Ez is egy hasonló hétköznapi nap, mint a többi. A felnőttek dolgozni mennek, a diákok iskolába és vannak akik a kényelmesebbik utat választják és otthon maradnak semmit tenni. Végülis a lusták használják ki a tél utolsó napjait, hiszen már csak 7 nap van vissza tavaszig.
Viszont ha egy ország vagy, akkor nem telhet el úgy nap, hogy ne legyen valami izgalmas dolog. Veneziano fáradtan kell ki a pihe-puha ágyból és egy nagyot ásít. Körül néz maga körül és kicsit furcsállja, hogy nagyobb az ágy, mint kellene lennie. De ahogy jobban belegondol az egészbe, az álmosságra fogja az egészet. Ahogy kelne ki az ágyból, úgy érzékeli, hogy túl nagyot huppant a földre, így gyanakodni kezd, valami átverésre. Jobban áttekinti a szobát és észre veszi, hogy minden jóval nagyobbnak tűnik, mint kéne lennie. De viszont akkor akad meg a szeme igazán, mikor meglátja azt a régi ruhát, amikor még Ausztria hatalma alatt hordott. Ekkor a tükréhez rohan és végig néz magán. Ismét a chibi önmaga az, mint évszázadokkal ezelőtt. Eltűnődik így magán, mikor egy régről ismerős hangot hall, valami olyasmi sípol a fülében, hogy 'Chigi'. ~Ez csak is Romano lehet!~ Az ajtójához siet, de nem tud rajta egykönnyen átjutni, mert a kilincs túl magasan van. ~A fene egyen meg téged! Hadd menjek ki!~ Ahogy erősködik, végül az apró szökdeléseivel felért a kilincsig és most azon lóg, de legalább lehúzza, így az ajtó kinyitódik. Még egy ideig csimpaszkodik a kilincsbe, aztán elengedi és kisiet. A folyosón nem lát senkit, így elindul lefelé a lépcsőn, de a feléig se jut el, mikor szembe jön vele Romano, aki szintén újra kicsi. Nem vette ő fel a ruháját és csak egy régies alsó nemű van rajta. Veneziano nem tud segíteni igen, kicsit megmosolyogja bátyját.
-Milyen édi vagy!
-Csak ne merj így hívni.-ott a folyosó közepén neki áll hisztizni, de nem csinálhatja sokáig, mert a telefonja megcsörren, amit bal kezében van. Nem kell több egy másodpercnél és a telefont felkapja apró füléhez.-Mégis mi a franc ez USA?!
-HELLO! Üdvözöllek titeket a hivatalos Múlt napon.-annyira hangosan beszél a telefonba, hogy ki se kell hangosítani, hogy mindenki jól hallja.
-Ez mégis mi a fenét jelent?-kérdezi Romano a szokásához híven, morcosan és olyan hangsúllyal, amiből érzed, hogy megfújtaná az Egyesült Államokat.
-Azt, hogy nincs olyan, hogy USA, csakis egy brit tartomány vagyok. Úgy ahogy ti osztrák és spanyol. Most is Anglia engedélyével hívtalak fel titeket.-Veneziano kirántja bátyja kezéből a telefont és majdnem már sírva szól bele. Régen sokkal érzékenyebb volt.
-Hogy van Németország? Ügye már öt is felhívtad?
-Nyugi van kicsi olasz! Igen, ti vagytok az utolsók és már szerettem volna beszélni a kis haveroddal is, de mindig keleti része vette fel, aki a mai napon...
-Amerika! You wanker! Add vissza a telefonomat már!-hallatszódik Anglia kiabálása, ezek szerint nem kérte el a beszélő a telefont.-Használd a sajátod!
-Bocsi skacok, most mennem kell. A hős távozik!-leteszi a telefont, de egy kis ideig még hallatszodik a veszekedés kettejük között. Romano kissé rémülten engedi le a kezét és úgy néz testvérére, mintha halottról hallott volna.
-Fratello, és kis Veneziano-m.-teljesen letörve közelít és öleli át testvérét Romano.-A mai napon ismét elleszünk választva egymástól.-és ekkor az északi fél összezavarodott arccal néz testvérére, mintha valamin gondolkodna.
-Romano, ha ez a Múlt napja...akkor szerinted Sz...Szent-Róma?-alig bírja szavait összeszedni. Ez az amitől dél is félt, hogy ez a mai nap meghozza ezt a kérdést. Mivel Németország nem lehetett régen, ennyire régen, de Szent-Róma igen, így kiderül az a titok, amit a reneszánszban már létező országok már évszázadok óta őriznek Észak-Olaszország elől: Németország maga a rég elfeledett Szent-Római Birodalom és valószínűleg ha eddig nem, már a krumpli-zabáló is tudja ezt a mai nappal és ugyanúgy össze lehet zavarodva, mint mindenki más.
-Ugyan, csak azok az országok vesznek részt ebben, akik élnek.-kicsit elfedi a kérdést, de mást nem tehet Romano, mert testvére nem bírná el ezt a terhet, még nem, hiába történt több, mint 200 éve. Elengedi testvérét és visszaindult a szobájába.-Ma Spanyolországgal leszek, te Ausztriával. Éjfélkor minden normális lesz.-add egy testvéri puszit öccsének és most már tényleg visszamegy. Veneziano egy ideig csak áll ott majd ahogy menne vissza, észre veszi, hogy az ajtó ismét kilinccsel csukva. ~Miért kell, hogy ilyen magasan legyen?~ Úgy mint kifelé, ismét ugrálni kezd, de most nehezebben éri el, valószínűleg kifáradt az előző miatt. Viszont meghallja, hogy valaki jön, és ez a valaki Ausztria, aki egyszerűen kinyitja a kis olasznak az ajtót.
-Inkább kérj segítséget. Szenvedned fölösleges.-szemüvege kicsit féloldalasan van az orrán és látszik, hogy eléggé föl van zaklatva, viszont Veneziano inkább nem kérdezi meg, ha tartozna rá is, akkor elmondaná neki Ausztria.-Öltözz fel, elkisérsz a megbeszélésre.-a kis olasz kérdés nélkül bemegy és úgy tesz, ahogy parancsolták neki. Leveszi a ruháját a ruha akasztóról és nehezen belebújjik, felveszi a harisnyát, fejfedőt és a kis cipellőt, ami hozzá van még. Már teljesen elfelejtette, hogy milyen volt "lánynak" lenni, most már nem is menne neki annyira jól, vagyis ő így gondolja. Hallja, hogy lent az utcáról egy autó hajt be a kertbe. Egyből odatol egy széket az ablaka alá, hogy felmaszon rá és hogy így kiláthasson. Az autóból egy kalóznak öltözött, vagy valami hasonlónak, személy száll ki és határozott léptekkel közelít az ajtó felé. Csenget. Alig telik el pár másodperc és valahogyan Magyarország nyit ajtót, köszönnek egymásnak és beengedi az ilyesztő alakot a házba. Veneziano nem bírja tovább és, ismét a szék segítségével, kinyitja az ajtót és lerohan a földszintre, persze a lépcsőn nem a legegyszerűbb ebben a szoknyában közeledni. Ahogy leér, szembe találja magát ezzel az alakkal, akinek copfa kötött hosszú, göndör, sötét barna haja teljesen elvarázsolja. ~Veee, mégis milyen érdekesen néz ki!~ Az idegennek zöld szemei vannak, amivel olyan lenézően bámulja az egész házat. Hátulról hallatszódik, hogy jön valaki a lépcsőn lefelé és amikor leér, akkor látszódik, hogy Romano az. Az egyik mostani felsője van rajta és mezítláb járkál.
-Mégis mi ez?-Ausztria is szóvá teszi, hogy milyen szegényesen van öltözve Romano.
-Nem fogom azt a ruhát felvenni.-közben elindul az ijesztő alak felé, akin hatalmas kalap van, tele tollakkal és szalagokkal, amik színesek, egy olyan palást, ami a földön csúszik végig és fehér prém van a szegélyén.-Akkor megyünk?-Veneziano-nak csak ekkor esik le, hogy ez a kalóz nem más, mint Spanyolország, csak a régi ruhájában és a hosszú hajával.
-Vigyázz fratello-ra!-végül a fiatalabbik olasz elhatározza magát és megszólal. Spanyolország csak kedvesen rámosolyog.
-Nem aggódj, még a gyors reggeli gyűlésen várhattok együtt.
-Mi?! De azt ígérted, hogy mehetek veled!-rá néz testvérére Romano és rájön, hogy mégis miért kell, majd kint maradnia.-Oké, de ezért kérek valamit.
-Megkapod, mindegy mit óhajtasz.-közben kimennek és a házban csend lesz. Szinte a gondolatokat lehet hallani. De alig telik el pár pillanat és Magyarország jelenik meg egy széles mosollyal az arcán és felkapja a kis Veneziano-t, aki nevetni kezd, ahogy a nő pörgeti.
-Szervusz Itália! Olyan jó, hogy ismét egy család lehetünk! És hogy legyen egy tényleges Múlt napunk, ezért szervezünk egy nagy vacsorát, ahol mindenki ott lesz!
-Majd én eldöntöm. Hiszen én vagyok a főnök.-Ausztria teljesen gonosz módon viselkedik és ugyan olyan nyers a modora. Magyarország csak felhúzott orral tartja kezében továbbra is a kis nemzetet és elmennek a konyhába, hogy valami reggelit készítsenek hármuknak.
Az egyetem épülete valamiért üres, pedig nem hirdettek tanítási szünetet, viszont a legtöbb nemzet, vagyis a régi kinézetükkel, a feltűnő ruhákban, amik katonai vagy kulturális jellegű, az egyszerű járókelők által nincsenek megbámulva, ahogy haladnak a kapun át egészen a főépületig. Kicsit csípős a levegő és a szél is fúj, de talán a díszes ruhák teszik, nem fázik senki a nemzetek közül. Most halad el Spanyolország és Romano is. A kisebb is kapott egy kis kalózos fejkendőt és valami kis kabátot, amit találtak a Főnök raktárában. Spanyolországon csak most látszik jobban, hogy van fülbevalója is meg hatalmas kövekkel díszített gyűrűi és a hatalmas kereszt a nyakában csoda, hogy nem húzza le fejét. Poroszország és Franciaország is megjelenik szintén díszes és giccses ruhákban, akik odamennek Spanyolország mellé.
-Kesesese! Milyen királyul nézel ki, de nem annyira, mint én.
-Ó, olyan gyönyörű vagy. A mai nap uralhatlak?
-Nem Franciaország, ez nem egy opció.-közben Romano-ra néz, aki csak hallgat és szúrósan néz, mióta kiléptek közösen Spanyolország házából. ~Mégis miért vagy ilyen szerelmem? Remélem nincs nagy baj és beszélsz velem majd róla.~ Szinte észre se veszi, hogy neki menne egy fának, ha Poroszország nem rántaná el onnan.-Köszönöm.
-Van valami?-a keresztes lovagok országa kérdezi.
-Nem igazán tudom.-óvatosan Romano felé biccenti fejét és ránéznek a kisfiúra a többiek is, amit nem lehet nem észrevenni, de Romano ignorálja őket, csak halad tovább a Főnök mellett.
A terem előtt az olasz tesók várnak és azok a nemzetek, akik a reneszánsz után nyerték el függetlenségüket. Romano nagyon nem szereti, hogy ezekkel kell egy helyiségben lenni, de öccséért bármit, hogy még véletlenül se halljon olyan dolgokat, amiket nem kéne hallania. Mondjuk Németországról, akit idefelé nem is lehetett látni, de még Szent-Róma formájában sem. Ez mondjuk nem hagyja nyugodni az idősebbik olaszt.
Bent természetesen USA kezd egy kis bővebb bemutatóval.
-Ezt a napot én hoztam létre, hogy megemlékezhessünk a múlt árnyairól és fényeiről. Azok az országok, akik a reneszánszban nem voltak függetlenek, avagy nem léteztek gyarmatként se, azok a mostani formájukban továbbra is vannak köztünk, de nem élvezhetik ezt a menő fesztivált! A területek a maiak, nem akkorák, mint régen és a neve se változott senkinek... Kivéve együnknek, de még ezelőtt még egy fontos pont: a halott nemzetek nem életnek fel. És ez a különleges ország nem más, mint Né...Nyugat Németország és Kelet Németország. Ők, ahogy egyikük itt is van, avagy Poroszország, a másikuk nem óhajt emberek közé jönni, újra külön vannak. És hogy mi van ezzel, aki bezárkózott? Ő... A Szent-Római Birodalom.-senkise sincs meglepve igazán, főleg azok, akik régen is jól ismerték: Franciaország, Spanyolország, Poroszország, Ausztria és Magyarország. Ügye a többi kettő kint várakozik. Anglia veszi át a szót.
-Kérlek, nyilazkozz a mai reggelről, Poroszország.-a megjelent német nemzet feláll és megköszörüli torkát, majd rekedtes hangjával megszólal.
-Amikor öcsém ma felkelt, úgy nézett ki, mint amikor létrejött, olyan édes! De valamiért nem akart megszólalni és a ruháját se vette fel, még nem is beszélt róla! Meguntam, bementem én a szobájába és megláttam Szent-Róma ruháját az ágya végében, azt a festményt, amit még a kis Ita-tól kapott és ugyan azt a ruhát, csak megszaggatva és véresen.-Franciaország lesütött szemekkel lesüllyed az asztal alá és teljesen elpirul szégyenében. A nemzetek összéznek, majd Spanyolországra, aki feláll és az ajtót résnyire kinyitja. Romano-nak szól, hogy jöjjön be, aki kint hagyja testvérét pár percre. Az ovális asztal közepére állítják, ami üres, a padló van ott és intik, hogy beszéljen. Külön add engedélyt neki Főnöke is.
-Mit akarnak tudni?
-Mégis mit mondtál Veneziano-nak Ausztria házában? Szen...
-Nem kell több, értem én.-körül néz, majdnem mindenkit végig nézve, majd szeme visszatér Spanyolországra.-Azt, hogy ebben csakis az élő országok vesznek részt és az a... Szent-Krumpli (Cookie's HetaOni utalás) halott, nem lehet más. Persze tudom én is az igazat, amit nem akarok elfogadni.
Miután feldolgozták Romano vallomását kiengedik vissza, hogy vigyázzon északra tovább, míg ők megbeszélnek még pár dolgot.
~Vajon hogyan folytatódik ez az egész. Fratello rá fog jönni? És ez a Krumpli tesz valami váratlan dolgot? Minden hogyan, csak az egész süljön el jól.~ Ahogy Romano így tűnődik egyszer csak az ajtó kinyílik és mindenki megy a saját dolgát, plusz a két olaszt a főnökei felveszik őket.
Szóval, hogy ne zavarjon meg senkit az idő ugrás, elmagyarázom. Most februárban vagyunk, egy héttel Valentin-nap után. De ezután a fejezet után ezt a sztorit lezárom és jön a 2. része, az Orvosság részességre. Az egy kicsit hosszabb lesz és talán már összeszedettebb is. Túl sok kihagyás van a kettő közt, így lehet kicsit már más lesz a stílus, de remélem ez nem baj...