– Hajnali beszélgetés
(Aidou, énekesi tehetségét is bevetve, ráveszi a titokban tisztavérű Katie-nket, hogy járjon vele.)
Hajnalban ébredtem fel. Végre láthattam a szobát a felkelő nap sugarai által rózsaszínre festve. A szoba levegőjét friss, kellemes és számomra ismerős virágok illata töltötte meg.
- Rózsák – mondtam áhítattal, inkább csak magamnak. – A kedvenceim.
- Az enyémek is. – jegyezte meg Aidou. Nem is vettem észre, hogy már megint egy ágyban aludtam vele és Ichijou-val. Most távolabb feküdtek tőlem, de ugyanúgy a két oldalamon. Talán megint csak véletlenül alakult így, de szerencsésnek mondhattam magamat, hogy két egymást követő reggelen két ilyen jóképű pasi mellet ébredek fel. Hihetetlen, vigyorogtam. – Egyébként szép reggelt – kelt fel az ágyból.
- Neked is – válaszoltam, és elmosolyodtam, mire ő is. Elbűvölő volt a mosolya.
- Gyere velem – nyújtotta a kezét. – Mutatok valamit.
- És mi lesz Ichijou-val? Hagyjuk itt?
- Ugyan, ne aggódj miatta. Ilyenkor még órákig húzza a lóbőrt és nem szereti, ha megzavarják. Higgy nekem, a te érdekedben – bizonygatott. Végül is tegnap sem kelt fel, amikor kimentem az erkélyre. És legalább jobban megismerhetem ezt az Aidou fiút. Vajon miért keresi ennyire a társaságom?
- Jól van, menjünk. Csak felveszem a kabátom. – Hol is lehet? Körbenéztem, majd megtaláltam egy szék karfájára terítve. Tisztább volt, mint újkorában. Valószínűleg Ichijou mosta ki nekem. Hálásan belebújtam, majd megfogtam Aidou felém tartott kezét és egy utolsó pillantást vetettem az alvó Ichijou-ra. – Indulhatunk!
Nagy meglepetésemre nem a folyosó, hanem az erkély felé vezetett. Kinyitotta az ajtót, majd előre engedve kitessékelt a szabad levegőre. Kint újra megfogta a kezem. Izgalom töltött el.
- Hát nem csodálatos látvány? – mondta a hajnali tájat kémlelve. – De menjünk is tovább. – Azzal megdöbbenésemre felkapott az ölébe és ugrani készült, de megállítottam.
- Hé, azt hittem csak az erkélyre jövünk szétnézni. – Ez tényleg hülyén hangzott, de berezeltem.
- Csak nem félsz? – kérdezte ravasz mosollyal az arcán.
- Á nem, dehogy – füllentettem, bár eléggé zavart, hogy nem tudtam, hová fog vinni.
- Akkor indulhatunk – jelentette ki és elrugaszkodott. Különös, hogy még sohasem hagytam el Ichijou szobáját az ajtón keresztül. Arra számítottam, hogy majd leugrik velem a kertbe, de nem így tett. Felfelé haladtunk az erkélyeken, mígnem úgy öt emelet magasságában elértük a tetőt. Itt még nem állt meg, hanem még feljebb törekedett egy kiálló torony párkányait használva. Csodálkoztam, hogy egyszer se csúszik meg azokon a keskeny helyeken. Nekem ez még vámpírként se ment volna. Egy perc sem telt belé és fent voltunk a torony tetején. Óvatosan lerakott.
- Hát itt is vagyunk. Azért nem volt annyira félelmetes, ugye? - Csak akkor vettem észre, hogy egész idő alatt a nyakába kapaszkodtam és magamhoz szorítottam. Kellemetlenségemben elpirultam és kicsit eltávolodtam tőle. A tető nem volt túl meredek, de még így is sikerült megcsúsznom. Ha Aidou nem kapott volna el, szépen lebukfenceztem volna. Nem mertem a szemébe nézni és még inkább elpirultam.
- Hé, ne légy már annyira zavarban. Nem történt semmi. – Leült a tető szemben lévő, a felkelő nap felőli oldalára és engem is maga mellé húzott. –Hát nem gyönyörű – kérdezte először a hullámzó, világos rózsaszínes, lilás, halvány narancsos tájat, majd engem nézve. Lesütött szemmel bólintottam.
- De igen.
- Ennél azért több lelkesedést vártam – mondta csalódottan. Kicsit meg is sajnáltam.
- De tényleg nagyon szép. Akarom mondani csodálatos. Mindig is ilyen kilátásra vártam – próbáltam elérni, hogy ne bánja meg, hogy felhozott ide.
- Akkor meg mi a baj? – kérdezte, mintha belém látna.
- Semmi, tényleg, minden oké. – füllentettem. De látszott, hogy nem vette be.
- Ezt nem hiszem el – jegyezte meg velősen. – Nézz a szemembe és ezúttal az igazat mondd! – Mivel nem tettem, megfogta az állam és maga felé fordította. Áthatóan nézett nagy, mélykék szemeivel. Szigorúbb volt, mint általában, mégis beleszédültem. Hát ilyen is tud lenni? Továbbra sem szóltam, csak bűnbánóan néztem a szemébe. Végül fejsóhajtott és a térdére csapott, kicsit feloldva ezzel az előbbi feszült légkört.
- Hát mit vétettem én, hogy ennyire elzárkózol előlem? – kérdezte most már szomorúan. – Talán nem voltam elég kedves, vagy talán ronda vagyok? – A ,,ronda" szónál felvitte a hangsúlyt.
- Nem, dehogy – mondtam sietve. – Kedvesebb nem is lehettél volna hozzám és lélegzetelállítóan nézel ki. Tényleg nagyon tetszel nekem. – Na, ezt talán nem kellett volna bevallanom, mert rögtön sokatmondóan elmosolyodott.
- Hát akkor meg mi a baj? Nem értem. Mégsem érzed jól magad velem?
- Nem erről van szó, csak…. – nem mertem folytatni. Mégis, hogy mondjam el az igazat arról, hogy egy lázadó, Tanács ellenes, átváltozott tisztavérű vagyok, aki ellenszenvet táplál a drágalátos Kaname-jával szemben. Mert a nemesek mind imádják tisztavérű urukat, nem igaz?
- Hát akkor miről?
- Csak annyi,…hogy nem értem mit eszel annyira rajtam. Nem vagyok különleges – próbáltam valami elfogadható magyarázatot adni. És ami azt illeti, tényleg nem voltam csordultig önbizalommal.
- Dehogynem! Elbűvölő vagy: kedves, szép, természetes, és bár még nem ismerlek régóta, de olyan lánynak tűnsz, aki mindig eléri a célját. – Ez a fiú tényleg belém lát. Talán gondolatolvasó? – Érted már miért szeretnélek közelebbről megismerni?
- Igen, de sok hasonló lány van még a földön. Akkor meg mért pont én? – ellenkeztem.
- Miért te? Nem tudom, de ilyet ne is kérdezz egy fiútól. Te tetszettél meg és kész. – vetett véget a vitának.
- Jó, de én…. – akadékoskodtam volna tovább, mire válaszul énekelni kezdett.
- „Oh her eyes, her eyes make the stars look like they're not shinin'
Her hair, her hair fall perfectly without her tryin'
She's so beautiful
And I would tell her everyday" – változtatta kicsit meg Bruno Mars dalszövegét. Akaratom ellenére elnevettem magam.
- Hagyd abba, hé!
- Talán nem tetszik? – húzott tovább elfojtott röhögőgörcsöm láttán és folytatta.
- „Yeah, I know, I know when I compliment her, she won't believe me
And it's so, it's so sad to think that she don't see what I see
But every time she will ask me do I look okay?
I say" – hihetetlen beleéléssel énekelt és tulajdonképpen egész jó hangja volt. Még egy dolog, ami belőlem hiányzott. Feszültségem ellenére a kis előadásával egész jól elszórakoztatott.
- „When I see your face, there's not a thing that I would change
Cause you're amazing, just the way you are
And when you smile, the whole world stops and stares for a while
Because girl you're amazing, just the way you are(yeah)
„Her lips, her lips, I could kiss them all day if she let me
Her laugh, her laugh, she hates but I think it's so sexy
She's so beautiful, and I wouldtell her every day'
- Éreztem, hogy komolyan gondolja, amit énekel. Ha nem ismertem volna a számot még talán azt is elhittem volna, hogy most találta ki. -
„Oh, you know, you know, you know, I'd never ask you to change
If perfect's what you're searching for then just stay the same
So, don't even bother asking if you look ok
You know I'll say
When I see your face, there's not a thing that I would change
Cause you're amazing, just the way you are
And when you smile, the whole world stops and stares for a while
Because girl you're amazing, just the way you are
The way you are, the way you are
Girl you're amazing, just the way you are"
1
- Youuuuu aaaaare …. – egészítette ki a végét. Nevetve megtapsoltam.
- Bravó! Elmehetnél akár énekesnek is – dicsértem, mert tényleg jól esett, amit énekelt nekem. – De komolyan gondoltad? – kérdeztem azért rá.
- Még szép! Mi másért csináltam volna – jelentette ki, mintha azt hitte volna, hogy ez számomra is egyértelmű.
- Akkor jó – mondtam. - Ez nagyon kedves volt tőled. Eddig még senki nem énekelt ilyen szépet nekem. Igazából te vagy az első, aki így próbál meg levenni a lábamról.
- Na és sikerült? – érdeklődött vigyorogva.
- Totálisan. De visszatérve az előző témához, – fáradtan sóhajtott, miközben s szemét forgatta – én nem érdemlem meg ezt, és téged sem. Nem az vagyok, akinek hiszel. Vagyis nem csak az, – nagy levegőt vettem – …hanem van egy rosszabbik oldalam is, amit nem szeretném, hogy megismerj, mivel nem akarok csalódást okozni. Te jobbat érdemelsz nálam, ezért jobb lenne nem belekeveredned a dolgaimba. Még a végén veszélybe sodorlak .
- De hiszen ezt már tegnap megbeszéltük; vállalom a kockázatot bármi is legyen az. Ami pedig a többit illeti, azzal okozod a legnagyobb csalódást, ha már az elején feladod…
- Én nem adom fel, nem erről van szó…- szakítottam félbe, de cserébe ő is a szavamba vágott.
- … és megfutamodsz a nehézségek elől…
- De ilyenről szó sincs! Én sohasem futamodom meg – ellenkeztem.
- Pedig most pont azt teszed. Te magad mondtad, hogy tetszem neked és tudod, hogy én is kedvellek. Arra, hogy mégsem akarsz velem járni más magyarázatot nem látok, minthogy félsz. Félsz önmagadtól… – Ezt meg mégis honnan tudja?
- De leginkább téged féltelek…
- Tudok magamra vigyázni, - bizonygatta – jobban, mint gondolnád…
- Jó, de…
- Semmi de, most már hagyd, hogy befejezzem végre – parancsolt rám idegesen. – Szóval, akkor okozod nekem a legnagyobb csalódást, ha már az elején feladod és megfutamodsz a nehézségek elől, …amik mellesleg minden kapcsolatban előfordulnak. De megéri ezért lemondani minden másról, amit a jövő tartogathat számunkra. Gondolj csak bele; szerinted egyedül neked lehetnek hibáid? Én sem vagyok tökéletes, de sem az én, sem a másik hibái nem gátoltak még soha abban, hogy egy számomra kedves lánnyal járjak. És veled se lesz ez másképp. De ha nem hiszel nekem, csak tegyél próbára – ajánlotta fel. – Ha te elfogadsz engem, akkor én is megbocsátom a hibáidat, bármilyen súlyosak is legyenek. Na, mit szólsz hozzá? Megpróbáljuk újra?
- Hát, elismerem, hogy igazad van, de még mindig félek. Nem tőled, hanem azért, mert eddig még sosem volt barátom. Nem szeretném elrontani – magyaráztam.
- Az ilyesmit nem lehet elrontani – nevetett. – Csak légy önmagad.
- Hát, ha te mondod – válaszoltam most már reménytelien. – És tényleg komolyan gondoltad azt, amit rólam mondtál?
- Azt, hogy tetszel nekem?
- Nem teljesen. Ezt én is tudom. – „tényleg"- vonta fel a bal szemöldökét.
- Akkor azt, hogy kedvellek? – Bólintottam. – Nagyon kedvellek Katie és remélem, majd te is megkedvelsz engem!
- Már most is kedvellek – mondtam és megöleltem. Úgy láttam, ez tetszett neki.
- Akkor most tisztalap? – kérdezte.
- Igen – válaszoltam röviden.
- Szia! Aidou Hanabusa vagyok, a Cross Akadémia legjobb pasija, és nagyon örülök, hogy megismerhetlek – kezdte színpadiasan, mire sokadjára elnevettem magam. Ez a fiú mindig feldobott. A szüleim halála után mellette végre régi önmagam lehettem. A vidám, játékos és gondtalan kislány, akinek túl hamar kellett felnőnie. Talán ezért is mentem bele a kis játékába.
- Helló Aidou! Részemről az öröm – mondtam csábító mosollyal. - Egyébként Katie vagyok és nagyon tetszik a séród. Elkapott talán a fűnyíró? – incselkedtem vele. Most rajta volt a sor, hogy elnevesse magát.
- Ha-ha. Nagyon vicces – válaszolta gúnyosan. – De legalább van humorod. Szeretem, ha egy lány érti a viccet. Na, de most én jövök – jelentette ki. – Úgy látom, hogy te meg a fésűddel vesztél össze. Talán valami csúnyát mondtál neki, hogy így magadra hagyott? – Ma reggel én is elfelejtettem fésülködni, de nem hagytam magam felhúzni a sértésén, inkább rákontráztam.
- Nem, ő mondott csúnyát nekem, ezért könyörtelenül meggyilkoltam – sokatmondóan ránéztem – és ami maradt belőle, azt egy csatornába dobtam.
- Jajj, most megijedtem – viccelődött. – Attól tartok, ezen túl nem viccelődhetek veled, kivéve, ha egy csatorna hűvösére vágyom.
- Ez az! Hódolj csak be a végzet asszonyának – parancsoltam mélyebb, fenyegető hangon.
- Szívesen, ha így te leszel a végzetem – alkudozott. - Úgy értem az, aki mos, főz, takarít és ebédet főz helyettem.
- Bevállalom, ha te leszel a desszert és a vacsora.
- Nos, felszolgálni magam egy ilyen vonzó lánynak nem túl nagy áldozat a részemről – vigyorodott el.
- Valóban? – kérdeztem ártatlan hangon. - És azt említettem már, hogy én mindent kicsontozva eszek?
- Hmm, egész jó. – Másodszor sikerült megnevettetnem. Ez nálam szép eredménynek számít. - Na és erre mit lépsz? …. – folytatta volna, de már nem tudta elkezdeni újabb ugratását, mert az udvarról hangokat hallottunk:
- Hé, ti meg mit kerestek odafent? – kiabálta egy dühös, fiatal férfi hangja. – Nem tudjátok, hogy a tetőn szigorúan tilos tartózkodni? Azonnal gyertek le! – parancsolta. Nem láttam pontosan, de sötét kabátot és hozzá illő nadrágot viselt, ezüstszínű haján megcsillant a reggeli nap sugara. Határozott és egyenes embernek tűnt. Ha nem vetett volna véget a jó kis szórakozásunknak, talán szívesen megismerkedtem volna vele.
- Hát, nagyon úgy néz ki, hogy el kell halasztanunk a folytatást – mondtam csalódottan.
- Ja, ez a Kiryu - Szóval így hívják. - mindig a legjobbkor szakít félbe. De nó problémó, majd később bepótoljuk és áttérünk a hobbykra is – mondta lelkesen.
- Oké – egyeztem bele. – Már alig várom. – De addig még sok minden közbe jött.
1 Bruno Mars – Just the way you are c. dal szövege