Sajnálom, hogy eddig kellett várni az új részre, de hétköznap nem értem rá, hétvégére pedig mindig szerveztek valamit.

Éppen befeküdtem az ágyamba, mikor kopogtak az ajtón. Ezután belépett Hablaty Villámra nézett, majd rám.

- Bocsánat a zavarásért, csak azon gondolkoztam, hogy együtt kéne beosztanunk a napirendedet. - leült az ágyra.

- Ezt hogy érted? Megbeszéltük, hogy mi lesz holnap. - néztem rá kérdőn.

- Úgy értem, hogy beosztjuk, hogy például meddig repülsz Villámmal, utána meddig gyakorolsz az arénában és így tovább. Minden este megbeszélnénk a holnapot.

- Rendben. Nos és mit gondolsz, hogyan osszuk be holnap a tanulási időmet?

Utáltam amikor az iskolában csináltak valami kötelező programot, ami estig tartott és nem volt szabadidőm, pedig szívesen szórakoztam a szobatársaimmal a kollégiumban. Sokszor játszottunk valamit számítógépen, társasjátékoztunk, vagy kártyáztunk. Számítógépen általában én nyertem, Karov (egyik kollégiumi szobatársam) viszont olyan jól társasozott, hogy esélyünk sem volt ellene. Sokfajta társasjátékot hoztunk és szinte az összesben elvert engem és Valor (másik szobatársam) barátomat. A kártya pedig a szerencsén függött.

Kicsit elszomorodtam ezeken az emlékeken, mert tudom, hogy egy ideig, vagy soha többé nem látom őket. Ezt Hablaty is észrevette, mert megkérdezte:

- Valami bánt? Nekem nyugodtan elmondhatod.

- Csak hiányoznak a családom, a barátaim. - már majdnem sírva fakadtam.

Villám odasétált hozzám és hozzám dörgölte a fejét, miközben macskadoromboláshoz hasonló hangot hallatott. Én elmosolyodtam, majd elkezdtem simogatni a fejét. Már simogattam hüllőt korábban. A sárkánybőr nagyon hasonlított azoknak a kígyóknak a bőréhez, amelyeket állatkertekben láttam. Olyan jó volt, amikor a nyakunkba lehetett venni az egyik, nem veszélyes kígyót. Anyukám majdnem elájult ezért apukám fotózott. Szeretem ezeket a fényképeket nézegetni, mert emlékeztetnek azokra a boldog évekre, amikor a családom még együtt élt. A sárkány morgott, de nem haragjában, hanem inkább olyan volt, mintha mondott volna valamit.

- Azt mondja, hogy sajnálja, hogy elvett a családodtól, de téged talált a legmegfelelőbbnek az összes ember közül. Szeret téged. Ne feledd, hogy mindig megbízhatsz benne, neki bármit elmondhatsz, megpróbál téged megérteni és elfogadja a döntéseid, nézeteid. De cserébe ezt neked is meg kell tenned számára, hiszen ilyen az igazi barátság. - mosolygott rám Hablaty is.

- Ahonnan én jöttem, ott is ez a barátság lényege elvben, de gyakorlatban nem igazán. Igazából én és a barátaim néha viccből szívatjuk egymást, de ha baj van kitartunk egymás mellett. Viszont voltak olyan barátaim is, akik kicsit másként gondolták ezt a barát dolgot, és inkább már nem is barátnak számítottam nekik, hanem inkább egy alsóbbrendű bandatagnak.

Ásítottam egyet.

- Na jó, majd holnap folytatjuk ezt a beszélgetést, de most tárgyaljuk meg a holnapi időbeosztásodat. Felvetek egy javaslatot és aztán, ha akarsz valamelyiken változtatni, akkor szóljál és megbeszéljük. - Hablaty hangjában is lehetett hallani, hogy fáradt, de nem csodálom, egy főnöknek sok feladata van.

- Oké.

- Napkeltekor kelsz. Délig Villámon repülsz. Ebéd után az arénában tanulsz és gyakorolsz egy másik sárkányfajjal, aztán estig Villámmal leszel, még jobban összebarátkoztok. Ezalatt bármilyen közös programotok lehet. Elmentek repülni valahova, sétálgattok a faluban, elmehetsz az arénába gyakorolni valamit. A lényeg, hogy a sárkányoddal együtt csináld. Van valami kérdés?

- Van egy pár. Muszáj korán kelnem? Ugye kapok kaját? Lesz szünet?

- A felkelési időn nem változtatunk, bármikor elmehetsz a nagyterembe étkezni, és a néha-néha tarthatsz szünetet. Így rendben van?

- Na jó, legyen. - mondtam, majd lefeküdtem és betakaróztam. A gyertyát addig nem fújtam el, amíg Hablaty ki nem ment, de utána teljes sötétségbe borult a szoba. Villám morgott valamit. - Jó éjszakát neked is.

Egy erdőben futottam. Egy ember üldözött egy szekercével a kezében. Meg akart ölni. Egyre közelebb ért hozzám. Hirtelen megpillantottam egy halott vikinget a földön. Láttam, hogy van nála egy kard. Gyorsan felemeltem, alig bírtam el. Az ismeretlen ember megállt velem szemben körülbelül húsz méterre. Rám nézett, majd gonosz vigyorral az arcán rám támadott. Én próbáltam védekezni, de azonnal kilökte a kardot a kezemből. Ezután nem habozott, felemelte újra a kardját. Lecsapott, én pedig felkiáltottam.

- NEEEEEE! - kiáltottam, miközben leestem az ágyról. Villám azonnal odaugrott hozzám és aggódó szemekkel nézett engem. - Ne aggódj jól vagyok csak rosszat álmodtam. Meg kell tanulnom fegyvert forgatni, különben nem tudom majd megvédeni magam.

Lementem a földszintre. Senkit sem láttam. Azonnal az asztalhoz mentem. Egy levelet találtam Hablatytól. Megszoktam már, hogy ahányszor úgy aludtam otthon, hogy anyukám nem lesz otthon mikor felébredek az asztalon találok egy levelet tőle.

Hirtelen megpillantottam egy kis sárkányt az asztal alatt. Nem tudtam mit keresett ott. Azt sem tudtam, hogy milyen fajta. Nem hinném, hogy bántani akarna, de azért kicsit féltem tőle. Lehet, hogy kicsi, de mégiscsak sárkány, tüzet okád, karmai vannak és attól félek, hogy még gyors is. Gyorsan felkaptam a levelet és arrébb mentem, Villám mellé (ott biztonságban éreztem magam) és olvasni kezdtem.

Figyelj Gálér!

Elfelejtettem szólni tegnap, hogy ma nem leszek itt reggel. Egy fontos ügyem van, de napfelkeltére remélem kész leszek. Gyere az aréna melletti szikla kiszögelléshez, ott várlak. Ha mégsem leszek ott, akkor az arénába menj és gyakorolj Asztriddal. Sietek ahogy tudok. De először menj el a Nagyterembe reggelizni. A kis sárkány az asztal alatt Üzenőszél, egy Rettenetes rém. Ne félj tőle, barátságos. Úgy gondolom mindent elmondtam amit kell. Az arénánál találkozunk.

Hablaty

Nem is vártam tovább, azonnal felöltöztem és elindultam a Nagyterembe. Reggelim egy kis bárányhús és kenyér volt. Jobban örültem volna halnak, mert az a kedvenc húsom és amikor nagyszüleimmel és anyukámmal, illetve öcsikémmel a vízparti nyaralónkban vagyunk, szinte egész nap horgászok. Tavaly le is tettem a horgászvizsgát, így egyedül is horgászhatok. Sok szép halat fogtam már, de a legalább a fele Törpeharcsa volt, amit utáltam. Az egy szemét halfaj, megeszi a többi hal ikráját, így azok megfogyatkoztak. Örömömre szolgál viszont, hogy rengeteg Dévérkeszeg, illetve Ezüstkárász is a horgomra akadt. A Dévérkeszegnek imádom a húsát és a kárászhusi sem az utolsó. Volt néhány ponty is, de azoknak a száma elhanyagolható. És volt az a halfaj, amiből kettőt is fogtam, de sajnos túl kicsik voltak (bár nem kellet sok, hogy megtarthassam őket, eszembe jutott az is, hogy megtaposgálom, hátha megnyúlnak) így vissza kellett őket dobni. Ez a kedvenc halam. Lesőharcsának hívják, bár mi és még jó néhány horgász Szürkeharcsának hívja.

Reggeli után, az aréna felé sétálva azon gondolkoztam, hogy miért is bízom meg Hablatyban és miért teszem azt amit mond. Végiggondolva arra jutottam, hogy Hablaty kedves és segítőkész, nem ártott nekem. Általában megbízom az emberekben, anyukám arra nevelt, hogy minden embernek kell adni egy lehetőséget. Igazából nem is hittem volna, hogy egyszer egy ilyen helyre kerülök. Már évek óta rajongok a sárkányokért. Mikor elolvastam a teljes Örökség tetralógiát, rájöttem, hogy a sárkányok lehetnek jók is, korábban csak rossz sárkányokról hallottam. Ezután sok olyan filmet, sorozatot néztem, illetve játékkal játszottam, amiben benne vannak ezek a csodálatos lények. Megnéztem az Eragon c. filmet, ami nem lett olyan jó, mint a könyv, és nem is folytatták, de azért nekem tetszett. Láttam az Amerikai sárkány c. sorozatot, az eléggé vicces volt. A Witcher 2-ben a tündék oldalát választottam, hogy Saskia mellett harcoljak és League of Legends-ben megszereztem Shyvana-t, aki képes sárkánnyá változni.

Odaértem a sziklakiszögelléshez. Hablaty ott volt Fogatlannal, Asztriddal és Viharbogárral. Hirtelen egy furcsa hangot hallottam meg magam mögött. Hártafordultam és megláttam Üzenőszelet. Észre sem vettem, hogy egész végig követett.

- Villám! Te tudtad, hogy követett minket ez a sárkány? - válaszul mosolyogva bólintott. - Akkor miért nem szóltál? - erre morgott valamit, majd azonnal Hablatyra néztem.

- Azt mondta, hogy kíváncsi volt, hogy észreveszed-e, illetve, hogy mennyire fogsz meglepődni. - fordította Hablaty a sárkányom szavait.

- Hát Villám, sikerült. - kérdőn nézett rám. Elcsodálkoztam már párszor, de mindig meglep, hogy ezek a lények intelligensebbek néhány volt, illetve jelenlegi osztálytársamnál. - Meglepned. Nem ez volt a célod vele? - Vigyorogva bólintott, én is mosolyogtam.

- Nos. - szólalt meg Asztrid. - Akkor elkezdhetnénk?

- Csak lehetne egy kérésem? - kérdeztem, mert közben eszembe jutott a rémálmom. - Szeretnék megtanulni fegyvert forgatni. Úgy gondolom, hogy hasznos lenne, ahhoz, hogy megvédjem magam és bárkit, akinek szüksége lenne rá.

- Elég érdekes ötletekkel állsz elő, de rendben van. Igazad van hasznos lesz, ha egyszer szembekerülsz ellenségeinkkel. Bár nem tudom, hogy szekercét, buzogányt, kardot, vagy esetleg íjat akarsz használni a csatában.

- Én leginkább kardozni szeretnék megtanulni. Otthon van játékkardom és néha, amikor egyedül vagyok a szobámban, akkor gyakorlok. Egyik régebbi vágyam a kardforgatás tudományának elsajátítása. - megint emlékek. Szép emlékek. Amikor egyedül a szobámban ugrálok és csapkodok egy fakarddal. Egyszer levertem a lávalámpámat, de hatalmas szerencsémre nem tört el. Nagyon rossz lett volna, mert nemcsak, hogy tönkretette volna szőnyeget, de anyától is olyan szidást kaptam volna. Ráadásul akkor még nem volt laptopom, így el is tilthatott volna a géptől és nem tudtam volna játszani a haverokkal. Ők is inkább kockák voltak, mint én.

- Rendben, akkor holnaptól ezt is beiktatjuk a napirendedbe. - szólalt meg Hablaty. - De most már tényleg foglalkozzunk a repüléssel. Vedd fel ezt az övet, majd ülj fel a sárkányod hátára. - követtem az utasításait, igaz féltem, hogy megint leesek az Éjfúriáról repülés közben és akár bele is halhatok. Amikor elhozott ebbe a világba akkor repültem először. Olyan furcsa, hogy régebben arról álmodoztam, hogy egy sárkányon repülök a felhők fölött az egyik lánnyal az osztályból. Alexa a neve. Ő eléggé különös lány. Igazából annyiban hasonlítunk, hogy mindketten kockák vagyunk. De sok mindenben különbözünk. Tatám csak annyit mondott nekem, amikor elmondtam ezt neki, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Bár nem hinném, hogy ez egy ilyen dologban is igaz lenne.

- Kapcsold be a biztonsági övet. - azonnal rájöttem, hogy hogyan kell és sikerült is.

- Villám! Légyszíves ne olyan hirtelen kezdj neki, hanem szép lassan! - egy kis időbe beletelt, de végül bólintott.

- Tudod Gálér az Éjfúriák imádnak repülni, de nem szép lassan, hanem gyorsan és olyan mutatványokat csinálnak a levegőben, hogy a lélegzeted is eláll. - nem igazán biztatott ezzel a mondattal Hablaty.

- Azért még kezdhetnénk szép lassan. Ha egyszer beleszokok, akkor majd mehet a te tempódban. Én nem szeretem ha valamit elsőre úgy kezdünk, hogy a közepébe vágunk a dolgoknak és ez a repülést is érinti. - a sárkányom megint bólintott. Vettem egy mély lélegzetet, behunytam a szemem egy pillanatra, majd újra kinyitottam. - Kész vagyok indulhatunk. - annyira izgultam és féltem, hogy mi lesz.

Az éjfúria elrugaszkodott majd zuhanni kezdett. Mielőtt még kiabálhattam volna, hogy igazán repülhetnénk már felfelé is, kitárta a szárnyait és elkezdett siklani. Olyan hirtelen jött ez, hogy kicsit megfájdult a hátsó felem, de semmi különösebb baj nem lett. Talán húsz méterrel lehettünk a víz felett, de egyre közelebb ereszkedtünk hozzá. Mikor már szinte a vízen siklott Villám, akkor hagyta abba az ereszkedést. Éreztem, ahogy a sós vízcseppek csapódnak az arcomba. Igazából most először láttam tengert élőben. A város, ahol élek egy dombos területen található és nemcsak, hogy a tengertől van messze, de egy kis patakon kívül semmi víz nincsen 50 km-es körben hozzánk közel. Ezért vártam annyira a nyaralást a hegyekbe. Ott van egy nagyobb tó, amiben már sokat úsztam. Volt abban a tóban valami különleges. Nem tudom leírni, hogy mi volt az, de valahogy mindig jó kedvem lett (ha alapból boldog voltam, akkor csak fokozta a hatást) ha a vizébe mentem.

A sárkányom elkezdett emelkedni. Nagyon jó volt látni azokat az óriási kiálló sziklákat a magasból, amelyek mellett nemrég mentünk el. Elmentünk egy kisebb sziget fölött.

Volt folyton egy olyan szokásom, hogy amikor sétáltam az utcán, akkor néha hátranéztem. Igazából nem tudom, hogy miért csinálom ezt, szerintem így születtem. Most is hátranéztem. Hablaty repült mögöttünk Fogatlanon. Még most sem értem teljesen, hogy miért adta neki ezt a nevet. Talán a visszahúzható fogai miatt van ez.

- Na milyen érzés repülni egy sárkány hátán? - kérdezte Hablaty, mikor mellém értek.

- Valami hihetetlenül jó! Imádom! - kiabáltam nevetve.

- Örülök neki! - kiabált vissza a Hibbant főnöke. - kicsit eltávolodok tőletek, de figyelni fogok rátok azért! Nyugodtan repüljetek, amerre akartok! Érezd a szabadságot! - amint kimondta, a sárkánya visszavett a tempóból és a magasságból, de látótávolságban maradt.

- Mit gondolsz pajti? - hajoltam oda sárkányom füléhez. - Magasabbra is tudunk menni? - sárkányvigyorral az arcán bólintott és erősebb szárnycsapásokba kezdett. Hamarosan már a felhőknél voltunk. Egyik kezemet felemeltem, a másikkal a nyeregbe kapaszkodtam. Még nem volt, ahhoz elég bátorságom, hogy mindkét kezemet elengedjem. Éreztem a légnyomásváltozást a fülemben, mint mikor hegyet másztam. Kinyitottam a számat és máris elmúlt az érzés.

Már órák óta repültünk. Villámmal a tengert néztük. Hirtelen dörgést hallottam. Felnéztünk és észrevettük, hogy egy tomboló vihar felé tartunk. Éjfúria barátom azonnal kapcsolt és megfordult, de a vihar olyan gyorsan közeledett, hogy szinte azonnal beért minket. Körülöttünk villámok cikáztak és megállás nélkül dörgött az ég.

- HABLATY! - kiáltottam, ahogy bírtam. Villám is üvöltött. - Villám, azonnal kezdj el ereszkedni! - adtam ki az utasítást, amit a sárkányom véghez is vitt.

- GÁLÉR! VILLÁM! - megkönnyebbültem, mikor meghallottam Hablaty hangját. Már kezdett kirajzolódni az alakjuk. Villámlott egyet mellettünk pár centire. Hátrapillantottam reflexből. Szinte azonnal jött egy másik villám, de az eltalálta a sárkányom farkát és mivel a kezem a nyakán volt, így engem is megrázott az áram. Ekkor vesztettem el az eszméletemet. Elsötétült előttem minden.

És ennyi lenne az ötödik rész. A hatodikat igyekszem hamar megírni. Addig is mindenkinek sárkányokkal teli jó éjszakákat kívánok.