Mihelyt kiléptünk a házból, elkezdtem vacogni. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hideg van itt. Ahogy gyorsan körülnéztem, láttam, hogy a többi emberen vastagabb ruha van. Rajtam csak egy rövid nadrág és egy póló volt és szandál volt rajtam.

- Hablaty! Mielőtt elindulunk azelőtt szeretnék kérni valami melegebb ruhát! Nagyon fázom! - mondtam miközben egyre jobban remegtem.

- Persze! Gyere vissza! Szerintem még itt van az egyik régebbi ruhám, az talán jó lesz rád. - szólt mosolyogva.

Miután átöltöztem, hálásan megköszöntem. Bár a ruha kicsit nagy volt rám és nehezebb, mint gondoltam, nem volt gond, mert így is könnyedén tudtam mozogni. Utána újból elindultunk. Az úton Hablaty elmondta, hogy miként barátkoztak meg a vikingek és a sárkányok, miként győzték le Dagurt és békült ki Pléhpofa Alvinnal, miként találkozott az anyjával és győzték le Draco Vérdungot, illetve, hogy hogyan halt meg az apja. Mikor elértünk az arénához Csodálkozva néztem az építményt. Hatalmas volt.

- Régen itt gyakoroltunk és öltünk sárkányokat. - nézett rám Hablaty. - Később ez lett a Hibbant sárkányiskola. Még most is sokat kell tanulnunk egymástól pedig már tíz éve élünk együtt és még anyám is megosztotta a húszéves tudását, arról nem is beszélve, hogy néhány lovas, mint én, tud a sárkányokkal beszélni. Csak azon gondolkozom, hogy hova lettek a többiek? - Hablaty körülnézett, de nem látott senkit.

- Te kérted meg őket, hogy menjenek el Sárkányszigetre segíteni megépíteni azt az épületet. - mondta Valka.

- Milyen épületet? Hol van Sárkánysziget? - kérdeztem. - Illetve szeretném, ha elmondanád végre, hogy ÉN miért vagyok itt!? - itt már kicsit felemeltem a hangom.

- Tényleg, erről el is feledkeztem. - tette Hablaty a homlokához a kezét. - Rendben van. - fordult hozzám. - Elmegyünk Sárkányszigetre hajóval, így legalább tudunk beszélgetni. A sziget úgyis pár óra útra van. Én is szeretnék kérdezni tőled. Anya! Velünk jössz?

- Nem, én maradok.

- Oké! Akkor... indulhatunk? - kérdezte rám nézve?

- Igen, mehetünk. - alighogy kimondtam, már el is indultunk a kikötő felé. - Azért majd, ha visszaértünk, körbevezetsz a faluban? - rám nézett és bólintott.

Amíg gyalogoltunk a kikötőig, addig Hablaty elmondott egy csomó mindent az Éjfúriáról. Mesélt arról, hogy mit esznek, hogy milyen személyiségük van és sok egyéb mindent.

- A sárkányoknak tényleg van nyelvük? - kérdeztem.

- Persze! Fogatlan, mutasd meg. - Fogatlan elém jött és kinyújtotta a nyelvét. Hablaty nagyot nevetett, csakúgy mint a két sárkány.

- Nagyon vicces. - mondtam vigyorogva. - De tudod, hogy értettem.

- Igen, van saját nyelvük. - mondta még mindig nevetve.

Elértünk a kikötőbe. Szerencsénkre volt egy hajó, ami fát szállított a szigetre (gondolom az építkezésre). Felszálltunk rá, majd bementünk az egyik kabinba és elkezdtünk beszélgetni.

- Tehát Hablaty! - kezdeményeztem a beszélgetést. - Elmondanád, hogy miért vagyok én itt? Hol vagyok? Mit vártok tőlem? Illetve kíváncsi vagyok, hogy hol van a sárkányom anyja?

- A legjobb lesz, ha az elején kezdem. Öt évvel ezelőtt, miután legyőztük Draco-t és Fogatlan lett az új alfa sárkány, anyámmal úgy döntöttünk, hogy kéne találni Fogatlannak egy nőstény éjfúriát. Néhány hétig eredménytelen volt a keresés, pedig rengeteg szigeten jártunk. Aztán egyik nap ahogy hazafele repültünk hirtelen történt egy kis probléma Fogatlan mesterséges farokrészével és belezuhantunk a tengerbe. Fogatlan észrevett egy tenger alatti barlangot és velem együtt beúszott. Bent kiderült, hogy az egy olyan barlang, ami nincs teljesen víz alatt. így nem fulladtunk meg. Hirtelen észrevettünk egy...

Egy viking kopogott az ajtón, kérdezte, hogy kérünk-e valamit enni. Kértünk magunknak és a két Éjfúriának halat, majd Hablaty folytatta.

- Tehát észrevettünk egy boszorkányt, aki felénk közeledett. Közölte, hogy nem fog minket bántani, majd elmondta, hogy ő Gothi, Hibbant sziget boszorkányának a nővére, a nevét nem mondta el, viszont azt igen, hogy fontos akadolgokat r nekünk elmondani. Elmondta, hogy hol találunk más Éjfúriákat. Meglepő módon a sziget neve az volt, hogy Fúria sziget. Elmondta, hogy ha a sárkányomnak lesz kicsinye, abból lesz egy, aki ha betölti az öt éves kort, akkor engedjük el, hogy megtalálja a lovasát. Azt is mondta, hogy a lovas egy másik világból fog származni. Ő lesz az, aki legyőzi az egyik legnagyobb gonoszt. Nem értettem először, de megtettem amit mondott. Mielőtt viszont elmentünk volna, mondott valamit, amit nem értettem és onnantól megértettem a sárkányokat. Elmondta azt a szót és azt is elmondta, hogy ha azoknak a szemébe nézve mondom ezt a szót, akiket szoros kötelék fűz a sárkányaikhoz, akkor azok is meg fogják érteni a sárkányokat. Elmentem Fúria szigetre, Fogatlannak lett egy párja, hazajöttünk és néhány hónap múlva lett négy kicsi Éjfúria...

- Meghoztam a halakat! - belépett a viking, odaadta az ételt, megköszöntük, majd távozott.

- És mi lett a többi Éjfúriával, mert én nem láttam, csak őket. - kérdeztem, mielőtt folytathatta volna.

- Nos egy évvel ezelőtt megjelent egy furcsa ember, aki azt mondta, hogy ha nem hódolunk be neki, akkor elpusztít mindenkit. Nem hittünk neki, de kiderült, hogy van valami különleges ereje. Hibbant mellett az egyik kis szigetet valahogy elsüllyesztette úgy, hogy több száz méterre volt tőle. Végül azt mondta, hogy még visszatér. Ezután ránézett a nőstény Éjfúriára és hirtelen eltünt, de nem csak ő, hanem Fogatlanon és őrajta kívül - ezzel a sárkányomra mutatott - eltűnt a többi Éjfúria. Ezért kellesz te. Az Éjfúria téged választott. De mesélj egy kicsit magadról. Meglepett, hogy ilyen hamar elfogadtad ezt mind. - érdeklődve nézett rám a két Éjfúria is.

- Igazából nem is tudom, hogy ez a valóság, vagy csak álmodom-e. Az élet megtanított arra, hogy néha nem tudod megváltoztatni, ami történt, de én nem igazán akarom ezt csinálni. Talán azért döntöttem úgy, hogy belemegyek ebbe az egészbe, mert kíváncsi vagyok.

- Úgy tűnik, hogy ahonnan te jöttél, ott nagyon kíváncsi emberek vannak. - mosolygott Hablaty.

- Tudod, ahonnan én jöttem, ott sok olyan dolog van, amitől nagyon megváltozott az emberek élete. Ott is éltek vikingek, de nálunk már vagy ezer éve eltűntek. Manapság nálunk országok vannak. Ezek hatalmas területen fekszenek és több millió ember él egy-egy országban. Sok kisebb-nagyobb város és falu van ott... - elmagyaráztam Hablatynak, hogy milyen gyors lett az én világom, meséltem a gépekről, arról, hogy minden gyerek iskolába jár, ahol rengeteg mindent oktatnak, és még sok egyebet.

- Igazából nagyon boldog életem volt. A szüleim és a nagyszüleim sokmindenre megtanítottak. Nagyapám mondta, hogy a lehetőségekkel élni kell, megtanított horgászni és még sokmindenre. Anyámtól is sokat tanultam, apám pedig inkább csak hülyéskedett. Nyolcéves koromban a szüleim elváltak. Majd egy évvel később apám elköltözött messzire. Azóta anyukám talált magának egy másik élettársat. Sokáig nem fogadtam el ezeket, de végül megtanultam, hogy történnek olyan dolgok, amiken nem tudok változtatni.

- Elég szomorú lehet az érzés, hogy a szüleid már nem élnek együtt.

- Hát az, de talán még rosszabb az, ami veled történt. Amúgy mit is építetek Sárkányszigeten?

- Mivel egy hónap múlva már havazni fog és még nincs elég élelmünk, így eszembe jutott, hogy Sárkánysziget környékén még nem voltunk halászni és végül úgy döntöttem, hogy építünk oda egy kikötőt, egy halraktárt és néhány házat, hogy a halászoknak ne kelljen olyan sokat hajózniuk. Minden héten más-más emberek mennek halászni. Most sárkányokon és hajókon szállítjuk a nyersanyagot az épületekhez, a többiek pedig mentek segíteni építkezni. Hamarosan odaérünk. De mielőtt odaérünk, szeretném, hogy ha nevet adnál a sárkányodnak. Ez az első lépés a kapcsolat kialakításában. Ha megérkeztünk Sárkányszigetre, akkor majd el is kezdjük az oktatásodat. Nos leszel az új sárkánylovas?

Rövid gondolkozás után végül döntöttem. - Igen! -jelentettem ki hangosan.

- Rendben! Hogyan nevezed el a sárkányodat?

- Milyen nemű? Nem látok rajta olyan jelet, amitől eldönthetném.

- Ez egy hím sárkány.

- Értem. - majd a sárkányhoz fordultam. - Mit szólnál, ha Villámnak neveznélek? Szerintem illik rád ez a név, hiszen nagyon gyorsan hoztál el engem Hibbant szigetre.

A sárkány rám nézett majd megnyalta az arcom, majd rámosolygott. - Ezt igennek veszem. - vigyorodtam el én is.

Pár perc múlva megérkeztünk Sárkányszigetre. - Na gyerünk! - állt fel Hablaty. - Ideje megismerkedned a többiekkel! - én is felálltam és elindultam utána.