Az új szereplők rövid jellemzése:
Amy (Amelia): Katie nappalis osztálytársa, másodikos. A lány, aki az osztály királynőjének képzeli magát és kezdetben ki nem állhatja Katie-t, aki ártott az amúgy is törékeny népszerűségének. Viszont, miután Katie véget vetett az éjjelisek sztárságának, tényleg a suli egyik legnépszerűbb lánya lesz, immár Katie barátnőjeként. A többi lány pedig megy utána, mint katonák a tábornok után.
Legbelül rendes és érzékeny lány. Öt éve tornázik és előtte balettozott. Őrülten odavan a helyi diszkó DJ-jéért, akivel össze is jön.
Hosszú szőke haja van, amit általában kiengedve és enyhén hullámosra sütve hord, kék szeme, pompomlány alakja és mindig divatosan öltözködik, amikor nem épp egyenruhában van. Természetesen a miniszoknya és a rózsaszín a kedvencei. Az átlagnál kicsivel magasabb, hasonló magas Katie-hez.
Sugarwoodban lakik az apjával, aki a főutcai ruhaüzletek tulajdonosa.
Mia és Samanta a legjobb barátnői, majd később Katie és Bridgit is azok lesznek.
Christopher: A Sugarwood-i diszkó DJ-je, szintén helyi lakos. Harmadikos a Cross Akadémián és kosarazik. Ezen kívül zene-őrült, zongorázik és odavan Amy-ért, de ezt sokáig nem vallotta be.
Sötétszőke, rövid, hullámos hajú, világoszöld szemű, átlagos magasságú, kisportolt.
Jasonnel nagyon jóban van, Mark és Axel is a haverjai.
Sokszor a sulirendezvényeken is elvállalja a zenekeverést és van egy bandája, ami harmadikos és negyedikes Cross-tanulókból áll össze.
Mia: Katie nappalis osztálytársa. Amy és Samanta legjobb barátnője. Mindig vidám, nagyszájú és kicsit lökött lány. Olyan igazi csinos pofi, de azért tud értelmes is lenni, ha akar.
Barna, félhosszú, nagyon hullámos haja van, általában a tetejét kontyba tűzi a feje tetején és frufruja is van, továbbá mélykék szemei és törékeny alkata. Nagyon szépen rajzol és szeret táncolni a lányokkal a diszkóban. Csinosan, de sokszor kislányosan öltözködik.
Az osztályból Axellel jön össze, mert nagyon bejön neki a srác dumája.
Axel: Katie nappalis osztálytársa, tehát ő is másodikos. Igazi mókamester, az osztály lelke. Mindig elvicceli a helyzetet, de sokszor nagyon jó ötletei vannak. A sulirendezvényeken ő szokott lenni a műsorvezető, és aki lelket önt a társaságba rossz napok esetén. A tanárokat is szóval tartja az óra előtt, ha szükséges.
Barna, rövid és enyhén hullámos, kócos haja van és barna szemei. Középmagas és ő is kosarazik, de emellett imád pingpongozni. Őrülten belezúgott a kicsi Miá-ba.
Mark és Jason jó barátja, Chris haverja.
Samanta: Szintén Katie osztálytársa, de érettebben viselkedik a koránál. Igazi, latin díva, akinek sajátos stílusa van. Amy és Mia a legjobb barátnői. Ő az, aki próbálja a legkínosabb helyzetekben is megőrizni a hidegvérét és józanul gondolkodni. Van egy végzős nővére: Esther.
De persze nem tánc közben, mert természetesen imád latin zenére rázni, főleg salsázni. Általában testhezálló farmernadrágokat, vagy bőrnadrágot és meleg színű toppokat hord, hatalmas láncokkal, és bár magas lány, a magassarkút sem veti meg.
Hosszú, feketés, sötétbarnás haja van, kreol színű bőre és nagy, barna szemei. Az alakja nagyon nőies: nem telt, de azért "van rajta mit fogni".
A fiúk titokban mind felnéznek rá és egy vele töltött éjszakáról álmodoznak. Mark pedig kigyógyulva a Ruka-őrületéből mindent megtesz, hogy megszerezze magának, ami Samantának egyre jobban tetszik.
Mark: Róla már volt szó, de most kicsit bővebben: Katie osztálytársa és egyben a 2.b osztálytitkára. Tudálékos, okoskodó és minden lében kanál, de az egyik legjobb tanuló és mellette szóljon, hogy mindig a közösség érdekét nézi - néha az egész akadémia érdekét, és a többiekért mindenre képes. Bárki előtt képviseli a diákok érdekeit, és a többiek megbíznak benne.
Világosbarna, rövid hajú, kék szemű - bár ez utóbbi a szemüvegtől és az arcába lógó tincsektől nehezen kivehető - és okostojás létére ő is sportos alkatú és szintén kosarazik. Néha viszont ki kell hagynia az edzést érthető osztálytitkári felelősségei miatt.
Axel és Jason legjobb barátja, Chris haverja. Luka után Samanta legnagyobb hódolója, és nem adja fel.
Jason: Ő is a 2.b-be jár. Igazi macsó és menő srác. Ám a lélegzetelállító külső megértő szívet rejt, aki egy kedves és türelmes, csendesebb lányra vágyik. És persze ő is mindent megtenne az osztályért.
Vállig érő ébenfekete haja és igéző, kék szemei vannak. Nagyon magas és persze a kosárcsapat nagyágyúja. A már-már reklámba illő felsőtestét itt nem tárgyalom... :) Divatos ruhákban jár, amíg a többi 2.b-s fiú csak magára kap egy farmert és pólót a suli után.
Mark és Axel barátja és Chrissel is jó haverságban van, ő segít neki, ha épp el kell rohannia a DJ-pulttól - pl Amy-vel táncolni.
Már kezdettől fogva érdeklődött Bridgit iránt, de amikor a lányok "kezelésbe vették" és a szürke kisegérből magabiztos lány lett, akkor erőt vett magán és elhívta a bálba.
Bridgit: Igen, ő már több fejezetben is szerepelt, de itt van pár kiegészítés: Miután Katie segített a lányoknak (Amy, Sami, Mia) önmagukra találniuk, akkor rájöttek, hogy mennyire igazságtalanok voltak Bridgittel és úgy döntöttek, beveszik a bandába. Segítenek neki új ruhatárat összeállítani és kissé magabiztosabbnak lenni. Egész jó barátnők lesznek.
Bridgit nagyon jó smink és frizura készítésében, de hogy miért, az majd később derül ki. Magán viszont eddig nem sokszor alkalmazta.
Az új Bridgit viszont sokkal öntudatosabb, bátrabb és népszerűbb, amiben még a jó jegyei sem akadályozhatják meg. Továbbá megkedvelte a miniszoknya-csizma összeállítást, és ha nem tanul, kontaktlencsét hord. Az alakjával tulajdonképpen sosem volt gond, mert heti négyszer röplabdázik a kötelező testnevelés mellett, csak eddig rejtegette.
De egyáltalán nem száll a fejébe a dicsőség, legbelül ugyanaz a kedves, figyelmes és megértő barát marad, aki volt.
Ám még valami majd kiderül róla később... :)
(* A 2.b Katie osztálya. Lehet, hogy eddig 10.b volt, már nem emlékszem...de mostantól így fog szerepelni)
- Előkészületek
...
- Foglalj helyet! – ajánlkozott Kaien én pedig illedelmes diák módjára leültem a halvány barackszínű fotelba. – Miben segíthetek?
- Döntöttél már a bál témájával kapcsolatban? – kérdeztem ártatlanul.
- Úgy érted a holnapival? – Bólintottam. – De hiszen te is tudod, kedvesem, a bál témája az akadémia alapítási évfordulójának megünneplése…
- Nem úgy értem! – vágtam a szavába, mire felnézett a papírok közül. – Figyelj, nem akarlak feltartani, de lenne pár ötletem a zenéket illetően. Ígérem, rövid leszek.
- Katie! Díjazom, hogy segíteni szeretnél, de a zenék mindig ugyanazok: elegáns, örökzöld klasszikusok…
- De nem gondolod, hogy a zöld már egyre unalmasabb…
- Katie!
Ezalatt Sugarwoodban, kicsit korábban:
A Cross Akadémia lánytanulóinak majdnem egésze, körülbelül százhúsz lány elárasztotta a városka főutcáját. Mindenki a legkényelmesebb és legdivatosabb ruhát szerette volna magára ölteni ugyanis a másnapi bálra.
A 2.b lánytagjai még tanítás után körbejárták az iskolát, szövetséget kötve a többi lánnyal. Együttesen megbeszélték, hogy mindenki a hatvanas évekhez öltözik, és Amy még azt is felajánlotta, hogy ha az apukája üzleteiben vásárolnak, akkor mindenki ötvenszázalékos kedvezményt kap. Szóval a lányok hadsereggé szerveződve elindultak vásárolni. Amy, Mia és Samanta pedig megpróbálta meggyőzni őket, hogy tegyenek le az éjjelisek iránti rajongásukról, mindannyiuk érdekében. Ez a legtöbb lánynál az első ruha után bevált.
Az egyik üzletben, miközben a lányok nagyban válogattak, Amy rámutatott egy piros, csipkés ruhára.
Amy: Nézzétek! Ez pont jó lenne Katie-nek! - Mia és Bridgit szemre vették, Samy épp próbált.
Mia: Nagyon szép, de...
Bridgit: Ez nem az ő stílusa.
Amy: Hiszem mindig van rajta valami piros! - értetlenkedett.
Bridgit: De nem ennyire kihívó! Ez a kivágás neki biztosan nem tetszene...
Amy: Ti tudjátok...
Samanta, kilépve az öltözőből egy aranyszínű, ujjatlan, de magas nyakú ruhában, miközben a többek szájtátva nézik: Ez úgyis inkább a te stílusod, Amy.
Amy: Jó akkor én veszem meg - öntötte el. - Ja és Samy, jól nézel ki!
Mia: Dögös vagy!
Bridgit: Egyszerűen lenyűgöző!
Samy: Kösz, csajok, akkor ez lesz! - fordult vissza az öltözőbe.
Amy: És mit szóltok ehhez? - vett le az állványról egy barackvirág színű, pántnélküli, a derekánál hatalmas selyemmasnival átkötött ruhát, ami úgy térd alá érhetett. A kétrétegű, pörgős szoknya pedig adta a hatvanas éveket.
Mia: Hmm...ez inkább...
Bridgit: Ez illene hozzá...igen, pont olyan, mint ő!
Samy, újra felöltözve: Szerintem is!
Amy: Akkor megvesszük?
Bidgit: Én szívesen megvenném neki, de sajnos nincs rá pénzem, ahogy a többi ruhára sem...
Amy: Ugyan, ne hülyéskedj! Apu mindent áll! Nekünk a teljes árat! - kacsintott a lányokra.
Samy: Hidd el Bree, tényleg így van! Már egy éve nem költöttem ruhára!
Mia: De nem ám!
Bridgit: Bree?
Amy: Ezt a becenevet találtuk ki neked. A Bridgit túl hosszú...
Mia: Úgy mint a Samanta, vagy az Amelia, ezért van a Samy vagy az Amy... - magyarázta hevesen.
Amy: Jajj, fogd már be!
Samy: Mit szólsz, Bree?
Bridgit: Nem is rossz - mosolygott. Nagyon örült, hogy a lányok barátkozni akarnak vele. Tulajdonképpen bármilyen nevet elfogadott volna, és ez meg tökéletes volt.
Amy: Akkor viszem is ezt és a pirosat és a másikat a kasszához. Katienek ugye harmincnyolcas a mérete?
Bridgit: Azt hiszem! De te fel se próbálod?
Amy: Én tudom, hogy nekem biztosan az utóbbi!
A tornateremben ugyanekkor:
A fiúk, akik külön edzésre jártak az akadémiából, úgy negyvenen, épp kosaraztak két térfélen, négy csapatra osztva. Néhány csapat ugyan hiányos volt, de ez nem zavarta őket...ennyien úgy sem játszhatnának egy meccset. Axel, Chris, Mark és Jason egy csapatban voltak.
Axel: Gyerünk srácok, nincs lazsálás! Ezek még rétest csinálnak belőlünk...
Jason: Ez nem vicces! Tényleg megvernek!
Chris: De csak mert folyton jár a szátok. A játékra koncentráljatok!
Axel: Igen is kapitány - ironizált.
Jason: Én vagyok a kapitány!
Axel: Csak most!
Chris: Fogjátok már be!
Mark: Jason, megy a labda! - passzolta át a jelenlegi kapitánynak és legmagasabb játékosnak a csapatban.
Jason: Megvan...és kosár! - kiálltotta, amikor betalált.
Edző: Tíz-kilenc! Talán még sem vagytok olyan semmirekellők - nézett Jasonékra, a vesztes csapatra.
Jason: Még így s vesztettünk...
Edző: Ez igaz, de én tíz-háromra számítottam.
Axel, gúnyosan: Ez kedves magától.
Edző: Jól van, na nyomás öltözni! Jövőhéten folytatjuk! - A fiúk elvonszolták magukat az öltözőajtóig. - És fiúk! - szólt utánuk, mire felkapták a fejüket.
Kórusban: Igen?
Edző: Ne legyetek töketlenek és hívjatok el valami lányt a bálba! - A fiúk nagyokat "ahá"-zva vonultak el.
Az öltözőben:
Axel: Szerintetek Mia eljönne velem?
Chris, lazán: Kérdezd meg!
Axel: De most komolyan...eljönne?
Chris: Ha nem kérdezed meg, akkor nem...
Axel: Ne légy már kö...
Jason: Hagyjátok már abba! Ax, tudod, hogy a csaj odavan érted. Hívd el és kész!
Axel: Kösz haver! ...És te kivel jössz?
Jason: Nem tudom...
Axel: Na, ne csináld már! Tudom, hogy már kinéztél egy csajt...
Chris: Ki vele!
Jason: Oké, oké...Bridgitre gondoltam...
Chris: Az meg ki a fene?!
Axel: Egy osztálytársunk. Csendes típus...
Chris: Értem...
Axel: Jazz, biztos vagy benne?
Jason: Fogalmam sincs...de kedves lánynak tűnik...és neki biztos nem csak egy trófea lennék...
Chris: Csak nem kihasználtak, Jazz...?
Jason: Hová gondolsz?!
Axel: Oké, na, nem kell a feszkó! Kérdezd meg, és kész. Úgy sem fog nemet mondani...
Jason: Remélem...
Chris: És te, Mark? Úgy hallgatsz itt, mint a nácik negyvenöt után! - A fiúk ránéztek.
Axel: Ki a szerencsés, aki idén összetörheti a szíved?
Jason: Ax, ne szívasd!
Mark: Hagyd! Nekem úgy sem jön össze, soha...
Jason: Ne rinyálj már! Mindenkinek összejön. Csak most lehetőleg valami elérhetőbb lányt válassz!
Chris: Tudom, hogy az éjjelisek dögösek, de lássuk be, eddig még senki nem jött össze eggyel se!
Jason: Hidd el, én már próbáltam...
Axel: Tudjuk...
Mark: Köszi a támogatást, srácok, de már nem érdekel Ruka...
Chris: Akkor vesd be magad!
Jason: Ki jön be?
Axel: Mondjuk Katie?
Chris: És megint: Az meg ki?!
Jason: Egy dögös új osztálytársunk.
Axel: Egy biztos: tud dumálni a csaj, de nagyon.
Chris: És neked bejön, Mark?
Mark: Jó csaj, de nem az esetem...
Jason: Akkor ki az?
Mark: Samanta...
Axel: Hmmm...igazad van, ő még dögösebb...és latin.
Chris: Akkor neked is csak azt tudom tanácsolni, amit az edző is: légy férfi és hívd el!
Axel: Na és te Chris? Te is hallgattál...
Chris: Már járok valakivel...
Jason: És ki az?
Chris: ...Amy...néhány napja...
Jason: Úúúgy tudtam...
Mark: Gratulálok, haver! Mikor hívod el?
Ezzel a srácok elhatározva magukat elsiettek Sugarwoodba, hogy elhívják szívük hölgyét a bálba, és a hétfői edzésen senki se tartsa őket töketlennek. A lányok épp egy üzletből jöttek kifelé, nevetgélve.
Axel: Üdvözletem, szép hölgyeim! - hajolt meg színpadiasan, mire a lányok kuncogni kezdtek.
Mia: Helló, Ax!
Amy, Samy, Bridget: Sziasztok!
Mark, Jason, Chris: Helló, csajok!
Chris, megcsókolva Amy-t: Na, kifosztottátok az üzleteket?
Amy: De ki ám!
Chris: Velem tartanál egy percre?
Amy: Mindjárt jövök, csajok! - Chris elvezette egy kávézóhoz és elhívta a bálba. Amy nagyot sikított, de igent mondott.
Axel: Mi lenne, ha mi is lelépnénk, Mia baby?
Mia: Felőlem... - Azzal elindultak sétálni, közben pedig Ax átkarolta a derekát. Mia a hatodik próbálkozás után már nem ellenkezett.
Mark: Samanta...
Samy: Nehogy te is elkezd...
Mark: Nem..én nem...
Samy: Akkor?
Mark: Csak meghívnálak egy...sütire!
Samy: Na jó, okos srác! Egy süti! Viszlát Bree, ...Jazz.
Bridget: Szia!
Jason: Páá, baby! Mark...keményen! - Samanta csúnyán nézett, Mark pedig elvezette egy cukrászdába és hosszú próbálkozás után Samy beadta a derekát.
Samy: Egy tánc...
Mark, vigyorogva: Tökéletes...
Jason, Bridgitnek: Egyedül maradtunk...
Bridget: Igen...
Jason: Tudod a srácok épp most hívják el a barátnőidet a bálba.
Bridget: Értem...
Jason: Mit szólnál, ha téged is elhívnának?
Bridget, zavarban: - Miii?!
Jason: Eljössz velem...a bálba?
Bridget: Nem is tudom...
Jason: Na, gyere már!
Bridget: Még átgondolom.
Jason: Jó, akkor addig rendeljünk pizzát. Úgy százat...
Bridget, elkerekedett szemekkel: Tessék?! Minek annyi?!
Jason: A fiúkkal úgy döntöttünk útközben, hogy rendezünk egy kis táncpróbát a sulinak a tornateremben. - Ezt végül mindegyikük elmondta a párjának.
A kávézóban:
Amy: Az egész sulinak?
Chris: Axel ötlete volt...
Amy: Hát nagyban gondolkozik, az egyszer biztos...
Az utcán sétálva:
Mia: És hogy sikerült az egész sulit beszerveznetek?!
Axel: Csak beszéltem a srácokkal edzésen. Ők továbbadják...
Mia: Te olyan okos vagy...
A cukrászdában, két krémes között:
Samanta: Ennyien be se férünk a terembe!
Mark: Úgyse jön mindenki. Úgy százötven diákra számítunk...
Samy: És ki tanítja meg őket rockyzni?!
Mark: Én...mondjuk.
Samy: Nem is tudsz rockyzni...
Mark: Egyszer próbáltam. - Samanta az arcába temette a kezét.
Egy pizzériában:
Jason: Száz óriáspizzát kérünk! Húsz legyen sonkás, húsz kolbászos, húsz Hawaii-i, húsz gombás és az utolsó húsz zöldséges...!
Bridgit: És ki fogja kifizetni ezt a rengeteg pizzát?! - vágott közbe.
Jason: Írja Kaien Cross számlájához!
Pizzaárus: Akkor gondolom a Cross Akadémiához szállítsuk, ugye?
Jason: A tornateremhez!
Árus: Rendben.
Bridgit: Ezt nem gondolhatod komolyan...
Jason: Nyugi, majd beszélek Katie-vel!
Zero jóval öt óra után érkezett meg a nagykapuhoz, amikor megállította egy idegen pizzafutár. Az autója tele volt áruval.
Futár: Hé, fiatalember!
Zero, mogorván: Mi van?!
Futár: Segítenél egy kicsit!
Zero: Miben?!
Futár: Rendeltek a tornateremhez száz óriáspizzát...
Zero: Ezt nem hiszem el...! - dühöngött. Remélte, hogy nem titkos bulit tartanak azok az idióták...
Mindenki meglepődött, amikor a morcos Zero idegesen, egy rakás pizzával a kezében berontott a tornaterembe.
Zero: Mi ez a ricsaj?! Mit műveltek itt?! És ki a fene rendelt ennyi pizzát?! - ordította. A zene nem állt le, viszont a diákok abbahagyták a táncot.
Jason: Már azt hittem, átvertek! Srácok, hozzátok a kaját! - Néhány fiú átvette a dobozokat az egyre idegesebb Zero-tól, majd a többiért mentek a kocsihoz.
Mark otthagyta központi helyét, és odasétált hozzá.
Zero: Magyarázatot követelek!
Mark: Tudom mire gondolsz, de ez nem egy olyan "buli". Csak összejöttünk próbálni a holnapi bálra! Nem szegünk szabályt, a termet bárki használhatja az edző engedélyével...
Zero: És itt van az engedélyetek?! - Mark felé nyújtott egy cetlit. - Rendben, tényleg nem ütközik szabályba...De mégis miféle új szokás ez?! Előbál...az egész iskolának...?!
Mark: Katie adta az ötletet...
Zero: Hmmm... - gondolt bele. - Na én húztam! Próbáljatok meg nem összetörni fontosabb dolgokat!
Mark: Kösz, haver!
Axel: Felügyelő! - köszönt el Ax, komolytalanul meghajolva. Ez volt a kedvenc poénja.
Zero: Ch! - hagyta el a tornatermet hozzá hű, morcos hangulatban. Ezek egyre furcsábbak... - gondolta. Felment a szobájába és estig aludt.
- Én csak arra próbálok rámutatni, hogy a kétségtelenül briliáns Bach, Mozart és Strauss helyett most egy kicsit felrázhatnánk a partit! - magyarázta Katie a keresztapjának.
- De ez egy bál lesz, kicsim. Tudom, hogy a te generációd inkább a diszkóban rázná, de…
- Látod, most ugyanúgy elítéltél, ahogy szerinted mi elítéljük a klasszikus zenét! – mutattam rá.
- Mert talán nem? – A fény megcsillant az üvegen, miközben megigazította a szemüvegét, hogy a szemembe nézhessen.
- Végighallgatnál, kérlek? – néztem határozottan vissza mogyoróbarna szemeibe.
- Van más választásom? – viccelődött.
- Hát, tulajdonképpen nincs! – nevettem.
- Szóval? Tudod, drágám a világért sem szeretnélek sürgetni, de mint látod, sok a dolgom…
- Gyors leszek! – Kaien hálásan bólintott. – Hidd el, apu – vetettem be a nagyágyút – nekünk semmi bajunk a klasszikusokkal…de a helyzet az, hogy egy korombeli…nos inkább úgy fogalmaznék, hogy egy tizenévest tíz-tizenöt percnél tovább nemigen köt le egy keringő, vagy foxtrott, vagy hasonló standard tánc, a lassú hegedűművek pedig még addig sem. És ha unatkozni kezdenek, ezt ne vedd sértésnek, de…
- Ne kímélj! – mosolygott Kaien.
- Szóval, ha elkezdenek unatkozni a bálon, akkor mi mást tudnának csinálni, mint keresni maguknak valami rajongani valót? Az éjjelisek pedig pont jók erre, nem? Arra még nem gondoltál, hogy ez az egész „vámpír-őrület" csak azért jutott idáig, mert tulajdonképpen nincs más, ami szórakoztatná a diákokat? Mert valljuk be, a tanuláson kívül itt nem sok móka akad, …úgy értem, ami nekünk annak számít – tettem hozzá, nehogy felhozza a pingpong asztalokat, vagy a sakkszakkört.
- Sajnálom, ha így van…
- Nézd, most nem leszólni akartam az iskolád…
- Hanem?
- Csak azt elmondani, hogy ha esetleg olyan zenét tennél be, amire táncolni is lehet, azaz úgy igazán, akkor senki sem unatkozna! És ha a diákokat a tánc lefoglalja, akkor kevesebben fognak megverekedni az éjjelisekért, nem igaz? Mert mindenkinek az lenne a legjobb, ha a tanulók jól éreznék magukat a bálon, és nem folyton csak a vámpírok egy táncáért sikítoznának. A tanács is jobban elhinné a „békés együttélést", ha az emberek nem istenítenék tovább a másik fajt! De szólj, ha tévedek!
- Folytasd! – tette le a szemüvegét az igazgató az asztalra. Látszott rajta, hogy sikerült felkeltenem az érdeklődését. Győzelem!
- Tudod, eddig nem nagyon értettem, sőt még most sem igazán, hogy miért hiszel ebben a vámpír-ember barátságban, ha az egyik fél még mindig nem tud a másikról…de talán még ez az akadály is áthidalható lenne… Azt mondják, a jó zene összehozza az embereket…és egyfajta rendet teremt. Ha van, ami leköti a figyelmüket, akkor kevesebbet gondolnak majd a szabálysértésre. Én tényleg úgy gondolom, hogy egy hangulatos bál meghozhatja az áttörést, amit vártál…és a tanács sem tehet semmit, amíg minden rendben van, amíg a diákok vidáman buliznak együtt. Talán még arra sem lesz esélyük, hogy elcsábítsák az éjjeliseket…
- Tudod, Katie, nem hittem volna, hogy ennyit képes vagy beszélni néhány modernebb számért – nevetett Kaien.
- Komolyan gondoltam!
- Hiszek neked – komolyodott meg az igazgató. – Tudod, olyan dolgokra világítottál rá, amik nekem fel sem tűntek. Sosem értettem, miért alakult ki ez a szakadék a két tagozat között, és álmomban sem gondoltam volna, hogy a diákjaim unatkoznak. De hiszek neked, hiszen te vagy benne ennek az egésznek a közepében.
- Tényleg hiszel? – mentem biztosra.
- Igen! Próbáljuk meg! Talán a zene, amit ti szerettek megoldja majd a problémát!
- Nem fogsz hinni a szemednek! – mosolyogtam.
- Mire gondoltál pontosan?
- Hát, ez mégis csak egy bál, és diszkózenében a tanárok nem éreznék valami jól magukat, meg az megint a másik véglet. Részben csak elhatárolja az embereket… de ott van például a hatvanas évek. Az egész időszak az egyenlőségről és az integrációról szól. Azt hiszem, pontosan illik az akadémia mottójához.
- Ezt nagyszerű ötlet, Katie! – lelkendezett Kaien. – Így belegondolva tényleg erről szólna ez az egész…
- Az akkori zenei élet összehozta az embereket, nem is beszélve arról, hogy mennyire jó rocky-t táncolni! Vidám és pörgős, mégsem az a modern vonaglás, amit szerintem az idősebbek nem szívesen fogadnának a bálon.
- Mindent a szemnek, de semmit a kéznek…
- Talán egy kicsit…
- Katie!
- Oké, oké… és mellé meg valami latin zene. A kettő válthatná egymást, talán negyedóránként, hogy mindenki találjon magának valót!
- Van is pár kubai lemezem valahol, meg talán Beatles és…
- Tökéletes! És lehetne még olyan filmek zenéje, ami akkor játszódik…mi lenne, ha átküldeném pár osztálytársam, hogy segítsenek kiválasztani a zenéket?
- Hát, nem is tudom…
- Ők még nálam is jobban értenek ehhez!
- Jól van! – De még meg sem vártam a mondanivalója végét, és a nyakába ugrottam.
- Köszönöm, apu! Hidd el, a bál remek lesz, a tanács meg elhúzhat a fenébe!
Kaien meghatódva nézett rám.
- Katie! Te annyira csodálatos vagy…
- Ugyan, csak fiatal – kacsintottam rá és távozni készültem. – Most rohanok, mert még van pár elintéznivalóm a próbáig!
- Jól, van! Vigyázz magadra, kincsem!
- Ja és, apu? – fordultam vissza az ajtóból. Azt akartam kérdezni, hogy nem tudja-e, hol van Zero, mert egész nap nem volt iskolában, de aztán eszembe jutott, hogy ha ő sem tudott erről, akkor talán nem kéne beárulnom, így a második mondanivalómmal kezdtem.
- Igen?
- A többiek úgy tudják, hogy te döntöttél a zenéről…és, hogy a rossz magatartásuk az iskola jövőjébe kerülhet…
- Na, de kislányom! Te hazudtál…?
- Csak megkönnyítettem a dolgodat! – mondtam nevetve és elhagytam a szobát, majd sietve távoztam a házból. Sok dolgom volt még. Kaien rosszallóan, de mosolyogva csóválta a fejét.
Épp kifordultam Kaien házának udvarából, amikor Yuuki-val futottam össze.
- Yuuki! Várj! – rohantam oda hozzá. – Hé! Ugye nem tervezed elmondani az igazgatónak, hogy elszóltam magam a meglepetésről?
- Katie! – nézett rám meglepődve. – Te meg mit keresel itt?!
- Elintéztem a zenét… de ugye nem árulsz be?
- Nem, dehogy! – rázta a fejét Yuuki. – Bár nem értem, mi ez az egész, ettől függ az akadémia sorsa,… de nem vagyok spicli! Láttam, ahogy a többiek rád néztek… Nekem sosem sikerült lebeszélnem őket a „beteges rajongásukról", pedig hidd el, elég fárasztó próbálkozások voltak! Örülök, hogy neked összejött…
- Talán kicsit megkönnyítettem a felügyelői munkád…
- Az jó lenne! – sóhajtotta Yuuki. – De most komolyan, hogy tudtad így meggyőzni őket…?!
- Csak rávettem őket, hogy kicsit becsüljék magukat!
- Én erre nem is gondoltam…
- Yuuki – Megfogtam a vállát és mélyen a szemébe néztem. Yuukinak hatalmas, barna szemei voltak. – Nem sértődsz meg, ha elmondok valamit?
- Micsodát? – értetlenkedett.
- Az igazat! Azért győztem meg őket, mert csak az igazat mondtam, amit eddig nem vették észre…és a helyzet az, hogy te sem!
- Mi?! De én tudom, hogy…
- De még te is felsőbbrendűként bánsz velük! Láttam ám, ahogy esténként meghajolsz Kaname előtt a teremcserénél…
- De hisz sosem láttalak ott…
- Mert nem álltam be a sorba! De többször is arra jártam, amikor az éjjelisek átvonultak az udvaron…
- Tudod, én csak…
- Nem kell magyarázkodnod! Csak fogadd meg te is a tanácsot! A vámpírok semmivel sem többek nálad…
- Te meg honnan tudsz…?!
- Hát Kaien nem beszélt rólam bővebben…?!
- Csak annyit, hogy régi ismerősei voltak a szüleid és…
- Ezt nem értem…, de akkor majd később elmondom! A lényeg, hogy tudok róluk…
- És kicsit sem félsz? Mert mondtad, hogy Aidou…
- Ő nem árthat nekem, hidd el! – Yuuki csodálkozva bámult rám. – Ahogy a többiek sem. Hiszen velük táncolok! De Zero is ott lesz mindenesetre…
- Ez a másik dolog, amit nem értek…Mióta tud Zero táncolni?
- Sok mindent nem tudunk még róla, úgy érzem – kacsintottam Yuuki-ra. Erre elmosolyodott.
- Hát igen, Zero egy igazi rejtély… De még akkor sem értem…Te annyira más vagy…A többi diák eddig mindenét odaadta volna, hogy az éjjelisek felfigyeljenek rájuk, te meg…
- Engem nem érdekel! Majd felfigyelnek, ha akarnak! A lényeg, hogy jól érezzem magam a bőrömben! – Azt persze elhallgattam, hogy vámpírként könnyű nem imádni őket…bár én mások imádatára sem vágyok…
- Hát mindenesetre gratulálok! – mondta Yuuki. – Most viszont rohanok, az igazgató már vár!
- Rendben, szia! Ja és a többiek?
- Úgy érted, az osztály? – Bólintottam.
- Most jöttünk vissza a városból…képzeld, a lányok már nem is utálnak annyira…így Yori rávett, hogy menjek velük…és vettem egy ruhát is a bálra…én nem szoktam vásárolni, de… - újságolta Yuuki lelkesen. - …szóval a tornateremben vannak és a rocky-t gyakorolják.!
- Nagyszerű! Örülök, Yuuki!
- Szia! – integetett és már futott is a ház felé.
- Szia, Yuuki! – intettem vissza.
(Katie és Zero épp elkerülték egymást.)
- Hello everybody! – kiáltottam el magam a tornaterembe belépve, mivel a basszust másképp nem tudtam volna elnyomni. Az osztályom épp rocky-zni próbált, ahogy láttam, jó kis létszámfelesleggel. Bridgit és néhány lány, Amy, Samanta és Mia, amint megláttak, odarohantak. Eddig nem is nagyon figyeltem meg ezeket a lányokat: Amy tipikus szőke hercegkisasszony volt nagyon hullámos loknikkal és vakító kék szemekkel, természetesen rózsaszín miniszoknyában. Miának barna, enyhén hullámos hosszú haja volt, sötétkék szeme és egy kék, virágos ruhát viselt, persze ő is minit. Samanta pedig kreolbőrű volt, kiegyenesített fekete hajjal és barna szemekkel. Ő testhezálló farmert és aranyszínű toppot viselt.
Ők voltak azok a lányok, akik egészen eddig utáltak, de most, hogy kizökkentettem őket a vámpírimádatukból, úgy tűnt, újra magukra találtak. És örültem, hogy bevették maguk közé Bridgit-et is. Mert zöldhajú barátnőm is levette az egyenruhát. Bridgit haja ki volt vasalva, fekete és aranymintás toppot, magassarkút és egy kék szoknyát viselt. A lányok láthatóan bevásároltak neki.
- Áh, Katie! – kiálltotta Amy és odarohanva a nyakamba ugrott. Majd Mia is követte a példáját. Úgy döntöttem, adok nekik egy esélyt.
- Szia, csajszi – ölelt át Samanta is. Mi van, most már öribarik is lettünk?! – csodálkoztam magamban, de persze nem zavart. Végre már a lányok is bíznak bennem.
- Katie! – jutott hozzám Bridgit is, de most én voltam az , aki a másik nyakába ugrott.
- Bridgit, remekül nézel ki! És ti is csajok!
- Nagyon szexi, ugye? – kérdezte Mia. – Eddig azt, hittük, Bridgit-nek nincs remény, de…
- Nézz csak rá! – vágott közbe Amy.
- Nem semmi a csaj! – jelentette ki Samanta. – És te sem!
- Köszi – mosolyogtam, bár kissé lefárasztott a csajos bájcsevej.
- És neked is van itt valami! – vigyorgott Amy. – Gyerünk Bridgit, mi lesz már?
- Mutasd meg neki! – követelték a lányok. Bridgit ekkor kinyitotta a kezében lógó reklámszatyrot és egy gyönyörű, barackvirágszínű, a htulján masnival díszített, pörgős szoknyás ruhát húzott elő.
- Ezt neked hoztuk… - nyújtotta felém.
- Mert lemaradtál a közös vásárlásról! – vágott közbe Mia.
- És mert úgy döntöttünk, összeöltözünk a bálon – jelentette ki Amy. – Minden lány ugyanott vette a ruháját.
- Köszönöm – mondtam meghatódva – de nem kellett volna.
- De! – vágta rá Mia.
- Az apjáé az összes üzlet a főutcán – jelentette ki Samanta. – Ő állta mindannyiunk ruháját…úgy értem az egész évfolyamét és még hetven emberét, aki hozzánk csapódott a suliból.
- Tényleg? – néztem csodálkozva Amy-re.
- Persze! – felelte lazán. – Apunak nem gond. Így már több, mint a lányok fele velünk van…
- Samanta nővére pedig végzős! – vágott közbe Mia. Nem értettem, ez hogy jön ide.
- Ő ráveszi a felsősöket, hogy szálljanak be ők is! – magyarázta Samanta. Nem hittem a fülemnek.
- Lányok, de hiszen ez fantasztikus!
- Ugye? – kérdezte Mia. – Most megmutatjuk azoknak a fakabátoknak.
- De még mennyire! – lelkendeztem. Hihetetlenül boldog voltam, hogy ilyen jól működik a tervem.
- És most már a fiúk is többet foglalkoznak velünk! – magyarázta Mia. – Eddig csak az éjjelis bigékről dumáltak, de ma már a mi nyomunkban lihegtek.
- Tudod, nehéz ezt bevallani, de én nagyon irigyeltelek téged… - kezdte Amy. – Tudod, a legtöbb fiú már egy éve csak az éjjelis lányokkal akar táncolni, így mi sem tehettünk mást, mint hogy az éjjelisek után rohanjunk...és akkor jössz te…
- …és te leszel az új kedvenc… - fejezte be Mia. - …ráadásul egy éjjelissel kavarsz…
- De most, hogy már a fiúk végre megkomolyodtak… - folytatta Amy.
- Végre nem kell félnünk, hogy egyedül maradunk – mondta Mia.
- Tudod – kezdett bele Samanta is – sok lány tényleg odavan az éjjelisekért, de mi tudjuk, hogy ők nem a mi asztalunk. Tulajdonképpen csak a fiúkat akartuk féltékennyé tenni velük…
- De örülünk, hogy ez már a múlté! – jelentette ki Amy.
- Aki akarja, táncoljon velük, de Axel az enyém! – szögezte le Mia. Erre mind nevetni kezdtünk.
- És Samy sem unatkozik már… - vigyorgott sejtelmesen Amy.
- Na, valld be! - unszolta Bridgit.
- Na jó – sóhajtotta Samanta. – Mark meghívott egy sütire, csakhogy megkérdezhesse, hogy táncolok-e majd vele a bálon… - A lányok kuncogni kezdtek.
- Na és mit mondtál? – érdeklődtem.
- Majd meglátom…
- Szívtelen vagy – nevette Mia. – Én igent mondtam Ax-nek.
- Na és te, Amy? – kérdeztem. Amy a földet bámulta.
- Ez az, te végig hallgattál! – nyúzták a lányok.
- Oké, elmondom! Christopher végre elhívott! – A lányok összenéztek.
Én: - Lemaradtam talán valamiről?
Bridgit: - Ő az a harmadikos, sötétszőke srác, aki mindig DJ-zik a Woodrock-ban!
Én: Az meg mi?!
Samanta: A helyi diszkó. De persze nem mindig sikerül kilógnunk…
Én: Bridgit, nem is mondtad, hogy…
Amy: Ő nem is volt még…
Mia: Csak mindig erről beszélünk péntekenként.
Én: És ő hogy lóg ki?
Mia: Neki nem kell! Úgy mint Amy, ő itt lakik a városban, így nem kolis. Rájuk nem vonatkozik a kijárási tilalom…bár hétig el kell hagyniuk az akadémia területét.
Amy: Mi belógni szoktunk… - Nevettünk. – Még tavaly egyszerre akartunk kimászni a kerítésen és akkor ismertem meg. Elhívott a diszkóba, de eddig nem történt semmi…De hagyjuk a magánéletem! Bridgit! Neked is van ám mondanivalód…
Én: Ó, tényleg?
Mia: Jason Brown elhívta a bálba.
Amy: Tudod, az a fekete hajú, jó képű osztálytársunk - magyarázta.
Én: Micsoda?! És eddig nem mondtad?!
Bridgit: Mert még nem is tudom, hogy menjek-e vele…
Én: Még szép, hogy elmész!
Ekkor Mark lépett oda hozzánk, nedves homlokkal és kivörösödött fejjel.
Mark: Huh, ez a tánc kemény…pedig azt hittem, tudok… – Amy és Mia nevetni kezdtek.
Samanta: Talán mégsem…
Mark: Ti beszéltek, akik már percek óta lazsáltok!
Mia: Csak odaadtuk Katie-nek a ruháját.
Mark: Tényleg, Katie, hogy ment a délután?
Én: Elment…ablakot pucoltunk… és nektek? Hallottam, már a fél iskolát beszerveztétek…
Mark: Hát, ami azt illeti, már minden osztályból vannak támogatóink. A lányokat hihetetlenül összehozza pár ruha, Axel és Jason meg edzésen tárgyaltak a srácokkal. Ezért is vagyunk ennyien – mutatott végig a termen.
Samanta: Vagy százötvenen…
Mark: A nappali tagozat kétszáznegyvenhárom tanulójának ez több, mint a hatvan százaléka!
Én: Elképesztő! Hihetetlenek vagytok!
Axel: Ezek vagyunk mi! – szólt közbe a barna srác, aki épp most jött oda hozzánk és átkarolta Mia derekát. – Szia szivi!
Mia: Hé, Ax, ne itt!
Amy: Katie, tanítanál nekünk pár lépést? Ezek a bájgúnárok a nép buzdításán kívül máshoz nemigen értenek…
Mia: Igen! Azt mondtad még anno, hogy tudsz rocky-zni…
Jason: Végre valaki, akinek nem botból van a lába? – szállt be a feketehajú srác is. – Szia Bridgit – mosolygott a barátnőmre, aki rögtön zavarba jött.
Bridgit: Szia…
Én: Hát talán van még egy kis időm nyolcig… - Cassie a későn kelési szokására tekintettel azt mondta, hogy ma elég kilencre mennünk.
Mark: Az összes jelen lévő diák nevében megköszönném!
Amy: Na, mi lesz?
Én: Jó, benne vagyok! – csaptam össze a tenyerem. – Akkor hajrá!
Mark: Megbeszélem a többiekkel – indult el a terem közepe felé. – Hé srácok, egy kis figyelmet! – kapcsolta ki a zenét, mire minden szem rá szegeződött. – Találtam egy lány, aki jobban tud rocky-zni, mint én! – Nevetések mindenhonnan. – Most tíz perc szünet, aztán hattól nyolcig ő tart nektek táncórát. Mert a bálon jól kell mennie! Benne vagytok?
Izgatott moraj futott végig a termen.
Én: Mi ez a sok pizzás doboz? - kérdeztem a szünetben végignézve a termen.
Jason: Rendeltünk száz óriáspizzát! Tudod... kellett az ösztönzés...
Én: De ki fizette ki?!
Jazon: Hááát... - dadogott tanácstalanul.
Bridgit: Nem megmondtam, hogy baj lesz...
Én: Bridgit! Miből lesz baj?!
Bridget: Az igazgató számlájára írattuk az összeset...
Én: HOGY MIT CSINÁLTATOK?! - kiáltottam.
Jason: Csöndesebben...
Én: Te csak húzd meg magad!
Mark: Mi folyik itt?!
Én: Tudod te azt!
Mark: Ja, a pizzák... el tudnád intézni apukádnál? Kérlek!
Én: Hát nehéz lesz...
Mark: Csak mondd el az igazat, hogy gyakoroltunk! Abból nem lehet gond.
Én: Megpróbálom.
Mark: Köszönöm! Tudtam, hogy segítesz.
Bridgit: Mintha azt mondtad volna, hogy beszélsz vele - szúrta le Jason-t.
Jason: Mark beelőzött...
Tíz perc múlva. Kivágódott a terem ajtaja, és egy sötétszőke hajú, zöld szemű, idősebb srác lépett be egy magnóval és szatyorral a kezében.
Amy: Chris! – kiálltotta és a fiú nyakába vetette magát.
Chris: Kicsim! Rég láttalak!
Amy: Mi ez a kezedben – mutatott a szatyorra.
Chris: Egy kis mix a tánchoz…
Én: Te vagy Christopher, ugye?
Chris: Igen! A helyi DJ, szolgálatára!
Én: Már épp szólni akartam…kéne pár ember, aki egyezteti a zenéket az igazgatóval!
Chris: A bálra?
Én: Igen!
Chris: Jól van, itt hagyom ezeket nektek gyakorolni, aztán indulok.
Amy: Én is megyek!
Én: Még valaki, aki segít nekik?
Axel: Benne vagyok! Én már úgy is tudom ezt a táncot! Mia! Jössz te is?
Mia: Persze! Sziasztok!
A kis társaság elindult kifelé, Jason pedig átvette a magnót és a CD-ket.
Jason: Kösz, haver!
Chris: Nincs mit!
Épp elindultam volna a terem közepe felé, hogy elkezdjük a táncot, amikor Samanta utánam szólt.
Samy: Hé, csajszi! Csak nem így akarsz oda kiállni?!
Én: Hogyan?
Samy: Az egyenruha nem menő suli után…csak a felügyelők hordják…
Én: Igazad van! – jutott eszembe és elkezdtem kigombolni a ruhát. Mark és Jason érdeklődve nézték.
Bridgit: Jason!
Jason: Mi van?!
Bridgit: A barátnőmet stírölöd!
Jason: Téged is stírölnélek, ha… - De ekkorra megszabadultam a kék apácaruhától és ott álltam egy szál fekete topban és vörös, csipkés, térd fölé érő szoknyában. Valahogy éreztem ma reggel, hogy nem árt aláöltöznöm az egyenruhának. Szerencsére a tegnapi sérüléseim mára nyom nélkül begyógyultak. Jason fütyült egyet, amit Bridgit szúrós pillantással díjazott, én meg csak mosolyogtam.
Én: Na?
Mark: Elképesztő…
Samy: Jó lesz, csajszi!
Én: Akkor táncra fel! – Indultam el a kör közepére, amit a diákok addigra kijelöltek nekem. – Gyerünk, srácok, pörgessük fel! Mark, zenét! – Az osztálytitkár berakta Chris 60-as évek mixét.
Mark, Samantához fordulva: Akkor táncolsz velem, baby? – Erőteljesen megnyomta az utolsó szót.
Samy: Azt várhatod! – hagyta faképnél, de a válla fölött még visszapillantott. Mark a nyomába eredt.
Mark: Légysziii!
Samy: Na, gyere, te botlábú – vonszolta az első sorba. – Gyerünk, Kat!
Én: És egy, két, há és…! – kezdtem bele az alaplépés tanításába, mire mindenki utánozni kezdett. Közben láttam, hogy Jason kézen ragadja Bridgit-et, és szintén az első sorig vonszolja.
Jason: Rázzad, baby! – Szerintem sem én, sem Bridgit nem tudtuk, hogy ezt melyikünknek mondta.
Teremváltásnál:
Yuuki szokásához híven a kapu előtt sürgölődött, ám most jelentősen kevesebb lány volt, fiú pedig egyáltalán nem. Úgy húszan lehettek összesen. Szokatlan volt ez a kihaltság ilyentájt.
Kinyílt a kapu és az éjjeli tagozat diákjai kivonultak az udvarra. Most nem Kaname, hanem Aidou vezette a sort. Mögötte Shiki és Rima, Ichijou, Luka, majd végül Kain. Mind csodálkozva látták, hogy mennyire megcsappant a rajongóik száma. Ráadásul a jelenlévők sem sikítoztak már olyan hévvel, mint korábban.
Aidou ezt nem pont kitörő örömmel fogadta, de a többieket nem zavarta.
- Végre csend! - sóhajtotta Kain, a társai pedig helyeseltek.
Ichijou: Már épp ideje volt! - tette hozzá. - Nem helyes, hogy így imádnak minket - vallotta be.
Aidou: Már miért ne lenne?! - idegeskedett.
Rima: Mert nem vagyunk istenek! - jelentette ki. Aidou úgy nézett, mintha ő nem így gondolná...
Shiki: Én tudom, milyen az, ha sztárként rajonganak érted...
Rima: Az egyáltalán nem ilyen... A nappalis diákok csupán egy ideát látnak bennünk...
Shiki: ...a tökéletességet... - csóválta a fejét. - Mi nem vagyunk tökéletesek...
Ichijou: De ezek szerint, talán megváltozott a véleményük...
Kain: Remélem, így van. Ideje lenne már!
Aidou ekkor megsértődve rohant Yuuki-hoz. Ő szeretett fürödni az efféle "hírnév"-ben. Néhány lány a nevét sóhajtotta, de hamar abbahagyták.
Aidou: YUUKI! - kiáltotta. - Mond, mégis hova tűntek a rajongóim?!
Yuuki: Próbálnak...
Aidou megrázta a lányt: - Miii?
Yuuki: Gyakorolnak a holnapi bálra... - fejtette ki részletesebben.
Kain: Minek? Hisz mi lépünk fel...
Yuuki: Tudjátok, szeretnének nem felsülni a látogatóink előtt, így egész este rocky-znak...
Aidou: Mi van?
Kain: Ezt én sem értem...
Ichijou: Milyen vendégek, Yuuki? - A lány elvörösödve elfordult.
Yuuki: Sajnálom... apu...az igazgató azt mondta, hogy nem mondhatom el...majd csak holnap tudhatjátok meg Kaname úramtól, amikor visszaér...sajnálom tényleg...
Shiki: Hát ez van - vont vállat.
Kain: És miért rocky? Ilyen zenét sosem játszanak a sulibálon, hiába kérjük...
Yuuki: Hát most Katie-nek sikerült kikönyörögnie...
Ichijou: Ezt még meg kell majd köszönnöm neki a bálon...
Aidou: Hát vége a fénykornak...
Végre Luka is megszólalt: Szerintem inkább a sötétkornak - jelentette ki, azzal az éjjelisek elindultak a Holszálló felé.
És a tánc ment tovább. Fél óra alatt begyakoroltuk az alaplépéseket és forgásokat, majd miután már jól ment, megkértem, hogy kör helyett álljanak párba, és úgy is próbálják ki. A próba második felében még arra is volt idő, hogy megmutassak pár trükkösebb elemet, egyszer Mark, egyszer Jason segítségével. A végére Amyék is visszaértek, és ők is beszálltak.
A szőke lánynak az tetszett a legjobban, amikor a fiú felemeli a karjánál fogva, ő meg egy pillanatra kirúg fölfelé a levegőben…de hát mint kiderült, tornázott már vagy öt éve. Samanta a duplaforgást kedvelte, Mia pedig a twistet. Jason szerette Bridgitet felemelni, úgy hogy egyszer az egyik, majd a másik oldalán van a lány, majd középen és két oldalra nyújtja ki a lábait, de Bridgit inkább az alaplépést kedvelte.
Én: Na jó, nem sokára indulok, szóval mutatok még egy utolsó mozdulatot.
Mia: Lássuk!
Én: A bátrabb párok álljanak háttal egymásnak! – próbáltam túlharsogni a táncra csábító rock and roll-t. – Csináljátok, úgy, mintha diót törnétek…a fiú emelje fel a lányt, a lány pedig bukfencezzen át a fiú hátán! Csak óvatosan! Fiúk, nagyon vigyázzatok a lányokra! …Igen, ez jó lesz - néztem körbe. – Csak lendületből!
Elindultam összeszedni a cuccaimat, mosolyogva összehajtogattam az új ruhám, de Amy megállított.
Amy: Csak még egyet! Légysziii!
Mia: Igen, kérlek!
Én: Na jó, - adtam meg magam. – Akkor legyen rögtön kettő. Az első neked szól, Amy! – A hercegnő vidáman nézett rám. – Mivel úgy is szereted az akrobatikus elemeket…
Próbálj meg kézenállásból felülni Chris nyakába, majd Chris, te fogd meg a derekát és tedd le a másik oldalon. Ezután fordulj felé, fogjátok meg egymás kezét, és Amy, próbálj meg átpördülni Chris kinyújtott kezén…, értitek, mire gondolok?
Amy: Azt, hiszem, én értem!
Chris: Gyerünk, baby! – Tökéletesen végrehajtották a mozdulatsort, a többiek pedig nagy tapssal jutalmazták.
Mia: És én?
Én: Ez egyszerű lesz! Axel lehajol, te pedig körbeviszed a lábad a feje felett, mintha le akarnád rúgni a fejét, utána szerepcser, és végül ő kipörget, majd be, mindkét oldalra, a végén te háttal állsz neki, ő összekulcsolja a kezeit rajtad, majd a derekadnál fogva felemel és körbefordul.
Mia: Így? – kérdezte, miközben megpróbálták Axellel.
Én: Igen, alakul! Na én mentem, sziasztok!
Amy és Mark: Szia! Nagyon köszönünk mindent!
Mikor viszont a diákok meghallották, hogy nyílik az ajtó, mind tapssal jutalmazták a kétórás táncoktatást. Utána még néhán füttyszó, meg „szexibaby", és folytatták a gyakorlást, kivéve a ma kialakult kis baráti társaságunk. Bridgit, Amy, Mia, Samy, Mark, Axel, Chris és Jason még ott álltak körülöttem.
Én: Köszönöm, srácok, minden jó! Gyakoroljatok!
Bridgit: Este találkozunk! – Rámosolyogva bólintottam.
Én: Samanta, te ugye tudsz salsá-zni?
Samy: Még szép!
Én: Megtanítanád a többieknek az alapokat?
Mark, Samantára nézve: Megtennéd, Baby?
Samy: Jól van, jól van, csak fogd be! – tolta el Markot magától. – Menj nyugodtan, Kat, mi elleszünk!
Én: Oké, viszlát a bálon…
Mia: Várj! Miért nem készülsz velünk. Megcsináljuk egymás haját, meg ilyesmi…
Én: Hetvenen egyszerre…?!
Amy: Dehogy, csak mi négyen – Bridgit meglepődött, hogy már őt is a banda tagjának takintik – és még néhány lány a suliból. A lánykoli társalgójában leszünk úgy délután négytől.
Mia: Gyere majd, ha ráérsz!
Én: Rendben, meggondolom.
Axel: Én is mehetek? – vigyorgott.
Samy: Hülye!
Axel: Na!
Chris: Pedig jól állnának a göndör tincsek…
Amy: Hagyd abba!
Én: Viszlát srácok! – Azzal kisiettem az udvarra, mert már tényleg késő volt. Nyolc óra, én meg még fürödni akartam.
Gyorsan beugrottam még Kaien-hez és elintéztem a pizza-dolgot is. Mit mondjak, kicsit meglepődött, de nem csinált nagy ügyet belőle. Mindig is szerettem a nagyvonalúságát.
Ám, mikor átvágtam a már rég sötétbe borult udvaron, hittelen megcsapott valami kellemetlen érzés. Tüsszentettem néhányat és mintha sajgott volna a fejem egy kicsit. Biztos csak a hideg, ami megcsapott a meleg terem után – gondoltam, és azt reméltem, hamar elmúlik. Hiszen most nincs ideje lebetegednem.
Ma végre sikerült megkedveltetnem magam a lányokkal, magam mellé állítani az osztályt…sőt a sulit…, részben véget vetnem a diákok beteges vámpírrajongásának, rávennem Kaient a zenei újításra, megtanítani százötven embert rocky-zni, Bridgitnek társaságot szerezni…és még Jagari sem készített ki. Pedig még csak egy hete járok ide! …Jó vagyok! – dícsértem magam, de újabb tüsszentés kapott el.
A fenébe! Mi ez már megint?! – „Hapsziii" – Biztos csak egy kis nátha – nyugtattam magam.
Sietve elkészültem az esti próbára. Most már lapos talpút vettem lábszárvédővel, egy egyszerű, térd fölé érő kék, többrétegű szoknyával és egy halványkék, hosszú ujjú, de fölül kibővülő felsővel. Ma nem volt kedvem a cicomához, csak a kényelemhez.
A próba hasonlított a tegnapihoz. Aidou megint csókkal köszöntött, majd bemelegítés és utána két óráig keringőztünk. Most viszont sokkal jobban elfáradtam és néha tüsszögtem is. De próbáltam leplezni, így Aidou semmit nem vett észre.
Tizenegy körül Cassie hazaküldte a keringősöket, és csak a társaság tangózó fele maradt.
Cassie: Sziasztok! Gyakoroljatok még magatoktól is a holnapi fellépésre. És ne feledjétek: Főpróba tíztől délig! Ruhapróba rögtön utána, egyig! De aki kész van, az hamarabb elmehet, szóval érdemes sietni! Holnap találkozunk!
Aidou: Szia édesem! – csókolt meg újra. – Biztos, hogy ne maradjak?
Én: Nem kell! Menj nyugodtan! – mondtam, mert más se hiányzott, mint hogy Zero-ra féltékenykedjen egész idő alatt. Én nem tudnám elengedni magam, ők meg egymás szemét kaparnák ki. Jobb lesz így…
Cassie: Hát akkor, tangóra fel!
A mai alkalommal, azonban már nem hozott annyira lázba a tánc. Talán azért, mert kimerült voltam, talán azért, mert az elején megkérdeztem Zerotól, hogy ugyan miért lógott ma, és erre megsértődött… De az is lehet, hogy azért sértődött meg, mert cserébe én sem mondtam el, hogy mégis milyen megnyilvánulásom hatására tartottak a srácok pizza-zabálós táncdélutánt. Már soha nem derül ki... A lényeg, hogy nem volt az igazi.
Az első három alkalommal, még elvoltunk, de utána rontottam. Egyszerűen képtelen voltam magam megtartani tovább a levegőben és a forgástól elszédültem. Ezt Zero is észrevette és duzzogott is magában rendesen, hogy miért kell ezt neki végigszenvednie velem.
Mikor már nem bírtam tovább, egyszerűen abbahagytam a szám közepén.
Mi van veled, Katie?! - korholt Zero az újabb rosszul sikerült próbálkozás után. – Tegnap még a parkett ördöge voltál – gúnyolódott.
- Nem tudom! - vettem erőt magamon, hogy ne essek össze. Elvonszoltam magam egy székig és szó szerint beleestem. A végtagjaimat mint ha ólomsúlyok húzták volna a föld felé. Ez a nátha, vagy mi sokat kivet belőlem… Fájt és lüktetett a fejem, zúgott a fülem, kiszáradt a torkom és égett az egész testem...
- Már ötödszörre rontod el a lépést! Mégis miért olyan nehéz megjegyezni két forgást meg egy emelést?!
- Nem tudom... - ismételtem magamat tanácstalanul, a földet bámulva. Most valljam be neki, hogy rohadtul érzem magam? Nem. Azt hinné, csak nyafogok! Ráadásul ha tudná, hogy még délután is táncórát tartottam a fél iskolának…
- Hé, jól vagy? - kérdezte megragadva a vállaim, valamivel együtt érzőbb hangnemben. - Csak nincs valami baj? - fájó tekintettel felnéztem rá.
- Csak nagyon elfáradtam...
Leguggolt mellém, kezét a vállaimon hagyva, és a szemembe nézett. Talán be sem kell vallanom, mert magától is rájött... A morcos srácból most rögtön megértő férfi lett?
- Biztos, hogy csak ennyi? - nyúzott tőle szokatlanul kedves hangon. Bólintottam. - Mert egész este tüsszögtél...
- Csak a portól... - Ekkor váratlanul a homlokomra tette egyik hűvös kezét. Megremegtem, és a hideg végigfutott forró testemen.
- Lázad van - állapította meg. - méghozzá nem is kicsi. Ezt nem foghatod a porra!
- Zero... - kezdtem fáradt hangon. Nem akartam most abbahagyni, csak pihenni egy kicsit…
- Nem megmondtam, hogy takarózz be rendesen! - emelte fel a hangját, de furcsa mód éreztem, hogy csak az aggodalom szól belőle. Csodálkoztam. Talán már egész jól elvagyunk, és Zero néha jót nevet rajtam...de mióta aggódik ő egy vámpírért?!
- Valami gond van - kérdezte Cassie, aki a többi párra figyelve most vette csak észre, hogy kiálltunk és félrevonultunk.
- Nem dehogy... - kezdtem volna a mártírkodást, de Zero felállva közbevágott.
- Rosszul van! Legjobb lesz, ha hazaviszem! - magyarázta. Cassie aggódva nézett rám, de a párok kérdésekkel halmozták el, így nem tudott odajönni.
- Jól van, csak vigyázz rá! - kérte a tánctanár.
- Ígérem - nyugtatta Zero.
- Remélem holnapra jobban leszel! - pillantott rám Cassie, majd belevetette magát az ideges tangósok eligazításába.
- Gyere, hazamegyünk! - nyújtotta felém a jobb kezét.
- Na de... - ellenkeztem volna.
- Ágyban a helyed! - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. Nagy nehezen felálltam, elfogadva a felkínált kezet, majd a kabátomért mentem. Minden lépésnél mintha függőhídon jártam volna. Zero észrevette a szédülésem és kifelé menet átkarolt, nehogy elessem.
Mikor kiértünk a fagyos éjszakába, a lábaim elgyengültek, én pedig reszkettem a hidegtől. A tiszta égbolt és a ragyogó csillagok viszont némi erőt adtak. Zero ekkor minden figyelmeztetés nélkül ölbe kapott.
- Na gyerünk! - kiáltotta, és megszaporázta lépteit a Napszálló felé. Fáradtan engedtem el magam a karjaiban, de a reszketés nem múlt el még sokáig.
Zero felvitt egészen a szobámig és mikor nem jött válasz, benyitott az ajtón. Bridgit még nem volt itt, pedig már éjfél is elmúlt. Zero óvatosan lerakott az ágyamra.
- Hol a szobatársad kérdezte?
- Biztos a bálra készülnek a lányokkal… - válaszoltam.
- Ilyenkor?! Már régen takarodó van!
- Zero, kérlek…
- Azonnal megyek értük…
- Zero…!
- Mi van?!
- Hagyd! Holnap bál lesz…hagy legyenek kint most az egyszer!
- De ez szabályellenes…
- Kérlek…
- Na jó – adta meg magát. – De egykor vége, akkor megkeresem őket és…!
- Jól van.
- Te pedig aludd ki magad – takart be. – Reggel nem kell jönnöd, majd én elintézem a vadászokat…
- De Kaien…
- Őt is!
- De vigyél még valakit…mondjuk Yuuki biztosan elkísérne – javasoltam. Zero gondolkozott egy kicsit.
- Végül is ő ugyanúgy a diri lánya… Na jó, akkor most kivételesen őt verem ki az ágyból! – vigyorodott el.
- Bele is őrülnél, ha nem zavarhatnád meg valaki álmát, ugye? – kérdeztem.
- Hmm, talán… Na jó éjt!
- Köszönöm, Zero – mosolyodtam el halványan.
- Ez a legkevesebb. Akkor tízkor találkozunk! De csak ha már jobban vagy!
- Rendben, szia!
- Aludj jól! – mondta és bezárta az ajtót. Annyira kimerült voltam, hogy egy perc múlva elfogott az álom, és még ara sem keltem fel, amikor Bridgit visszajött. Csak reggel tudtam meg, hogy ez kettőkor volt. Tehát Zero mégis kegyelmes volt velük?
Sziasztok! Az újabb fejezet, most kicsit hamarabb :)
Beleraktam nem kevés új szereplőt is, akik talán meg is maradnak majd mellékszereplőként elég sokáig. Úgy gondoltam, hogy ha már Katie nappali tagozatos, akkor célszerű lenne a nappalisokat is kicsit jobban megismerni.
Azért találtam ki saját karaktereket, mert az animéből sajnos Yorin kívül mást nem ismerek, az osztálytitkár nevét nem tudván pedig önkényesen Mark-ra változtattam. Remélem, azért ez nem gond! Így egy kicsit színesebb lesz a történet is :)
És volt, sőt ezentúl lesznek majd olyan részek is, amik nem Katie szemzögéből írodnak. Ezek olyan történések, amiket nem akartam kihagyni, de Katie nem volt/van jelen. Remélem ez se baj!
És tudom, az utóbbi időben hanyagoltam Aidou-t és a többieket, de nemsokára visszatérnek ők is!
Kommentek?
ui.:Elnézést minden helyesírási hibáért, illetve elírásért a múltban és a jövőben is!