Hablaty régi szobájában aludtunk, ő pedig Valkával a földszinten. Az ágy nem volt nagyon kényelmes, de örültem, hogy legalább nekem nem egy sziklán kell aludnom, mint Villámnak. Lehet, hogy neki kényelmes, de nekem nem. Hablaty azt mondta, hogy korán kelünk és körbevezet a faluban, mielőtt az arénába megyünk. Ennek örültem, ugyanis kíváncsi voltam a falura.

Reggel valami büdös halszagra ébredtem. Kinyitottam a szemem és Villám szemeit láttam meg először. Félrelöktem a fejét és morogva elfordultam tőle. Ez aztán az ötletes ébresztő. A kollégiumban mindenki felébredne rá, annyi biztos.

Hirtelen Fogatlan rontott be a szobába mögötte pedig Hablaty.

- Még ágyban vagy? Gyerünk! Felkelni! Sok dolgunk lesz ma! - mondta kicsit hangosan. Amikor otthon így keltett anyám, akkor általában mérges volt, hogy még mindig húzom a lóbőrt, de Hablaty hangja nem tűnt mérgesnek.

- Nem alhatok még egy pár percet? Vagy órát? - kérdeztem félig ásítva.

Úgy tűnik, hogy Villám és Fogatlan is úgy gondolta, hogy azonnal fel kell kelnem, ugyanis mindkét oldalról elkezdtek rám lehelni. Egy halszagú sárkánylehelet is rémes, de KETTŐ... Azonnal felugrottam és kezdtem el öltözködni, miközben magamban káromkodtam.

- Minden reggel ilyen lesz? - kérdeztem bosszúsan, mire a sárkányok felnevettek.

- Csak amikor nem akarsz felkelni. - nevetett Hablaty is.

Felvettem Hablaty egyik régi ruháját. Kicsit furcsálltam, hogy neki régebben csak ez a ruhája volt, vagyis igazából kettő ilyen. Lementünk és reggeliztünk. Én halat ettem kenyérrel és jaktejet ittam. Még sosem ettem ezelőtt tengeri halat. Az édesvíziek, mint például a dévérkeszeget, a szürke harcsát, vagy a pontyot nagyon szeretem, de a sós vízi hal is finomnak bizonyult. Még a kenyér is jobban ízlett az otthoninál. A jaktej meg... nos... elég furcsa volt nekem, de azért nem volt rossz.

- Gálér! Mondtam, hogy küldhetsz egy levelet anyukádnak. Akarsz? De csak ha egy másik történetet mondasz, nem pedig azt ami valóban történt. - nézett rám Valka én pedig elgondolkodva néztem a tüzet. Mégis mit írjak akkor. Sokan mondták már, hogy a fantáziám eléggé kiemelkedő, de nem elég ahhoz, hogy ezt mindet megmagyarázzam teljesen másképp. De végül bólintottam. Valka adott egy lapot és egy ceruzát, vagyis ehhez hasonlítottam, ugyanis csak egy kis bot volt, aminek a végéhez egy darab szenet kötöztek.

Kértem egy másik lapot is, hogy kicsit gyakoroljak ezzel írni, mert úgy gondoltam, hogy nem lesz olyan könnyű elsőre. Néhány perc múlva már sikerült úgy írnom, hogy azt más is el tudta olvasni. Ezután majdnem fél órába telt mire megírtam a levelet. Odaadtam Valkának, aki egy kis sárkány lábához kötözte majd közölte vele az úti célját. Ezután a kis lény felröppent és eltűnt szem elől.

- Lenne három kérdésem. Miféle sárkány ez? Hogyan jut el az én otthonomhoz? Nem fogják észrevenni? - kérdeztem meglepetten.

- Ez egy Rettenetes Rém, majd idővel róla is tanulni fogsz. Ezeknek a sárkányoknak van egy olyan képességük, hogy bárhova eljutnak, ahova csak akarnak, vagy jelen esetben ahova kértem, hogy vigye el ezt a levelet. Ne aggódj nem fog lebukni, mert nagyon jól rejtőzködik. - mondta Hablaty anyja nyugodt hangon.

Miután megreggeliztünk Valka elindult egy sárkányhoz majd ráállt a hátára és elment. A sárkány kicsit más volt mint a többi, ugyanis láttam, hogy négy szárnya van.

- Ez lenne Valka sárkánya? Négy szárnya van? Mondanál róla néhány dolgot? - kérdeztem Hablatyot, miközben elindultunk. A két éjfúria mögöttünk sétált.

- Nos Gálér! Először is elviszlek a kovácsműhelybe, vagyis igazából már kovácsműhely és nyeregkészítő is.

- Rendben van. - mondtam.

Csendben sétáltunk a faluban. Azon gondolkoztam, hogy mi lehet otthon? Anyám hogyan viseli ezt az egészet? Még talán a testvéremnek is hiányzok. És mi lesz majd az iskolával? Hiába tetszik ez a hely, még akkor is... honvágyam van. Hiányzik a családom, a barátaim a kollégiumból, az osztálytársaim annyira nem, mert az osztályban nem volt egyetlen barátom sem.

Néhány perc múlva már a kovácsműhelynél voltunk. Végignéztem az épületen. Nagy volt a többi épülethez képest.

- Hányan dolgoznak itt? - kérdeztem Hablatyot, de a választ mástól hallottam.

- Csak egy páran. De épp elegen ahhoz, hogy teljesíteni tudjuk az emberek kéréseit. - lépett elő egy nagydarab ember akinek a bal keze helyett műkéz volt. De a jobb lába helyén is csak egy bot volt.

- Gálér ő itt Bélhangos. A falu egyetlen kovácsa. - mutatta be a kovácsmester Hablaty. Én kérdőn néztem a műkézre. Nyilván feltűnt neki, mert még mielőtt megkérdeztem volna már válaszolt is.

- A kezemet és a lábamat is sárkányportyán harapta le egy Szörnyennagy rémség. Nem volt egy kellemes érzés. De ez még azelőtt volt, hogy Hablaty megszületett volna.

- Majd mesélhetnél neki, hogy milyen volt, amikor háborúztunk a sárkányokkal. Én nem sokat mondtam neki. Csak azt az estét tíz évvel ezelőttről, amikor lelőttem Fogatlant. - nézett az említett éjfúriára Hablaty.

- Rendben van, de most mennem. Sok dolgom van. - indult vissza Bélhangos a műhelybe.

Hablaty még elvitt a kikötőbe, a sárkányverseny nézőtérre és még néhány helyre, és ott mondott róla egy-két dolgot. Mikor végeztünk, az arénába mentünk. Meglepődtem, hogy csak Asztrid van ott. Megkérdeztem tőle, hogy hol vannak a többiek.

- Nos Gálér, így hívnak igaz? - bólintottam. - Oké. Nem tudom, hogy Hablaty mondta-e, de ma kettőnkkel fogsz gyakorolni.

- Rendben, de mielőtt még elkezdenénk, elmondanátok, hogy mit is kéne nekem tanulnom?

- Nos... Attól, hogy Éjfúrialovas vagy, még a többi sárkányról is meg kell tanulnod amit csak lehet, mert ki tudja, hogy melyekkel lesz dolgod a későbbiekben. De azért az Éjfúriáról is meg kell tanulnod mindent amit tudunk.

- Hablaty! Annyit valamit még nem értek. Azt mondtad, hogy tudsz beszélni a sárkányokkal, de azt is mondtad, hogy még sokat kell tanulnod róluk. Ezt nem értem.

- Fogatlan azt mondta, hogy vannak dolgok, amiket nem mondhat el csak később, vagy megtapasztalom egyszer. Tudom, hogy még egy millió kérdésed lenne, de kérlek, hogy később tedd fel és ne az összeset egyszerre. Idővel sok mindent megtanulsz majd. De elég a beszédből. Ideje elkezdeni a tanulást. Nos először is mire emlékszel abból amit mondtam az Éjfúriáról?

- Az éjszakában láthatatlan, a lövés előtt egy különleges hangot hallat. Plazmabombát lő ki, ami felrobban. Ő a legintelligensebb az összes sárkányfaj közül és neki van a testéhez viszonyítva a legnagyobb szárnyfesztávolsága. A kedvenc étele a hal. Bármilyen halat megeszik. Ennyit tudok róluk.

- Hát... elsőre nem rossz, de van egy halfaj amit nem szeret, sőt szinte egyik sárkány sem szereti. Melyik ez?

- Nem tudom, talán a... nem, nem tudom.

- Az angolna. A sárkányok utálják az angolnát, kivéve néhányat.

Váratlanul megszólalt egy kürt. Megijedtem, mert nem tudtam, hogy ez minek a jele. Reméltem, hogy nem annak, hogy valaki megtámadott minket.

- Egy váratlan hajó érkezik a kikötőbe. Nekem mennem kell. Asztrid maradj itt és tanítsd meg Gálérnak, amit a Siklósárkányról tudni kell. Később jövök. - ezzel elment az Éjfúriájával. Négyen maradtunk.

- Nos, akkor vágjunk is vele először is bemutatom az én Siklómat. Viharbogárnak hívják. Ő egy nőstény sárkány.

- Megsimogathatom? Ha szabad.

- Persze. Nyugodtan. De előbb elmondom, hogy ha egy vad Siklóval találkoznál, akkor mit kell tenned. Először is lassan és óvatosan közelítsd meg. Amikor közel érsz hozzá hagyd, hogy megszagoljon. A kezeddel próbáld meg megérinteni a farkát, de ezt is lassan csináld, így érezteted vele, hogy nem akarod bántani. Ha jól csinálod, akkor le fogja engedni a tüskéit mielőtt még hozzáérnél. Ha ez megvolt, akkor nyert ügyed van. Próbáld meg. Most megkértem Viharbogarat, hogy ne lőjjön meg tüskével, de ha egy vad sárkánnyal kerülnél szembe, akkor viszont nem hibázhatsz, mert ha túl is élnéd azt, hogy beléd fúródik, akkor a méregbe halnál bele.

Követtem a vikinglány utasításait és sikerrel jártam. Nagyon boldog voltam. Ezután Viharbogár mondott valamit a lovasának.

- Viharbogár azt mondja, hogy nem rossz, de legközelebb jobban éreztesd, hogy nem akarod bántani, mert így nem minden Siklónál lenne esélyed.

Boldog voltam Asztrid, vagyis igazából a Siklósárkány szavai hallatán. A továbbiakban a nap nagy része azzal telt, hogy megtanuljak egy csomó mindent a Siklókról. Elmondta, hogy nekik van a legforróbb tüzük. Igazából, ha csak a lövés hőmérsékletét néznénk, akkor az Éjfúria nyerne, mert neki legalább másfélszer olyan forró a lövése, mint a Siklóknak, de mivel ő nem tüzet, hanem inkább valami plazma állapotú valamit lő.

Napnyugta előtt nem sokkal visszajött Hablaty. Azt mondta, hogy valami új törzs jött és békeszerződést kötöttek. Asztriddal váltott néhány szót négyszemközt. Végül odajöttek hozzám és így szólt Asztrid:

- Nagyon jól haladtál. Ma már késő van és elfáradhattál. Elnézésedet kérem, hogy nem voltam itt. A holnapi napot nagy részben azzal fogod tölteni, hogy gyakorolsz Villámmal. Ez pedig azt jelenti, hogy újra repülni fogtok. Csináltam az ő nyergére is egy biztonsági övet. Illetve még holnap megpróbálkozol egy vad Siklóval is. Persze csak akkor, ha Asztrid és Viharbogár is úgy gondolja, hogy készen állsz-e arra, hogy teszteljünk. Na induljunk Gálér.

- Biztos jó ötlet, hogy megint repülünk. Úgy értem, hogy az előző repülés eléggé... nos hát tudod. - olyan képet vágtam, mint aki a kellemetlenségről beszélt.

- Ne aggódj! - nyugtatott Hablaty. - Most szép lassan kezdetek neki és most már van biztonsági öved, így nem fogsz véletlenül leesni róla. Így már bevállalod?

Kicsit gondolkodtam, de végül bólintottam.

Otthon néhány órával Gálér eltűnéséve után az anyja sírva üldögélt otthon. Váratlanul kopogást hallott. Zokogva nyitott ajtót. Nem látott senkit csak egy papírt a lábtörlőn. Felvette, majd bement a házba. Leült az asztalhoz és elkezdte olvasni.

Figyelj anya!

Ne aggódj miattam. Biztonságban vagyok egy jó helyen. Sajnos nem mondhatok el mindent. Nem tudom, hogy mikor fogok hazamenni. Lehet, hogy pár nap múlva, de lehet, hogy csak évekkel később. Ha Augusztus 20.-ig nem térnék haza akkor írass ki az iskolából. Ha bármelyik barátom is kérdezné, hogy ráérek-e, akkor mond neki, hogy más dolgom van, illetve ha hívnának ne vedd fel. Ha bárki kérdezné mondd, hogy tönkrement a telefonom. Meg találj ki hasonló válaszokat minden más kérdésre, amit velem kapcsolatban tesznek fel. Bízz bennem kérlek! Egyszer majd hazamegyek. Addig is érezzétek jól magatokat és felejtsetek el. Kérlek!

Szeretettel: Gálér, a fiad

Könnyes szemmel hajtotta össze a levelet. Nem értette ezt az egészet. De mégis bízott a fiában. Persze ez nem jelenti azt, hogy feladja.