– Az éjjelis gárda

(Amelyen kiderül, hogy a nemesek is tudnak lazítani, nem is akárhogy…)

Újra beléptem a már jól ismert Holdszálló hatalmas ébenfaajtaján, de most nem a megszokott hangulat fogadott. A nyugodt elegancia mellett különös vibrálást éreztem a levegőben. Beljebb mentem, és nagy meglepetésemre valami megváltozott bennem. Az érzés kezdett ismerőssé válni, mintha mindig is ez vett volna körül.

Hát persze! – jutott eszembe. A nemesek jelenléte. A D és C-szintűek helyett most újra a vámpírok legerősebbjei között találtam magam. Pont, ahogyan régen, amikor még egy kastélyban éltünk a családommal és a B-szintűek naponta felkeresetek minket. Dühös voltam magamra, amiért nem ismertem fel rögtön a helyzetet, de félig ember létemmel nyugtattam magam. A lényeg, hogy bár nem szeretem a rajongást (és ez most talán nem is fog kialakulni), jól érzem magam közöttük. Az enyéim között.

Ichijou bezárta mögöttünk az ajtót és a tágas előtér belseje felé vezetett, ahol még közelebbről szemügyre vehettem az ott tartózkodó vámpírokat, akik már az éjjelisek fehér egyenruháját viselték. Vajon világos hajú barátom terelte össze őket a fogadásomra, vagy egyébként is a hallban lógnának?

Sebesen végigmértem őket. Aidou nem volt közöttük. A kanapén egy alacsonyabb, répavörös hajú, kék szemű lány beszélgetett a mellette helyet foglaló, bordó hajú, szintén kékszemű fiúval. Úgy 16 évesnek látszottak és mindketten földöntúli szépséget sugároztak. Mögöttük egy markáns, nagyon magas srác állt, a legmagasabb az itt tartózkodók közül. Lángoló vörös frizurájával szívdöglesztően nézett ki. A legtávolabb egy magas, vékony, fakó hajú, gyönyörű, 18-nak kinéző lány állt kissé elszigetelődve a többiektől. Hátát a falnak döntve, elgondolkodva nézett maga elé. Mint egy magányos, toronyba zárt hercegnő - gondoltam. Mindannyian lélegzetelállítóan néztek ki. Nem csoda, hogy a nappalisok megőrülnek tőlük, ahogy Kaien figyelmeztetett. A vámpírok felsőbb osztályainak (B és A) fiataljai túlzás nélkül a legszebbek a világon.

- Hé, srácok! – törte meg a nyugalmat Ichijou, mire minden szem rám szegeződött és kezdtem kicsit kellemetlenül érezni megam. – Szeretnék bemutatni nektek valakit! Ő itt – karolta át a nyakam egy kis időre – Katie, akivel a szünet alatt ismerkedtem meg. – Könnyedén hallgatja el a kínos részleteket. – Nagyon kedves lány… – Elpirultam. Hű, de kínos. A vámpírok udvariasan felálltak, aki pedig nem ült, az közelebb jött. Még a fakó hájú lány is tett felém pár lépést. – Ők itt Rima Touya és Senri Shiki – mutatott a répavörös hajú lányra és a bordó hajú fiúra. A Shiki mosolyogva kezet rázott velem, de Rima, jelezve, hogy az nem lányokhoz illő inkább két puszit adott. Finom parfüm illatát éreztem rajta, amikor közelebb hajolt. – Ő pedig itt Kain Akatsuki – mutatott most a magas fiúra, aki némán bólintott. Láthatóan nem túlságosan izgatta fel a jelenlétem, ellenben a fakó hajú lánnyal, aki idegesen közelebb jött.

- Mégis ki ez a lány, Takuma?! Mert, hogy nem közülünk való, az egyértelmű. Nem is értem, hogy tudjátok ezt ilyen könnyen figyelmen kívül hagyni.

- És ő itt Ruka Souen – mutatta be a mogyoróbarna szemű lányt, aki erre csak még idegesebb lett. – Kérlek, légy egy kicsit kedvesebb – próbálkozott barátom, de hiába.

- Még is miért kellene? Hiszen ő nem…

- Ruka, kérlek –szólt rá Rima. – Ichijou úrfi nem hozna ide akárkit. Katie biztosan nem csak egy kíváncsi nappalis diák.

- Nem bizony – folytatta Ichijou, - Katie egy félvér, és bár a nappali tagozatra fog járni, attól még éppen annyira tartozik közénk, mint közéjük. Sőt még jobban is.

- Nem számít – fejezte be Ruka kurtán és felment a lépcsőn, gondolom a szobájába. – Ezért nem érte meg ébren maradni. – Eléggé rosszul esett a gorombasága, de nem hagytam, hogy ez látszódjon rajtam. Biztosan neki is megvannak a maga problémái, talán több is, mint azt elsőre gondolnám.

- Na, de Ruka kisasszony…! – kiáltott utána Rima.

- Hagyd csak – nyugtattam, - ha nem lát szívesen, akkor jobb nem erőltetni. Viszont azért köszi, kedves volt tőled.

- Ó, igazán nincs mit! Azonban kérdeznék valamit, miért a nappali tagozatra iratkoztál be? – Kíváncsian nézett nagy, kék szemeivel, amitől olyan volt, mint egy édes kisgyerek.

- Igen, ezt én is szerettem volna megkérdezni – tette hozzá Shiki.

- Valójában… – kezdtem volna, de Ichijou közbe vágott, nehogy véletlenül elszóljam magam.

-…az igazgató döntött így. – Úgy látszik ez a válasz kielégítette őket. Különös.

- Most, hogy ezt is tisztáztuk, miért nem ülünk le és játszunk egy kört? – kédezett minket Kain, aki először szólalt meg, mióta megjöttem.

- Remek ötlet, Akatsuki – értett egyet Shiki, azzal felvett az asztalról egy nagyobbacska kártyapaklit és keverni kezdte. A többiek leültek az asztal köré a kanapéra és Ichijou bíztatására én is úgy tettem.

- Tudod, hogy kell römi-t játszani Katie? – kérdezte a bordó hajú fiú, miután kiosztotta a lapokat.

- Nem igazán…

- Az egész nem túl bonyolult – kezdte Kain és miután elmagyarázta a szabályokat játszani kezdtünk.

- Ti tulajdonképpen csak ennyien vagytok az esti tagozaton? – kérdeztem néhány kör után.

- Nem, dehogy, ötvennél is többen…, ők csupán az én legjobb barátaim – válaszolta Ichijou.

- És az egyedüli nemesek – tette hozzá Shiki fennhéjázón.

- De Aidou valamiért most nincs itt – mondta Rima.

- És Kaname, meg Serien még nem érkeztek meg – magyrázta Ichijou, - csak néhány nap múlva térnek vissza.

- De csupán nyolcan vagyunk összesen – folytatta Rima.

- Mivel embervérről lemondani képes vámpírok nem akadnak minden családban – világosított fel Shiki.

- És még kevesebb olyan akad, aki a Cross Akadémiára járna tisztavérű ura kedvéért – fejezte be Kain. – Erre mind bólintottak.

- Ki kér valamit inni? – kérdezte Ichijou. – Úgy értem, valami igazit.

- Én kérek – mondták egyszerre. Először azt hittem, vérre gondol, de kellemesen csalódtam, mikor két üveg pezsgővel és poharakkal állított vissza. Rég nem ittam ilyet és ez ráadásul minőséginek tűnt.

- Katie, te is kérsz, ugye? – érdeklődött kedvesen.

- Hát persze! – válaszoltam. Gyorsan elfogyasztottuk mind a két üveggel, és Ichijou hozott még néhány üveg vörösbort, likőrt meg töményet, nehogy játék közben száraz maradjon a torkunk.

A römin kívül még számos franciakártya-játékot mutattak meg, és remekül szórakoztunk. Kain-nak hála játék közben ismerhettem meg új barátaimat. Nagyon tetszett, hogy a külsőleg régimódinak és unalmasnak tűnhető nemesek, valójában nagyon is tudnak lazítani.

Néhány óra agytorna után felhagytunk a kártyával és már kissé becsiccsentve folytattuk a játszmák alatt elkezdett beszélgetéseket. Sokat nevettünk és hülyültünk egymás idiótaságain, továbá kiderült, hogy Rima és Shiki modellkednek, Akatsuki-nak tűzzel kapcsolatos ereje van, Ichijuo pedig szenvedélyes manga gyűjtő. Én cserébe azt osztottam meg velük, hogy egyszerűen imádok táncolni akár elegáns bálról, akár lati táncklubról, vagy belvárosi diszkóról legyen szó. Sajnos viszont időm ne sok van rá. A Tanácsot kell elpusztítanom. Erre Shiki meglepő ötlettel állt elő.

- Van egy egész jó kis night klub a városban (Sugarwood), ahol időnként fergeteges bulikat adnak. A következő szombaton lesz. Elmegyünk srácok?

- Még szép! – kiáltotta Rima önfeledten, Kain pedig bólintott.

- Jó hogy – értett egyet Ichijou is. – Ki nem hagynám!

- De mi van a kijárási tilalommal? – kérdeztem csodálkozva. – És egyáltalán hogyhogy ilyen italokat tarthattok a szálláson? Nem mintha zavarna, csak…értitek, a házirend…

- Az ránk nem igazán vonatkozik – kezdte Shiki, mire Rima hevesen bólogatni kezdett. – Úgy teszünk, mintha jól nevelt diákok lennénk, de csak a nappalisok miatt. Tulajdonképpen még évfolyamok sincsenek nálunk, egyszerre járunk órára, de nem is igazán tanulunk csak különféle kutatásokat végzünk…

- Azért tanulunk, Senri, elég sok mindent – oktatta ki Ichijou.

- Igen, az ügyeletes stréber – cukkolta vissza az előbbi.

- És a szabályok is vonatkoznak ránk, de mivel vigyázunk, hogy ne szegjük meg őket nyilvánosan, nem kerülünk bajba – magyarázta Ichijou.

- Ezt hogy érted? – kérdezted.

- Csak akkor iszunk, ha sem felügyelők, sem tanárok, sem senki, aki rossz szemmel nézi, nem tartózkodik a közelben,…

Shiki: Ahogyan most is.

Ichijou: Vigyázunk, hogy ne keltsünk feltűnést…

Rima: …így nyugodtan, vagyis őrülten bulizhatunk, amikor csak kedvünk tartja!

Kain: Azért nem mindig.

Shiki: És persze Icijou-val az élen, ha tehetjük, elszökünk a városba este. – Meglepetten bámultam rá, majd az említettre. – Oh, a kis szerény nem is említette?

Én: Mit kellett volna említenie?

Ichijou zavarban: Semmi különös, csak…

Shiki: …szőke barátom a Holdszálló legnagyobb partiarca. Bármelyik buliban képes felpörgetni a hangulatot. – Ichijou elpirult, mire nevetni kezdtem.

- Ezt nem is említetted, partiarc – szúrtam le.

Shiki: Szóval, akkor bennne vagy, Katie?

Rima: Igen, gyere el! – kérlelt.

Kain: Tényleg kár lenne kihagyni. Ilyenkor még Ruka is velünk tart. – Fájdalmas arckifejezéssel néztem rá. – Ne aggódj miatta! Először mindenkivel ilyen ellenséges, aztán felolvad a jég.

Ichijou: Szóval, hogy döntesz? Nem kell jönnöd, ha nem szeretnél, de hidd el fergeteges buli lesz.

Én: És mi van a bállal?

Kain: A bál után megyünk, úgy 1 óra körül, amikor beindulnak a dolgok odalenn.

Én: Oké! Szívesen elmegyek, köszi a meghívást.

Shiki: Ez magától értetődik.

Én az órámra pillantva: Most már viszont mennem kéne, 7 perc múlva 7 óra és az igazgató vár.

Rima: Szia, viszlát! De kérlek, az ivást ne emlísd előtte!

Én: Eszem ágában sincs! Nagyon jó volt veletek, remélem, még megismételjük!

Shiki: Feltétlenül. Viszlát mihamarabb!

Kain: További jó estét! - A fiúk újból kezet ráztak velem, Rima pedig megölelt

- Jó fej csaj vagy, csak stílusodon még csiszolni kéne – tanácsolta ruháimat nézve. Ha akarod, legközelebb adhatok néhány tippet.

- Oké, köszi, sziasztok! – léptem ki kissé dülöngélve a szabadba. Ichijou természetesen mellettem, hogy „hazáig" kísérjen. – Köszönök mindent, Ichijou! Ez a délután csodálatos volt.

- Örülök, hogy jól kijössz a többiekkel. Most viszont arra figyelj, hogy otthon igyál meg 4 deci vizet és Kaien ne vegyen észre semmit a délutáni szórakozásunkból. Nem lenne egy szép kezdet.

- Megpróbálom.

- Sok szerencsét, kedvesem – mondta a bejárati ajtóhoz érve. – Holnap találkozunk!

- Akkor holnap – öleltem meg. – Jó éjt! Szia!

- Jó éjszakát – fordult vissza. Izgalommal a gyomromban léptem be Kaien ajtaján. Vajon, hogy teljesítettem.