– Hócsata

(Zero és Ichijou életükben először összefognak. Hogy miért, az egyértelmű.)

- Üdv a családban, hugi! – kiáltotta, majd ravaszul elosont, de virág helyett egy vödör havat öntött a nyakamba. – Ez még csak a kezdet… - nevetett és hógolyókkal kezdett dobálni. Nem kellet sok idő, miután megelégeltem és én is visszadobáltam őt, kisebb-nagyobb sikerrel. Nemsokára eléggé bedühödtünk és dinnye nagyságú hólabdákkal bombáztuk a másikat, mikor egyszer csak: Puff! Egyik lövedékem egy harmadik személy fejének csapódott és egy ideges Ichijou feje bukkant elő a lehulló hóból.

- Jajj, ne haragudj Ichijou, nem láttam, hogy jössz – szabadkoztam, de ő ravaszul elmosolyodott.

- Semmi baj, Katie, szívesen beszállok – és olyan gyorsan dobott felém egy hógolyót, hogy védekezni sem tudtam.

- Ááú! Ezt még visszakapod – dobtam volna meg újra, de elugrott, így Zerot találtam el.

- Most védd magad, hugi! – válaszolta és már repültek is a golyók, majd miután mindenki-mindenki ellen meccs alakult ki, a nagy zajra kinyílt a bejárati ajtó és a kötényben kinéző Kaient törvényszerűen eltalálta néhány hógolyó.

- Hát ti meg mit csináltok, gyere…- Puff, puff, puff , eléggé meglepődött.

- Bocsi apu – próbáltam kuncogva, de megint nem működött.

- Na megállj csak, Katie kisasszony! – szállt be ő is a játékba. Sajnos a fiúk hamar megunták az egyéni harcot és összefogva ellenem a három az egy ellen típusú leszámolást választották. Mikor már hóemberré váltam Ichijou megkérdezte feladom-e végre.

- SOHA! Nem győztök le fiúk – de mielőtt lehajolhattam volna további hóért egy vödörnagyságú golyó ledöntött a lábamról és arccal a hóba estem. Mire megfordultam, mind a hármam fölöttem álltak egy-egy hógolyóval a kezükben.

- Úgy tűnik, mégis nyerünk – vigyorgott Zero. Becsuktam a szemem, de nem történt semmi azon kívül, hogy elkezdtek röhögni.

- Hé, mi van? – kérdeztem idegesen.

- Hú de megijedtél! – cukkolt Ichijou.

- Úgy ám – tette hozzá Zero, majd vigyorogva felsegítettek.

- Jól van gyerekek – szólalt meg most a havas Kaien – most már menjünk vacsorázni! Ichijou, te is velünk tartasz?

- Igen, ez nagyszerű ötlet – bátorítottam.

- Nem is tudom – kezdte, - nem hiszem, hogy Zero örülne, ha…

- Nekem aztán tök mindegy – vágta rá Zero, ami nála annyit jelentett, hogy most az egyszer szívesen látunk. Biztos miattam csinálta.

- Hát akkor köszönöm, nagyon szívesen maradok – válaszolta szintén csuromvizes, smaragdszemű barátom.

Bent megszárítkoztunk és vacsora után kártyáztunk egy kicsit. Zero talán először ült le játszani egy, vagyis két vámpírral.

- Tulajdonképpen miattam jöttél errefelé? – kérdeztem Ichijou-t.

- Igen. Az a helyzet, hogy Shiki, a szobatársam és jó barátom, és még néhányan visszajöttek, szóval nem hiszem, hogy jó ötlet lenne, ha továbbra is nálam aludnál. Nagyon sajnálom, mert igazán megkedveltelek, de jobb lenne ha…

- Semmi baj, megértem – mondtam kicsit szomorúan. – A többiek sok mindent összepletykálnának, ha egy lánnyal aludnál egy ágyban.

- MICSODA?! EGY ÁGYBAN?! – kiáltott fel Kaien idegesen. – Ti végig egy ágyban aludtatok? – Ichijou kellemetlenségében elpirult.

- Ugyan már, apu, szünet van, nagy az ágy és nem akartuk Shiki-ét összepiszkolni. Amúgy sem történt semmi! – Azt azért nem említettem, hogy néha még Aidou is becsatlakozott, mert ezek után biztosan kiverte volna a biztosítékot.

- Még szerencse! Tudjátok, milyen hisztit vágnának le a szülők, ha ez kiderülne?! – szidott le. - Már azzal is megszegtem a házirendet, hogy engedtelek titeket egy szobában aludni. Ez nem nyári tábor, hanem egy iskola, ezt jegyezzétek meg!

- Többé nem fordul elő – ígérte Ichijou.

- Ja, majd vigyázok – tettem hozzá.

- Na, jó, végül is még új vagy és nem tudhattad, Ichjou pedig segített neked – enyhült meg. – Viszont ezen túl vigyáznotok kell arra is, hogy a nappalisok ne lássanak titeket együtt, hiszen Katie is nappalis lesz. – Zero rám nézett, majd Kaien-re.

- Biztos vagy te ebben? Szerinted nem veszélyes az emberekre? – Nem kevésbé, mint te – tettem hozzá gondolatban.

- Megbízok Katie-ben – válaszolt Kaien vállamra téve a kezét. – De, ha mégis megszegni készülne a házirendet, akkor te majd megállítod, ugye Kiryu fiam?

- Abban biztos lehetsz – nézett újra rám, most már komoly arckifejezéssel.

- Én pedig vigyázok rá, hogy Katie ne mutatkozzon vámpírokkal – ígérte meg Ichijou. – A nappalis lányok…

- És fiúk – egészítette ki Zero.

- …leszednék a fejét.

- És én is odafigyelek majd, hiszen fontos, hogy minél több ember előtt rejtve maradjon a tikom – tettem hozzá.

- Redben gyerekek, most pedig ideje lenne aludni, Katie-nek legalábbis, hiszen holnap kezdődnek a felmérők. – Rám nézett. – Szeretném, ha nálam aludnál a szünet hátralévő részében.

- Rendben.

- Milyen felmérők?! – kérdezte Zero és Ichijou egyszerre.

- Ami eldönti, hogy Kati melyik évfolyamba fog járni. – Bólintottak.

- Meddig tartanak? – kérdezte Ichijou Kaient.

- Vasárnap délutánig.

- Akkor vasárnap délután találkozunk Katie – ígérte. Addig is sok szerencsét, bár szerintem nem lesz szükséged rá.

- Köszönöm. Hiányozni fogsz.

- Ugyan már, hiszen csak két nap – értetlenkedett Zero.

- Viszlát, kedvesem, jó éjt! – lépett ki a szabadba Ichijou.

- Jó éjt, Ichijou! Akkor vasárnap!

- Azt hiszem, én is megyek – jelentette ki Zero. – Aztán ne cseszd el nagyon, hugi!

- Nem fogom, öcsi! Jó éjt!

- Jó éjt, fiam – mondta Kaien is.

- Jó éjszakát. – Azzal ő is távozott, de utána rohantam.

- Zero!

- Mi az?

- Csak azt akarom, hogy tudd, ha bármikor szükséged van rám, csak szólnod kell, oké?

- Jól van, de ez nem jelenti azt, hogy kivételt teszek majd veled a nappalis szabályokkal kapcsolatban.

- Nem is azért teszem, na, szia! – futottam vissza.

- Szia! – kiáltott most ő utánam.

- Annyira örülök, hogy jól kijöttök Zero-val – monda lefekvés előtt Kaien. Tudod neki általában sok idő kell, amíg megbízik másokban. Te pedig ráadásul vámpír vagy…

- Megtaláltuk a közös hangot – rendeztem le ennyivel, hallgatva a vérem felajánlásáról. Szerencsére Zero harapásának nyoma hamar elmúlt, így nem láthatta meg.

- Különleges lány vagy te, Katie – jelentette ki. - Mások könnyen megbíznak benned.

- Úgy gondolod?

- Hiszen Ichijou is azt tette a betörés ellenére, én is és most Zero is. Na meg Aidou… – Aidou… Remélem egyszer megbocsát nekem.