Ahogy Gálér belépett a kabinba azonnal körbenézett. Igazából nem volt sok minden, szinte üres volt az egész. Egy asztal székkel, egy lámpás, meg az asztalon levő dolgok, amit le is takart azonnal egy ponyvával. Hablaty leült a székre, míg vendége az asztal másik oldalán állt és várta a magyarázatot. De ez a beszélgetés, csak néhány perc csönd után kezdődött el.

- Tudom, hogy most nem ez a legnagyobb problémánk, igazából ez nem is probléma, csak... Áhh, várj egy picit. - Hablaty most összeszedte gondolatait, majd újra belekezdett. - Tehát! Van ennél fontosabb dolgunk is, de megígértem Hangának, hogy segítek neki ebben.

- Rendben, csak mond már meg, hogy mi ez az egész! - vágott közbe, a szemben álló. - Mert nekem ez valamiféle szigetfoglalós játéknak tűnik.

- Nem áll messze az elképzelésedtől. A helyzet az, hogy ez a sziget, ahonnan az Ádáz törzs származik. Most van annak a 450-ik évfordulója, hogy az itt élő vikingtörzsnek két ellenséggel is szembe kellett szállnia. Régen itt több ezren éltek, mint egy átlagos falu. Persze itt is voltak sárkányportyák, ugyanis azok a vulkánban tanyáztak. Mondjuk itt ritka volt a portya, annak ellenére, hogy sokkal közelebb voltak a sárkányok. Egy nap viszont egy idegen törzs jött, hogy behódoljanak előtte, természetesen az itt élők ezt megtagadták, és fegyvert fogtak. A csata egész nap tartott, és noha a támadók többszörös túlerőben voltak, a kedvező természeti adottságok miatt, a kikötőt sem tudták teljesen elfoglalni, máshol meg nemigen tudtak partra szállni. végül az éjjel folyamán bejutottak a faluba is és ott kezdtek el pusztítani.

Hablaty itt tartott egy rövid szünetet, hogy vegyen pár mélyebb levegőt.

-Viszont... - folytatta - még ezzel sem lehetett megtörni a védekezőket, akik mégiscsak fogytak, így csak idő kérdése volt a bukás. Már a nagycsarnokba is betörtek, mikor egy hatalmas földrengés rázta meg az egész szigetet. A vulkán füstölögni kezdett, majd akkor első alkalommal, amióta ember élt itt, kitört. És nem kímélt senkit sem. A láva végigfolyt a falun és mindenkit elolvasztott, aki csak az útjába került. Pár megmaradt helybéli, akik eljutottak a kikötőig, felszálltak egy hajóra és elmentek. Ők voltak egyedül, akik élve kijutottak arról a pokoli helyről. Más már nem tudott elmenni, mert leégett a kikötő is, és így a többi hajó. A betolakodók, nem gondoltak a visszavonulásra, így senki sem tudta azokat a hajókat elindítani időben, legalábbis az ezt elmesélő könyvben ez van. Pár napnyi hajóút után kikötöttek egy szigeten, ahol voltak emberek. De ez annak a törzsnek a faluja volt, akik megtámadták őket, így bosszúból lerohanták a falut és kegyetlenül elpusztították. Ezután döntöttek úgy, hogy itt telepednek le és kezdik újra az életet. Vezetőnek pedig Orikot választották, akit akkor az Ádáz jelzővel illettek, és innen vette át a törzs a nevet.

Kellett egy kis idő, mire úgy nagyjából elképzelte az egészet, amit mondtak neki.

- Jó oké, értem. - szólalt meg Gálér egy kicsivel később. - Tehát, ez egy amolyan megemlékezés, hogy hogyan született ez a törzs. De gondolom van valamiféle más indok is, amiért az egész törzs idejött, úgy értem mi van, ha valaki éppen ezen a napon akar valamit az Ádázoktól, és nem talál semmit, ilyenkor simán kirabolhatnak, vagy egyszerűen lerombolják a falut nem?

Persze, hogy ilyeneken járt az agya, hiszen tanult a vikingekről, és eléggé egy agresszív nép volt, akik folyton harcoltak, meg fosztogattak. Mintha manapság nem ezt csinálnák az emberek, csak más körülmények között.

- A teljes igazsághoz hozzá tartozik, hogy Oswaldnak hála, minden néppel, aki a környéken él, békében vannak, és bár Dagur ezt megbolygatta, hiszen Kegyetlen Viggo legyőzése után ő tért vissza előbb, és hiába javult meg valamennyire, azért nagyon félő volt egy háború. De szerencsére nem lett. Nem is ez a lényeg most, hanem az hogy, az embereknek nincs sok szórakozási lehetősége itt. Nincsenek harcok, portyák, de ugyanakkor sárkánylovasok sem, mert Hanga szerint még nem állnak készen erre. Furcsa nem? Hibbanton szinte mindennaposak voltak a sárkánytámadások, ott meg néhány hetente egy-egy kisebb csapatot kellett csak visszaverni, és egyszerűen képtelenek befogadni ezeket a szárnyas hüllőket, csakis egyedül Szélpengét. De itt ilyen az élet. Ez a múlt újbóli eljátszása jól levezeti a harci kedvet, ami folyamatosan nő.

Amint megszerezte a kellő információt, már csak egy kérdése maradt.

- És nekem van valami szerepem itt? Vagy azért hagytatok ott, hogy ne zavarjak be, amit kicsit kétlek, hiszen Villám nagyon gyorsan idehozott.

- Természetesen neked is lesz részed a mókában. - itt Hablaty elvigyorodott, amit vendége nem tudott mire vélni. - Úgy döntöttünk, hogy te leszel Orik, az Ádáz, aki kivezeti a megmaradt embereket a hajóig. - mielőtt bármit is közbe tudott volna Gálér szólni, leintette, amint levegőt vett a beszédhez. - Tudom, hogy nem ismered a környéket, de kapsz egy kis segítséget, egy Éjfúria formájában.

Ekkor odalépett Villám a lovasa mellé. Persze Ő ledermedt meglepetésében, hiszen egyrészt sosem a vezetői képességéről volt híres (igazából semmiről sem, csak ebben a világban) másrészről pedig, hogy ki gondolt volna, hogy ilyen fontos feladatot kap.

- Biztosak vagytok benne, hogy ez lenne a nekem megfelelő szerep? Simán lehetne Hanga, ha már te az ellenség vagy itt, vagy valamelyik nagyobb tiszteletnek örvendő Ádáz harcos. Én még csak a terepviszonyokat sem ismerem itt, nemhogy még a hajóhoz vezessek néhány embert, majd elmenjünk, azt sem tudom, hogyan kell egy hajó legénységét irányítani, ami pedig jó jönne, ha már valamiféle vezérnek állítotok be. - Kezdte kicsit hülyének éreznie magát Gálér ettől a sok kérdéstől, de muszáj volt feltennie őket.

A türelmetlenség kicsit meglátszott Hablatyon, de nagyon jól rejtette el, legalábbis eddig. Ő is haladni akart már, mert a csata attól még folyik, még ha nem is igazi, illetve minden időrendbe van téve és tudta, hogy hamarosan jön a vulkános rész.

- Hangának más szerepe van és ő ragaszkodott hozzá, hogy te légy Orik. Most pedig menj és keresd meg őt, Villám majd elvisz, és ott megkapsz minden egyéb információt, amire szükséged van. - és már tessékelte is ki az ajtón.

Kilépve felpattan sárkánya hátára és már repült is megkeresni az Ádázok vezérét. Még egyszer visszanézett a levegőben, de csak annyit látott, hogy valaki berohant abba a kabinba, ahonnan épp az előbb jött ki. Ahogy végiggondolta a dolgot két következtetést vont le. Az egyik, hogy nagyon részletesen játszanak el mindent, annak ellenére, hogy valószínűleg nem sok dolog maradhatott fent 450 évvel ezelőttről. A másik, pedig, az hogy ha tényleg mindent úgy csinálnak, ahogy az megtörtént, és már itt vannak egy ideje, akkor nemsokára jöhet az ő szerepe.

Eljátszani egy hatalmas vikinget, akinek az Ádáz jelzőt adták, nem volt egy egyszerű feladat, legalábbis Gálér számára. Ő sosem az a nagyon durva, parancsolgató, mindent lerombolok, ami a közelembe kerül típus volt, de most valami ilyesmit kellett alakítania. Alighogy megtalálta a lányt, akit keresett és leszállt mellé, már kapta is az utasításokat.

- Orik! Mi tartott eddig? - kezdte el elég durva hangnemben Hanga, szegény Gálér, meg csak állt ott, mint a kisfiú, amikor szidják, lehajtott fejjel és nem értette, hogy ez most mire is jó. - Ne játszd itt nekem az ártatlant, majdnem a halálba vezetted az embereket, hát normális vagy?! - egyre hangosabban kiabált és Orik, teljesen értetlenül bámult vissza rá. Hablaty kihagyhatta azt a részt, hogy az Ádáznak és a falu, akkori vezetőjének, akit a lány játszott el, nem volt rózsás a kapcsolata. Hanga nem bizonyult annyira segítőkésznek, mint az aki az ellenséget játszotta el, de nem volt mit tenni. Nem hagyta Gálért szóhoz jutni.

- Most pedig vonszold el magad és a csapatodat a térre és segíts az ott lévőkön! - üvöltötte a lány, majd elfordult és szintén kiabált valamit az embereknek, akik eddig mögötte ácsorogtak. Orik ekkor nézett körbe rendesebben és két dolgot tapasztalt. Az egyik, hogy körülötte ott állt ötven ember, akik valószínűleg arra vártak, hogy parancsot osszon, illetve a másik, hogy szeretett sárkánya eltűnt valahová. Épp készült a nevét kiáltani, mikor egy hatalmas falka sárkány üvöltését hallotta. A vulkán felé nézett és látta, ahogyan vagy száz szárnyas hüllő halad feléjük.

- Uram! Mit csináljunk? A vulkán kitörni készül, egy falka sárkány jön észak felől, a faluban pedig az ellenség írtja a sorainkat. - többen is tettek fel hasonló kérdést, persze segíteni nem voltak hajlandóak.

- Öhm... - Gálér próbált minél gyorsabban gondolkozni, rájött végre, hogy mit kell tennie. - Emberek! Nincs más esélyünk, csak ha átvágjuk magunkat a kikötőig és felszállunk egy hajóra! Kövessetek! - bár nem annyira tisztelet parancsoló hangon mondta és morogtak a vikingek, hogy ez gyávaság, de mégis megtették, amire utasították őket.

Ahogy elindultak lefelé, a dokkhoz, ellenségekkel találták szembe magukat. Az Orikot játszó ember nem tudta, hogy hogyan működik a csata, de szerencséjére megfigyelhette, mielőtt éleben kellett volna kipróbálnia. Látta, hogyha valakit megütnek egy fegyverrel, az kifekszik, tehát meghal. Távolharci fegyverek nem voltak. Illetve volt egy-két katapultlövés, de azzal direkt nem találtak el senkit, legalábbis, amíg nem lett egy baleset, de aztán abbahagyták.

Bár Gálér nem jött rá először, de a sárkányraj alakította a vulkán, vagyis inkább a láva szerepét, tehát tüzeltek olyan alakban, ahogy a láva folyna, de figyeltek arra, hogy senkit se sebesítsenek meg. Fogatlan vezette, aki az önműködő műfarokrésznek hála egyedül is tudott repülni.

Ahogy egyre több ellenséggel találkoztak, már mindenki részt vett a harcban. Gálér is előkapta kardját és bár kicsit bátortalanul, de nekirohant egy-egy vikingnek és inkább a gyorsaságra, mintsem az erőre támaszkodva le is győzte őket, bár az egyiket kicsit jobban megvágta. Rövid idő után a vezető nem tudta mutatni az utat, hiszen nem ismerte azt. Ekkor jött egy ismerős, mégpedig Villám. Ám ahelyett, hogy segített volna neki, lövöldözni kezdett, ezzel pedig menekülésre kényszerítette őket.

- Hé! Villám! Mit csinálsz? Segítened kéne, nem megölni minket! - kiabált felé Gálér, de süket fülekre talált, ugyanis választ nem kapott, de annál több plazmabombát. Természetesen hat lövés után kifogyott és kellett kis idő, mire újratölt, de ő csak fogta magát és elrepült, vissza a raj fele, ami viszont vészesen közeledett. Orik ekkor pillantott csak a tenger felé, és látta, hogy itt vannak a kikötőnél. Leküzdötték magukat, egészen egy nagy hajóig, ahova már nem is ő vezette a vikingeket, hanem azok mentek maguktól. Miután mindannyian felszálltak, 35 izmos férfi, 10 szintén izmos nő és néhány gyerek, elindultak.

A hajófarról visszapillantott a szigetre. Épületromok lángoltak, mindenhol vikingek feküdtek, egyedül a kikötőt és az ott állomásozó hajókat nem bántották, de az később kiderült, hogy nagyon nehéz lenne újraépíteni, ezért nem akarják azt elpusztítani.

Tehát akkor ennyi volt! Egy rövid, de akcióban dús kis kaland. Ilyen gondolatokkal ment le Gálér a kapitányi kabinba, ugyanis oda vezették le. Ott leült egy asztalhoz, majd várta, hogy valaki jöjjön mondani, hogy lesz-e még valami. Magányosan töltött fél órát, majd éppen mikor felállt, hogy kimenjen, kopogtak.

- Szabad! Gyere be! - kiáltotta a "kapitány". Az ajtó kinyílt, majd egy nagydarab (bár mindegyik az volt, kivéve a gyerekeket) viking férfi lépett be.

- Lars vagyok! - üvöltve mutatkozott be. Kicsit félelmet keltett már a megjelenése, aztán ezt még fokozta a modora. - Te aztán jól kivezettél minket a bajból, amiért hálásak vagyunk, noha többet vártam Oriktól, az Ádáztól! Szóval itt a lehetőséged bizonyítani! - ekkor elővette hatalmas kétélű fejszéjét. Gálér közben felállt és már készült, hogy előkapja kardját. Nem gondolta volna, hogy ha harcolnia kéne, akkor lenne esélye, hiszen a tér viszonylag szűk volt, ami lehet neki kedvezett volna, de azt már megtanulta, hogy ezek a harcosok nagyon gyorsak a termetükhöz képest. Szíve vadul vert és egész teste remegett. Nem hitte, hogy bárki külön kérte volna ezt az óriást, hogy hívja ki harcolni.

Ugyanakkor eszébe jutott, hogy azért mégsem kapott elég információt, csak egy gyors felvezetést, hiszen arról sem tudott, hogy Orik kapcsolata a törzsfőjével valószínűleg nem volt túlságosan vidám. Bár kicsit olyan volt, hogy a rosszabbat feltételezze, így az is eszébe jutott, hogy Hanga tényleg mérges rá valamiért, ami lehet akár a késés, vagy valami más.

- É...é...és hogyan bizonyíthatnám? - kérdezte remegő hanggal Orik, miközben még mindig ugrásra kész volt.

- Úgy, hogy elvezetsz minket egy új helyre, amit majd otthonunknak nevezhetünk. - mondta, majd a fejszét Gálérnak nyújtotta. Ő pedig csak nézte egy darabig, majd úgy érezte, hogy elszáll minden félelme és elvette a fegyvert.

- Igen! Elviszlek titeket egy szigetre, ami csak a miénk lesz! - ezután vendége felüvöltött, amit sok másik is kísérte, mint kiderült, mindenki más az ajtónál állt és hallgatózott. Gálér is fellelkesült egy kicsit, és ő is üvölteni akart, de az semmi sem volt, ahhoz képest, ami ezeknek az embereknek a torkán kifért. Persze jót nevettek rajta, ő pedig csak elnémult, majd egy kínos mosoly kíséretében leült.

Lassan megnyugodott, de még mindig kicsit magányosnak érezte magát, annak ellenére, hogy a többiek előhoztak néhány hordó mézsört és ünnepelni kezdtek, de ezúttal már nem színjáték volt. Egymásnak gratuláltak, nameg odamentek Orik, az Ádáz szerepét játszó barátjukhoz és mindannyian megdicsérték, illetve poénkodtak azért, hiszen nem igazán adta át egy kegyetlen, semmitől sem rettegő, mindenre elszánt vikingharcos szerepét. De végül jól kijöttek egymással.

Persze a sok sör hatása egy idő után meglátszott és a gyerekek, meg egy-két felnőtt kivételével, mindannyian kidőltek. Gálér utolsó emléke az volt, hogy valamitől megingott a hajó és ez nem csak a szokásos víz okozta billegés volt, de számára itt képszakadás történt.

Na! Remélem élveztétek ezt a fejezetet. Sajnos az érettségire készülés miatt nincs lehetőségem sokat haladni a sztorikkal, de folyton dolgozom rajtuk. Az észrevételeket, kritikákat, vagy akármilyen témában való kommenteket mindig szívesen várom, olvasom és reagálok rá. Úgy érzem, hogy az utóbbi időben azért fejlődtem az írás terén, ezért majd ha úgy érzem, hogy kész leszek rá, akkor újraírom ennek a sztorinak az elejét (értsd: nem változik a főtörténet, csak hozzáteszek majd valamennyit) bár ez még a jövő zenéje.

De mielőtt búcsúzom... Megnéztem az Irány az ismeretlen 3. évadát (ami magába foglalja az egyesek által, szerintem hibásnak vélt 3-4 évadot). Az csak egy évad, két részre bontva, legalábbis úgy tudom, hogy hivatalosan így van. De a lényeg az, hogy most szinkronnal néztem, bár már láttam felirattal, és csak két dolog:

Röplidérc: Ez lett a Világ réméből. Igazából szerintem ez jobb lenne, ha nem lett volna korábban MÁS a neve, de mind1, azért nem ártott volna, megnézni az első két évadot a fordítóknak (felteszem nem ugyanazok voltak)

Viggo Folytonzord: ? Asszem ez lett, a feliratban meg Kegyetlen Viggo szerepelt, amit lehet, hogy nem bírtak volna így átvinni a szinkronba, de ez meg olyan hülyén hangzik szerintem. Azért többet vártam kicsit a szóválasztékáról híres magyar nyelvre fordítókról. (tudom hogy én nem vagyok ilyen :))

Csak ennyi lett volna, ezt muszáj volt leírni, de most tényleg búcsúzok!