Sziasztok Sárkánylovasok!

Most, hogy eljött a szünet, így van időm írni. Így is sokáig tartott, hiszen még tavaly kezdtem el ezt a részt írni. Szeretnék minden kedves olvasómnak Boldog Karácsonyt, illetve Sikerekben és Sárkányokban gazdag, Boldog Új Évet kívánni!

(Hablaty szemszögéből)

Az ágyon ültem a szobámban. Igazából ez apám szobája volt amíg élt. Most pedig anyám és én alszunk itt, amióta itt van Gálér, azelőtt ugyanúgy, mint régen az emeleten laktam. Anyám nem volt itt. Már egy pár napja elment sárkányszigetre segíteni az építkezésben. Csak az ágyon ültem és gondolkoztam. Lépteket hallottam. Tudtam, hogy ki jött, ezért meg sem szólaltam.

A szoba ajtaja kinyílt. Asztrid lépett be rajta. Általában kopogni szokott, de most nem tette. Ezt akkor csinálja, amikor valami olyasmiről szeretne beszélni, amiről én nem. Fogatlan egy pillanatra felfigyelt a vikinglányra, de aztán újra letette a fejét és becsukta a szemét. Asztrid leült mellém.

- Beszélnünk kell! - mondta, miközben rám nézett. Én visszanéztem rá.

- Tudom! És hadd találjam ki: Gálérról lesz szó. - mondtam kicsit unott hangvételben.

- Is. De van itt még egy dolog. Még körülbelül egy hónap van Snoggletogig. Lassan el kelleni kezdeni készülődni.

- Igazad van. - mondtam, majd sóhajtottam. - Mi legyen Gálérral? Valahogyan meg kell szerettetni vele a repülést is. Muszáj lesz, ha véget akarunk vetni ennek az egésznek és vissza akarjuk szerezni az éjfúriákat!

- Hablaty! Megváltoztál! Már nem ugyanaz vagy, akit megismertem. Akibe beleszerettem! Ahogyan viselkedtél mostanság, főleg Gálérral azon a szigeten. Én elhiszem, hogy fontosak azok a sárkányok, meg hogy meg akarod állítani azt az embert, már ha annak lehetne nevezni, de miért nem mész te és teszed meg? Miért várod el egy 16 éves gyerektől, hogy tanulja meg azt pár hónap alatt, ami neked 10 évig tartott, anyádnak meg 20 évig? - utáltam, amikor Asztrid így beszélt. Mélyen magamban tudtam, hogy értem teszi és hogy igaza van.

- Figyelj! Én nem vagyok rá képes! Gálérban viszont megvan minden ami ahhoz kell, hogy győzzünk. Viszont ha nem akar repülni és nem képezzük ki, mielőtt az a szörnyeteg visszajön, akkor Thor tudja mi lesz velünk! Azt mondtad megváltoztam. Már 5 éve én vagyok Hibbant főnöke. Apám is sokszor mondta, hogy egy főnöknek a törzse érdekeit kell nézni. És most már a sárkányok is a törzsünk tagjai. Fogatlan az alfa sárkány. Eltűnt a nőstény Éjfúria és 5-ből 4 kicsi. Meg kell találnunk őket, de ehhez szüségünk van a fiúra.

- Hablaty! Tudom, hogy most, hogy törzsfő vagy, így rengeteg dolgod van. És én szeretnék neked segíteni. Ezért mi lenne, ha átvenném Gálér kiképzését? Te több időt fordítanál a tendőidre és most a Snoggletogi készülődésre. Megpróbálom megszerettetni vele a repülést. Egyszer már érezte. Elmegyek érte.

- Vedd rá, hogy kérjen bocsánatot a fiamtól! Nagyon megbántotta! És tőlem is kérjen bocsánatot, mert nagyon haragszom rá! - Fogatlan felkelt és odajött hozzám. De megállás nélkül Asztridot nézte. - Ha visszaértetek, akkor gyertek hozzám. Beszédem van azzal a fiókával. - amikor Fogatlan valakit lefiókázott, akkor az általában azt jelentette (főleg emellett a hangvétel mellett), hogy lenézi, megveti őt.

- Nem gondoljátok, hogy túl szigorúak vagytok vele?! 16 éves és nemrég érkezett ide! - Asztrid Gálér védelmére kelt, de nem értettem, hogy miért. - Ugyan már Hablaty! Ne légy ilyen! Utálom, amikor így viselkedsz és Fogatlant sem ilyennek ismertem meg! Egy teljesen másik világból érkezett, ahol nincsenek sárkányok! Én elhiszem, hogy fájdalmas volt elveszíteni az Éjfúriákat, nekem is fájt! De legyetek türelmesek és megbocsájtóak Gálérral! Én megbocsájtok neki! Még akkor is ha elbukna, mert Ő legalább próbálkozott! De te Hablaty! Ahányszor valami baj történt te megoldottad! Sokszor kételkedtem benned, de a végén sikerrel jártál! És most pedig! Elvárod egy gyerektől, hogy megtegyen ennyi mindent! És Fogatlan! Ez rád is igaz!

Aszrid kiviharzott a házból. Amikor kiértem, ő már Viharbogáron ült és elindult arra a szigetre, ahol Gálér volt. Fogatlan mellém sétált.

- Talán Asztridnak igaza volt. Nem kellett volna kiabálnom vele. Csak felbosszantott. Beszélek vele, amint visszatért aztán talán az lenne a legjobb, ha Asztridra bíznám a tanítását Snoggletogig. Te mit gondolsz pajti? - tudom, hogy Fogatlan haragszik Gálérra, mert megsértette a fiát, de remélem, hogy elfogadja a bocsánatkérést.

- Gondolkoztam és szerintem igaza van Asztridnak. De attól még bocsánatot kell kérnie Gálérnak! Én is megpróbálok türelmesebb és megértőbb lenni vele. Snoggletogig pedig bízzuk Asztridra a dolgokat, tudja mit csinál és ott lesz Viharbogár is hogy segítsen.

- Rendben van! Akkor gyerünk! Még sok feladatunk van, ideje elkezdeni! - azzal elindultunk a faluba.

(Gálér szemszögéből)

Miután Hablatyék elmentek, én a barlangban maradtam. Szó szerint tomboltam. Találtam kisebb köveket, azokat felkaptam és mindenfele dobáltam. Miután elfogytak a kövek csak rohangáltam össze-vissza, ütögettem a falat, meg ordibáltam. Olyankor csináltam ezt, amikor nagyon kiborultam és rájöttem, hogy elszúrtam egy csomó mindent. Dühös voltam magamra a viselkedésemért. Már párszor megtörtént ez otthon. Nem vagyok erre büszke, szerintem senki sem lenne az. Próbálok leszokni erről, de eddig nem jártam sok sikerrel. Körülbelül egy óráig tomboltam, aztán elfáradtam. Lefeküdtem és aztán nem csináltam semmit, csak zokogtam.

Egyszer csak meghallottam, hogy egy sárkány leszáll a barlang előtt, azután egy puffanást hallottam. Gondoltam, hogy valamelyik sárkánylovas jött, így felálltam és rá néztem. Kicsit meglepődtem, amikor Asztridot pillantottam meg, mert Hablatyra számítottam. Lehajtottam a fejem. Tudtam, hogy nagyon dühös rám és meg is értem. Elfogadhatatlanul viselkedtem. A vikinglány odajött hozzám és a vállamra rakta a kezét.

- Figyelj Gálér! Elhiszem, hogy amiket átéltél, azok eléggé... nos hogy is mondjam? Megrázó. De számítunk rád. Mindenki. - Úgy tűnt, hogy Asztrid nem mérges rám.

- Asztrid! Én sajnálom! Elfogadatlanul viselkedtem és megbántottam egy Éjfúriát is! - itt Asztrid közbevágott és közölte, hogy két Éjfúriát is megbántottam. - Megbántottam két Éjfúriát! Bocsánatot kell tőlük kérnem. És Hablatytól is. És tőled is szeretnék bocsánatot kérni.

- Keressük meg a sárkányodat, aztán térjünk vissza Hibbantra. Ó és még valami. Hablatyal azt beszél... Odinra! Nagyon csúnyán néz ki a seb az arcodon! - ekkor az arcomhoz kaptam a kezem, ahol Villám megkarmolt. Valószínűleg a tombolásban valahogyan újra felnyitottam a sebeim és eléggé vérzett.

- Keressük meg Villámot azonnal! - Asztrid már indult is a barlang kijárata felé. - Tudod! Az Éjfúria nyála gyógyító!

- Nem hinném, hogy Villám segíteni, azok után, ami történt. Mit is akartál amúgy mondani Hablattyal kapcsolatban?

- Ja, igen! Hablattyal megbeszéltük, hogy egy ideig én tanítalak téged. Remélem, hogy meg tudom szerettetni veled a repülést! Muszáj lesz!

Hirtelen meghallottam egy különös hangot. - Ez Villám! - kiáltott Asztrid. Pár másodperccel később az említett sárkány leszállt a közelünkbe egy tisztásra. Én odarohantam hozzá és megöleltem. Ő viszonozta.

- Villám! Annyira sajnálom! Nagyon rosszul viselkedtem! Bunkó voltam! Meg tudsz nekem bocsájtani? - Villám rám nézett, majd elkezdte nyalni az arcom ott, ahol a sebek voltak. Nagyon csípett, fel is szisszentem.

- Azt mondja megbocsájt! És ő is bocsánatot kér a karmolástért! - Villám nem hagyta abba a nyalogatást.

- Megérdemeltem azt a karmolást. - a sárkányom végre abbahagyta a nyalogatást. Megsimogattam a fejét.

- Szerintem menjünk vissza Hibbantra. - szólalt meg Asztrid, miközben felült a siklósárkány hátára. Én bizonytalanul Villámra néztem, majd elkezdtem felmászni a nyeregbe, mikor Asztrid megszólalt. - Van egy ötletem! Gálér! Te gyere velem Viharbogáron vissza Hibbantra! Tudom Villám, hogy nem nagyon örülsz ennek, de úgy gondolom, hogy így jobb lenne, ha lenne valaki vele. Csak erre az egy repülésre. Ígérem! - az Éjfúria bólintott egyet.

Viharbogár hátár kicsit nehezebb volt felmászni, mert magasabb volt Villámnál, de Asztrid segítségével sikerült. Ezután elindultunk. Én a vikinglányba kapaszkodtam. Oldalra nézem és láttam, ahogy a sárkányom mellettünk siklik. Olyan szép volt minden. Szabadnak éreztem magam. Ilyen érzésem volt akkor is, amikor Villámon repültem, egészen a viharig.

- Mindjárt megérkezünk! - szólt hátra Asztrid. - Megkeressük Hablatyot és Fogatlant. Fogatlan mondta is nekem, hogy mindenképp kérj tőle bocsánatot.

- Rendben van!

Mikor megérkeztünk a faluba, akkor a kovácsműhelynél szálltunk le. Hablaty ott volt Bélhangossal és valamit terveztek. Hablaty mellett Fogatlan feküdt. Mikor meglátott, akkor morgott egyet. A két férfi abbahagyta a beszélgetést és rám néztek. Villám odament az apjához és megölelték egymást

- Fogatlan! Hablaty! Nagyon sajnálom, ahogyan viselkedtem! Bocsánatot kérek azokért, amiket mondtam!

Hablaty odajött hozzám. A szemembe nézett.

- Végiggondoltam a dolgokat. Elhiszem, hogy nem egyszerű megszokni ezt. És tudom, hogy ezt nem te akartad. Megbocsájtok neked! - ekkor Fogatlan is odajött hozzám. A szemembe nézett, majd megnyalta az arcom. - És Fogatlan is megbocsájt neked! Gondolom, Asztrid elmondta, hogy most egy ideig ő tanít téged. Ez azért van, mert hamarosan jön Snoggletog és el kell kezdeni készülődni.

- Mi az a Sno... izé?

- Az egy ünnep. Gothi szerint hamarosan lehull az első hó. - amint ezt meghallottam, leesett az állam. Augusztus volt, mikor ide kerültem és még csak pár napja vagyok itt. Nem lehet, hogy már tél van! - Mi az?

- Csak az, hogy amikor idekerültem, akkor még nyár volt nálunk. Nem lehet, hogy már tél legyen! - aztán hirtelen eszembe jutott valami. - Habár lehet, hogy itt más időviszonyok vannak. Remélem, hogy így van. - nagyon is reménykedtem, hogy valami ilyesmi legyen.

- Ha te mondod. Na szóval! A Snoggletog egy viking ünnep. Ilyenkor kidíszítjük az egész falut. És egy hatalmas fenyőfát állítunk fel a főtéren. Este pedig a nagyteremben rendezünk egy lakomát.

- Ez olyasmi, mint nálunk a karácsony. Karácsonykor az emberek feldíszítik a házaikat és a karácsonyfájukat. Az ünnep előtti este, a Szenteste. Ilyenkor a család együtt vacsorázik és megajándékozzák egymást. Az ezt követő két nap maga a karácsony. Ekkor nem kell az embereknek dolgozni menni. Sajnos mostanság nálunk nagyon ritka az a karácsony, amikor esik a hó. - eszembe jutottak, azok a hangulatos esték, amikor nagyszüleimnél voltunk és ettük a finom halászlevet.

- Na! A Snoggletog ehhez hasonló. Otthon elmesélem majd neked az első sárkányos Snoggletogunkat. Menjél a nagyterembe! Biztos éhes vagy!

- Igen az vagyok!

Elköszöntem, majd elindultam a nagyterem felé. Megvacsoráztam, majd elindultam Hablaty házához. Hablaty már ott volt, mikor én odaértem. A tűz előtt ült. Fogatlan mellette feküdt. Leültem mellé egy másik székre. Villám pedig odafeküdt hozzám.

- Tehát. Az egész úgy kezdődött, hogy néhány nappal az ünnep előtt elmentem Fogatlannal a szokásos reggeli repülésre. Éppen visszafele tartottunk, mikor megláttam, hogy a sárkányok Hibbant felől repültek elfele. Az egyik sárkány lába lelökte a fejemről a sisakomat. Mikor visszaértünk Hibbantra, megrohamoztk a vikingek, hogy megmagyarázzam nekik mi történt, de én sem tudtam. Ezután megcsináltam Fogatlan önműködő farokszárnyát. Ő azonnal elrepült.

Ekkor Fogatlan mondott valamit Hablatynak.

- Igen, tudom pajti. De akkor még nem értettem. - válaszolt a viking az Éjfúriájának. - Tehát! Ott hagytam abba, hogy három napig semmi sem történt, de azután észrevettem, hogy Halvér furán viselkedik. Követtem, aztán kiderült, hogy leláncolta Bütyköt. Viszont, amikor meglátott, akkor elszakította a láncokat és elrepült velem együtt. Egy szigeten landoltunk, ahová a többi sárkány is jött. Kiderült, hogy ilyenkor jönnek ide, hogy kikeltsék a tojásaikat, amik mellesleg felrobbannak. Sehol sem találtam Fogatlant, viszont megtaláltam Kampót és Viharbogarat. Ezután visszarepültünk Hibbantra, a kicsiket pedig egy hajóroncson szállítottuk. Mikor visszaértünk, mindenki le volt döbbenve. Később kiderült, hogy Bütyök hagyott itt tojásokat, és azok elég sok kárt okoztak. Mindenki boldog volt. A nagyterembe mentünk. Én az emberek közt sétáltam. Szomorú voltam, amiért Fogatlan nem jött vissza. Asztrid próbált meg felvidítani. Nem igazán sikerült, de egyszer csak meglökött és megláttam, ahogyan Fogatlan felém közeledik. Odarohantam hozzá és megöleltem. Megláttam, hogy van valami a szájában. A sisakom volt. Azért ment el, hogy megtalálja a sisakomat. Másnap pedig összetörte az önműködő farokszárnyát, a régit választotta.

- Tehát akkor a végén minden rendben lett. És mikor lesz Snoggletog?

- Körülbelül egy hónap múlva. Csak már most el kell kezdeni megcsinálni a díszeket. Minden évben tönkre megy néhány, és azokat kell megjavítani, vagy helyettesíteni. Szerintem menjél aludni. Holnap folytatod a tanulást.

- Rendben! Jó éjszakát! - felmentem az emeletre, befeküdtem az ágyba és el is aludtam.

Már csak öt nap van Snoggletogig. Amióta Asztrid tanít engem, megszerettem a repülést. Kicsit nehezen kezdődött. Eleinte nem tettünk meg nagy távokat. Ahogy teltek a napok, úgy egyre többet repültünk. Elkezdtem gyakorolni a kardforgatást is, de nem sokra jutottunk. A kard nehezebb volt, mint gondoltam és Hablatyon kívül senki nem használ kardot, csak fejszét és kalapácsot. Ezért úgy döntöttünk, hogy a kardozást Hablatyra bízzuk. Sokat tanultam a sárkányokról is, sőt, amikor az anatómiájukról esett szó, akkor én is tudtam újat mondani, hiszen biológus osztályba járok. Egyik nap elmentünk az egyik közeli szigetre, ahol sikerült megszelídítenem egy siklósárkányt. Igaz, hogy az volt a harmadik sárkány, amelyhez odamentem próbálkozni, mert az első kettőnél kudarcot vallottam. Minden este beszámoltam Hablatynak mindarról, amiket tanultam.

Ma segítettem feldíszíteni a falut. Az egész nap ráment, de a végeredmény nagyon szép lehetett, hiszen mindenki örült. Én is boldog voltam, csak nem teljesen értettem ezt a festett pajzsos díszítést, de ez biztos valami viking szokás. Asztrid azt mondta, hogy az ünnepig azt csinálhatok, amit akarok. Visszajöttek Takonypócék sárkányszigetről. Most találkoztam először Erettel. Hablaty mesélt róla.

Megpróbáltam megismerni őket, beszélgetni velük, de nem jött össze. Halvér és Takonypóc Kőfejre nyomult. Fafejjel meg folyton csak a rombolásról beszélt. Kőfej Eretet nyaggatta. Magamban azt gondoltam, hogy milyen vicces lenne, ha kiderülne, hogy meleg és igazából Halvérre, vagy Takonypócra bukna. Ez lenne a szerelem ördögi köre. Néha támadtak ilyen beteg gondolataim.

Miután rájöttem, hogy nem jutok semmire velük, így úgy döntöttem, hogy Valkával fogok beszélgetni. Ő nagyon sok mindent tud a sárkányokról és kiváló beszédpartnernek is bizonyult.

Három nappal snoggletog előtt jutott eszembe, hogy ajándékokat kéne csinálnom. Felkerestem Hablatyot.

- Hablaty! Van valami ötleted, hogy milyen ajándékot adhatnék Villámnak? Illetve Asztridnak, Valkának, Bélhangosnak és Fogatlannak?

- Figyelj! Nekünk nem kell semmi! De komolyan. Elég ajándék lesz majd, ha visszahozod az Éjfúriákat. Villámnak pedig... nem is tudom. Talán csinálhatnál neki egy... sőt nem is! Mondd meg neki, hogy indultok az ünnepi sárkányversenyen. Szerintem nagyon örülne neki.

- Sárkányverseny? Emlékszem, hogy már meséltél róla, de esélyem se lenne. Azt sem tudom pontosan, hogy mik a szabályok.

- Ne aggódj! A verseny két hét múlva lesz, addig felkészítelek. És nem kell nyerned. Csak érezd jól magad és Villám is örülni fog neki.

- Rendben! Ez egészen jól hangzik! Köszönöm!

Ma este van Snoggletog! Az egész falu boldog volt. Este mindenki összegyűlt a nagyteremben. Ettünk és ittunk. A mézsör nagyon finom volt, de kicsit hiányzott, az a jó erős házi pálinka, amivel otthon koccintottunk. Nagyon jó volt a hangulat. Hablaty felállt egy emelvényre és így szólt a vikingekhez.

- Emberek! Mindenkinek boldog Snoggletogot kívánok. Két hét múlva lesz az ünnepi sárkányverseny. A jelentkezők: Asztrid, Takonypóc, Halvér, Kőfej és Fafej, illetve Eret. Van-e még valaki, aki jelentkezni szeretne?

Nem véletlenül nem említett engem. megbeszéltük előre, hogy ma este fogok jelentkezni. Felálltam és így szóltam:

- Én is szeretnék jelentkezni! - mindenki megdöbbent. Villámra néztem, akinek leesett az álla. - Bizony Villám! Indulunk a sárkányversenyen! - Takonypóc hangos nevetésére lettem figyelmes, de Hablaty azonnal csendre intette.

Ezek után az éjjel nagyon jól telt, talán túlságosan is jól. Kicsit sok mézsört ittam.

Másnap reggel másnaposan ébredtem. Nem emlékeztem semmire a tegnapból. Hablaty azt mondta, hogy sokat ittam és kidőltem, úgy kellett engem hazacipelni. A sárkányom rám morgott, gondoltam nem örült, hogy ezt tettem. Túlzásba estem. Délután már jól éreztem magam. Asztrid meglátogatott.

- Holnap elkezdünk gyakorolni a versenyre.

- Te fogsz velem gyakorolni?

- Nem csak én. Hablaty is. Ma viszont pihend ki magad rendesen!

Már most előre izgultam, hogy milyen lesz a verseny és hogy hogyan fogunk teljesíteni.