- Az éjjeli táncpróba II.

Futás közben Kaname szavai visszhangzottak a fejemben: Ne hagyd, hogy az érzelmeid elragadjanak! Ha hagyod, hogy irányítsanak, akkor másoknak is hagyod és ez akár az életedbe is kerülhet! Bár nem pont ugyanezekkel a szavakkal, de megértettem unokabátyám üzenetét. Nem szabad elvesztenem az irányítást! De, ha Aidou olyan cuki! És annyira vágyom rá…Hogy lehet úgy szerelmesnek lenni, hogy minden gondolatod a másik körül jár? Hogyan lehet parancsolni az érzelmeknek? Hiszen ez lehetetlen!

…De lehet, hogy nem s így értette…Nem befolyásolnom kell az érzelmeimet, mert az lehetetlen, hanem azt kell eldöntenem, hogy hallgatok-e rájuk…hogy mennyire adom át magam. Ez könnyűnek hangzik, de nehéz menet lesz…főleg az előbbi ereszd-el-a-hajad után…De azért nem fogom hagyni, hogy egy fiú teljesen elvegye az eszem – ahogy Kaname fogalmazna…- csak egy kicsit.

Nagyon büszkén az előbbi felfedezésemre, és víztől tocsogó cipőben értem az aulába. A párok már összeálltak, bár szerencsére nagy volt a zsivaj, tehát nem rám vártak. Kivéve Aidou-t, aki türelmetlenül dobolt a lábával a terem szélén. Ichijou épp egy idegen éjjelis lánnyal beszélgetett – gondolom őt választotta párjának, Rima és Shiki pedig szerelmemet próbálták nyugtatni, kevés sikerrel. Kicsit arréb pedig a még mindig morcos Rukát és a neki könyörgő Kain-t véltem felfedezni – szegény srác… Nem messze tőlük pedig Zero állt, falnak vetve a hátát és jót szórakozott a helyzeten. Mielőtt odaértem, elkaptam pár kéretlen kijelentést.

Aidou: - Mi lehet Katievel? Talán rosszul van?

Shiki: - Ugyan, a lányok órákat képesek a mosdóban tölteni – nézett jelentőségteljesen Rimára, aki cserébe vállba bokszolta. – Áuu!

Rima: - Ez a dolgunk.

Aidou: - Talán utána kéne mennem…

Rima: - Nyugi, nem lesz semmi baja.

Zero: - Mi van, Hanabusa…máris lekoptatott a csajod – vetette oda gúnyosan.

Aidou: - Mégis hogy merészelsz…?! – Shiki-nek úgy kellett visszafognia, hogy Zero-nak ne ugorjon.

Zero: - De az is lehet, hogy tényleg megmártózott a … - jegyezte meg csöpögő lábbelim láttán.

Én: - Fogd be! – kiáltottam. Az ezüsthajú erre csak nevetett egy jót.

Aidou: - Hol voltál eddig?

Én: - A mosdóban, hiszen mondtam! – hazudtam.

Zero: - Na de most komolyan: tényleg beleestél? Vagy mi történt?

Én: - Az ne érdekeljen!

Zero: - De érdekel… - Folytathattuk volna megszokott vitánkat még órákon keresztül, de Cassie közbeszólt.

Cassie: - Jól van, akkor most minden pár álljon közelebb, vegyetek föl megfelelő távolságot és kezdődjön a bemelegítés. – Ekkor fedezett fel engem a víztócsa közepén. – Katie, drágám, mi történt? – De mivel látta, hogy teljesen máshol járok, inkább témát váltott. – Vedd le azt a cipőt! Még felfázol. Gyere, van nálam még egy balettcipő! – Ekkor tűnt csak fel, hogy a tánctanár térd alá érő kék szoknyája alatt lábszárvédőt és balettcipőt visel. Hálásan elfogadtam az ajánlatát.

- Köszönöm! – válaszoltam miután már Aiduo kezét fogva álltam a terem közepén.

- Ez a legkevesebb – magyarázta Cassie kedvesen mosolyogva. - Legalább így a lábad sem kínzod meg annyira. Hidd el nekem, elég lesz a bál elejét végigtáncolnod benne, hogy örökre megutáld.

- Az biztos! – értetem egyet, mivel már az Aidou-féle bemelegítés is elég volt ahhoz, hogy sajogni kezdjem a lában. Többet kéne magas sarkúra gyúrnom!

Rövid bemelegítés után Cassie megkért minket, hogy rendeződjünk össze a terem bal oldalánál. Én nem értettem, viszont a többieknek nem volt ismeretlen a helyzet.

Cassie: - Mint, ahogy minden évben, most sincs rá lehetőség, hogy mindenki táncoljon. Azt, hogy ki szerepeljen a nyitótáncban, egy rövid rögtönzés fogja eldönteni, ami alapján kiderül, ki mennyire ért az adott tánchoz. Másként nem lehetne összeállítani egy haladó koreográfiát két éjszaka alatt, de ezt ti is tudjátok. Minden évben az táncol, aki a legtöbbet beleadja.

Az igazgató kérésére a „visszafogottabb táncoknál kell maradnunk… - csalódott morajfutott végig a termen. – De csak a nyitótáncban. Szóval én az egyszerűség kedvéért a bécsi keringőt és a tangót javasolnám. Valami ellenvetés? Helyes! Akkor ötösével minden pár sorra kerül és egymás után improvizál két zenére. – Cassie a magnóhoz ment és berakott egy régi keringőt. – Mindent bele!

Körülbelül egy órán át tartott a „selejtező", miután Cassie újból összeterelt minket. Nagyon izgultam. Bár jónak éreztem a táncunkat, arra nem jutott időm, hogy összehasonlítsam a többiekével. És, ha már a többieknél tartunk… Ruka és Kain elképesztően nyomták a tangót. Az a jelenet, amit bedobtak: úgy és olyan szenvedélyesen civakodtak, mint az ötéves házasok. És még ők akarják beadni nekünk, hogy nincs közöttük semmi…nem állhattam meg egy megjegyzést.

- Kain, Ruka! Egyszerűen fantasztikusak voltatok! – Kain elvigyorodott, de Ruka mintha csodálkozott volna.

Ruka: - Tényleg úgy gondolod? Mert mi végig csak…

Én: - Ellenkeztetek? Éppen ettől volt izgalmas!

Ruka: - Hát, ha te mondod… - erőltetett magára pókerarcot, de éreztem, hogy örült a bóknak. – Te sem voltál semmi…az a mozdulat, amikor felraktad a lábad az oldalára…az nagyon ott volt. – Nem hittem a fülemnek. Ruka pozitív kijelentést tett a táncomra?

Én: - Köszönöm.

Ruka: - Nincs mit.

Cassie: - Egy kis figyelmet kérek! Mind nagyszerűek voltatok, de sajnos mindkét táncban csak kilenc párnak jut hely. És lesznek olyanok is, akik elég jók voltak, hogy mindkettőben szerepeljenek. Mostantól ha egy párra gondolok, akkor mindig a lány nevét fogom mondani, szóval… - Megszorítottam Aidou kezét. – A keringőbe fellép Esther, Kimiko, Lola, Ayume és Sophi, a tangóban Yasmine, Botan, Amanda, Nelly és Odett. Ruka, Melanie, Rima és Katie pedig mindkettőben. A többieknek a bálig szabad foglalkozás az akadémia területén.

Felszabadult sóhajok hangzottak minden felől. Talán ők nem is bánják annyira, hogy nem táncolnak…

- Ezt nem hiszem el! – ugrottam örömömben Aidou nyakába.

- Imádlak – csókolt meg.

Mint kiderült, Ichijou barnahajú párját hívták Lolának, így ő csak a keringőben szerepelt, de úgy tűnt, nem zavarja. Az elkövetkező órák fárasztóan teltek. Hosszú bemelegítés, nyújtás és különös módon aerobik következett – Cassie szerint fontos az állóképesség. Aztán úgy 11 körül, amikor már kezdett elegem lenni a nem rég elkezdett emeléses és összetett mozgásformákból álló bemelegítésből…

Cassie: - Látom, unjátok már, de könnyítésnek szolgáljon, hogy ez már nem a bemelegítés. A múlt évi tapasztalatok alapján eszembe jutott egy kis újjítás: előbb külön kigyakoroljuk a koreográfia bonyolultabb elemeit, így, majd később elég lesz sorba raknunk őket, így nem kell majd minden egyes lépésnél megállnunk.

Úgy éjfél előtt tíz perccel végeztünk minden elemmel. Cassie néhányszor megmutatta és elmagyarázta a lépéseket, aztán rajtunk volt a sor, hogy zene nélkül lejárjuk. A keringővel nem volt semmi gond. Folyamatosan haladtunk körbe a teremben, néha megálltunk helyben forogni és volt pár kecses emelés is. Mégis a legbonyolultabb motívum az volt, amikor körben álltunk, legalábbis a fiúk, a lányok pedig haladva megkerülték őket, új párt kapva. Ezután az párok különféle izgalmas dolgokat csináltak, majd újra párcsere, összesen négyszer, amíg visszaértünk az eredeti párunkhoz.

Én először Shiki-vel álltam össze, akinek egy kézzel tartva az oldalán kellett körbeforgatnia, majd egy idegen sráccal, akivel csináltunk egy helyben forgást, aminek a végén én hátrahajoltam, amennyire tudtam, ő pedig átkarolva a derekam körbeforgatott…de hát a keringő már csak a forgásokról szól. Végül Kain-nel a legnehezebb feladat: megfogjuk egymás karját, majd én lendületből a feje fölé kerülök, és amíg fejjel lefelé spárgázom kézenállva, ő természetesen körbeforog velem, majd összezárom a lábam és az ölébe esek. Nagyon izgalmas és egyben félelmetes volt.

Miután visszakerültem Aidou-hoz lejártunk még néhány kört, majd a végén bepörgés, kipörgés, bepörgés és végpóz, amiben minden pár mást csinált. Engem Aidou egyszerűen csak bedöntött félig jobbra, én meg kitartottam oldalra a kezem.

- Nagyszerű! – lelkendezett Cassie. – Úgy látom, ezzel nem lesz gond. Akkor most jöhet a tangó. – Mintha a társaság kicsit felélénkült volna. – Aki nem tangózik, az elmehet, a többiek jöjjenek közelebb. - Izgatottan a terem közepéhez húzódtunk.

- Akkor további jó táncolást! – kiáltotta Ichijou az ajtóból. Meglepődtem, hogy elmegy.

- De nem nézel meg minket? – kérdeztem.

- Visszakísérem Lolát a Holdszállóba – nézett kedvesen aznapi táncpartnerére. – Utána szívesen visszajönnék, de ilyen későn elkél a szállóban a felügyelet.

- Kár.

- Gyertek be utána mesélni! – javasolta barátom és elindult.

- Feltétlenül – kiáltotta utána Aiduo helyettem.

Cassie: - Na, akkor figyeljetek. A fiúk bevonulnak a helyükre hat alaplépéssel. Figyeljetek a tartásra, ez az egész tánc arról szól. A lányok hátulról jönnek, körbejárják őket, miközben a kezük végigsimítja párjuk nyakát és hátát, majd, mikor eléjük érnek kezeiket a mellkasuknak támasztják és felrakják a jobb lábukat a partnerük oldalára…a fiú végigsimít…

Amanda: - Na de Cassie!

Cassie: - Igazatok van, ez így túl…hogy is mondjam?

Nelly: - Túl erotikus…?

Cassie: …igen. Kaien lehet, hogy nem díjazná…

Shiki: - Nekem bejön! – vigyorgott.

Rima: - Téged nem kérdeztek, te perverz…

Shiki: - Jajj, ne csináld már…

Aidou: - Akkor, mi legyen?

Cassie: - A korábbi kis előadásotok eltérített a helyes útról, …folyton szenvedélyesebb elemeket raknék bele…

Erre sokan nevetni kezdtek és váratlanul Zero is megszólalt.

Zero: - Akkor rakjon! Hiszen maga dönti el! Ez az egész tánc az elfojtott szenvedélyről szól, nem igaz? Hogy lehetne ezt érzékeltetni, ha nincs benne semmi olyan, ami elviselhetetlen, mégis elérhetetlen vágyat kelt a nézőkben…

Cassie: - …és a táncosokban. Nahát, köszönöm Zero! – Az ezüsthajú csak megvonta a vállát. – Akkor folytassuk így, srácok! Szóval… a fiú megérinti a lány jobb vállát, végigsimít…nagyon szenvedélyesen, de egyben visszafogottan…

Aidou: - Hogy lehet valami egyszerre szenvedélyes és visszafogott?!

Cassie: - Ha ezt nem érted, akkor a tánc lényegét sem. – Szerelmem duzzogva hallgatott.

Én: - Semmi baj kedves, majd megérted.

Cassie: - …végighúzza a kezét az oldalán egészen a térdéig, ami az ő csípőjén fekszik, de ekkor gondolnak egyet és elkapják egymás kezét. Egy pillanatig egymás szemébe néznek, majd láb lerak és alaptartás. Utána négy alaplépés, kiforgás balra…

Shiki: - Melyik balra?

Cassie: - A lánynak balra! A lány messzire nyújtja a kezét, mintha el akarna kapni valamit, de a fiú visszarántja, bepörgeti és fölé hajol. Ezután haladó lépések körbe, majd a kör három sorrá alakul, a párok tesznek két lépést előre, a lány persze mindig hátrafelé, és a fiú gyorsan felváltva előre lendíti a lábait, ami, ha elég közel volt a pár, a lány lábait hátra lendíti és a pár egy pillanatig egyszerre lesz a levegőben…. –

Sokáig magyarázott még, minden lépést részletesen… - …ezután a fiú magához rántja a lányt, de a lány ellöki magától és hátrálni kezd. Kialakul egy fiú és egy lány oldal, akik egymást követve adják elő ugyanazokat a lépéssorokat, szenvedélyesen, úgymond versenyezve egymással. Természetesen a lányok kezdik. Utána a két sor elindul egymás felé…de az utolsó pillanatban a fiúk elfordulnak…

Kain: - Mintha faképnél hagynák a lányt.

Ruka: - Hé!

Cassie: - Úgy valahogy. A lányok viszont nem engedik őket, a vállukra rakják a kezeiket és közelebb bújnának, viszont a fiúk egy hátra karkörzéssel lesöprik magukról a kezeket. A lányok erre hátrálnak egy lépést, de még mielőtt megfordulnának, a fiúk megfordulnak és a pár újra, sebesen kezet fog. A lányok kinyújtják hátra a lábukat, leírnak vele egy kört, majd újra a fiú csípőjére helyezik. Hátrahajolnak, a fiúk pedig a kezük oldalát végighúzzák a mellkasuk közepén…

Kain: - Nem semmi…!

Ruka: - Álmodik a nyomor.

Én: - Aidou! Ne vigyorogj!

Cassie… - A lányok hirtelen felegyenesednek, pár lépéssel hátra tolják a fiúkat … - Megint egy sor alaplépés és sorozatos helycserék a párok között. - …most a fiú ismét visszarántja a lányt a kiforgásból, de most a lány simít végig a fiú nyakának oldalán és mellkasán…csak visszafogottan lányok, visszafogottan, de vágyakozva! A fiú végig a szemükbe néz… - Ezután újabb standard elemek… - …a fiú felemeli a lányt a csípőjénél és körbefordulva lerakja, a lány bepörög…két utolsó alaplépés a terem közepe felé…kipörgés minkét oldalra, egyre gyorsabban, majd a végén a fiú most olyan erővel húzza vissza a lányt, hogy bedöntés lesz a vége…a fiú fél úton a föld felé kapja el a lányt, aki erősen kapaszkodik a karjába és így maradnak pár pillanatig, miközben végig egymás szemébe néznek.

És amikor elhalkul a zene, a lányok fellendülve utoljára bepörögnek, a fiúk karjai szorosan a lányok csípője illetve dereka körül, a lányok egyik kezüket a fiú egyik kezére teszik, és a másikat középmagasra emelve kitartják a végpózt…hát ennyi lenne. Mit szóltok?

- Persze mindenki hangosan éljenzett és elkezdtük a táncot. Még Zero is megjegyezte, hogy „nem is rossz". Viszont hamar kiderült, hogy elképzelni és megvalósítani két külön dolog. Cassie úgy döntött, bemutatja a lépéssort, viszont ehhez szüksége volt egy megfelelő párra. A választása mindenkit meglepett.

Cassie: - Zero! Te ugye el tudnád járni a lépéseket?

Zero: - Járni, talán…de táncolni már nehezebb – jelentette ki közömbösen, de Cassie-t mintha nem lepte volna meg a lelkesedésének hiánya.

Cassie: - El tudnád táncolni velem? Csak hogy többiek lássák, mit kell csinálni. Legalább nem töltöd az egész estéd álldogálással…

Zero: - Honnan veszed, hogy tudok táncolni?!

Cassie: - Na mi az, máris felhagytál a magázással…nagyszerű!

Zero: - Mi van?!

Cassie: - Ne kéresd már magad, látom rajtad, hogy mennyire fekszik neked ez a tánc…

Zero közömbösen feltápászkodott a fal mellől és vállat vonva elindult a tanárnő felé: - Végül is csak egy tánc…

Kezdetben nem hittem el, hogy elvállalta. Látni fogom Zero-t táncolni…!

Cassie is elindult Zero irányába és a fiú felé nyújtotta a kezét.

Cassie: - Gyere, mutassuk meg nekik, hogy kell ezt! – lelkesedett.

Zero: - Ha maga mondja…

Shiki, kuncogva: - Ezt meg kell nézni!

Aidou: - Kíváncsi vagyok, hogyan égeti le magát Kiryu!

Én: - Miért gondolod, hogy belesül?

Kain: - Hé, nézzétek! – Mutatott a tanárnő és Zero felé, akik épp most vették fel a tartást és váltottak pár szót a koreográfiáról, majd Cassie halkan számolni kezdett és nagy vonalakban eljárták a táncot. Zero nagyon jól csinálta.

Cassie: - Jó lesz! – Zero némán bólintott. – Most járjuk le zenére is! Rima, elindítanád a magnót, már bene van a szám!

Rima: - Persze! – válaszolta és a magnóhoz sétált. – Mehet?

Cassie: - Igen!

Cassie néhány lépésre eltávolodott Zerotól és várta a megfelelő ütemet, hogy elkezdjék a táncot. Zero a legtökéletesebb alaplépésekkel elindult az aula közepe felé, végig pókerarccal, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon, majd megállt. Cassie utána indult és bemutatták, milyen is egy igazi tangó. Hihetetlenül jól adták elő, Zero mintha mindig is ezt csinálta volna.

Úgy tűnt, nem is kell gondolkodnia azon, mi következik éppen, vagy hogy hogyan adja át a tánc mondanivalóját. Az ő jelenlétével minden lépés értelmet kapott és megtervezett helyett spontánnak és természetesnek tűnt. Mármint nem volt erőltetett show-szerű, hanem inkább élettel és szenvedéllyel teli. Visszatartott, mély szenvedéllyel és magával ragadó, hatalmas érzelmekkel. Mégsem hatott a legkevésbé sem közönségesnek, vagy kihívónak. Ez a tánc maga volt a jégbe zárt tűz.

Öt percen keresztül minden szót visszafojtva bámultuk Cassiéket, majd jött a végpóz és…néhány másodperc néma csönd, amit végül Kain tört meg.

Kain: - Zero, ejha! Nem találok szavakat! Éjjelenként titokban táncórákat veszel?

Zero: - Már vagy négy éve nem táncoltam – jelentette ki érzelemmentesen. Nehéz volt elhinni, hogy ugyanaz a Zero szólt hozzánk, aki fél perce még váratlan izgalomba hozott a táncával.

Rima: - És ezt el is higgyem?! - Zero vállat vont.

Cassie: - Akkor épp itt az ideje! – Az ezüsthajú nagyot nézett.

Zero: - Hogy érted ezt? – értetlenkedett.

Cassie: - Te leszel a tartalékos! – mosolygott.

Zero: - Még mit nem – döntötte el flegmán és visszasétált a falhoz.

Cassie: - Majd meglátjuk azt! – jegyezte meg magának baljósan. – Most pedig folytassuk. Tánc közben mindenki próbálja meg felidézni a látottakat és…

A próba kicsit vontatottan ment tovább. Egyre több párnak sikerült ráéreznie, kisebb-nagyobb sikerrel, de nekünk nem. Minden lépést jól csináltunk…de ennyi. Az egész vagy száraz kötelességből előadott valaminek, vagy túlfűtött erotikának tűnt, fáradtságtól függött. De azt a bizonyos hűvös magasztosságot sosem értük el.

És végül eljött az a pont úgy hajnali fél kettő körül, amikor Cassie-nek elege lett.

Cassie: - Katie, Aidou, gyertek ide egy percre! – Rossz érzés fogott el mindkettőnket, hogy nem igyekeztünk eléggé, és elindultunk felé.

Én: – Igen?

Aidou: - Talán valami gond van, tanárnő?

Cassie: - Aidou, úgy látom, te még mindig nem értetted meg a tangó lényegét. Ez nem a pajzán érzelmekről szól. Szenvedélyről, de nem nyílt erotikáról…

Aidou: - Ugyan már, a kettő ugyan az…

Cassie: - Nem, de nem várom el tőled, hogy megértsd. Valakinek megy ez a tánc…és van akinek egyáltalán nem fekszik. Ez utóbbi gyakran előfordul. A tangót érezni kell, nem elég csak megtanulni és előadni. A részévé kell válni, de arra csak az képes, aki tapasztalt már hasonló érzést, mint amiről ez a tánc szól…és úgy tűnik, neked eddig sosem kellett visszafognod az érzéseidet. Mindig megkaptad, amit akartál. Sosem kellett vágyakoznod utána…

Én: - Azt hiszem, értjük – állítottam le, hogy véget vessek Aidou kellemetlenségeinek.

Aidou: - Én nem! Ez mégis hogy jön ide?!

Cassie: - Csak azt szeretném elmondani…

Én: - Cassie, meg tudja csinálni… - kérleltem, mert éreztem, hogy mire akar kilyukadni.

Cassie: - Tudom, hogy meg tudja csinálni, csak nem úgy, ahogy kéne. Aidou, jobb lenne, ha te csak a keringőben lépnél fel.

Aidou: - Micsoda?! – háborodott fel, de aztán elgondolkodott és hangnemet váltott. – Végül is eleget szenvedtünk már vele…

Cassie: - Köszönöm.

Aidou: - Katie, sajnálom, hogy mégse táncolunk a ta…

Én: - Ugyan már, semmi gond! Fogunk eleget táncolni a bálon! – próbáltam meg felvidítani.

Aidou: - Még szép!

Cassie: - Ami azt illeti, én azt szeretném, ha Katie táncolna a tangóban…

Én és Aidou egyszerre: - Mi van?

Cassie: - Katie drágám, neked elég jól megy. Mi lenne, ha valaki mással is elpróbálnád…már persze, ha Aidou nem veszi sértésnek.

Aidou: - Ha szeretnél… - fordult hozzám, de láttam rajta, hogy rosszul érzi magát.

Katie: - Nem szükséges…

Cassie: - Ragaszkodom hozzá!

Aidou: - Gyerünk, miattam ne add fel a táncot!

Én: - Hát jól van – adtam meg magam. – De kivel táncoljak akkor? – kérdeztem mit sem sejtve. A válasz mindenkit sokkolt.

Cassie: - Zero! Gyere, próbáld el Katie-vel is a táncot. – Egymás szavába vágva ellenkeztünk.

Aidou: - Micsoda?!

Zero, Én: - Kizárt!

Zero: - Megmondtam már, nem táncolok többet!

Én: - Én pedig nem táncolok vele! – Nem is tudom, miért vonakodtam annyira megtenni, hiszen Zero láthatóan kiválóan táncol és az elmúlt napokban egyre jobban kijöttünk egymással…de akkor is. Egyszerűen ki nem állhatom a stílusát! Az a megvetés, közömbösség, meg felsőbbrendűség, amivel legtöbbször viszonyul hozzám… néha egyenesen kiráz a hideg a közelében, a durva és gúnyos beszólásairól nem is beszélve…

Még akkor is, ha ezzel csak saját szenvedését próbálja palástolni. Hiába válik vámpírrá, akkor is utálni fogja a fajtám, következésképpen engem is. Nem számít, mennyire kerülünk közel egymáshoz, a származásunk mindig gátat szab majd és Zero újra csak Zero marad. Ez pedig néha nagyon bosszantó tud lenni.

Zero: - Helyes!

Cassie: - Nem, nem, nem! Táncolni fogtok mind a ketten!

Aidou: - Ugye csak viccelsz?

Zero: - A számból vetted ki a szót!

Én: - Cassie, ez nem jó…

Cassie: - Elég! Mindenki menjen ki! Aidou, te is! Fél óra szünet srácok! Gyerünk, kifelé, de aztán ne késsetek! – Az éjjelisek, a kedvevesztett Aidou-val az élen kisétáltak, mire Zero is indult volna kifelé.

Cassie: - Állj meg, Zero! Mégis hová mész?!

Zero: - Én felelek értük – jelentette ki tömören és már el is sietett volna, ha Cassie nem olyan makacs, hogy visszatartsa.

Cassie: - Majd Ichijuo vigyáz rájuk…

Zero: - Nem rájuk kell vigyázni…!

Cassie: - Vigyázz a szádra! Ha őket sértegeted az önuralom hiányával, akkor engem is! – Zero csak megvonta a vállát. – Most pedig idejössz, és elpróbálod azt a táncot Katie-vel! Ne kelljen többször mondanom! – Cassie kiborulása elég váratlanul ért minket. Még Zero is úgy döntött, meghúzza magát. Szó nélkül odasétált hozzám és határozottan megállt előttem. Kicsit hátra is hőköltem meglepettségemben.

Én: - Nem, én nem táncolok vele! – erősködtem, mire az ezüsthajú határozottan a szemembe nézett.

Zero: - Ne gyerekeskedj már! – mondta azon a bosszantóan kioktató hangján.

Én: - Tessék…?!

Zero: - Te is látod, hogy nincs más választásunk. Legalábbis én nem szívesen csapnék most össze egy olyan erős B-szintűvel, mint Cassie…

Én: - Mi, hogy Cassie egy…

Zero: - Na ne mond, hogy neked nem tűnt fel!

Én: - És ha nem… - Cassie csak elmosolyodott.

Cassie: - Jól van srácok, akkor elkezdhetjük végre? – Fájdalmasan sóhajtottam egyet, mire Zero égnek emelte a tekintetét.

Zero: - Hidd el, én sem rajongok az ötletért, de legalább vágj jó képet hozzá! – Most én emeltem égnem a tekintetem. - A diákok nem egy savanyú citromra kíváncsiak… - folytatta. Ezt nem hagyhattam annyiban.

Én: - Egy fagyasztott citromra még kevésbé… - Várakozásaim ellenére figyelmen kívül hagyta a megjegyzést és megragadta a kezem, majd magához rántott és felvette a tartást. – Hé… - Egy ideig levegőt sem mertem venni.

Bal kezével megszorította és magasra emelte a jobb kezem, a jobbal pedig átkarolta a derekam és olyan közl húzott magához, hogy éreztem mellkasának melegét. Elpirultam. Bár nem volt rossz érzés, sőt tulajdonképpen határozott tartása biztonságot adott, mégis kicsit kellemetlenül éreztem magam. Ő mégis csak Zero…

De mintha most egy teljesen más emberrel álltam volna szemben. Udvariasabb volt, minden gúnytól mentes és a komolyság mellett valami melegséget kezdtem felfedezni lila szeme csillogásában. Vágyat és izgatottságot.

Zero: - Szabad egy táncra, hölgyem?

Én: - Ezt nem korábban kellett volna…

Zero: - Nos, ezt igennek veszem.

Cassie: - Helyes! Akkor próbáljatok el néhány lépést, majd mehet zenére is!

Zero: - Gyere! – indított volna el egy alaplépést. Fáradtan sóhajtottam.

Én: - Jó, megyek már. – Zero ezt a közömbösségem sem vette magára. Szokatlanul kedves és figyelmes volt velem.

Nem siettetett és nem akart fölényeskedni, csupán határozottan játszotta a férfi szerepét, aki irányít. Akkor sem szólt be, ha nem ment valami, hanem nyugodtan, akár többször is elmagyarázta. És bár néhány trükkös lépés nehezen jött össze, visszafogta magát. Még az intimebb részeknél is türelmes volt velem: amikor például hezitáltam végigsimítani a mellkasán, vagy megrándultam, amikor ő simított végig a lábamon. Ilyenkor mélyen a szemembe nézett.

Zero: - Nyugi! Engedd el magad!

Katie: - Könnyű azt mondani!

Zero: - Ne érezd kellemetlennek, ha úgy teszel, tényleg az lesz. Ez az egész semmit sem ér, ha nem éled bele magad. – Csodálkoztam, hogy neki ez ennyire jól megy. De az ő helyzetében ez egy volt az önkifejezéssel. Bele sem merek gondolni, mennyszer kellett már visszafognia a vér iránti elviselhetetlen vágyát.

Katie: - Megpróbálom.

Zero: - Akkor gyerünk! – vigyorodott el, majd újra komoly és szenvedélyes arckifejezéssel végighúzta a kezét a vállamtól a térdemig és várta a hatást. Nagy erőfeszítések árán, de nem remegtem meg, sőt az arcom már magától is kölcsönös vágyat mutatott. Kéjesen kissé hátra döntöttem a fejem, majd a szemébe néztem és megfogtuk egymás kezét.

Cassie: - Nagyszerű! Most zenére! Katie, lépj pár lépést hátra, Zero, te kezded!

Az ezüsthajú bólintott és tett néhány alaplépést előre, majd megállt. Utána mentem, a tőlem telhető legnagyobb szenvedélyességgel körbejártam és amikor elé értem megragadtam a zakóját, magamhoz rántottam, ami hevességén meglepődött kicsit, bár tartotta magát. Felraktam a jobb lábam az oldalára, mire közelebb hajolt hozzám, az arcunk már-már összeért… jobb kezével megragadta a bal karom és a ballal pedig végigsimított az oldalamon. Kirázott a hideg az izgatottságtól.

Aztán a keze tovább haladt, egészen a combom tetejéig. Halkat sóhajtva hátra vetettem a fejem, mire ő a nyakamhoz hajolva beszívta az illatom és tovább húzta a kezét a lábamon lefelé. Egy pillanatig úgy éreztem, belém fog harapni, de aztán felegyenesedett és megfogtuk egymás kezét…

A próba hajnali három után pár perccel ért véget. Mivel Aidou már korábban visszament a Holdszállóba, hogy ne kelljen végignéznie a „kis műsorunkat" Zero úgy döntött, hazakísér. Kezdetben némán sétáltunk a havas fák mellett, fejünk fölött ezernyi fényes csillaggal a tiszta, január végi éjszakában, majd újdonsült táncpartnerem úgy döntött, megtöri a csendet.

- Fárasztó egy próba volt, nem igaz? – nyújtózott egyet. – Tudod, sosem gondoltam volna, hogy egyszer az éjjeli tagozatosokkal fogom eljárni a nyitótáncot az akadémia bálján. Az igazat megvallva azt sem gondoltam volna, hogy táncolni fogok a bálon…

- De miért nem említetted soha, hogy tudsz táncolni?

- Miért nem kérdezted? – támadott vissza a megszokott hangnemben.

- Nem is gondoltam volna…ahogy azt sem, hogy ennyire jól csinálod. – Nem szállt el a bóktól, de éreztem, hogy hízott a mája.

- Még sok mindent nem tudsz rólam…

- Akkor mesélj!

- Talán máskor… Most nem érünk rá! Ha nem fekszel le időben még megint elkésel!

- Ne kezd már megint! – könyörögtem, de hiába.

- Holnap irodalommal kezdünk, amit az osztály nagy része hajlamos átaludni, ,,szóval reggel találkozunk! – vigyorgott gúnyosan.

- Áhh, csak nem akarsz megint kiverni az ágyból? – kérdeztem kimerülten.

- Miről beszélsz?! Sosem vertelek ki…inkább rázásra gondoltam, ...viszont most jó ötletet adtál…

- Na ne szívass már! – idegeskedtem, mire Zero elnevette magát.

- Akkor kelj fel időben – ajánlotta, miután újból kapott levegőt. Bosszantott a stílusa, de legbelül örültem, hogy mostanában már nem mindig olyan rosszkedvű.

- De most komolyan: Hihetetlen voltál!

- Te sem voltál rossz. Őszintén szólva nem hittem volna, hogy be mered vállalni az a szenvedélyes mozdulatsort velem. Még Cassie is elégedett volt a végén.

- Ja, a többiek meg csak néztek…Mi lesz így a bálon…?

- Semmi, eljárjuk és kész! – vetette oda flegmán, de ezzel csak nyugtatni akart.

- Köszönöm, hogy elkísértél! – mondtam, mert közben megérkeztünk a Napszállóhoz. Zero végül a szobámig kísért.

- Jó éjt! És igyekezz kialudni magad. Nem szándékozom holnap egy zombival tangózni…

- Igyek…hapszi…szem – tüsszentettem bele a válaszba és aztán még egyet. Erőt vett rajtam a fáradtság.

- Meg ne fázz itt nekem! – aggódott a saját módján.

- Nem szándékozom – ismételtem a szavait álmosan. – Jó éjt, Zero.

- Aludj jól és takarózz be rendesen. Mit fogunk csinálni, ha eltüsszögöd a tánc felét. – Meglepett, hogy ennyire törődik velem. Még ha a szavaiból úgy tűnt is, csak a saját érdekét nézi, én tudtam, hogy miattam aggódik.

- Nem fogoh…hapsziii…

- Na erről beszélek… Alvás! – parancsolta én pedig utoljára rámosolyogtam és becsuktam az ajtót. Még utolsó erőmből átöltöztem pizsamába és lemostam a sminket, de azután bedőltem az ágyba és elnyomott az álom.

Annyi minden történt ma: A verekedés Jagarival, aztán Kaiennel, akiről kiderült, hogy a rég nem látott keresztapám, a döntés, hogy itt szeretnék élni véglegesen, a tüzes tánc Aidou-val, ami felkavart, a beszélgetés Kanamé-val, ami tisztázott mindent, majd a világ leghosszabb táncpróbája és végül a szenvedélyes tangó Zero-val, ami várakozásaim ellenére mindennél jobban felizgatott.

És ami érdekes, hogy nem ő izgatott fel…vagyis nem úgy, nem úgy, mint férfi…de ez sem teljesen igaz így. Mind a mozdulatai, mind a mögöttük álló férfiassága is szerepet játszott vágyaimban, de nem szerettem belé, vagy ilyesmi. Azt soha!

Mégis vágytam rá, ...a táncára, a közelségére. A megbéklyózott szenvedélyére és a tüzes érintésre, amivel megragad és végigsimít a bőrömön. Talán erre mondják azt, hogy a tánc maga vált a szerelmünk tárgyává…?

Egy biztos: holnap még hátra van egy büntetésem egy nagyon „kedves" vámpírvadásszal, aki kivételesen „kedveli" a fajtám…

Hapszi - tüsszentettem félálomban.

Sziasztok!

Tudom, ez most nagyon hosszúra nyúlt és lehet, eléggé egyhangú is lett... de remélem, azért nem vette el a kedvetek. Valahogy le kellett most írnom ezeket. Legközelebb megpróbálok lényegre törőbb lenni és több történést belevinni. Most még a korábbi ígéreteimből sem sikerült sokat megvalósítanom, de majd eljön az is idővel. Köszönöm a türelmet! :)