– Az Akadémia

( Kaien körbevezeti Katei-t az iskolában és amellett, hogy felvilágosítja a szabályokról egy egészen meglepő ajánlattal áll elő a lány számára.)

Kaien-nal elhaladtunk a Napszálló épülete mellett majd végigmentünk a holtág egyik oldalát a másikkal összekötő egyenes, homokszínű kőhídon. Rendhagyó, de briliáns ötlet, hogy az iskola és a szálláshelyek épülete a víz két partján fekszenek és a kollégiumok területét is elválasztja a folyó egyik oldalága. Így mindkét szállóhoz külön híd vezet, amik kb. 60-fokos szöget zárnak be. Senki nem tud észrevétlenül átsurranni a másik tagozat diákjaihoz, ami viszont a nappalisok biztonságát szolgálja (habár nekik erről fogalmuk sincs). Az igazgató háza pedig a nappalis kollégium oldalán lévő kis tó partján fekszik. Tiszta aqua world-öt lehetni itt nyitni nyáron.

A terült bemutatását folytatva a nappalis és éjjelis tanárok szállásai a megfelelő kollégiumok mellett helyezkednek el. Az Akadémia területéről, ha nem akarunk a fal túloldalán az erdőben eltévedni, csak a főkapun át lehet kijutni, amihez viszont át kell menni, vagy meg kell kerülni a főépületet. A főkapuval együtt (amit egy lépcsőkkel tarkított út köt össze a közeli kisvárossal) egy, már korábban említett, magas fal veszi körül az egész területet. Néhány perc alatt az iskolához vezető úthoz értünk.

- Lenyűgöző ez az épület – áradoztam a visszafogott, gótikus jegyeket tükröző épületet szemlélve. – Új építésű, vagy már a középkortól itt áll?

- Valóban impozáns épület, és igen, elég régóta itt áll már itt. Valójában egy nemesi család kastélyaként funkcionált és a kollégiumok pedig a szolgálók és utazók szálláshelyeiként szolgáltak.

- És már akkor is megvolt a két híd?

- Nem, akkor még nem alakult ki holtág, csupán egy keskeny fahíd vezetett keresztül a folyón.

- Gazdag család lehetett, ha még a szolgálóknak is ilyen díszes szállásuk volt - tettem hozzá.

- De még mennyire. Külön szállásuk volt a női és férfi dolgozóknak. Viszont két évszázada kihalt a család és a birtok elhagyatottá vált. Később egy vállalkozó hidat építetett a kialakult holtágra, majd egy másik nemesi családnak adta el a helyet. Ők azonban nem tudták hosszú távon finanszírozni a birtok fenntartását, így végül tíz éve én vettem meg. Szerencsére nem kellett túl sok átalakítást végeznem. A kollégiumuk épületeibe és az iskola alsóbb szintjeibe például még a víz is be volt vezetve. Amit én hozzátettem, az annyi, hogy külön rezidenciát építtettem a tanároknak és jómagamnak, továbbá átalakítattam a kastélyszobákat tantermekké, a többi szintre is bevezettem a vizet, kialakítottam egy tornatermet egy kisebb bálteremből, sportpályákat a kertben és még egy uszodára is futotta az alagsorban. És már itt is vagyunk! A többit majd, ha eljön az ideje – jelentette ki, amikor egy árkádsoron és belső udvaron áthaladva a főbejárathoz értünk.

- Nagyon szép helyen van ez a suli és remekül felszereltnek tűnik, egyre kevésbé bánom a beleegyezésem, hogy ide járjak – mondtam.

- Ez még csak a kezdet – próbált izgalomba hozni Kaien. – Várd csak ki a végét! Nem mindennapi dolog, hogy maga az igazgató vezet körbe az iskolában. – Ezzel kinyitotta a hatalmas ébenfa ajtó jobb szárnyát és betessékelt. Hihetetlen látvány fogadott. Ez a hely minden volt, csak nem olyan, amilyet iskolaként elképzeltem. Egy tágas előtérben találtam magam, ahonnan két oldalról egy-egy elegáns és széles lépcsősor vezetett fel a felsőbb szintekre nyújtott „O" alakot formálva. Középen egy bezárt, díszes faajtó állt.

- Az ott szemben az aula ajtaja, ami régen bálterem volt, s alkalomadtán még most is használjuk e célra.

- Mikor vannak tulajdonképpen ezek a bizonyos bálok? – kérdeztem izgatottan miközben Kaien a jobb oldali lépcsősorhoz vezetett.

- Oh, hát elég gyakran – csillant fel a szeme. Talán nem gondolta volna, hogy az efféle régimódi időtöltés a kedvemre való. – és a legtöbb bál szervezésében a diákok is segédkeznek. Az év eleji gólyabált a másodikosok, a Halloween-i bulit az elsősök, a negyedikesek novemberi szalagavatóját a harmadikosok egyik fele, míg a végzősök év végi bálját a harmadikosok másik fele szervezi, a karácsonyi és tavaszi bált a tanárok és a személyzet, a február végén tartandó farsangi bált pedig hagyományosan a félévi vizsgákon legrosszabbul teljesítő osztály szervezi és… - tette hozzá sokat sejtetve – az iskola alapításának évfordulóján, ami 11 nap múlva, január 28-án, szombaton lesz szintén bált tartunk, amit én szervezek! – Most nekem csillant fel a szemem. Jajj, de rég voltam már táncolni. – És természetesen ezek csak az állandó alkalmak. Sokszor előfordul, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve megünnepelnünk például egy versenyen elért eredményt, vagy valaki kibérli a termet. Ez utóbbi esettől eltekintve a bálokon a diákok részvétele kötelező.

- Szerintem akkor is elmennék, ha tilos lenne – jelentettem ki. Erre elnevette magát.

- Jól van, ha most lenézel, láthatod felülről az előteret, ugyanis a galérián vagyunk.

- Fú, de szép. – Továbbindultunk.

- Most mutatok neked néhány tantermet – fordult hozzám. Bólintottam és követtem. – A fizikai előadó…kémiai előadó és mellette a labor…biológiai előadó… - megszólalni sem tudtam a kiválóan felszerelt, (legalábbis szerintem) és tágas előadók láttán - matek terem, ebből több is van…egy számítógépes terem…ének terem…rajz terem…technika terem…magyar, történelem és nyelvi termekből szintén több van, de ezekbe most nem nézünk be. A diákok a nappali tagozaton belül reál és humán tagozatra vannak osztva igény szerint. – kezdte magyarázni, mialatt a felsőbb szintekről lefelé vettük az irányt. – A legtöbb természettudományos tárgyból1 az elméleti óra az egész évfolyamnak együtt van2, kiscsoportos foglalkozás pedig csak a reálosoknak. Mindenki legalább kétféle nyelvet tanul emelt óraszámban a szintjének megfelelő csoportban. Az osztályfőnöki, anyanyelvi, történelem, zene, rajz és illemtanórák osztályonként vannak, de a humán tagozatosoknak plusszóráik vannak a második két tárgyból. A matemetika órákon teljesen külön van a két tagozat és természetesen a reálosoknat több órájuk van ebből a tárgyból is. – Bólintva jeleztem, hogy tudom követni. – Emellett különböző szakköröket lehet vállalni, a reálosoknak kevesebbet, mivel nekik öt, míg a humánosoknak két tárgyból van plusz órájuk. Ilyenek a nyelvek, általában egy harmadik, esetleg negyedik féle, a technika, a rajz, ének és zene, csillagászat, ez csak szakkörben létezik, tehát nem osztályozzák, üzleti alapismeretek, informatika, földrajz, ami különben csak az első két évben van és filozófia. És itt is vagyunk a tornateremnél. – Egy ablakon benéztem a folyosóról a hatalmas terembe.

- Hű, de szuper – kiáltottam fel. Kaien büszkeségtől telve elmosolyodott.

- Igen, köszönöm, szóval az uszoda a tornaterem alatt található…nézd, az a lépcső vezet le hozzá. Összesen négy fiú és négy lányöltöző található a folyosón, minden évfolyamnak egy-egy és ezeket használhatjátok, bármilyen sporthoz kell is elkészülnötök. Mindenkinek külön, bezárható szekrény jut, ahogy a suliban is, csak korábban elfelejtettem megemlíteni.

- Ó, ez nagyszerű.

- A kulcsokat majd később odaadom – és folytatta monológját. – A testnevelés órák általában osztályonként, de sokszor több osztálynak egy időben vannak. A tornatermen kívül használjátok az uszodát, a kondi termet és a kinti sportpályákat is3, ezeket nemsokára megtekintjük, így egyszerre akár két évfolyamnak is lehet tornaórája. Ezeket a helyszíneket iskolán kívül csak engedéllyel lehet használni és különféle sport csapatokhoz is lehet csatlakozni, ez viszont a szakkörökkel ellentétben nem kötelező, csak ajánlott. Most, hogy a tó be van fagyva korcsolyázni is lehet. Na, ennyit a sportolásról.

- Hihetetlen ez a sok lehetőség! Mindet kipróbáljuk a tanév alatt?

- Ez csak a tornatanártól függ, de tanítás után azt próbálod ki, amelyiket szeretnéd. Most pedig még néhány szó a felszereltségről. A mosdókat, amint láthattad minden szinten a folyosó egyik végén találod, az orvosi szoba és a tanári az első emeleten, a szertárok a másodikon vannak, a szekrények szintén az első és második emeleten, lift nincs, de van rengeteg lépcső helyette…

- Ha-ha – nevettem, mire ő is.

- Egy kis mozgás nem árt, mellesleg van mire fogni a késést, de ezt nem hallottad, oké?

- Hát persze, hogy nem – nevettem megint.

- Helyes, szóval a földszinten4 található egy büfé és a menza, a bejárattól nem messze, az aula mellett. Konyha viszont a kollégiumokban is található, és ha már itt tartunk, mi lenne, ha az ebédlő megtekintése után visszamennénk hozzám ebédelni. Az iskolakonyha dolgozói most szabadságon vannak, így az én főztömmel kell beérned.

- Az nekem tökéletes, köszönöm, és az idegenvezetést is.

- Várj még – vigyorodott el miután bekukkantottam a hatalmas, műanyagasztalokkal teli ebédlőbe – hiszen a legjobbat még nem is mondtam! Az ebédlő mellett és még néhány helyen pingpong asztalok vannak, és bármikor lehet játszani, kivéve óra alatt. – Nekem úgy tűnt odavan ezért a játékért.

- Remek, akkor miért nem játszunk most rögtön egy meccset? – kérdeztem a reakcióját várva.

- Komolyan kérded? – Mosolyogva bólintottam. - Nagyon szívesen – és már szaladt is az ütőkért egy közeli szekrényhez. Izgalmas meccs volt, bár az eljén Kaiennek még meg kellett tanítania az alapokat. Utána viszont többször sikerült nyernem és döntetlen is volt. Kifáradva caplattunk vissza az igazgató házához, ahol úgy zuhantam a konyhaszékbe, mint egy darab fa. Sokáig játszhattunk, mert már három óra is elmúlt, mire visszaértünk.

- Nemsokára már vacsorázhatnánk is – viccelődött Kaien.

- Oké, de előtte még ebédeljünk azért.

- Jól van. Mindjárt kész is. Ugye szereted a zöldséglevest és a halat?

- Én mindent szeretek, ami ehető – vágtam rá. – Lenne viszont egy kérdésem.

- Csak tessék.

- Azt szeretnéd, ha a nappali tagozatba járnék, igaz? Mi másért mondtad volna el azt a sok dolgot róla.

- Igen, valójában igen. Bár tudom, hogy vámpír vagy, de ebben a formában egy kis önuralommal biztonságosan elvegyülhetnél az emberek között és a többiek előtt rejtve maradhatna a kiléted. Az esti tagozaton viszont rögtön rájönnének, hogy más vagy és...

- Nem kell magyarázkodnod Kaien, azt teszem, amit tanácsolsz, hiszen te mondtad, hogy megbízhatok benned.

- Köszönöm a bizalmat és hidd el, csak a te érdekedben teszem, amit teszek. És tessék az ebéd. Jó étvágyat hozzá!

- Neked is és nem is tudom, hogy köszönjem neked és a többieknek, hogy ennyit segítetek.

- Majd rájössz útközben, most a hála is elég. Bár lenne itt még valami, amiről inkább ebéd után beszélnék.

- Ó, milyen rejtélyes vagy, de jól van. – És hozzáláttam a meglepően jó ebédemhez. Ezt Kaien nagy örömére hangosan is megjegyeztem.

Ebéd után Kaien kijelentette, hogy majd ő elmosogat, így kényelembe helyeztem magam a kanapén és elgondolkoztam. Miről akarhat beszélni velem. Talán azt szeretné, hogy hagyjak fel a politizálással? Nem, azt még egy ilyen életért cserébe sem tenném meg. Vagy esetleg Kanamé-t és még néhány embert be akar vonni a kis titkomba? Néhány perc múlva választ kaptam a kérdéseimre.

- Nah, ezzel meg is vagyok! – lépett be megkönnyebbülten a nappaliba. A felhők szakadozni kezdtek, de még nem sütött a nap. – Á, Katie, nem vagy fáradt?

- Nem, nyugodtan mond el, amit szeretnél.

- Tehát arról lenne szó, hogy a beiratkozáshoz kiskorúként…

- De hiszen majdnem kétszáz éves vagyok…

- Igen, de 17-nek nézel ki. Szóval szükséged lenne szülői, vagy gondviselői beleegyezésre.

- Jézusom! Ötven évig a magam gondját viseltem, honnan a fenéből szerzek most egy ilyet? Talán hamisítsak aláírást?

- Nem, dehogy! Épp erről szeretnék beszélni veled. Az aláíráson kívül szükségesek még a személyes irataid…

- Hogy mijeim?

- Nyugalom, már tudom a megoldást…

- Igen?!

- Igen, de jó lenne, ha nem szakítanál folyton félbe!

- Jól van, bocsánat…

- Spongyát rá!

- …folytasd csak!

- Szóval arra gondoltam, hogy mivel más lehetőséget nem látok és szívesen is tenném… szóval esetleg örökbe fogadhatnálak!

- ? Azaz te lennél a gyámom? – hüledeztem. – Ez, ez…

- Inkább az apukád, és ne légy zavarban, mondtam, hogy szívesen tenném – mosolygott kedvesen.

- Hát én nem is tudom, hogy mit mondjak. Mióta anyuék…

- Csak egyezz bele. Azóta sok idő eltelt és szükséged lenne valakire, aki odafigyel rád.

- Hát jól van, rendben, de olyan fura ez az egész. Néhány napja még az országot jártam, most meg…olyan mintha ezzel…

- Egyáltalán nem árulod el a szüleidet – fejezte be helyettem a mondatot. – Ők is azt szeretnék, ha boldog lennél, és nem kérlek arra, hogy befejezd a küldetésed. Hogy is kérhetnélek…

- Ez most komoly? – reménykedtem.

- Komolyabb már nem is lehetnék. Csak arra kérlek, ezentúl engem is avass be terveidbe és ne tegyél semmit meggondolatlanul. Több mint szívesen segítek a Tanács elleni harcban, nekem is elegem van már a zsarnokságaikból…

- A Szövetség elnyomására célzol?

- Többek között…De, szeretném – folytatta, - hogy ezen túl mindent feltétlenül egyeztess velem és még azzal a pár emberrel, akiket esetleg bevonunk a dologba! Továbbá ne beszélj senkinek a kilétedről engedély nélkül, a te érdekedben! Ezen kívül be kell tartanod a házirendet és a legfontosabb, hogy engedély nélkül szigorúan tilos elhagynod az akadémia területét.

- Most ugye csak viccelsz? – vontam fel a szemöldököm. - Azt hittem gimis leszek, nem ovis!

- Ez egyáltalán nem tréfa – csóválta a fejét. - A házirend mindenki érdekét szolgálja. Ha itt akarsz maradni, amit már megbeszéltünk, akkor vannak szabályok, amiket be kell tartanod, megértetted?

- Meg – válaszoltam színpadiasan lemondóan.

- Ez most tényleg komoly, ne játszd el a bizalmam – tanácsolta határozottan. – Ha úgy ítélem, nem vagy megbízható, nem tanulhatsz tovább az iskolában, de nem is foglak futni hagyni. Nem sodornám veszélybe az embereket veled.

- Akkor mégis mit tennél? Feladsz a Tanácsnak?

- Nem, mivel egy oldalon állunk. De mondjuk, bezárlak valahova…

- Tényleg azt hiszed, hogy ártanék az embereknek odakinn?

- Te magad mesélted, hogy mennyi vadászt öltél már meg és ők, ami azt illeti a kollégáim voltak.

- Jól van, de ők…

- Emberek voltak – jelentette ki. - Most azt kérdezhetnéd, akkor miért is állok szóba veled…

- Nem, egyszer már megtanultam, hogy a jóindulatot ne kérdőjelezzem meg. És sajnálom, igazad van – gondoltam bele. - Biztos lett volna más megoldás, de én nem kerestem, így joggal ítélsz el és tartasz tőlem.

- Nem ítéllek el, mindenki hibázik, főleg, ha nem is tud róla, hogy mi lenne a helyes út. De ezen túl tudni fogod, és ahhoz tartsd magad.

- Úgy lesz, megígérem.

- Biztos vagy benne?

- Igen!

- Jól van, akkor elmondom a házirendet, hogy tudj kérdezni, ha szükséges. És mostantól nyugodtan hívj apunak.

- Jó, de mit szól majd Yuuki és Zero?

- Miattuk ne aggódj. Elmondom, amint lehetőségem lesz rá és holnap5 elintézzük a papírokat.

- Ha te mondod, apu – fura, de mégis elmondhatatlanul jó érzés volt ezt újra kimondani. Újra van családom, vagy valami hasonló.

- Jól van, édesem – ölelt meg. – De most jöjjön a házirend! – Bár halálunalmas, régimódi és szerintem túl komoly szabályokat sorolt fel, mégis jólesően hallgattam szavait. Mint amikor nem is arra figyelsz, miről szól a szöveg, hanem, hogy ki és hogyan mondja. Kaien lassan, érthetően, szigorúan, de mégis kedvesen magyarázta a házirend végtelen pontjait, miközben végig a szemembe nézett. Mintha csak a szüleimet hallottam volna.

1 Kémia, fizika, biológia, informatika

2 A Cross Akadémia egy középiskola, tehát – a nappali tagozaton – négy évfolyam van. Az évfolymokon belül pedig négy osztály: A, B, C és D.

3 Foci/kézilabda(2), kosár, tenisz/röplabda/tollas, baseball, futó és atlétikai pálya

4 Magasföldszint, amely alatt található az alacsony földszint (a tornaterem mindkettőt magába foglalja) és alatta az alagsor(uszoda). Az aula a főépület közepén található és több emeletet is magába foglal.

5 Január 18, szerda, csak, hogy időben legyünk. (A síszünet szombaton, 14-én kezdődött, Katie vasárnap érkezett és kedden találkozott az igazgatóval. A szünet vasárnapig tart.)