Ahogy sétáltunk az épületek felé, azon gondolkoztam, hogy miért nincs itt egyetlenegy fa sem. Az egész szigetet csak szürke és fekete kövek, kavicsok borították. Már értem, hogy miért Hibbantról hozzák ide a faanyagot.

Már majdnem ott voltunk. Hablaty megállt és rám nézett. - Maradj itt! Mindjárt szólok a többieknek, hogy jöjjenek ide. - mondta, mire én bólintottam. Leültem egy kőre és néztem, ahogy Hablaty és a sárkánya elmennek, majd a legközelebbi épületet elérve eltűnnek mögötte. Villám leült mellém. Egymásra néztünk. Olyan volt a szeme, mint annak a fekete macskának, akit néha láttam az utcán kóborolni. Villám, kicsit hasonlított rá, de tudtam, hogy nem csak méretben különböznek, hanem Villám, Éjfúria lévén nagyon intelligens. Hablaty mondta, hogy az Éjfúria a legintelligensebb sárkány mind közül. Rámosolyogtam Villámra, erre ő is rám mosolygott, csak ő úgy, hogy visszahúzta a fogait az ínyébe.

Visszajött Hablaty a többiekkel. Végignéztem rajtuk. Mind olyan huszonöt éves kora körül járhatott. Hablaty mellett volt egy lány, mögötte egy kék sárkány, akinek nem volt mellső lába, úgy mint az Éjfúriának. Gondoltam, hogy neki a mellső lába fejlődött szárnnyá. Viszont a szárnyian voltak karmok. Nem messze tőle állt egy nagyobb fiú, mögötte egy tömzsi testű, kis szárnyú sárkány, akinek a farka, a többi sárkánnyal ellentétben nem volt vékony, hanem olyan volt, mint egy buzogány.

Volt még ott egy másik fiú, aki eléggé izmos volt. Mellette állt hatalmas vörös sárkány, akinek a mellső végtagja, csak úgy mint a kék sárkánynak, szárnnyá fejlődött. Az ő szárnyain is voltak karmok. Kicsit hátrébb még láttam egy kétfejű, zöld sárkányt, a nyakukon egy fiú és egy lány ült, akik minden bizonnyal ikrek voltak, mert nagyon hasonlítottak egymásra. Abból a fejből, amelyiken a lány ült, egy kis zöld gáz szivárgott ki. Hablaty rám mutatott.

- Ő itt Gálér, az új sárkánylovas! - a lány, aki Hablaty mellett állt elém jött.

- Szia! Én Asztrid vagyok, Hablaty felesége. A sárkányom egy Siklósárkány, akit Viharbogárnak hívnak. Már vártunk téged.

Ezután odébb lépett, majd a nagydarab férfi és ő is bemutatkozott. - Én Halvér vagyok. Mindent tudok a sárkányokról. Hablaty és én bővítettük ki a Sárkányok könyvét. Ő itt a sárkányom. - mutatott a mögötte fekvő szárnyas hüllőre - Egy Gronkel. Bütyök a neve.

Majd jött az izmos viking. - Én Takonypóc vagyok - neve hallatán majdnem hangosan elnevettem magam. Már megtapasztaltam, hogy elég fura nevek vannak ebben a világban, de ez a név, még így is nevetséges. - Igazából utáltam Hablatyot és én akartam a főnök lenni, de végül barátok lettünk.

- Már tíz éve azok vagyunk Takonypóc! - szólt közbe Hablaty.

- Nem! Egy ideig nem barátkoztam meg azzal a gondolattal, hogy te vagy az iskola főnöke, de miután feloldottad a második felfüggesztésemet hat éve, akkor lettünk igazán barátok. - fordult Takonypóc Hablatyhoz, majd visszanézett rám. - Amúgy az én sárkányom egy Szörnyennagy rémség, akit Kampónak hívnak.

Tehát, akkor ti elég sokat ellenségeskedtetek. - állapítottam meg. - Tudjátok, amikor először találkoztam a mostani legjobb barátommal, akkor az első közös évünkben az iskolában rosszban voltunk, de végül rájöttünk, hogy sokban hasonlítunk és most már lassan tíz éve vagyunk legjobb barátok. - miközben beszéltem, eszembe jutottak a szép idők, amit legjobb barátommal, Vetorral töltöttem.

- Nálatok is van iskola? Milyen? Mit tanultok? - kérdezte Asztrid meglepetten.

- Majd később mesélek nektek is arról a világról, amiről jöttem és amiről Hablatynak már meséltem.

Villám odament Hablatyhoz és mondott neki valamit. Majd Hablaty hozzám fordult.

- Villám azt mondta, hogy szeretné, ha ő lenne a legjobb barátod, illetve, hogy sokat akar veled repülni, meg veled együtt szeretné megmenteni a többi Éjfúriát. Villám rám nézett, én is rá.

- Már alig várom, hogy megmentsük és megismerhessem a családod többi tagját. - a sárkányom rám nézett és elmosolyodott.

- Hova tűntek az ikrek? - kérdezte Asztrid. - Az előbb még itt voltak.

- Biztos elmentek valahova robbantani. - legyintett Takonypóc. Tudod milyenek.

- Az ikrek voltak azon a kétfejű sárkányon? - kérdeztem, bár tudtam, hogy a válasz egyértelmű.

- Igen. - válaszolta Asztrid - A lányt Kőfejnek hívják és a sárkányát Böffnek, afiút Fafejnek, a sárkányát pedig Töffnek.

- Nos... - szólalt meg Hablaty. - menjünk vissza Hibbantra és akkor elkezdheted a tanulást. Először megtanulsz Villámon repülni. De mivel ki tudja milyen sárkánnyal fogsz összefutni még, így megtanítunk mindent a sárkányokkal kapcsolatban. Apropó, van egy meglepetésem számodra, ha visszaértünk, majd megkapod. Te hajóval mész a többiekkel, így elmondhatod nekik is amit akartál, míg én a sárkányokkal megyek. Ott találkozunk. Az ikrek meg... majd jönnek valamikor. - mondta és el is indult a többiek sárkányaival együtt.

Felszálltunk a hajóra és elindultunk mi is. Útközben elmeséltem mindent, amit Hablatynak is a világról, ahonnan jöttem.

Kikötöttünk Hibbanton. Hablaty várt rám Fogatlannal és Villámmal. Villám hátán volt egy bőr valami.

- Meglepetés! - mondta elég hangosan Hablaty. - Mielőtt Villámot elküldtük volna, hogy hozza el a lovasát, én varrtam egy nyerget. Hasonló, mint ami Fogatlanon van.

- Köszönöm! - mondtam meglepetten. - Hé Pajti! Megyünk egy kört. - lelkesen bólintott, majd felugrottam a hátára és elindultunk. Még hallottam, ahogy Hablaty utánunk kiált, hogy óvatosan.

Életemben most repültem először. Otthon mindig is akartam repülni, de repülővel. Sosem számítottam arra, hogy egyszer egy olyan lényen fogok repülni, ami nálunk nem is létezik, csak a képzeletben. Gyönyörű volt! A felhők között szárnyaltunk. Volt, hogy föléjük emelkedtünk, de hamar lejjebb könyörögtem Villámot, mert nem igazán bírtam a hirtelen levegő és nyomásváltozást. Legalább félórán át repültünk Hibbant körül, mikor hirtelen elkapott minket egy nagyobb széllöket és én leestem Villámról, elkezdtem zuhanni.

- Ne! Ne! Ne! Villám! Ments meg! - Villám megpróbált beérni, de túl gyorsan zuhantam. Becsuktam a szemem és vártam a becsapódást.

De ez nem történt meg. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy Villám a mellső mancsával repül velem, úgy, mint amikor elrabolt. Leszálltunk Hibbantra. Hablaty és Fogatlan rohant oda hozzám.

- Odinnak hála, hogy semmi bajod. Még jó, hogy Éjfúrián utaztál, mert különben nem biztos, hogy túlélted volna. Mindenesetre csinálok neked is egy olyan tartót, ami nekem is van. Így többször nem fogsz leesni Villámról, csak ha direkt akarsz leugrani róla.

- Nagyon megijedtem! Nem hittem volna, hogy túlélem.

Villám mondott valamit Hablatynak.

- Azt mondta, hogy ne becsüld le a képességeit, illetve, hogy legközelebb jobban kapaszkodj! Bár nem voltál rossz. - erre elmosolyodtam.

- És most mit csináljunk? - kérdeztem Hablatyot.

- Most szerintem hazamegyünk. Ma már késő van. Nálunk alhattok. Holnap elmegyünk az arénába és elkezdjük az oktatásodat sárkányokról, illetve gyakorolsz Villámmal.

Mivel ma nagyon elfáradtam, így hálásan bólintottam és elindultunk Hablaty háza felé. Bárcsak megmutathatnám mindezt anyámnak, öcsémnek, vagy Vetornak! Megpróbálok minél hamarabb megtanulni mindent, amit kell, hogy hamarabb legyen vége ennek az egésznek. Elismerem, nagyon jó ez a hely, de van egy kis honvágyam is.