Eponine baromi ideges volt. Még soha nem tervezte meg előre, hogy lefekszik valakivel, és nem kételkedett benne, hogy Enjolras sem. Valószínűleg nagyon kínos lesz, és életük egyik legnevetségesebb éjszakája lesz. Hat óra felé, Eponine hallotta, hogy Cosette hívja a konyhából. Eponine egész délután a szobájában várta, hogy Cosette végre elmenjen és akkor le tud rohanni a kisboltba, hogy vegyen valami bort. Arra gondolt, hogy ha esetleg Enjolras egy kicsit becsípne, akkor lazábban menne a dolog, de itthon csak egy üveg fehér bor volt, és tudta, hogy Enjolras inkább a vöröset szereti.
Próbaképpen kinyitotta a hálója ajtaját és kidugta a fejét a nappaliba. – Igen?
- Ide tudnál jönni egy percre?
- Ahha.. persze - Eponine összeszedte magát. Nem akarta, hogy bármi szokatlant tegyen, mert Cosette úgy tudott olvasni benne, akár a nyitott könyvben. Habár úgy különböztek egymástól, mint az éjjel és a nappal, Cosette megértette őt. És most, hogy Eponine túltette magát a Cosette barátja iránti érzésein, nagyon közel kerültek egymáshoz, vagy legalábbis olyan közel, amennyire Éponine közel engedett magához egy másik emberi lényt, aki nem a testvére. Kiment a nappaliba és ledobta magát a kanapéra és lustán felkapott egy magazint.
– Mi kell, Cosette?
- Csak azon gondolkodtam, hogy melyik cipő a jobb – a fekete magassarkú vagy a barna pántos? -Cosette mindkét lábán különböző cipő volt és nézegette magát a tükörben.
- Ööö, nem tudom? Mindkettő szép.
- Te melyiket vennéd fel?
- A pántos valószínűleg kényelmesebb…
- Igen, igaz. Akkor a magassarkút veszem fel. Az csinosabb.
Eponine magasba emelte a tekintetét. – Örülök, hogy segíthettem – gúnyolódott.
Cosette felnevetett. - A Commander's Palace-ba visz vacsorázni. Elegánsan kell felöltözni, mert különben nem engednek be.
- Még soha nem voltam ott.
- Őszintén, semmi extra, de Marius nagyon izgatottnak tűnik – magyarázta Cosette gyengéden. – De majd megpróbálom megejteni neki, hogy nem ez a kedvenc helyem a földön.
- Valószínűleg nem fog megsértődni miatta – merengett Eponine. Cosette–nek volt egy olyan természetes bája, hogy még a legkeményebb szíveket is meglágyítsa. Belülről fakadóan volt kedves és finom, és Éponine észrevette, hogy még Enjolras is visszafogottabb volt és lágyabban beszélt Cosette közelében, és úgy tűnt, a szőke lány egyáltalán nem zavarja úgy, mint a többi nő, beleértve őt magát is.
- Mit tervezel ma estére? Bulizol?
- Nem. Igazából Enjolras átjön egy kicsit. Segít nekem egy politológia beadandóban.
- Péntek este? Soha nem tanulsz péntek este!
- De ő igen. És miután egyedül ezen az estén vagy egy kis ideje rám, muszáj – magyarázta Éponine.
Korábban kitalálta ezt a fedősztorit és megírta messengeren Enjolrasnak, hogy ő is ezt mondja, ha bárki kérdezi. Úgy döntött, nincs értelme, hogy letagadják, hogy találkoznak; kevesebbet kell magyarázkodniuk, és így egyszerűbb bevallani, hogy együtt lógnak vagy tanulnak. Amit persze tényleg csinálni fognak, azt nem kell a többiek orrára kötni.
Cosette összeráncolta a homlokát.
– Próbáld meg elcsábítani valahova, talán elmehetnétek a Frenchman Streetre. Mindig jól érzi magát, ha egy kicsit engedi magát ellazulni. Úgy tudom, szereti a jazzt.
- Én próbáljam meg szocializálni, mint egy normális embert? Mintha hallgatna rám. Csak egy másik veszekedéshez vezetne.
Cosette elmosolyodott és fejrázva elkezdte tanulmányozni barátnőjét.
– Sokat veszekedtek, de szerintem csak azért, mert egy kicsit, hogy is mondjam, tart tőled.
Eponine csak pislogott, mert olyan, mintha Cosette-nek elment volna az esze.
- Komolyan? Ez távolabb sem lehetne az igazságtól. Ő senkitől sem fél. Tőlem meg aztán biztos nem, mert utál… - itt egy kicsi szünetet tartott. Tudta, hogy ez nem igaz, mert nem utálja; az elmúlt héten több ízben bebizonyította az ellentétjét, főleg ahogy önzetlenül segített neki az ösztöndíj ügyben. – Oké, nem utál engem. De tényleg az idegeire megyek.
- Ha te mondod Eponine - azzal Cosette felkapta a táskáját és teljes felszerelésben kisétált az ajtón. - Holnap ilyenkor jövök kábé. De lehet, hogy csak vasárnap – kiáltott vissza félénken. – Ne vidd azért túlzásba a tanulást!
- Nem fogom. Jó mulatást Mariusszal - intett ahogy Cosette becsukta az ajtót maga mögött, majd idegesen felnyögött és elnyúlt a kanapén. Áthívni Enjolrast hirtelen nagyon, nagyon rossz ötletnek tűnt.
Enjolras táskájában az üveg bor nehezebbnek tűnt, mint amilyen valójában volt. Egy része teljesen idiótának érezte magát, hogy visz magával egy üveget, mert ez valami romantikus gesztusnak tűnhet, de ha valamit megtanult Grantaire-től az egyetemen, az az, hogy ha minden kudarcot vall, akkor fordulj az alkoholhoz. Enjolras úgy érezte, hogy ma este szüksége lesz rá, habár nem nagyon szokott élni vele, és a bor mégis csak jobb választásnak tűnt, mint az olcsó sör, ami valószínűleg van Eponine hűtőjében.
Egy kicsit hangosabban kopogott, mint kellett volna, és megborzongott, amíg várta, hogy Éponine ajtót nyisson. Egyébként hogy kellene viselkedni egy baráttal, akivel éppen viszonyt kezd és most fekszik le vele először? Viselkedjen udvariasan és legyen romantikus, vagy csak… csinálják?
Néhány pillanat múlva nyílt az ajtó és Eponine állt a küszöbön olyan nyugodtan és összeszedetten, ahogy mindig, nyoma sem volt rajta idegességnek. Ezt valahogy sejthette volna. A lány soha nem hagyta hogy bármi is látszódjon rajta, nem számít mennyire próbált meg Enjolras a bőre alá férkőzni. Szélesen mosolyogva kitárta az ajtót, hogy beengedje a fiút. – Hé, nem tudtam, hogy ettél-e vagy nem, szóval csináltam tésztát. Remélem szereted az Alfredo szószt.
- Oh. Az… jó. Igen - Enjolras kinyitotta a táskáját és elővette a bort. – Hoztam bort. Nem igazán tudom, mit szokás ilyenkor, szóval…
Eponine egy percre úgy nézett ki, mint aki elneveti magát, majd a mutatta, hogy kövesse a konyhába. Rámutatott a pultra. – Rakd be nyugodtan a másik üveg mellé, amit én vettem nemrég. Vagy akár ki is bonthatod.
Enjolras egy kicsit megnyugodott, ahogy letette a vörösboros üveget. Ez akkor azt jelenti, hogy a másik is ideges? - Akkor van bőven. Hol vannak a poharak?
- Jobbra a mosogató fölött - Eponine befejezte a tészta kavargatását és az asztalra tette, majd nézte, hogy Enjolras kitölti a bort. Leült vele szemben, belekortyolt az italba, amikor összeakadt a tekintetük.
- Azt hiszem ez a harmadik alkalom, hogy inni látlak, mióta ismerlek. Biztos teljesen kivagy az idegtől miattam.
Enjolras összehúzta a szemét, és zavarba jött, hogy ennyire átlátszó a tény, amire a lány most felhívta a figyelmet. – Nem ijesztesz meg.
- Hazug.
- Nem vagyok. – Szép visszavágás, balfasz.
- Mmhmm, persze - Éponine bekapott egy villányi tésztát, Enjolras követte a példáját, és egy kevésbé kínos csend telepedett rájuk. Végül magabiztosan megszólalt: - Tudod… Nem kell ezt csinálnunk. Ha úgy gondolod, rossz ötlet, teljesen megértem és esküszöm, nem használom fel ellened. Nem kell róla többet beszélnünk.
Enjolras tudta, hogy így is gondolja. Csak egy kislengés volt, semmi olyan, amit ne söpörne könnyedén a szőnyeg alá és felejtené el azon nyomban. A racionális, felnőtt agya tudta, hogy talán most kéne visszamondania az egészet, mielőtt túl messzire mennének – felállni, itthagyni és kiverni a fejéből a lányt. Az az oldala viszont, ami eddig hallgatott, amikor a nők és a szex került elő, most tiltakozott. Ez az utolsó féléve, évek óta most voltak meglepően a legkönnyebbek az órái, és bár az egyetemi éveit szerette, eddig közel sem voltak izgalmasnak mondhatók. Most van itt az idő, most kéne tapasztalnia. És hat hónap múlva, így vagy úgy, másik városba költözik és elkezdi a jogi Mastert. Most lehetőséget kapott, hogy kicsit kiélvezze az időt és átkozott legyen, ha nem él a lehetőséggel.
És ha igazán őszinte akar lenni, hihetetlenül vonzódott Eponine-hoz, legalábbis fizikálisan. Nem akart randevúzni vele vagy a barátja lenni– a gondolata is megborzongatta – de szex? Szex kötöttség és igazi érzelmek nélkül, egy lánnyal, aki ugyanúgy borzong a kapcsolat gondolatától is? Szex egy lánnyal, akit nem érdekelt a hűvös és távolságtartó személyisége, és elfogadta azt, hogy egyedül akar lenni? Szex egy lánnyal, aki egy év óta, mióta ismeri, nem próbálja meg megváltoztatni? Tiszta hülye lenne, ha kihagyná.
- Nem, én akarom – mondta határozottan.
- Akkor oké - az asztal alatt megsimogatta a lábával. – Ne érezd magad furán. Ez semmit se változtat meg. Ez csak szex. És abból a mérsékelt tapasztalatból, amit a szekrényben átéltünk, egy igazán jó szex.
- Ha jól emlékszem, életem legeszelősebb dugását ígérted nekem - ugratta Enjolras és érezte, hogy kicsit fellazul. Éponine olyan természetesen viselkedett, mint ahogy mindig és elvigyorodott.
- Nem hiszem, hogy sok kell hozzá, hogy ez legyen életed legeszelősebb dugása, Enj.
- Mit akar ez jelenteni?
- Hogy nem vagy egy kifejezett Don Juan.
- Nem, de...úgy értem… már csináltam korábban – kicsit sértette, hogy a lány ilyen kevesen feltételez róla.
- Jó. Én meg megtanítom, hogy csináld jobban.
Enjolras magasba emelte a tekintetét és gúnyosan válaszolt.
- Ó, kérlek, taníts meg mindenre, amit tudsz, te Mindentudó. Neked mennyi tapasztalatod van? Nem ítélkezésből – tette hozzá gyorsan. – Csak kíváncsi vagyok.
- Valószínűleg túl sok – vallotta be Éponine őszintén. – Sajnos korán kezdtem. Igazából szerencse, hogy semmi baj nem történt velem. De már nincsenek egyéjszakás kalandjaim. Egy jó ideje, hogy őszinte legyek. Talán ezért kezdtem el felfigyelni rád.
Enjolras felhorkantott. – Remek. Kösz.
Eponine kiitta az utolsó kortyot a borából, majd átnyúlt az asztal fölött, kivette a fiú kezéből az övét és azt is lehúzta. Aztán felemelkedett a székéből, hogy odamenjen elé, lehajolt és finoman rátapasztotta a száját, miközben belemarkolt a szőke fürtökbe. A szoba hangulata határozottan megváltozott, ahogy Enjolras elkezdett szikrákat érezni körülöttük. Akármik is voltak vagy lesznek egymásnak ezután az éjszaka után, abban biztos nincs kétség, hogy volt köztük kémia.
Eponine megfogta a kezét és finoman talpra húzta, és lassan a szobája felé vezette. Becsukta az ajtót maga mögött és nekidőlt, majd karjaival átkulcsolta Enjolras nyakát. Az lehajolt és megcsókolta, hagyta, hogy keze a lány pólója alatt kalandozzon, gyengéden megérintve a puha bőrt az oldalán, a hátán.
Nemsoká érezte, hogy Eponine ujjaival finoman kigombolja az ingét és hagyta lecsúszni a vállain, miközben ő a lányt segített megszabadulni a felsőjétől. Éponine nem pocsékolt több időt, mert azon nyomban a nadrágját is kigombolta. Enjolras érezte, hogy arca lángba borul, és azt kívánta, bár jobban tudná irányítani a reakcióit, de talán elég sötét volt és a másik nem vett észre semmit. Kicsit felugrott, amikor Eponine egyúttal a boxerét is lerántotta róla.
- Jézus, Éponine, ez nem verseny…
- Nézd, a kurva szekrény óta csak erre gondolok. Én nem játszadozom, Enjolras.
- Nyilván - dünnyögte az, és nyelt egyet, amikor érezte a lány kezét növekvő férfiassága köré csavarodni, majd szakavatott mozdulatokkal húzogatni és simogatni. A lány pontosan tudta, mit csinál, és Enjolras visszatartotta a lélegzetét, amikor Éponine a nyakát és mellkasát kezdte csókolgatni és harapdálni a bőrét. Enjolras az ágyhoz vezette Eponine-t és a matracra döntötte, majd mellé mászott. Megpróbált úgy tenni, mint aki pontosan tudja, mit csinál próbaképp egyik kezét a lány mellére tette és a melltartón keresztül megszorította.
A lány megérezte a tétovázását.
- Túl sokat gondolkozol – suttogta Éponine, miközben az állát csókolta. - Ne gondolkodj, csak csináld, amit akarsz.
- Nem tudom, hogy kell nem gondolkodni.
Éponine elmosolyodott. – Akkor ezen dolgozunk – újra megcsókolta az állát, majd lejjebb haladt a kulcscsontja felé. Amikor kezeivel újra a péniszéhez ért, Enjolras felnyögött, arcát a lány nyakába fúrta. Nekinyomta a csípőjét és beleharapott a nyakába, amikor megszorította odalent. Finom íze volt.
Eponine kicsit felemelkedett annyira, hogy kibújhasson a melltartójából, mire Enjolras elengedett egy mély sóhajt, ahogy végre megpillantotta a lány melleit. A dekoltázsa mindig is csábította, a mélyen kivágott felsők és a push-up melltartók szinte kínzóeszközként hatottak rá minden alkalommal, amikor leült mellé a Musainban. Mindent elkövetett, hogy ilyenkor ne úgy nézzen rá, mint egy hormontúltengéses kamasz fiú, és most elégedettséget érzett, hogy végre szégyenérzet nélkül bámulhatja őket teljes valójukban. Enjolras kinyújtotta a kezét és megérintette a bal mellét, a jobb mellbimbóját pedig óvatosan a szájába vette. Lágyan köröket írt le a nyelvével és elégedetten tapasztalta, hogy az érintése nyomán megkeményednek a szájában. Éponine felsóhajtott és beletúrt a hajába, mikor Enjolras lejjebb haladt a hasa felé, könnyed és finom csókokkal borítva a bőrét, míg kezével tovább masszírozta a mellét. Mozdulatai már magabiztosabbak lettek, az önbizalma is fokozatosan nőtt. Láthatóan hatással volt a lányra, ami elég erőt adott neki.
Eponine lenyúlt és lecsúsztatta a bugyiját, megragadta a férfi kezét és a combjai közé vezette. – Érints meg –kérte csendesen és Enjolras-t megint elfogta a pánik. Nem igazán tudta, mit csináljon odalent, és a tétovázása kiült az arcára.
Eponine lassan megcsókolta, kezét a fiúéra tette, és így vezette egyre lejjebb az ujjait, megmutatva hol és hogyan okozhat neki örömöt. Nemsoká visszahanyatlott a párnára, csípőjét nekinyomta és Enjolras csodálkozva nézte. Ebben a pillanatban elkezdett lüktetni a hasa tájékán, előre hajolt és nekinyomta ágaskodó péniszét, majd megcsókolta a mellkasát.
Eponine átnyúlt a válla fölött, valamit matatott az éjjeliszekrényen, majd hátralökte Enjolrast a térdére. Kibontott egy óvszert és elkezdte felhúzni rá, majd a szájába harapott, amikor tekintetük összeakadt.
Amikor lefeküdt az ágyra, Enjolras óvatosan fölé mászott és hevesen megcsókolta. Éponine ujjaival óvatosan magába vezette a fiút és felszakadt belőle egy sóhaj, amikor az teljesen betöltötte. Enjolras úgy érezte, még soha nem volt ennyire jó, és egy kicsit attól félt, hogy nem bírja sokáig, figyelembe véve, hogy mióta nem csinálta. Elkezdtek egyszerre mozogni, és Éponine nem sokkal később összekulcsolta a bokáit a fiú háta mögött. Majd megragadt egy párnát és megemelte a csípőjét annyira, hogy a dereka alá tehesse, majd visszafeküdt, hogy Enjolras mélyebben belehatolhasson.
- Gyorsabban – követelte lélegzet szakadva Eponine és Enjolras hangos nyögéssel teljesítette. Eponine szája az övére tapadt és nyelvük fáradhatatlan táncot járt. Néhány perc múlva, érezte, hogy Eponine elkezd reszketni alatta, és erősen a vállába mélyesztette körmeit, ahogy elélvezett.
Tipikus Éponine módjára káromkodott egyet, mire Enjolras elvigyorodott és lehajolt, hogy a nyakába harapjon. – A nyelved, Éponine – ugratta, majd újra beleharapott, mikor Éponine játékosan rácsapott a fenekére.
- Fogd be seggfej. És erősebben - lábaival szorosabbra fogta és Enjolras nem szólalt meg többet, csak behunyta a szemét, és olyan erősen kezdett behatolni, amennyire csak tudott. Még néhány döfés és ő is elment, Éponine nevével az ajkán.
A lány elmosolyodott, és kisimította a fiú haját az arcából, amikor az utolsó mozdulatok is abbamaradtak. – Jó volt? – kérdezte csendesen.
Enjolras bólintott és lassan kihúzta magát a lányból, óvatosan levette a teli óvszert és becsomagolva az ágy melletti szemetesbe dobta. – Jó.
Vett egy mély levegőt és becsukta a szemét, majd meglepődött, amikor Eponine kezét érezte, finom mintákat leírni a mellkasán és a hasán. Hamarosan az oldalára fordult, hogy szembenézhessen vele. Ő már az oldalán feküdt és a fiút figyelte. Enjolras felemelte a plédet, hogy betakarja magukat és félve megszólalt. - Szóval… nem akarok maradni, vagy ilyesmi…
Éponine elmosolyodott. – Persze, hogy nem. Az alkalmi szex első szabálya, nincs ottalvás. Hacsak nincs egy megfelelő kifogás, amitől senki nem kezd el gyanakodni.
- Igaz. Nincs ottalvás, egyetértek - egy percig hallgatott, majd bizonytalanul megkérdezte (és talán egy kicsivel jobban zavarba jött, mint kellett volna), - Szóval ez… jó volt? Neked?
Éponine csillogó szemekkel felkacagott. – Igen, Enj. Elmentem vagy nem, szóval valamit jól csináltál.
A fiú elvörösödött. – Csak megkérdeztem.
- Jó voltál, Enj. Tényleg. Higgy nekem – azzal odahajolt és egy gyors csókot lehelt a szájára, majd kimászott az ágyból és felkapott egy a bolyhos köpenyt. Úgy tűnt, tényleg komolyan veszi a nincs ottalvás szabályt. – Felöltözhetsz és lezuhanyozhatsz, ha akarsz, hogy senki ne gyanakodjon, amikor hazaérsz. A konyhában leszek.
- Oké - Enjolras nézte, ahogy kisétál a hálóból, majd a hátára fordult és a plafont bámulta. Ez elég… érdekes volt. Jó volt. Egész biztosan az eddigi legjobb szex, amiben valaha része volt, habár az tényleg nem volt valami sok. Bár egyúttal azt is érezte, hogy a lány visszafogta magát és ez kíváncsivá tette és többet akart. Talán túl bizonytalan és ideges volt. Oldalra pillantott az éjjeli szekrényre és észrevette, hogy még mindig ott van a nyitott óvszeres doboz. Kivett egyet, felállt, ruháit pedig a földön hagyta Éponine szobájában.
Enjolras vett egy mély lélegzett, kihúzta magát és magabiztosan a sötét nappaliba lépett. Követte a konyhából beszüremlő fényt, majd megállt az ajtóban, és nézte, ahogy Eponine a mosogatónál áll és a vacsora maradékát takarítja el. Barna haja könnyed hullámokban omlott a vállára és mosogatás közben halkan dudorászott.
Enjolras gyorsan átszelte a konyhát, hátulról átölelte, finoman egyik oldalra simította a haját és belecsókolt a nyakába.
Éponine lélegzete egy pillanatra elakadt, de aztán gyorsan ellazult az érintésétől.
– Megijesztettél….
- Bocs – dünnyögte a szőke és gyorsan kioldotta a köpeny övét, végigsimítva a hasán és a combjain határozott, magabiztos kezekkel. Éponine hátával nekifeszült, csípőjét nekinyomva és fejét hátrahajtotta, hogy jobb hozzáférést biztosítson a fiúnak a nyakához.
- Azt hiszem, tetszik, amikor átveszed az irányítást – jelentette ki. – Nagyon izgató.
Enjolras a nyakába vigyorodott és belenyalt a fülébe. Jó. Igaza lett. Jobb így, amikor már nem ennyire bizonytalan. Engedte lejjebb csusszanni a kezét a lány testén, egészen a lábai közé, és elkezdte simogatni Eponine-t, ahogy az előbb mutatta neki. Gyorsan tanult, és a lány hamarosan nyögdécselni kezdett az érintése alatt, teste megfeszült.
-Ó, istenem, te… gyorsan tanulsz...
Eponine kicsit ellökte, hogy szembefordulhasson vele, ledobva vállairól a köntöst. Átkarolta a fiú nyakát, és magához húzta, hogy forrón megcsókolja. Enjolras erekciója a hasához nyomódott, és nem tehetett mást, erőteljesen odanyomta. Ezúttal más volt. Kezei vadul simogatták a lányt, és érintése nyomán szinte szikrázott a bőre. Éponine is hangosabb volt, csak zihált, ahogy csókolta, nyalta és harapta a bőrét. Egy részről Enjolras meglepődött, hogy ilyen gyorsan és könnyen beadta a derekát – azt hitte talán kicsit többet harcol és szembeszáll vele a hálószobában, ahogy bármi másban is, de más részről örült neki, hogy nem tette. Tetszett neki ez az ismeretlen érzés, hogy egy puha és hajlékony női test nyomódik hozzá. Ez olyan alapvető és természetes.
Enjolras vadul nekinyomta a konyhapultnak Eponine-t, elhelyezkedett egy alkalmas pozícióban, és biztosította a bejárást, miután felhúzta az óvszert. Gyorsan behatolt, Eponine egyik kezével a konyhapulton támaszkodott, másik kezével a fiú vállát szorította. Egyik lábával átölelte a fiú csípőjét, és mikor lökésről lökésre találkozott a csípőjük, minden alkalommal fel-fel nyögött.
Enjolras óvatosan megfogta a lány állát és maga felé fordította a fejét. Nézni akarta, látni, hogy mit érez, és elégedetten tapasztalta, hogy a lány arca skarlátszínűre színeződik, ahogy vakmerően visszanéz rá.
Ezúttal majdnem egyszerre érték el a gyönyört, és Eponine hangosan felsikoltott. Enjolras közelebb húzta és még egyszer utoljára döfött egyet, ahogy elélvezett. Szerette azt az érzést, amikor a lány hozzásimult, a mellkasa le és fel emelkedett, egyenletlenül lélegzett, mellei pedig olyan pirosak voltak, amilyen az arca. Lehajolt és mindkettőt finoman megcsókolta, majd visszatért a húsos ajkakhoz. Most mindketten leizzadtak, és Eponine csodálkozó szemekkel nézett rá.
Tudta, hogy ezzel nagyon meglepte a lányt, és hihetetlen büszke lett magára.
- Zuhany? – kérdezte halkan Éponine. Amikor meglátta a pajkos csillogást a lány szemében, elnevette magát, majd újra megcsókolta.
- Kérlek.