Megrázza fejét és ijedten Roderich-ra néz.
-Scusa, scusa. Nem figyeltem!
-Igen, de miért is nem?-felvonja az egyik szemöldökét.
-Mert a cicákra gondoltam.
-Mint az órákon?...na mindegy. Menj és öltözz át.-intenek egymásnak, majd Feli tovább halad. ~Valami elfelejtettem? Na nem baj, valószínűleg nem olyan fontos. A kiscicánál tartottam. Szóval, fehér volt, de barna folt volt a hátán, a hasán és a feje búbján. És van neki egy kiálló tincse, mint nekem. Mintha testvérek lennénk, bár ez butaság. Viszont a macskáknál is vannak testvérek, ami nagyon cuki, főleg, ha mind összebújnak és úgy melegítik egymást.~ Közben beért a szobájába és a szekrényéhez menve így gondolkozott. ~Talán valami különlegesebbet kén felvennem, hiszen mégis csak meghívtak! Vagy a kocsmákba nem szokás kiöltözni? Még sose voltam egyben se, szóval lehet valami egyszerűbbet kéne kipróbálnom. Aha, vagy mi van ha felhívom Francis-t, ő mindig tudja, hogy milyen alkalomhoz mi illik.~ A szekrény melletti széken lévő kabátot felveszi és végig turkálja az összes zsebet, majd a z utolsóból kihúzza mobilját. Kioldja, majd a névjegyzékben megkeresi a hívni kívánt rokonát és tárcsázza. Pár pillanat elteltével fel is veszik.
-Bonjour, il parle à Francis.
-Ciao, sono Feli.
-Feliciano, kicsi bogaram! Hát hogy vagy? Már beilleszkedtél? Megtaláltad szíved választottját? Van valami baj?
-Köszi, már elég sok barátot szereztem. Azért kereslek, mert nem tudom mit kéne felvenni egy kocsmába, ami 60'-as évek jellegű.
-Melyik 60'-as? Mert elég sok volt.
-1960, buta. Gilbert meghívott és nem tudom mit vegyek fel.
-Azt a felszerelést, amit Lovino-val kaptál. Neked kék, neki barna.
-Az tényleg jó lesz, mert nem akarok bután kinézni.
-Nem hiszel egy divat lap szerkesztőjének? Most meg vagyok sértődve, megaláztak.-a vonal túloldalán hallatszódik ahogy a földre borul.
-Francis, n-ne vedd ilyen komolyan! Csak aggódom...
-Na, ki lesz még ott? Talán valami csinos lány?
-Francis!
-Oké, oké, értem. Pourquoi es-tu inquiet?
-Semmi különös, csak pár fiú. Gilbert, Ludwig és a haverjaik.-a vonal túloldalán hírtelen egy hangos levegő vétel hallatszódik és megszakad a vonal. Francis idegesen járkál ide-oda, végül felhív valakit.
-Hola mi amigo!
-Spanyolország, te eltudsz menni a találkozóra?
-Nem, mert Romano amikor nálam vendégeskedett, lesérült és most én ápolom.-a hátérben hallatszódik a kiabálás, hogy 'Nekem nem kell bébiszitter, elég nagy vagyok!'
-Én se, akkor hívjam fel Poroszországot is?
-Szerintem igen. Adiós!
-Au revoir!-leteszi, majd ismét tárcsázás.-Bonjour. Van egy kisebb problémánk.
-Mi az? Csak azt ne mondd, hogy nem tudtok eljönni!
-De, mivel Ita is megy, ezért jobb ha 'itthon' maradok. Spanyolország meg bébiszitterkedik.
-Verdammt, pedig veletek jó lett volna inni. Jól van, még úgy is jönnek páran. Vigyázz magadra.
-Te is.
-Kesesesesesese, én túl király vagyok arra, hogy bárki aggódjon értem. Auf Wiedersehen! (éppen haldoklom belül)-leteszik mindketten és a Bad Touch Trio tagjai, teljesen összetörve és kisemmizve, leülnek a legközelebbi ülő alkalmatosságra.
Ismét Roderich háza, ahol a német már kint vár egy ideje és az óráját nézi türelmetlenül. ~Nem hiszem, hogy még most s képes sietni, ha nem indulunk el most, akkor nem marad sör!~ Ekkor lép ki az ajtóm Feliciano, akin a 'pincér' felszerrelés van és felvett rá egy sötét kék kabátot, mert egyre hűvösebb van. Fehér sál a nyakában és két apró kezén fekete kesztyűk. Ugyanolyan bután mosolyog, mint ahogy szokott és siet Ludwig felé.
-Bocsi, ha megvárattalak.
-Ugyan...-kicsit elpirul-de minek vagy így kicsípve?
-Francis mondta, hogy vegyem fel ezt. Nem jó?-teljes aggódalom fogja el hírtelen és Ludwig megesküdne rá, hogy lát pár könny cseppet is az olasz szemeiben.
-Ugyan, nem baj, csak...Du siehst gut aus.-úgy látszik, hogy Feliciano ebből nem értett, egy darab szót sem, de ez Németországnak nem nagy baj. Beszállnak az autóba és elindulnak.
Kicsivel több, mint 1 óra után megállnak és kiszállnak mindketten az autóból. Feliciano kikerekedett szemekkel veszi szemügyre a kocsmát?
-Ludwig, ez egy sport bolt...
-A kapun át...-a német egy belső utcába mutat, ahova meg is indul. Nincs sok ember a környéken és csendesség van, bár végülis csak reggeli 10 van. Bemennek az előbb említett mellék utcába és a pici olasz a következőt olvassa. ~Jimmy's. Akkor ez lehet az, de az van kiírva, hogy zárva, akkor hogyan jutunk be?~ Ludwig, mintha olvasna az olasz gondolataiban és elindul valami hátsó bejárat felé. Egyre sötétebb van, merre mennek, míg végül egy rácsos ajtóhoz jutnak, amin a német kopog 3-at. Ezután lépéseket lehet hallani belülről és a rács mögül hírtelen egy szőke hajú, zöld szemű alak vulkán fel, egy svájci sapkával a fején, ami fehér. A hátán egy puska van.
-Mit...oh, hallo Ludwig. Látom el hoztad őt is.-fejével Feliciano-ra mutat, míg előveszi zsebéből a kulcsot, amivel kinyitja a zárat. Nagyot nyikorog az ajtó, éles hangja van.-Gyertek be.
-Danke, Basch.-előre megy és int az olasznak is, aki előszőr nem mer lépni, majd nehezen beinvitálják. Egy hosszabb folyosón mennek végig, majd a falak hírtelen kifehérednek. Egyre világosabb lesz, és hangos nevetést, beszédet, korsó koccanásokat lehet hallani. Lassan már vége a folyosónak és a bejárat fölött ismét a kocsma nevét lehet látni. Bentről kék és piros árnyalatú fények jönnek és halk rádió zene, ami inkább recsegés. Feliciano egy utolsót visszanéz, majd határozottan belép a két szőke után. ~Végre megmutathatod, hogy nem félsz az idegenektől.~ Viszont ahogy nézi, hogy mégis kik vannak még itt, észre veszi Kiku-t és Gilbert-et is, bár az utóbbi nem meglepő. Rajtuk kívül még 2 ismeretlent lát, bár az egyiket, mintha látta volna már a menő végzősök között. Ennek kék szeme van és szőke haja, ami a válla fölé ér és kissé kócos. Szemüvege van és egy dzseki van rajta. A másik, akit nem ismer fel fekete kabátot, farmert és csizmát visel. A pólója vörös, amin egy kétélű bárd van. Haja és szeme hasonló színű, mint a másik idegené, vagy Ludwig-é. És egy kis cilinder van rajta, ami fekete, piros szalaggal. Közelebb mennek és Gilbert feláll és egy nagy öleléssel köszönti az érkezőket.
-Hallo bruder és Feli, pont időben érkeztetek. Arról beszélgettünk, hogy melyik a legcsinosabb lány a suliban.-Feliciano minden gátlás nélkül leül a többiek közé, még úgy is, hogy nem is ismeri őket. Elétolnak egy korsó sört, de ő udvariasan visszautasítja, azzal az indokkal, hogy nem igazán szereti, mert neki túl keserű.-Kesesese, azon lehet segíteni. Lud, kérlek hozz az olasznak bort, meg te is önts magadnak valamit, ne száradjon ki a torkod.-idióták elmosolyodik, majd folytatja a beszélgetést. A fiatalabbik német a bárpulthoz megy és ott keresgél valamit. Leveszi azt a bort, amit a leghamarabb talált meg és egy boros pohárba tölt. Egy kétajtós üvegszekrényből kivesz egy fél literes korsót és csapol magának sört. ~Poroszország olyan makacs tud lenni és idegesítő. És csak remélni merem, hogy nem rontják meg Feli-t...öööö...Olaszországot. Csak legyen már vége ennek a rémálomnak.~ Közben a beszélgető csoportra néz és elmosolyodik picit. ~Bár jó látni, hogy így is jól érzi magát.~ Visszaindul egy tálcával a kezében, amin a két ital van. Ahogy egyre közelebb ér, jobban hallja a témát, de nem igen köti le, ő csak Olaszország széles mosolyát nézi, ami fényesebb és meghatóbb bármely csillagnál. És hiába tartja mindig csukva a szemét, ha néha-néha kinyitja, akkor az olyan, mint a Nap első sugarai. Azok a borostyán színű ékkövek szebbek minden tiszta vízű óceánnál is. Közben odaér és leteszi a bort az olasz elé a sört meg leteszi bátyja mellé és leül oda.
-Amúgy miért nem hoztad el a hugicádat...Lili-t!
-Azt hittem, hogy Francis is jön és nem mertem, mert tudjátok, hogy milyen. Már a gondolattól is elővenném a puskámat és belelőnék a falba, vagy kitudja.-összeszorítja a kezét és tényleg nagyon nehezen magát vissza. Közben Feliciano nagyon gondolkozik.
-Várj! Ti ismeritek Francis-t? Ő az unokatesóm!-mindenki csendbe néz az újoncra, de a szemüveg nélküli ismeretlen, hamar folytatja a beszélgetést.
-Mondjuk azt, hogy Gilbert jó haverja, akárcsak én.-közben a hüvelykujjával magára mutat és fogait vicsorogtatva mosolyog.
-Ugyan Matthias, te csak azért vagy Gil barátja, mert ugyanolyan menőnek hiszed magad!-szólal meg a szemüveges.
-Aha, ezt mondja a hős komplexusos.-közben kezeit rázza gyengén maga elött és eltorzított hangon beszél.
-Ugyan barátaim, ne vesszünk össze! Mindannyitokat ugyanúgy szeretem...-a rádióból a recsegés helyett végre valami dal is hallatszódik. Matthias és a szemüveges felkelnek és közelebb mennek és valami ordenáré hangon énekelni kezdik a szöveget. Addig Feliciano kicsit közelebb ül Gilbert-hez.
-Honnan ismered Francis-t? Ő sosem beszélt nekem a barátjairól...
-Nem ma volt az biztos. Az a lényeg, hogy talán akkor kezdtünk el többet lógni, mikor segített nekem egy igen különös helyzetben.-az öccse közben úgy néz rá, mint aki kész lenne megölni. Erre egy nagyot nyel.-De ez már régen történt, és nem olyan érdekes. Viszont Matthias tudna többet beszélni magáról.-felkell az asztaltól és elhívja Ludwig-ot is a rádióhoz, hogy ők is csatlakozzanak az énekhez. A cilinderes beleiszik a saját sörébe és letörli a habot a szájáról.
-Szóval, ismerkedjünk! Ki kezdje?
-Veeeee, had én! A nevem Feliciano Vargas, de a barátaimnak csak Feli. Olaszból jöttem, van egy bátyám és Francis-szal élünk együtt, bár most az egyetem miatt egy régi ismerőshöz kellett jönnünk. Innen vagyunk egy órára.
-Na, az tök király. Én Matthias Kohler vagyok, dán, és egyke gyerek vagyok. Pár haverral élek együtt jó pár éve, bár 5 férfinek elég nehéz mindig dűlőre jutnia, ki takarítson, ki főzőn, s a többi. Tavaly végeztem egyetemen...és jelenleg azon gondolkozom, hogy megkérjem a kedvesem kezét.
-Tényleg?-ha az olasz szemei nyitva lennének, akkor ragyognának.-És már tettél neki utalásokat?
-Igen.-idegesen megvakarja a tarkóját és hátra dől a háttámlára.-Bár ránézésre nem érdeklem egy picit se, de ismerem elég régóta, hogy érezzem minden levegő vételében, hogy nem bír megmaradni mellettem.
-Esetleg megkérdezhetném, hogy hogyan néz ki? ~Biztos gyönyörű bella lehet, veeeeee.~
-A haja tejföl szőke és lila szemei vannak. Nálam jóval alacsonyabb-ezen kicsit elmosolyodik-és véznább is. Mindegy, hogy hideg, vagy meleg van, rajta van a lila sapkája. Legtöbbszőr mindig közömbös és fagyos az, amit mondd, de igenis vannak érzései. Van egy öccse, aki szintén olyan, mint ő, bár idegesebb alak.-a mosolya kicsit elhalványult közben és a plafont nézi. Lábai keresztben vannak, ahogy kezei is.
-Esetleg megkérdezhetném a nevét?
-Igen, Lukas Bondevik.
-Lukas az évfolyam társam...várj, akkor te...meleg vagy?-a dán picit meglepődik, majd nagyot nevet a kérdésen. Mikor érzékeli, hogy ez nem olyan vicces, akkor lenyugszik és válaszol. Bár előtte letörli pár könny cseppét, ami a jobb szeme sarkában keletkezett.
-Igen. Tudom, ez kicsit ijesztő lehet...
-ÉN IS AZ VAGYOK! És sok boldogságot kívánok nektek! Tudod mit? Menjünk mi is énekelni. Még az az igen morcos puskás is odament a többiekhez! És Kiku!-felpattan a helyéről, bár a vörös bort már megitta, és magával rángatja Matthias-t aki pár lépés után már magától szalad az olasz után. A rádióban éppen az Only Human** megy Christina Perri-től. Hiába nem a legvidámabb szám, a 7 fiatal úgy énekli, mintha valami győzelmi induló lenne.
Pár számot így még leénekelnek, majd a két német kiválik és még csapolnak maguknak sört. Visszaülnek az asztalhoz, ami igaz, hogy alig van pár méterre, valamiért mégis kizárja kicsit a többieket, akik közben még többet ittak. Még a japánra is rátudtak beszélni valamit. A 'tömeget', ami igazából csak 5 emberből áll, mosolyogva nézi a testvér pár, akik koccintanak a korsókkal. ~Valahol igaz ránk ez a 'Csakis ember' című dal. Hiába vagyunk úgymond egy felsőbb szinten, mint a polgáraink, az emberek, akkor is vannak érzéseink. Pont ezért nehéz megfelelni a főnökeink kívánságának. Azt nem is értem, hogy Amerika hogyan tudott eljönni.~
-Hé, Vest, beszélhetek veled? 4 szem közt.-Poroszország a kocsma másik végébe pillantgat és felkell. Leülnek egy sarokban elhelyezkedő asztalhoz és egy ideig tovább nézik a többieket.
-Hallottam, mikor Anglia beszélt a Mágikus Trió többi tagjával.-a többiek közben kikapcsolták a rádiót és egymásnak tanítanak a saját nyelvükön szabadságról szóló dalokat. Az egész helyiséget betölti, a hangos, de hamis éneklés. Németország beleiszik a sörébe.-Nincsenek a legjobb híreim.-Erre a fiatalabbik felemeli a fejét és megszorítja a korsó fülét. Arcán az idegesség és a félelem bontakozik ki egyszerre.-Ha Ita-t nem hozzuk időben vissza közénk, akkor emberré változik.-a keleti országrész majd összeroppantja a fél kezében a korsót, izzadság cseppek folynak a homlokáról.-És mivel már túl sok évet élt...ezért amikor bekövetkezik ez, akkor...ő...
-Szent-Rómává válik.-sóhajt egyet és a könnyeivel küszködik, bár nem képes nyerni. Az érzelmei túl erősek.-Mennyi ideje van hátra?
-Ezt nem tudjuk. És csak emlékeztetlek, hogy én is abban a kórban szenvedek, mint ő.-az olaszra néznek, aki teli torokból énekli a Bella Ciao-t az anyanyelvén. Hírtelen Poroszország megszédül és a fejéhez kap. Németország bátyja felé nyúl, aki eltaszítja a kezet és hisztérikus nevetésbe torkollik a csendje, amit egész idáig tartott. A fiatalabbik hátra hőköl és testvérét nézi, aki a nevetése közben felkel és feláll az asztalra.-Én, a Német Lovagrend elfoglalom a világot és Istent fogják tisztelni mindenhol.-közben a zavarodott németre méz és elmosolyodik.-És ebben te is segíteni fogsz Szent-Róma.
-JUNGS, segítsetek!-alig bírja visszafogni bátyját, aki minden erejével menni készülne. De az erőlködés hiába, az őrült elszabadul és fellök minden széket-asztalt, ami az útjába kerül. Hírtelen Amerika kapja el a kabátját, de kibújik belőle egy pillanat alatt sem, így orra esik. Ezután Svájc dörrenti el a puskáját, amire Poroszország egy pillanatra megfagy, pont elég idő, hogy Dánia és Japán rávessék magukat és ráfeküdjenek keresztben.
-Nein, nein! Látnom kell a Königin-t! Magyar királyság, ez a neve! Együtt írtjuk ki a pogányokat és mi leszünk a világ urai!-ismét hisztérikusan nevet. Olaszország csak egy helyben áll és nem ért semmit az egészből. ~Miért kell bántaniuk? És miről beszél Gilbert? Olyan ijesztő!~ Németország lassan odacammog hozzá, míg a többiek elvezetik a testvérét, aki kissé kifordult önmagából. Átkarolj az olaszt és ráhelyezi fejét, a puha hajkoronára. Finoman simogatja a hátát és csitítgatja, vagyis próbálja.
-Sajnálom Italien, de most mindent elkell felejtened...-közben a zsebében kezd el turkálni.
-Mégis hogyan?-azokat a borostyán köveket megmutatja és Németország nagy nehezen elővett egy kis üvegcsét, aminek leszedi a kupakját és a tartalmából rászór kicsit Olaszországra, aki pillanatok alatt összeesik.
Fogalmam sincs, hogy miért írtam ilyen agymenést...
*Ez egy létező kocsma
*Ezentúl ez lesz a fanfiction fő zenéje, ha mondhatok ilyet